Rémszavazás
Rezesorrú Drámaíró kerülte a tömény italokat, de ezút tal bőven zúdított mentateájába Márton úr derék birspálinkájából. A helyzet ugyanis komolyra fordult.
– Képzeljétek, barátaim, a kettős állampolgárságról szóló, december 5-i népszavazással kapcsolatban pársoros köremillel fordultam számítógépem levelezési listájához. – Föltette szemüvegét, és olvasni kezdett: – Ünnepre készülünk, az elszakított magyarok visszafogadásának ünnepére. Ha egyetértesz vele, házadra, otthonodra, járművedre tűzzél nemzeti színeket! Kérd meg erre barátaidat, szomszédaidat! Szeretettel: aláírás.
– Ó, hogy maga milyen gyöngéd kortes tud lenni – nevetett Szépasszony.
Rezesorrú Drámaíró folytatta.
– Hamarosan jött néhány válasz, köztük ez: „De ugye, ha nem értek vele egyet, még nem fogtok a Dunába lőni?
Szépasszony ajkáról lefagyott a mosoly, a fűtéscsövekben megállt a meleg víz, a csészében kettévált a tea és a szesz.
A lélek mérnöke folytatta.
– Némi gondolkodás után ezt írtam az illetőnek: „Sőt, még azt sem tételezem föl rólad, hogy te akarsz a Dunába lőni engem, amiért jót akarok tenni. Kisvártatva jött a felelet: „Á, dehogy! Én az erőszak ellen vagyok, csak kérdeztem egy gyengét. További szép napot!
– Kösz, megvan – sóhajtá Szépasszony.
| 
