Ez év januárjában különös bűntény történt. A németországi Göppingenben betörtek a Märklin játékáru‧gyár múzeumába, és onnan jó néhány kiállított tárgyat eltulajdonítottak. A gyár a nyomravezetőnek egymillió euró jutalmat tűzött ki. A rablás időpontjában a Märklin múzeumnak egy kiállítása Bécsben volt látogatható, talán így meg is menekült néhány érték. A Vienna Art Center a Freyung 6. történeti épületegyüttesének pincehelyiségeiben Mythos Märklin címmel mutatta be a gyár közel másfél évszázadának termékeit. A szokott képző-, vagy iparművészeti témáktól eltérő kiállítás a bűntény következtében sajnálatosan került az érdeklődés középpontjába.
A Märklin építőszekrény és a Märklin játék vasút a ma nagyapa‧korban álló középosztálybeli nemzedék ifjúkorát kísérte. Valamikor a pesti kereskedések kirakataiban is mutatkoztak, sőt jártak is a kis vonatok, karácsony előtt megérkezett az érdeklődőkhöz Liebner bácsi játékboltjának katalógusa. A Märklin-‧gyár már a harmincas években élt a nyomdaipar új lehetőségével, és színes nyomású művészi kivitelű katalógusban ismertette gazdag kínálatát.
A gyár családi nevet őriz, württembergi illetőségű alapítója Göppingenben építette fel játékáru‧gyárát. Termékei gyakran változtak, de mindenkor sokrétűek voltak. Baba‧szobák bútorai szerepeltek elsőnek a kínálatban, majd leánykák részére kis konyha-‧tűzhelyeket („spórherteket) gyártottak, melyeken az ügyesebb gyerekek spirituszlánggal talán tudtak is valamit kotyvasztani. Mégis, a fiúk érdeklődési köre lett a gyár hírnevének igazi fellendítője, miután 1891-‧ben megjelent a piacon az első mozdony, mely összetolható-‧összerakható síneken futott, és mindössze néhány másodpercig rugós óramű hajtotta. A siker átütő volt. 1914-‧ben, a nagy világégés kitörésének évében vitte piacra a Märklin gyár az első építőszekrényt, melyben különböző méretű lyukas lemezek, lapok, tárcsák voltak találhatóak, ezekből a legkülönbözőbb alakzatokat lehetett összecsavarozni.
Mindkét játék‧műfaj, a vasút és az építőszekrény kis magyarázatot kíván. Az elsőnél lényeges vonás, hogy a Märklin gyártmányok története világosan kirajzolja a fokozatos fejlődést a játék vasúttól a modellvasúthoz. A termék először csak egyszerűsített, mintegy vásári megközelítése a mintaképnek. Arányaiban még esetlen, színeiben a gyermekhez szól, egyszerű gyártástechnológiát igényel. A későbbi modellvasutat viszont az jellemzi, hogy járművei – a mozdonyok és a kocsik –, sőt a vasút egyéb tartozékai, így jelzők, épületek, hidak a mintakép léptékarányos változatai, az évek során mind több élethű részlettel. Mára ez oly tökéletes, hogy a léptékhelyes méretű, parányi feliratok csak nagyítóval olvashatóak. A mintaképhez, a valódi vasúthoz igazodó tökéletesítés dinamikájában is fejlődött, a gőzmozdony‧modellek füstöt is pöfékelnek, jelzők előtt sípolnak, dízelmozdonyok motorhangot adnak és – aminek a megvalósítása ennél is bonyolultabb – a modellek gyorsulása is igyekszik fokozatosságával élethűséget tükrözni. Persze a játék vasútról a modellvasúthoz közelítést az évszázados fejlődésben a lépték, vagyis a játék, illetve modellvasút nyomtáva erősen befolyásolta. A kezdetet a 45 mm-es – úgynevezett I-es – nyomtáv hatalmas és drága gépei jellemezték, ezeket hamar leváltotta a két világháború közti évek 0-s, 32 mm-es nyomtávú játék vasútja. 