Tóth Ilona, az orvosi kar mártírja
Második rész
III.
Budapest Főváros Ügyészségének vádirata a Tóth Ilona és társai ügyben rendkívül gyorsan, 1957. január 14-én elkészül.Jegyzetek1
A vádirat mindössze 8 oldal, annak ellenére, hogy újabb vádlottak szerepelnek benne a nyomozati eljárásban szereplő 6 személy mellett (Pribelszki István, Bagó Gyula, fk. Lukács József, Nyiri Sándor).
Az immár 10 vádlottas ügy 8 oldalas vádiratából 2 oldal a vádlottak személyi adataival, 3 oldal a cselekmények minősítésével foglalkozik. Így mindössze 3 oldalon (!) található a cselekmények leírása, amelyből egy oldal foglalkozik az újság- és röplapszerkesztéssel és terjesztéssel, egy és negyed oldal az emberöléssel, s három sorban vád tárgyává teszik az 1956. december 4-i nőtüntetés megszervezését. Az újabb vádlottak röplapterjesztésben és fegyverrejtegetésben vettek részt a vádirat szerint, amely Tóth Ilonát, Gyöngyösi Miklóst, Gönczi Ferencet szándékos emberöléssel; Molnár Józsefet ugyanezért bűnsegédként; valamennyiüket lopással, izgatással; s Tóth Ilona kivételével valamennyiüket fegyverrejtegetéssel vádolja.
Az emberölést a vádirat Tóth Ilona, Gönczi Ferenc és Gyöngyösi Miklós beismerő vallomásai alapján írja le. Bizonyítékként a terheltek beismerő vallomására, Bak Istvánné tanúvallomására (nyomozati iratok között nincs!), a boncjegyzőkönyvre (nyomozati iratok közt nincs) és egy lefoglalt órára hivatkozik, mely Kollár István tulajdona volt. A vádirat az áldozatról nevén kívül semmilyen személyi adatot (születési hely, idő, anyja neve, lakcím) nem közöl. Annak ellenére, hogy rögzíti: az áldozatot leigazoltatták, s megállapították, hogy Kollár István rakodómunkás, akinél találtak egy ÁVH-s egyenruhás fényképet. A vádiratot dr. Marxreiter Alajos Bp. Főváros ügyésze és dr. Ember László ügyész írják alá.
Érdekes módon – más hasonló perek gyakorlatával ellentétben – a bíróság nem tűz ki azonnal tárgyalást az ügyben. Ennek nyomós oka van! Nyilván a szervek rádöbbentek, hogy egy ilyen politikai súlyú ügyet nem lehet egy 8 oldalas vádirattal – mely 8 oldalból 5 oldal nem a vád tárgyává tett cselekménnyel foglalkozik – elintézni, amelyben ugyanakkor az emberölési rész tekintetében az egyetlen bizonyíték a vádlottak beismerése. Különösen nyomasztó ez a sovány vádirat és bizonyítékanyag, mert nyilvános tárgyalás készül.
Ezért a vádirat benyújtása után először pótvádiratot nyújtanak be, az alapügyben is szereplő fk. Lukács József, Gyöngyösi Miklós mellett Kovács Ferenc és Mátéffy Csaba ellen, gyilkosság bűntettének kísérlete miatt. Nevezettek szintén a Péterfy Sándor utcai csoport tagjai voltak. A vádlottak a pótvádirat szerint – Tóth Ilona ügyétől teljesen függetlenül – Tóth Ilona letartóztatása után, 1956. november 26-án emberölés kísérletét követték el egy társuk ellen, kiben árulót gyanítottak.
Az 1957. február 4-én kelt pótvádirat alapjánSzáma ugyanúgy 1957. Bül. 34., mint 48. alatt2
a négy vádlott és Tóth Ilonáék tevékenysége között semmi kapcsolat nincs. A vádlottak száma azonban már tizenkettőre emelkedett, s a korábbi megtorlási ügyekben megismert gyakorlat szerint ismét négy, egymástól teljesen független ügyet kapcsoltak össze.Ez történt Szirmai Ottó és társai perében, az egyik Köztársaság téri perben, Dudás József és Szabó bácsi perében, és a mosonmagyaróvári megtorlási perben. ld. részletesen Jobbágyi Gábor: Ez itt a vértanúk vére Kairosz Kiadó, 1998 3
A teljesen indokolatlan ügyösszekapcsolások közös célt szolgálnak:
– Sokvádlottas, nagy ügyet akarnak csinálni;
– a sok vádlott miatt az ügyek a kívülállók, a tájékozatlanok számára rendkívül nehezen érthetők, áttekinthetők;
– ezzel akarják leplezni, hogy az ügyekben alapvetően nincs bizonyíték a vádlottak beismerésén kívül.
(A pótvádirattal – hasonlóan Obersovszky Gyula és Gáli József ügyéhez – nem foglalkozom, mivel a Tóth Ilona-ügyhöz semmi köze.)
A pótvádirat mellett ezután keletkeznek orvos szakértői vélemények, melyek az ügy megítélése szempontjából szintén döntő bizonyítékok.
Dr. Haranghy László egyetemi tanár 1957. február 13-án terjeszti elő véleményét a boncjegyzőkönyvről, melyet összehasonlít az Országos Bírósági Vegyészeti Intézetben, valamint az ORK laboratóriumában végzett vizsgálatokkal. Sem a boncjegyzőkönyv, sem a laboratóriumi vizsgálati leletek nem találhatók az eredeti iratanyagban.Ld. a vádirat után B VII. 164/57. jelzett4
(Dr. Kahler Frigyes utóbb beszerzett egy 1956. december 15-én kelt boncjegyzőkönyvet, amely egy ismerethez férfi boncolásáról készült, akit a XIV. kerületi Domonkos-templom mellett temettek el. A holttestet a boncjegyzőkönyv szerint nem azonosították. Dr. Haranghy László azonban nagy valószínűség szerint ezt a boncjegyzőkönyvet látta.Ld. az iratok közötti nem hiteles másolati boncjegyzőkönyvet 1956. december 15-i dátummal, B 1187/1956. számmal, IBSZ 2284/1956 5
) Dr. Haranghy László professzor Kollár István rakodómunkás boncjegyzőkönyvéről ír – holott a névmegjelölés nem szerepel az eredeti iraton. Megállapítja, hogy Kollár István halálát a szívszúrás okozta, de megállapítja azt is, hogy a nyakon lévő fojtogatási nyomok olyan kiterjedtek, a gégebemeneten okozott elváltozás is olyan, hogy ezek a sérülések fulladás útján halálhoz vezettek volna, ha időközben más körülmény – a szívnek szúrása – nem oltja ki a sértett életét.
