Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány

Tófalvi Zoltán

Az erdélyi ötvenhatos forradalmárok „halál menetének” felidézése

"Az 1956-os magyar forradalomról és nemzeti szabadságharcról – mely Magyarországot a huszadik században nagy világpolitikai szerephez juttatta – a legkülönbözőbb országokban és nyelveken jelent meg több könyvtárnyi irodalom. Az ENSZ New York-i levéltárától kezdve a nagy-britanniai Foreign Office magyarországi helyzettel kapcsolatos feljegyzéséig szinte mindent ismerünk, de a forradalomnak a külhoni, mintegy 3,5 milliós magyarságra gyakorolt hatása jórészt ismeretlen. Fájdalmasan kívül rekedt az érdeklődési körön. Sokan még azt is kétségbe vonják, hogy 1956 ürügyén kivégzések voltak az erdélyi magyarság, vagy a románok körében. Holott az 1956-os magyar forradalom eszméivel való azonosulásért Romániában ötvennégy személyt végeztek ki. Hiteles levéltári dokumentumokkal, ítéletekkel, kivégzési jegyzőkönyvekkel bizonyítható, hogy a négy, magyar vonatkozású „hazaárulási perben” tizenkét személyt végeztek ki..."

Grynaeus András

A magyar oktatásügy gordiuszi csomója tanári szemmel

"A törvénycsomagok („salátatörvények”) részét alkotják a jogszabályok, és a döntéshozók menetrendje rögzített, amit „nem lehet felborítani” hosszas vitázással. Visszajelzést nem vagy csak automatikusan generált egyenlevél útján adnak az illetékesek, így érdemi szakmai vita kialakítása helyett egyirányú kommunikáció folyik. Ez leginkább akkor fájó, amikor nyilvánvaló képtelenségre figyelmeztetnek a jó szándékú hozzászólók. És itt tapintható az oktatásügyünk újabb alapgondja: a bizalomhiány. A döntéshozó intézményrendszer gyakran ellenséget és kerékkötőt lát a hozzászólásokban, ezért igyekszik minimalizálni ezeket. Ez a félelem, ha nem is megalapozott, de érthető. Ugyanis a szakszervezetek nem érdek-képviseletként tevékenykednek, hanem a legtöbb esetben politikai szereplőként."

Bruce Anderson

Donald Trump – A munka megkezdődött

"Minderről persze egyáltalán nem Donald Trump tehet. Az elnök nem forrása a problémáknak, mindössze csak dramatizálja azokat. Nem volt köze a nyugati világ közel-keleti politikájának kudarcaihoz. Nem ő idézte elő az amerikai munkahelyekre és életszínvonalra leselkedő veszélyeket, az automatizálást, a robotizációt, a globalizációt. Nem ő felelős a szegény országok összezsúfolt népessége részéről ránk nehezedő bevándorlási nyomásért. Nem okolhatjuk őt a közös európai fizetőeszköz csődjéért, de azért sem, hogy a nyugat a hidegháború lezárultával nem képes valamiféle modus vivendit kialakítani Oroszországgal. Azok, akik Trump úrnál bölcsebbnek képzelik magukat – és ezt tudományos fokozataikkal igazolni is tudják, ha gyakorlati eredményeket nem tudnak is feltétlenül felmutatni –, jobban tennék, ha inkább önvizsgálatot tartanának saját motivációjukat illetően."

Daniel J. Mahoney

Ferenc pápa humanitárius változata a katolikus gondolkodásra

"A keresztény hit jövője és sorsa mindig is elválaszthatatlanul egybefonódott Európa jövőjével és sorsával. (...) Az Egyház elkerülhetetlenül 'eurocentrikus', de ugyanennyire szükségszerűen egyetemes is, részben a gondviselésnek köszönhető találkozás miatt, amely az Egyház, a görög filozófia és a római kultúra között jött létre, mint azt II. János Pál szívesen hangoztatta. Ennélfogva az Egyház nem maradhat közömbös az európai szabadság sorsát illetően. 8...) Nagyon sok múlik azon, hogy a keresztény vallás továbbra is képes lesz-e – és ha igen, milyen mértékben – hatást gyakorolni a szabadság európai gyakorlatára és az emberi méltóság európai felfogására. Ferenc pápa a kereszténység és Európa viszonyát legbővebben abban a beszédében fejtette ki, melyet az Európai Parlamenthez intézett 2014. november 25-én. Itt elmondta, hogy Európa jelenleg egységes és szabad, és hogy „az egymással szemben álló blokkokra való felosztás” mára a múlté."

Csoóri Sándor

Vallomás a betegségről 2005–2006

"Egy négyszer három méteres külön kórteremben vagyok. A kiváltságos betegek szobájában. VIP szoba! Szörnyű, hogy sokak elismerését így vívtam ki. Nekem, persze, siralomház. A vértanúság vagy a hősiesség irtózatos vigasza nélkül. Az orvosom, Perényi József arra kér, sétáljak a kórház kertjében. A kert díszkert, vagy inkább kicsinyke erdő, zegzugos utakkal. De nemcsak embert, bokrokat sem akarok látni. Gesztenyefákat sem. Kora őszt jelző sárga leveleket sem. Azt szeretném csupán tudni, mi az a parányi enzim, amely hiányzik az agysejtjeimből, és a hiányból fél oldalára dűl a világegyetem. Persze ha láthatnám, akkor Istent is látnám, akiben Ady módjára hiszek hitetlenül is, mert hinni akarok."

Gróh Gáspár

Lesz-e kiegyezés 1867 körül?

"Kiegyezni – ez a magyar nyelvben nem túl derűs sugallatú kifejezés. Így a kiegyezés sem az: beletörődést, rossz ízű alkut jelez, elfogadását valaminek, amit a folyamat részese nem szeretne. Férfiúhoz nem méltó gyöngeség, félelem, kényelemszeretet lappang benne. A megegyezés szó jobban csengene – de nem ez került a fogalomtárunkba. Pedig pontosabb is lenne, hiszen az 1867. évi XII., XIV., XV. és XVI. törvénycikk valójában megegyezést, megbékélést jelentett. Elsősorban a politika- és az államjog értelmében, Magyarország és Ausztria között, ahogyan ezt a történetírás számon tartja."