1936-‧tól került piacra a 16,5 mm-es nyomtávú változat, ami „forradalmi esemény volt. Egyrészt a nagypolgári lakások méreteit igénylő exkluzivitás helyett az 1:87 lépték a terepasztalok lehetőségét kínálta (korábban a játékhoz esetenként kellett felépíteni a vágányokat, ami a fiús családok lakásainak rendjét bizony gyakran megbontotta). Ugyanakkor ez az új H0-‧nak (Halbe-‧Null) jelzett nyomtáv az igazi vasút járműveinek pontosabb utánzását gazdaságosabbá tette. Gyártástechnológia tekintetében áttérést jelentett a régi pléhlemezről előbb a cinköntvényre, majd a műanyag – „karosszériára. A H0 nemzetközi szabvány lett a 20. század második felében, Közép-‧Kelet-‧Európa fiatalsága részére ezt gyártotta a PIKO is. Jelentek meg még kisebb, asztalfiókba is beleillő, 6 mm-es nyomtávú Märklin vasutak, de ezek jelentősége a szó szoros értelmében is eltörpült. A szoba‧méretről az asztal‧méretre áttérés a meghajtási módban egyeduralomra vitte a villany‧vasutat, a 16 V-ra transzformált áram leváltotta a régi óraművet. Az elmúlt évek fejlődése két irányba mutat, s ezt a bécsi kiállítás híven tükrözte: az egyik a terepasztalok digitális vezérlése, a másik a régi I-es nyomtáv léptékének felelevenítése. Az első az elektronika igézetében nevelkedő ifjúságot szólítja meg, a második ugyan drága, de a jóléti társadalomban ezt egy jelentős réteg megengedheti magának
Az építőszekrény „termékei szerkezeti jellegüknél fogva távol maradtak a modell fogalmához kötődő kritériumtól. Ennek ellensúlyozására a gyár először különböző ismert autók és repülőgépek alkatrészeinek építődobozait vitte piacra, de a dán LEGO – ez persze nincs kimondva a kiállításon – kiszorította. A Märklin építőszekrény megszűnt.
A Märklin 1929 és 1939 között évente kiadott katalógusai külön említést érdemelnek, mert grafikájuk a naturalista-‧realista rajz-‧festőművészet szép példái. A gyár ezekben az években a szerb származású, Bécsben élő Josef Danilowatz festőművésszel, az első világháború kitüntetett osztrák katonájával dolgoztatott. Rajzai a gyár termékeinek mintaképeit mutatták be, látványos, idealizált táji környezetben vagy forgalmas pályaudvarokon. Bécsben a kiállítás falait Danilowatz-‧katalógusképek nagyításaival dekorálták, amivel a Märklin-‧mítosz mégis érintkezett a bécsi belváros képzőművészeti bemutatóival.
A göppingeni gyár virágkorában, mely az 1950-es években kezdődött és évtizedekig tartott, több ‧ezer munkást foglalkoztatott. 75%-‧ban nőket, akiket a finom mechanikai és festési munkákra alkalmasabbnak ítéltek. A játékvasút-‧kínálat egyik úgynevezett „induló készlete részére kis háromtengelyes gőzmozdony-‧utánzatot konstruáltak és gyártottak, mely a 3000-es gyártmányszámon ismert. A kis gépet máig gyártják. Az eddig eladott példányszámot a gyár ismertető filmjében elhangzott interjú szerint 4–5 millió darabra becsülik. Ez önmagában minősíti a gyárat. A gyár mindig igyekezett a játék és modellvasút-‧termékeivel a legújabb mintaképekhez igazodni. Egyszer 1930 körül szinte meg is előzte a „valódi vasút feltűnést keltő vívmányát-‧eredményét azzal, hogy a légcsavarral hajtott „sín-‧zeppelint játékvasútként kínálta, mielőtt annak sebességi rekordhoz vezető próbafutásai elkezdődtek volna. Hogy mennyire lépést tart a gyár ma is a fejlődéssel, és ezt itthon örömmel vehetjük tudomásul, az is bizonyítja, hogy a kiállítás nagy terepasztalán futó szerelvények egyikét az új Siemens Taurus villanymozdony modellje vontatta, mégpedig a MÁV színeiben! (2002 óta 15 példány fut belőle a magyar vasutakon, de az osztrák és a német áram‧nemre is alkalmas mozdonyt a külföldi közönség is láthatja.)
A kiállításon a játék iránti érdeklődésen keresztül nyomon követhető a technikai fejlődés mellett a társadalom érdeklődésének változása is. Az egykori játék valóban mítosz lett. A régi Danilowatz‧ illusztrálta katalógusok reprint kiadásokban kaphatók, az eredetiek pedig megjelentek a Dorotheum könyv-‧ritkaságainak árverésén. Sajnos megjelentek a betörők is.
|