A döntő megállapítások azonban ezután következnek: A boncjegyzőkönyvben befecskendezésnek nyomai sem a bőrön, sem a karon, sem a nyaki verőereken leírva nincsenek. (…) Tehát amennyiben a fejverőereken ilyen befecskendezés történt volna, úgy a boncjegyzőkönyv szerint pontosan átvizsgált verőérben, ha nem is a bőrben, a vérben magában a behatolás helyét fel lehetett volna találni. Hasonló a helyzet a szív tekintetében. A szívbe adott befecskendezés helye – ha ilyen volt – megtalálható lett volna. Márpedig a boncjegyzőkönyvben injekcióstű-behatolás helye a szívben leírva nincs. Az Országos Bírósági Vegyészeti Intézet chlorethylt, morfint és benzint a holttest részeiből még nyomokban sem tudott kimutatni. Hasonló nemleges eredménnyel jártak az ORK laboratóriumában végzett vizsgálatok. Mindent összefoglalva a boncjegyzőkönyvben olyan adat, amellyel a halált megelőző altatás, a nyak ereibe történt befecskendezés vagy a szívbe való befecskendezés orvosi tárgyi adattal alátámasztható, a boncolás alkalmával feltalálható nem volt. Ilyen adat egyik vegyvizsgálati jegyzőkönyvben sem volt.Ld. 52. alatt6
Dr. Haranghy László megállapítását Kollár halálának okáról alapvetően cáfolja dr. Benedek István professzor, igazságügyi orvos szakértő a kilencvenes években (ld. később).
Mégis mit bizonyít egyértelműen dr. Haranghy László – véleményem szerint alapvetően tisztességes – szakvéleménye? Azt bizonyítja, hogy a Tóth Ilona által elismert altatás és többszöri injekciózás nem történt meg.
Az iratok között jelenleg fellelhető boncjegyzőkönyv 1956. december 15-én kelt. A boncjegyzőkönyv részletesen leírja a holttest ruházatát, kül- és belvizsgálatát. Az iratot dr. Földes Vilmos igazságügyi orvos szakértő és dr. Kelemen Endre bírósági orvos írja alá. A holttestet nem azonosították, pusztán annyit rögzítenek, hogy a Domonkos-templom mellett találták meg a 161 cm hosszú, közepesen táplált, jó izomerejű fiatal férfi holttestét.
Az azonosítás hiányát már itt megmagyarázhatatlannak tarthatjuk. Tóth Ilona és társai december 4–6. között egybehangzóan beismerték a cselekményt, s részletes leírást adtak a holttest eltemetési helyéről. Ezután a nyomozóhatóságnak 9 nap állt rendelkezésre a helyszíni szemle lefolytatására – melynek jegyzőkönyve szintén nincs meg – s a holttest azonosítására. Mivel dr. Haranghy László véleményéből láthatjuk, hogy a boncolás után részletes laboratóriumi vizsgálatokat is végeztek, a kor viszonyai között is könnyűszerrel azonosítható lett volna a holttest. (Ha másként nem, hozzátartozók általi felismertetéssel s erről felvett jegyzőkönyvvel.)
Dr. Buris László egyetemi tanár, igazságügyi orvos szakértő 1992. szeptember 30-án dr. Kahler Frigyes felkérése alapján részletes szakvéleményben értékeli a boncjegyzőkönyvet és Dr. Haranghy László véleményét.Ld. 1 alatti iratok között dr. Buris László vélemény 60. ill. 64. alatt. 7
Összegzéséből a következőket lehet kiemelni:
A boncolást végző szakértők és az ellenőrző szakértői feladatokat ellátó szakértők rendkívül felületesen és a szakma szabályait megszegve jártak el:
1. Az ismeretlen holttestnél az azonosítást meg sem kísérelték, így csak feltételezhetjük, hogy valóban Kollár István holttestét boncolták. (…)
4. A szakértők leginkább kifogásolható leírása dr. Haranghy László által idézett véleményi részben található: »A nyakon lévő fojtogatási nyomok olyan kiterjedtek, a gégebemenetben lévő elváltozás is olyan, hogy ezek a sérülések fulladás útján halálhoz vezetők lettek volna az esetben, ha időközben más körülmény, a szívnek szúrása ki nem oltja a sértett életét«. Ezt a véleményt sajnálatosan dr. Haranghy László is osztotta. A periratban szereplő nyakon ért erőbehatás után a szakértők is felvetették a fulladásos halál lehetőségét, a fulladásos halál mellett újabb halálokot megadni szakértői műhibának tekinthető. Ilyen esetben, mikor a nyakat roncsoló, nagy erejű, tompa erőhatás éri, a fojtogatás következtében létrejövő légzési szünetről, annak megtévesztő hatásáról szólni nagyfokú járatlanságra vall.
Tóth Ilona egyéb elismert beavatkozásai nem is bizonyítottak, de egyébként is alkalmatlanok voltak az élet kioltására.
Összegezve egyértelműen kitűnik a rendelkezésre álló adatokból, hogy Kollár István halála a nyak megtaposását követő, kiterjedt lágyrészsérüléssel járó fulladás miatt következett be. A szív szúrásos sérülése a fulladásos halált követően érhette a sértettet.
Mi állapítható meg egyértelműen a boncjegyzőkönyvből és a két szakértői véleményből:
1. Nincs azonosított holttest.
2. A boncolt holttesten nem fedezhetők fel injekcióbeadás, altatás nyomai. Ha ilyen beavatkozás lett volna is, az nem okozhatott halált.
