Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z



Bergson, Henri

Henri Louis Bergson (Párizs, 1859. október 18. – Párizs, 1941. január 4.) Nobel-díjas francia filozófus. 1868-1881-ig a Condorcet Líceumban, majd az École Normale Supérieure végezte tanulmányait. Az Annales de Mathématiques 1877-ben írt pályamunkáját egész terjedelmében közölte, mintegy matematikai ismereteit díjazva ezzel. Doktori értekezését 1889-ben írta Données immédiates de la conscience címen. Az oklevél megszerzése után különböző középiskolákban tanított filozófiát. 1899-től az École Normale Supérieure, 1901-től a College de France nagyhírű, tanítványok seregét vonzó filozófiaprofesszora volt. Tudományos munkája mellett az 1910-es években több diplomáciai küldetést teljesített; 1901-től volt az Académie des Sciences morales et politiques, 1914-től az Académie francaise tagja, az 1928-as irodalmi Nobel-díj kitüntetettje. Filozófiáját híres könyveiben fejtette ki: Idő és szabadság (1889), Teremtő fejlődés (1907). A nevetés esztétikai oldalát bontja ki A nevetés (1900) című tanulmánya, mely a dráma- és prózairodalomra egyaránt nagy hatással volt. Pozitív metafizikát akart alkotni, amelynek egyetlen forrása a tapasztalás és az okoskodás lenne. Az élet csak egy magasabb rendű képességgel, az intuícióval fogható fel. A művész feladata, hogy az embereket szembeállítsa a mélyebb valósággal, amit az intuíció segítségével megismert – fejti ki esztétikai gondolataiban. Bergson időelmélete, az objektív és a szubjektív idő (durée, ’tartam’) megkülönböztetése (Tartam és egyidejűség, 1922) nagy hatást gyakorolt az irodalomra (lásd például Babits költészetét). Filozófiájának – amellyel a pozitivizmust támadta – központi gondolata a tudat idejének (a tartamnak) és az értelem idejének (a térbe vetített időnek) kettőssége. Az értelem szerepét csak a cselekvésben és a tudományos kutatásban ismerte el. A szellem területén az intuíciót tekintette a megismerés eszközének. 1914-ben lett a Francia Akadémia tagja, 1927-ben pedig Nobel-díjjal tüntették ki.


(Új folyam XIX. 11-12. szám)

(Új folyam IX. 11-12. szám)