Tajvan |
| Granasztói György |
Az utóbbi hetek külpolitikai híre, hogy Tajvan kifejez- A sziget területe alig több mint harmada Magyarországénak, de 23 millió ember él rajta. Ez a világ 18. gazdasági hatalma, és a 20. legnagyobb beruházó a földkerekségen. Itthon a pendrájvtól a számítógépig, a digitális fényképezőgéptől a taxikban használatos GPS navigátorokig igen sokan birtokolnak vagy használnak Tajvanról származó eszközt. Néha hallani lehet az ottani mezőgazdaság rendkívüli teljesítményéről, az ingyenes és igen magas színvonalú betegellátásról, a környezetvédelemnek tulajdonított fontosságról (16 nemzeti park). Nemrég a szigetet teljes hosszában átszelő vasúti pályán egy vonat sebességi világrekordot állított fel, és Tajpejben áll ez idő szerint a világ legmagasabb felhőkarcolója. Teljes a sajtó- és véleményszabadság, többpártrendszer van, működik a parlamentáris demokrácia, s mindennek egyik kárvallottja éppen a köztársasági elnök, akinek családját sikkasztással vádolták a közelmúltban. Jól ismert az ősi kínai kultúrát őrző és gyorsan gazdagodó ország bonyolult kapcsolata a népi Kínával. Nincsen egy súlycsoportban az 1,3 milliárd lakosú világhatalommal. Óriási a katonai fenyegetés, mert a Kínai Népköztársaság csak egy Kínát ismer el. Hiába a nemzetközi jogi érvek tömege, a diplomáciai ügyesség, a jó érvelés a tajvani ügy mellett, az ENSZ-tagsággal elismert nemzeti szuverenitáshoz a jelek szerint még hosszú út vezet. A magyar miniszterelnök a közelmúltban harmadszor utazott Pekingbe, látogatását tanulságos és furcsa mellékzöngék kísérték. Érzéketlenség, egyoldalúság, meggondolatlanság: delegációnk abban a reményben indította el Pekingben és Sanghajban a magyar évadot, hogy hazánk jelentős gazdasági partner, Európa felé nyitott kapu lesz Kína számára. Helyes. Jövőre ott rendezik az olimpiát, amely akár újabb piacokat is nyithat, igen. Mégis, az élet, a diplomáciai élet nem csupán a gazdasági előnyökért folytatott harcból áll. Amagyar látogatók, élükön az ország első emberével Pekingben elsiklottak a demokratikus és az emberi jogok fontossága mellett, nem hozták őket szóba, jóllehet kellett volna. Ám mert csak a népi Kínában szerezhető gazdasági előnyök foglalkoztatták őket, a lehető legjobb benyomást kívánták kelteni. Az SZDSZ Új Generáció nyilatkozata szerint Gyurcsány Ferenc az újságíróknak azt is kifejtette, hogy ellenzi a tajvani függetlenség minden formáját, továbbá osztja az „egy Kína" elvet. A magyar külpolitikának a saját érdekében is, de euroatlanti szövetségeseire való tekintettel is kerülnie kell az efféle sehova sem vezető egyoldalúságot, féloldalas gyakorlatiasságot, túlbuzgóságot. Külpolitika sem létezik érdek, erkölcs és megértés egyensúlya nélkül, sőt ha ez az egyensúly nem valósul meg, még azt sem lehet tudni, mi az igazi érdek. Akülpolitika millió helyes apró lépésből áll, nem pedig felejtésre szánt sztentori kijelentésekből, amelyekre más partnerek biztosan emlékezni fognak. Avagy japán vagy tajvani befektetők előtt nekünk már nincs is érdekünk? Ennél is súlyosabb a következő ellenvetés. Asaját helyzetünkből fakadó megértés miatt nekünk, egy sokat hányatott, nagy kultúrájú kis nép fiainak sokkal fogékonyabbnak kell lennünk a tajvani probléma iránt, s mivel mi végre saját és szuverén, független, demokratikus rendszerünket építhetjük, ugyanez áll az erkölcsi és a jogállamisággal kapcsolatos elvárásokra is. Amagyar nemzeti érdek olyan kiegyensúlyozott Ázsia-politikát kíván, amelyben Japán és India a népi Kínához hasonló súlyt képvisel. Mindebben igazodni kell szövetségeseinkhez, de tevékenyen alakítani is kell a velük közös álláspontokat. Tajvan gyöngyszem a mai Ázsiában. Nem a miénk a bölcsek köve, nem tudjuk, mi lesz majd a mindenkinek tetsző jó megoldás abban a félelmetes vitában, vagy akár az ENSZ-ben a tagfelvétel körül. Érdekünk, az erkölcsünk és a megértés is azt mondatja, hogy a demokráciának kell ott is érvényesülnie, nem pedig a nagy Kínából Tajvanra irányított 1000 rakéta erejének.
|