3. Az áldozat halálát fulladásos nyaksérülés okozta. Ennek okozója – vallomása szerint – Gönczi Ferenc, ha a beismerése igaz.
4. A Tóth Ilona által elismert szívszúrás már egy halottat ért.
Összegezve: Ezen adatokból megállapítható, hogy Tóth Ilonának egyetlen elismert cselekedete sem okozhatta a sértett halálát, annak nyomai egyébként sincsenek a holttesten, vagy nem halált okozóak voltak.
Érdemes kiemelni már most, hogy a bírósági tárgyalás során a holttestre vonatkozó szakértői véleményekkel kapcsolatban kérdés nem hangzik el. Dr. Haranghy Lászlót meg sem hallgatják, a boncolást végző dr. Kelemen Endréhez – bár szakértőként szerepel a bíróság előtt – kérdés a tárgyalás folyamán nem hangzik el a holttesttel kapcsolatban. (Bár, mint később látni fogjuk, ennek valószínűsíthető oka az, hogy a szakértők meghallgatásáról szóló jegyzőkönyvi részt kilopták az anyagból, ld. később.)
Tóth Ilonát a bíróság által kirendelt orvosszakértők részletesen megvizsgálták. A vizsgálatok túlnyomórészt a vádlott elmeállapotával foglalkoznak, ennek különösebb jelentőséget nem tulajdonítok, annak ellenére, hogy ez a bíróság előtti eljárásban is kulcskérdés volt. Végeredményben a bíróságok nem vették figyelembe, hogy Tóth Ilonánál a beszámíthatóságot bármi korlátozta volna, s lényegében teljesen beszámíthatónak minősítette Tóth Ilonát dr. Benedek István is, a kilencvenes években írt szakvéleményében. Ennek ellenére a dr. Balassa László igazságügyi elmeorvos szakértő, dr. Kelemen Endre egyetemi tanár, dr. Juhász Pál egyetemi tanár és dr. Nyírő Gyula egyetemi tanár által 1957. február 22-én írt szakvélemény rendkívül fontos ténymegállapításokat tartalmaz Tóth Ilonáról:
Az októberi események kezdetétől fogva a cselekmények igen aktív résztvevője, aki több mint három héten át csak órákat alszik, magát Coffeinnel, Aktedronnal stimulálja – fáradtságot nem ismerve teszi ki magát közvetlen vagy közvetett életveszélynek. (…) Tóth Ilona személyiségéből és életvezetéséből psychopathiás sajátságként kell kiemelni az elvekhez, a meggyőződéshez, az igazsághoz, az általa vélt igazsághoz való merev ragaszkodást, mely megalkuvásra úgyszólván képtelenné tette, de amely egyben a határozott, céltudatos, logikus értelmi fejlődését is biztosította. (Érdekesség, hogy a szakértők mindezt negatív psychopathiás jelzővel rögzítik!)
Tóth Ilona a cselekményt körülbelül ugyanúgy mondja el a szakértők előtt, mint vallomásaiban. Ezután azonban következik egy hallatlanul finom, de az adott körülmények között mégis nagyon fontos szakértői ténymegállapítás: Mégis könnyen lehetséges, hogy a vádlott vallomása a maga egészében, (!!) minden részletben nem felel meg a valóságnak, ami nem tudatos ferdítés, hanem utólagos emlékezés-hamisulás. Sokszor teszi a vádlott vallomása azt a benyomást, hogy nem védekező jelleggel, sokszor még saját ártalmára is logikusnak igyekszik feltüntetni a heveny indulatban, külső és belső késztetés szinte ellenállhatatlan hatására elkövetett bűncselekményét.
A szakértői véleménynek ezt a részét dr. Juhász Pál és dr. Nyírő Gyula írta. (Ők egyébként Tóth Ilona által kért, kirendelt szakértők voltak.) Hogyan lehet ennél egyértelműbben kifejezni, hogy a két pszichiáternek alapvető kételyei vannak a történtekről s Tóth Ilona vallomásáról?
Mit mond még a testi vizsgálatnál rögzített neurológiai tünetcsoport?
Élénk pilla és kézujj tremor (…) Jobb oldali szájzug beidegzése zavart, akaratlagos innervationál, balhoz képest elmarad, mimikai mozgásoknál – nevetés – túlinervált. Jobboldalt Hoffmann–Trömner-reflex kiváltható. Mayer és Levi hiányzik. Élénk reflexek, különösen a térdreflexben. Ugyanitt jelzett clonustendentia. Mindkét oldalt néma talp. A neurológiai vizsgálat más kóros eltérést nem mutat.B VII. 164/57 alatt lévő 2 szakértői vélemény. 8
Vagyis a feltüntetett neurológiai tüneteket maguk a korabeli szakértők is kórosnak minősítik. A súlyos neurológiai tüneteknek egyetlen oka lehet az egyébként egészséges, sportoló fiatal lánynál: a vizsgálat során elszenvedett súlyos fizikai bántalmazás. Nem felejthető: ekkor már több mint két hónapja megtette beismerő vallomását, tünetei azonban még mindig súlyosak.
Dr. Juhász Krisztina neurológus szakorvos, igazságügyi elmeorvos szakértő szakvéleményében az alábbiak szerint minősíti Tóth Ilona neurológiai tüneteitDr. Juhász Krisztina külön szakvéleménye Tóth Ilona neurológiai tüneteiről (2001. 10. 19-én) (a szerző birtokában). 9
:
– A fokozott verejtékezés, élénk pilla- és kézujj-tremor vegetatív izgalmi tünet lehet.
– A jobb oldali szájzug beidegzésének zavara lehet centrális károsodás (agyi károsodás jele), illetve lehet peripheriás károsodás (arc külső sérülése, zúzódása) következménye.
