Világdráma - Wagner-univerzum

Ha végiggondolom a mögöttünk hagyott szezont, nemcsak az év, hanem életem egyik nagy élményeként is aposztrofálhatom Wagner Ringjét a Művészetek Palotájában. Soha nem látott-hallott intenzitással vezényelte Fischer Ádám négy egymás utáni napon, éjszakába nyúlóan, a tetralógiát. Az is a világhírű karmester érdeme, hogy a budapesti előadás-sorozatra megnyerte a legragyogóbb Wagner-énekeseket, akikkel rendre dolgozott már Bayreuthban. Nem véletlenül nyilatkozta Christian Franz - a balsors sújtotta Siegmund (A walkür) és a diadalmas Siegfried (Istenek alkonya) szerepében -, hogy mára már Budapest lett az igazi Wagner-interpretálás Mekkája.

A négy estén át, majdhogynem folyamatosan előadott Ring, Fischer Ádám monumentális vállalkozásában, a maga egyetemességében izzítja föl a wagneri világdrámát. Így az egymást követő előadásokon értheti meg igazán a néző a ciklus darabjain átívelő zenei, filozófiai vonulatokat, amire annyira figyelmet fordított a karmester és - ritka szerencsére - a salzburgi díszlettervező-rendező Hartmut Schörghofer. Alátványtervezés elkötelezettjeként, sommásan, de annál szemléletesebben elevenítette meg a történéseket, néha ugyan csak egy-két jelzés erejéig; világos vonalvezetésű színrevitelében az is könnyen megértette a zenedrámát, aki eddig sohasem látta-hallotta.

A pódium előterében frakkban, estélyiben, némán várnak jelenésükre az énekesek. Ha eljő a pillanat, előlépve, néhány takarékos mozdulat erejéig, szuggesztíven adják elő soros jelenetüket. Semmi teatralitás, semmi póz. Annál intenzívebb, annál élményszerűbb hangi interpretálás.

A Müpa pódiumi hátterének hármas tagolású, hatalmas plexiüveg fala mögött - videofelvételen - a Rajna vize áramlik. Asellőlányok hosszú haja sejtelmesen terül el a vízen. Anibelung Alberich akkor pillantja meg (velünk együtt) a sellők őrizte, rejtett kincset a mélyben, amikor a napfény aranyosan csillantja meg a meder alján. Így indul a tetralógia első darabja, ARajna kincse. Végig, az előadások során a helyszínek vizualizálásához egy-egy hasonló kép társul. ASiegfried III. felvonásában például hatalmas lángok borítják az üvegfalat, melyek a főisten akarata ellen lázadó Brünnhildét védik, miután apja, Wotan büntetésül álomba taszította. Máskor szimbolikus képeket, szellemes ötleteket, mitológiai szörnyeket vetítenek rá, például, a rabolt kincsből kovácsolt aranygyűrűt birtokló sárkány gyermekrajz-jellegű, mesebeli képét. S amikor a hős Siegfried ledöfi Fafner-óriást, a sárkányt, szívéből vérvörös festék ömlik szét az üvegfalon. Anépmesék, a népi legendák képzeletvilágának szellemében. Wagner végtére a német mondavilágból és a középkori izlandi Edda-dalokból merítette világdrámájának eseményeit, szereplőit, motívumait.

Schörghofer a zenedráma kulcsjeleneteit olykor azzal is nyomatékosítja, hogy némajátékosokat, táncosokat vezet a játéktér szélére, vagy épp az üvegfal mögé, ahol árnyjátékként kísérik az előadás egyes momentumait. Szemlátomást azzal a szándékkal, hogy olyan asszociációkat ébresszenek a nézőben, melyek az értelmezést segítik.

A főisten, Wotan szerepében lenyűgöző, „isteni" kiállással,
uralkodói méltósággal és kérlelhetetlenséggel lép föl, s tölti be szépséges hangjával a teret a dán Johan Reuter (A Rajna kincse), ugyanebben a szerepben roppant impozáns és kifejezésteljes éneklésével magával ragadó Tomasz Konieczny, A walkür főistene. Példátlan hangi teljesítményt nyújt Christian Franz A walkür Siegmundjaként, A Rajna kincsének Loge-, azaz a tűz szellemének a szerepében, nemkülönben Siegfriedként Az istenek alkonyában.

A nemzetközi sztárok közt egyenrangúként említhetjük a föllépő Németh Judit remek Frickáját, kiváló énektechnikáját, Wotan megcsalt, megalázott feleségének és a házasság védőistenségének képmásában. Gyönyörködhetünk a Wotannak Wälse-nemzetséget szülő, misztikus őstudást hordozó földanya figurájában remeklő Kovács Annamária erőteljes, drámai szerepformálásában (Erda). Hangjával lenyűgöz Awalkür Sieglindéje, Waltraud Meier; hangi adottságaival uralja a pódiumot Brünnhildeként a csodálatos Linda Watson (A walkür). A budapesti tetralógia-előadás csúcspontja éppenséggel az ő nevéhez fűzödik: a halott Siegfriedet sirató, gonosz nibelungokat elátkozó drámai jelenete Az istenek alkonyának fináléjában, amikor is az isteni csodapalota, a Walhalla, azaz a világ összeomlik. Egekbe szárnyal a másik Brünhilde, Iréne Theorin szopránja a megváltó ifjú hőssel való drámai találkozás ujjongásában (Siegfried). Bravúros Cornelia Kallisch szenvedélyes Waltrautéja, amikor az elátkozott gyűrű elhajítására akarja rávenni nővérét. Emberi hangszalag teljesítményeként egyszerűen mindmáig elképzelhetetlennek tartottam, ahogyan Eric F. Halfvarson (Hagen) hatalmas, pazar basszusával áténekelte a Müpa nagytermét. Árnyalt hangi interpretálásával meggyőző volt Rácz Istváné, az Operaház baszusénekese, Fafner-sárkány szerepében.

Fischer Ádám karmesteri pálcája alatt valósággal megtáltosodott a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, sodró, lendületes, szenvedélyes és mélységesen lírai interpretálásával - a wotani harag égzengésétől a sejtelmes pianissimókig -, a wagneri muzsika lélekállapot-festő dallamvilágát szólaltatták meg. Avezérmotívumok zenedrámánkénti visszatérése, a híres végtelen dallamok esténként átívelő sora - Fischer Ádám mesteri koncepciójának pontos végigvitele nyomán - Wagner egységes univerzumába ölelte a napi öt-hat órán át pisszenés nélkül figyelő közönséget. Dermedten ültünk a német zeneszerzőóriás hatalmas víziójának tanúiként - a világ születésétől a világ végéig.