– Az egyik oldalon észlelt Hoffmann-reflex és Trömner-reflex (ujjakon kiváltható reflexek) kóros fokozott saját-reflexek, melyek a pyramis pályának (gerincvelőben lévő idegpálya) az alsó nyaki segmentum feletti károsodásakor észlelhetőek.
– A Mayer-féle reflex és a Lévi-féle alkartünet egészséges embereken kiváltható, észlelhető reflex, hiánya a kóros, mely pyramis pálya károsodására, illetve az agykéreg károsodására utal.
– A testszerte élénkebb reflex, illetve a clonus a saját reflex fokozott ingerlékenységének következménye, mely szintén pyramis pálya károsodásakor észlelhető.
– Néma talp esetén semmilyen reflex nem váltható ki, mely ha egyoldali, lehet pyramis pálya sérülés, de lehet lokális oka is, pl. a talp zúzódása, oedémája (megdagadása) következménye is.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a leírt jelenségek kórosnak tekinthetők, és származhatnak az agy, illetve a gerincvelő sérüléseiből (Prof. Dr. F. W. Bronisch: Reflexvizsgálatok című könyve alapján).
Nagyon érdekes és bizonyító erejű dr. Kelemen Endrének Gönczi Ferenc vizsgálata után írt szakvéleménye. Gönczi Ferenc eszméletvesztésre és vesetáji fájdalmakra panaszkodott. Vesepanaszaira gyógyszert is kapott. Dr. Kelemen Endre megállapítja: a panaszok gyulladásos eredetűek, és nem bántalmazástól származnak. A kapott gyógyszerek traumás sérülések vagy fájdalmak kezelésére hatástalanok.Dr. Kelemen Endre 1957. március 15-i szakvéleménye, ld. 55 alatt 63 10
Mit bizonyít ez a vélemény – amelynek alapja Gönczi Ferenc tárgyaláson tett panasza? Azt, hogy a második vádlottnál is fennáll a súlyos fizikai bántalmazás!
Dr. Benedek István dr. Kahler Frigyes felkérésére írt szakvéleményében szigorú kritikát mond évtizedekkel ezelőtti orvostársai szakértői véleményéről: A gyilkosság (ha történt) 1956. november 18-án történt. Nincs adatom arról, mikor fedezték fel, hol, milyen állapotban, kik és hol boncolták (a holttestet). (Tehát még dr. Benedek István sem látta a kilencvenes években beszerzett boncjegyzőkönyvet – mint ahogy addig senki nem látta, mivel kivették az iratokból annak idején). Ezután alátámasztja a pszichiátriai szakvéleményt: Tóth Ilona nem szenved semmiféle elmebajban. Semmiféle abnormis jelentékeny tünete nincs.
A kiváló pszichiáter és író azonban megérzi, megsejti az igazságot, s lényegében orvosként ki meri mondani, hogy koncepciós-konstruált perrel állunk szemben: Különös, hogy mennyire elsikkad a szakvélemény neurológiai része. Pár sor csak a rendellenes reflexekről meg az ajakmenti beidegzési zavarról, remegő pillákról és ujjakról, mégis sokatmondó. Miért hallgatnak erről? S a néma talpról? S miért néma Tóth Ilona talpa? Nem költői kérdés ez, könnyű válaszolni rá: gumibottól. S miért némák az orvosok? Mert ők is félnek a gumibottól! Dr. Benedek István ezután részletesen foglalkozik a cselekménnyel, s több ellentmondást ő is észrevesz (pl. a szúrásnyomok, az altatás hiánya a holttesten). Megállapítja, hogy nincs olyan adat a jegyzőkönyvekben, amellyel a halált megelőző altatás, a nyaki erekbe történt befecskendezés vagy a szívbe való levegő befecskendezés alátámasztható volna. Végül megállapítja: De ha ez így igaz, a vádemelés egész épülete összeomlik. Ha sem altatás nem volt, sem injekciózási kísérlet, akkor a beismerésen túl mi bizonyítja Tóth Ilona szerepét a bűnügyben? (…) A 86 oldalas bírósági akta (…) egy alaposan kidolgozott haditerv, hogy az egész ország felmérje a rendszerrel szembeszegülés súlyát. Hogy a beismerésnek egy koncepciós perben minő szerepe volt, azt a Rajk-pertől a Mindszenty-perig alaposan megtanultuk.Ld. 1. alatt dr. Benedek István szakvéleménye 1992. augusztus 18-án. 11
Benedek István így az orvosi szakvélemények alapján határozottan felismerte és kimondta az ügy lényegét. Sajnos a neurológiai tünetegyüttesről bővebb véleményt nem mondott. Ha egy orvos a jogi tények és összefüggések alapos megismerése nélkül képes volt felismerni és kimondani az igazságot, miért nem voltak erre képesek korunkban a legmagasabb szintű igazságszolgáltatási szervek?
Összefoglalva a vádiratból és a szakvéleményből leírt következtetéseket:
1. A vádirat értékelhetetlenül rövid, bizonyítékot a vádlottak beismerésén túl nem tartalmaz. Ezért pótvádiratot nyújtanak be, s gyakorlatilag négy, egymással össze nem függő ügyet kapcsolnak össze.
2. A szakértői véleményekből rögzíthető: A vádlottak egy részét bizonyíthatóan súlyosan bántalmazták; a Tóth Ilona által elismert, a vádirat szerint általa okozott sérülések nyomai nem találhatók a holttesten, amely egyébként sem azonosítható; Tóth Ilona beismerésének valóságalapja a szakértői vélemények alapján is megkérdőjelezhető.
IV.
Az ügyben a Budapesti Fővárosi Bíróság 1957. február 18-án, 20-án, 22-én, 26-án 28-án, március 4-én, 6-án, 8-án, 12-én, 14-én, 16-án, 18-án, 20-án, 22-én, 26-án, 28-án 29-én és április 1-jén tartott tárgyalást, és 1957. április 8-án hirdetett ítéletet. A tanács elnöke dr. B. Tóth Matild, ülnökei Kócs Sándor és Kolláthi Ferenc voltak. A vádat Molnár György (dr. nélkül!) ügyész képviselte. Tóth Ilona védője dr. Kardos János, Gyöngyösi Miklósé dr. Varró Károly, Gönczi Ferencé dr. Csató Gyula, fk. Molnár Józsefé dr. Ádám Tibor, Obersovszky Gyuláé dr. Schirilla György, Gáli Józsefé dr. Csató Gyula volt. A bírósági jegyzőkönyv 330 oldalon rögzíti a nyilvános tárgyaláson történteket.
Tóth Ilonát két teljes tárgyalási napon hallgatják ki, a kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv 22 oldalt tesz ki.B VII. 164/1957 2–22. old. 12
A vádlott rendkívüli részletességgel szól forradalombeli szerepéről; a fiatalokról csak úgy beszél, mint fiaimról, s lényegtelennek tűnő mondata kitűnően rávilágít egyéniségére s a perben vállalt szerepére: A »fiaimmal« – 15–16 éves gyermekekkel –, akik a terjesztésben segédkeztek, úgy állapodtam meg, hogy ha az ÁVO elfogja őket, ne veressék magukat véresre, hanem »köpjenek« mindent reám. Ezt később is megismétli: A fiúknak meg is mondtam, hogy ha valakit elfog a rendőrség, az inkább köpjön, mintsem agyonverjék, Gönczi meg én mindent elvállalunk.Ld. 60. alatt 8. old. és 20. old. 13
A gyilkosság körülményeit sokkal részletesebben mondja el Tóth Ilona, mint a nyomozás során, de a lényeget illetően továbbra is teljes beismerésben van. Némileg megdöbbentő, hogy – vallomása szerint! – a szívbe való levegőinjekciózást úgy akarta végrehajtani, hogy ingen keresztül akart a szívbe szúrni (!!), miközben a tű eltört. A nyakba ampullázott benzint adott be a klóretiles altatás után, ilyet viszont kórházban nem használnak. Elment a szobából, majd mikor visszatért, látta, hogy Gönczi az áldozat nyakán áll teljes súlyával. Ezután Tóth Ilona a szobában, majd a WC-ben is megállapította, hogy az áldozat meghalt. Határozottan állítja, hogy mikor a WC-ben bicskával szíven szúrta az áldozatot, a klinikai halál beállt, a seb nem vérzett. Az áldozat eltemetésének helyét ő is segít felderíteni, de az áldozat levitelében és eltemetésében nem vesz részt.Ld. 60. alatt 9–13. old. 14
Ezután megdöbbentő mondat következik: A főkapitányságon készült első két jegyzőkönyv nem felelt meg a valóságnak, mert az ott felvett vallomásomat előzőleg megbeszéltük (!!)Ld. 60. alatt 13. old. 15
A mondat után nem részletezik, hogy a gyilkosság beismerési részéről van-e szó, de ez a mondat alapvetően rávilágít a beismerések értékére.
Tóth Ilona beszámol arról, hogy a letartóztatása előtti napon többször észlelte, hogy figyelik: A III. emeleten volt a telefonközpont, és úgy vettem észre, hogy többször lehallgatták a beszédemet. (…) Többször észrevettem azt is, hogy a holmim fel van forgatva, még a kabátom bélése is ki volt fejtve.Ld. 60. alatt 15. old. 16
Ez a mondat is bizonyítja, hogy már több nappal a letartóztatás előtt figyelték ily módon is a csoportot és Tóth Ilonát.
Rendkívül érdekes, hogy azt a bicskát, mellyel állítólag Tóth Ilona szíven szúrta az áldozatot, a február 20-i tárgyaláson csatolja az ügyész, a következő mondattal: Ügyész a gyilkos eszközt azzal adja át a bíróságnak, hogy ezt január 29-én a volt Domonkos Kórház említett WC-jéből, annak felbontása útján a hatóság emberei kivették. Tóth Ilona erről így nyilatkozik: Lehet, hogy ez az a bicska, de úgy emlékszem, annak a bicskának fémnyele volt.Ld. 60. alatt 18. old. 17
Felmerül a kérdés: miért a nyomozás lezárása után egy hónappal, és a beismerő vallomás után majd két hónappal keresik a bűnjelet? Mikor ezt a beismerés után azonnal, a nyomozás alatt meg lehetett és kellett volna keresni és találni normális büntetőügyben.
Védőjének kérdésére határozottan megerősíti az emberölésben való részvételét: Embert öltem, mindegy, hogy ÁVH-s volt vagy más (…) Szerencsétlenségemre a Kollár-féle dolog megtörtént. (…) Kényszerítő érzésem volt, úgy éreztem, hogy Kollárt meg kell ölnöm. (…) Soha vallomástételre nem kényszerítettek.Ld. 60. alatt 21. old. 18
Tóth Ilona vallomását, mint teljes, részletes beismerő vallomást értékelhetjük. A lényeget tekintve nincs törés a vallomásban, a részletek tekintetében több komoly kétely merül fel:
– Az első két rendőrségi vallomás megbeszélése és
– az ismételten megerősített mondat, a magára vállalás miatt.
– Miért a tárgyaláson adja át az ügyész azt az állítólagos bicskát, mellyel, beismerése szerint, Tóth Ilona szíven szúrta az áldozatot – holott a tetthelyre és az eszközre vonatkozó beismerés már majdnem két hónapos?
– Hogyan akarhat egy orvos ruhán keresztül injekciót beadni?
Gyöngyösi Miklós vádlottat is rendkívül részletesen, majdnem két napon keresztül, folyamatosan hallgatják ki. Jegyzőkönyvi vallomása 24 oldal, többszöröse a nyomozati beismerésnek.Ld. 60. alatt 22–48. old. 19
Gyöngyösi Miklós bűnösségét elismeri. A lényeget tekintve Tóth Ilonával egyezően mondja el a történteket, de a részletekben nagyon sok helyen eltérnek a vallomások. Van egy rendkívüli kétségeket idéző mondat Tóth Ilona szerepére vonatkozóan. Miután körülbelül Tóth Ilonával egyezően mondja el, hogy ő és Gönczi összeverték az embert, a következőt vallja: Közben belépett Tóth Ilona. (…) Meglátta Ilona, hogy mi van itt, figyelmeztetett minket, majd Gönczi mondta »vágjuk haza«, mert holnap elárul. Még mondta azt is, járuljunk ehhez hozzá. Eszméletlen volt az ember. Tóth Ilona ekkor lement, altatókosárral tért vissza. Azt mondta, elaltatja, ne tudja hova visszük. (!!)Ld. 60. alatt 29. old. 20
Mit mond Gyöngyösi Miklós? Tóth Ilona elítéli a fizikai bántalmazást, majd azért megy altatókosárért, hogy elaltassa az áldozatot, hogy ne tudja, hova viszik. Saját szerepéről annyit mond, hogy mindössze két pofont adott az áldozatnak, s az altatásban segített. Megerősíti, hogy Gönczi az áldozat nyakára állt – ekkor Tóth Ilona nem volt a szobában –, s ezután a visszatérő Tóth Ilona megállapította a halált. Rendőrségi vallomásainak megváltozását a következőkkel indokolja: Amikor a rendőrségen kihallgattak, akkor más lelkiállapotban voltam, másként beszéltem (…) Éjjel-nappal állandóan kihallgattak és beszéltem összevissza mindent.Ld. 60. alatt 33. old. 21
Tóth Ilona és Gyöngyösi Miklós vallomásainak részleteiben való eltérése miatt 13 alkalommal (!!) végez közöttük eredménytelen szembesítést a bíróság.Ld. 60. alatt 38–45. old. 22
A legfontosabb eltérések a következők:
– Gyöngyösi szerint Tóth Ilona a gyilkosság előtt és után is megnézte az igazolványokat; Tóth Ilona azt vallja, hogy csak az ÁVH-s fényképét látta az áldozatnak.
– Gyöngyösi szerint Tóth Ilona 4–5 ampullát hozott az altatáshoz; Tóth Ilona egyet említ.
– Tóth Ilona szerint fegyver volt a szobában Gyöngyösinél, s le akarta lőni az áldozatot, amiben ő akadályozta meg; Gyöngyösi azt vallja, hogy nem volt nála fegyver.
– Gyöngyösi szerint Tóth Ilona a bal kar vénájába is akart szúrni, Tóth Ilona ezt tagadja. Erre Gyöngyösi kijelenti: valóban nem szúrt Tóth Ilona oda, ezt Gönczi vallomásából olvastam, ezért mondtam. (!!)
– Gyöngyösi szerint ő új tűt hozott a fecskendőhöz, mert a régi elgörbült a szívszúrási kísérletnél; Tóth Ilona szerint szétment a fecskendő.
– Gyöngyösi szerint Tóth Ilona végig részt vett a temetésen; Tóth Ilona azt vallja, hogy nem volt ott végig.
A két vallomás közötti 13 lényegi eltérés a részleteket illetően alapvetően megkérdőjelezi mindkét beismerés elfogadhatóságát. Hogyan lehetséges az, hogy mikor hosszan beszélnek a vádlottak a történtekről, amely egy viszonylag rövid eseménysort fog át, ennyi eltérés van a vallomások között?
Gönczi Ferenc a gyilkosságban elismeri bűnösségét, az izgatásban nem. Őt is két teljes napon keresztül hallgatják ki, vallomását 20 oldalon rögzítik.Ld. 60. alatt 48–68. old. 23
Egyértelműen utal arra, hogy a beismerő vallomásra fegyverrel és fizikai erőszakkal kényszerítették: engem akkor a GPU fegyverrel kényszerített (…) A nyomozás alkalmával elmondtam vallomásomat, a nyomozó összegezte, gépelte, én csak jóformán átfutottam, aláírtam.Ld. 60. alatt 53–54. old. 24
Fenntartom azt, hogy az oroszok leverték a fél vesémet. Gyógyszert is szedek. Ezen kijelentés után rendelte el a bíróság Gönczi Ferenc korábban ismertetett orvosi vizsgálatát.Ld. 60. alatt 58. old. 25
Azt mondtam, hogy a rendőrségen nem ért bántódás. A GPU-n 5 napig voltam és ott ért a sérelem. Ezt elmondtam az ügyésznek, az orvosoknak is, de azt mondták, rájuk nem tartozik.Ld. 60. alatt 68. old. 26
Mit bizonyítanak Gönczi Ferenc kijelentései? Azt, hogy a kihallgatást az első időben szovjet tisztek vezették, s fizikai erőszakkal ekkor bírták rá a beismerésre. 1956 decemberében szovjet kihallgatótisztek közvetlen eljárására más ügyben is egyértelmű bizonyíték van (ld. Dudás József és Szabó János pereLd. 51. alatt Ez itt a vértanúk vére című kötetben27
).
A vallomás lényegét tekintve azonos módon mondja el Gönczi Ferenc a történteket, mint Tóth Ilona és Gyöngyösi Miklós. Többször határozottan elismeri, hogy először megverték az áldozatot – ekkor Tóth Ilona nem volt a szobában –, majd ő az áldozat nyakára állt – Tóth Ilona ekkor sem volt bent. Rendkívül árulkodó mondat szerepel az altatás céljára nézve, melyet Tóth Ilona végzett. Amikor bementem, altatókosár volt Kolláron, Gyöngyösinél egy nagy ampulla, Tóth Ilonánál pedig fecskendő. Kérdeztem, mit csináltok, az egyik azt mondta, el kell altatni, mert ÁVH-s.Ld. 60. alatt 52. old. 28
(A jegyzőkönyvben az el kell altatni ki van húzva, s helyére beírva: el kell tenni láb alól.) Mit bizonyít ez az elszólás? Gönczi Ferenc Gyöngyösi Miklóssal egyezően adja elő, hogy az altatásnál nem volt ölési szándék!
Egyértelműen nyilatkozik arról is Gönczi Ferenc, hogy mikor az áldozatot kivitték a WC-be, már nem élt, viszont Tóth Ilona injekcióbeadásáról lényegében nem szól: A WC-ben Én annyit mondtam, már nem él (…) Tóth Ilona az áldozat mellett térdelt és szívébe szúrta a kést. Én nem szúrtam volna agyon, mert szerintem akkor már halott volt.Ld. 60. alatt 52. old. 29
Az injekcióadásra vonatkozóan: Közben eltörött a tű, Ica mondta, hogy szívjak fel egy másik ampullát. Az asztalon három üres ampulla volt, Tóth Ilona ekkor levegőt szívott a fecskendőbe és a szív tájékára szúrt.Ld. 60. alatt 52. old. 30
Tóth Ilona tagadja, hogy Kollár karjába injekciót adott volna, ezért Gönczi Ferenc elé tárják rendőrségi vallomását, ahol másképpen mondta el az injekcióbeadást: A rendőrségen is megmondtam, hogy nem emlékszem erre határozottan, de a rendőrségen mindent határozottan írtak.Ld. 60. alatt 52. old. 31
(Ezt mutatták meg Gyöngyösinek, ld. korábban.)
Akárhogy is nézzük, Gönczi Ferenc megdöbbentő módon, de Tóth Ilonára nézve mentő vallomást tett. Hiszen elmondása szerint:
– Tóth Ilona nem volt jelen az áldozat fizikai bántalmazásánál s akkor, mikor Gönczi Ferenc a nyakára állt az áldozatnak;
– az altatás nem emberölési célzattal történt;
– az injekcióbeadás nem egyértelmű;
– a WC-beli szívszúrás már egy halottat ért.
Ekkor drámai esemény történik. Tóth Ilona rájön, hogy egyik vádlott-társa lényegében mentő vallomást tesz mellette, s a Gönczi Ferenccel történt szembesítés során a következőket mondja: Már régen halott volt Kollár, mikor azt mondtam, kár volt ütni ezt az embert.Ld. 60. alatt 60. old. 32
Mit jelent ki itt Tóth Ilona? Azt, hogy az áldozat a fizikai bántalmazásba halt bele, melyhez neki semmi köze nem volt.
Gönczi Ferenc vallomása számos részletkérdésben ellenkezik Gyöngyösi Miklós és Tóth Ilona vallomásával. A három vádlott között ismét 13 eredménytelen szembesítésre kerül sor.Ld. 60. alatt 59–63. old. 33
Néhány példa az eredménytelen szembesítésekre, melyek lényegi kérdéseket érintenek:
– Gyöngyösi állítja, hogy a Gönczi kezében lévő ampullából szívta fel Tóth Ilona a fecskendőt, Gönczi tagadja;
– Gyöngyösi állítja, hogy kiment új tűért, Gönczi nem tud erről;
– Gönczi Ferenc szerint Gyöngyösi a szobában felkínálta a zsebkését szívszúrásra, Gyöngyösi tagadja ezt;
– Tóth Ilona állítja, hogy Török Éva bejött az altatás közben a szobába, s Gönczi küldte ki. Gönczi ezt tagadja.
Még egy rendkívüli esemény történik, Gönczi Ferenc kihallgatása végén. Mint korábban megjegyeztük, a tárgyalás nyilvános volt. Dr. Kardos János, Tóth Ilona védője indítványozza: a bíróság tegye fel a kérdést a hallgatóságnak, hogy nincs-e jelen valaki a kórház személyzetéből. Az ügyész erre így válaszol: Nem lehet mindenkit kizárni a tárgyalóteremből, mert ha esetleg van itt valaki a kórházból, lehet, hogy éppen azért jött, hogy tanuljon.Ld. 60. alatt 67–68. old. 34
(!!)
Hatalmas jelentősége van e kérdésnek és a válasznak a továbbiakra nézve: dr. Kardos János ügyvéd tudja, hogy a vádiratban nincs bejelentett tanú, ezért attól tart, hogy a jövendő tanúkat beültették a tárgyalásra, hogy a vádlotti beismerésekből megtanulják, mit kell mondani a vallomás során.
Fk. Molnár József IV. rendű vádlott a gyilkosságban nem érzi magát bűnösnek, a többi vádpontban igen. Elmondása szerint az események alatt a folyosón őrködött, így semmi lényeges körülményről nem tud. Segít az ember felkísérésében az emeletre, majd látja, hogy fejénél, lábánál fogva kiviszik a WC-be. Beszámol Tóth Ilona kétszeri távozásáról a szobából. Mikor arról kérdezi Gyöngyösit, mit csinálnak a szobában, az így válaszol: elaltatjuk, ne tudja hova visszük. A temetésen ő is részt vesz Tóth Ilonával együtt. (A nyomozás során semmit nem szólt a temetésről. Mikor elétárják rendőrségi vallomását, kijelenti: nem tudom, miért vallottam másként.)Ld. 60. alatt 68–79. old. 35
Fk. Molnár Józsefet 8 alkalommal szembesítik eredménytelenül vádlott-társaival.
Ezután teljesen váratlan, és a büntetőeljárások történetében példa nélküli, eset történik. Belép a terembe dr. Kelemen Endre és dr. Földes Vilmos, a két boncolóorvos és dr. Haranghy László egyetemi tanár, aki a boncjegyzőkönyvről készített szakvéleményt.Ld. 60. alatt 83. old. 36
Egy normális büntetőügyben a szakértők a bizonyítás eszközei, akikhez kérdéseket tehetnek fel az eljárás résztvevői. Itt a szakértők véleményt nem mondanak, kérdést senki nem intéz hozzájuk. Viszont dr. Kelemen Endre, mint szakértő, hosszan kezdi faggatni Gyöngyösi Miklóst és Tóth Ilonát a gyilkosság körülményeiről. Fontos kiemelni, hogy a szakértők akkor lépnek be a terembe, mikor a 12 vádlottból még csak négyet hallgattak ki, és a bíróság még nem rendelt el bizonyítást; dr. Kelemen Imre így bírószakértőként működik. A jegyzőkönyvből ezután 8 oldal hiányzik! Ld. 60. alatt hiányzik a 83–90 közötti oldal37
A többi szakértőt az eljárás rendes menete szerint a bizonyítás végén hallgatják meg. Ekkor azonban dr. Földes Vilmos és dr. Haranghy László nincs jelen. Biztosan állítható, hogy a szakértők ezeken a lapokon nyilatkoztak a holttestről, s ez megerősíthette a holttesttel kapcsolatos alapvető kételyeket, s ezért tűntek el az iratok. Az iratok hiánya, illetve a szakértők ezen a helyen való meghallgatása ismét bizonyíték az eljáró hatóságok ellen. A visszaélést – amely lényegét tekintve közokirat-hamisítás – bizonyítja az is, hogy a bírósági jegyzőkönyv máshol folyamatosan, géppel van sorszámozva, a 80–100. oldal között kézzel, úgy, hogy hiányzik 8 oldal!
Ezután hosszan hallgatja ki a bíróság Obersovszky Gyulát, aki nem érzi bűnösnek magát.Ld. 60. alatt 92–112. old. 38
(Mivel Obersovszky Gyulát és Gáli Józsefet nem vádolják gyilkossággal, ezért kihallgatásuknak csak a Tóth Ilona-ügyre vonatkozó részét ismertetem.)
Obersovszky Gyula határozottan tagadja, hogy tudott volna a gyilkosságról: Hogy Tóthot Gáli mikor vonta felelősségre, arról nem tudok. Arra sem tudok választ adni, hogy Gáli Gyöngyösit felelősségre vonta-e, hogy mit csináltak. Elmondja, hogy Tóth Ilonát és Gönczit együtt hívták ki a szobából, ahol a lapot szerkesztették, s körülbelül 3–5 perc (!!) volt, amikor kettőjük közül egyik sem volt a szobában. Az elmenetel során tudomást szereztem arról, hogy itt valami történt, valakit elaltattak és elszállítottak. (Sokadik kijelentés a puszta elaltatásról, s feltűnő, hogy Tóth Ilona és Gönczi Ferenc távollétét a szobából Obersovszky Gyula 3–5 percre értékeli.)Ld. 60. alatt 92–112. old. 39
Mikor a bíró igazmondásra figyelmezteti Obersovszky Gyulát, ő példátlan önuralommal így válaszol: Én csak az igazat tudom mondani, mást nem is mondhatok, de látom az ön szeméről, hogy nem hiszi, amit mondok. (!!)Ld. 60. alatt 101. old. 40
Ezután ismét példátlan intermezzo történik a tárgyaláson. Az ügyész bejelenti, hogy Gyöngyösi Miklós csoportja 14 rendbeli erőszakot követett el egy nőn, s erre vonatkozóan tanúmeghallgatásokat indítványoz. Gyöngyösi Miklós védője (dr. Varró Károly, kirendelés alapján) viszont nagyon határozottan kijelenti, hogy ilyen vádat nem emeltek, s a tárgyaláson nyomozni nem lehet. Gyöngyösi Miklós kijelenti, hogy erről a vádról csak a tárgyaláson hallott. A bíróság elutasítja az ügyészi indítványt.Ld. 60. alatt 102. old. 41
-Ld. 60. alatt 102. old. 42
Gáli Józsefet is hosszan, két napon keresztül hallgatják ki.Ld. 60. alatt 112–130. old. 43
Gáli József Angyal Istvánnal együtt volt Auschwitzban, ahol anyja s két testvére halt meg, bár katolikus vallásúnak születtek, s apja a gyulai József szanatórium főorvosa volt. Bűnösségét nem ismeri el. A Tóth Ilona-ügyről a következőket mondja: Miután Tóth Ilonát megkérdeztem, ő azt mondta, Kollárt morfiuminjekcióval megölte (…) Tóth Ilona mondta, hogy Gyöngyösi is ott volt; hogy Gönczinek része volt-e a gyilkosságban, nem tudom. Elmondja, hogy ezért felelősségre vonta Gyöngyösit, aki azt válaszolta: ÁVO-s volt, utánunk leskelődött. Vallomása szerint ő mondta el később Obersovszkynak, hogy emberölés történt.
Gáli József kihallgatása után Tóth Ilonából előtör egy mondat: Nekünk három ellenségünk volt: az oroszok, Kádár és az ÁVH.Ld. 60. alatt 127. old. 44
Obersovszky Gyula Gáli Józseffel való szembesítésekor határozottan kitart amellett, hogy ő csak altatásról tudott.Ld. 60. alatt 130. old. 45
Hogyan lehet összegezni a tárgyalásnak a fő vádlottak kihallgatására vonatkozó részeit:
– Mindhárom fő vádlott lényegében beismerésben van, de fontos részletkérdésekben alapvetően eltér vallomásuk, ezért 26 esetben eredménytelen szembesítést végeznek.
– Tóth Ilonára vonatkozóan Gönczi Ferenc és Obersovszky Gyula mentő vallomást tesz: először jelentik ki, hogy Tóth Ilona csak akkor látja az áldozatot, mikor már meghalt.
– A bírósági jegyzőkönyvet súlyosan meghamisítják, eltüntetik egy részét, melyben feltehetően a holttestre vonatkozóan nyilatkoznak a boncolásban részt vett szakértők.
Ezek után a bíróság a VII–XII. rendű vádlottakat hallgatja ki.Ld. 60. alatt 130–188. old. 46
Ezeket nem ismertetem, mivel a Tóth Ilona-ügyhöz semmi közük.
1957. március 14-től tanúmeghallgatások következnek, hosszú tárgyalási napokon át. Fontos kiemelni, hogy ezeket a tanúkat nem hallgatták ki a nyomozás során, a vádiratban nem szerepelnek. A tanúk többsége nem ténytanú, s néhányuknak elfogulatlansága is megkérdőjelezhető: emlékezhetünk arra, hogy a csoport folyamatosan tartott a rájuk állított megfigyelőktől, beépített emberektől.
Jász Vilmosné (Polgár Erzsébet), aki az áldozat barátnője volt, elmondja, hogy november 18-án elvitték Kollárt a Domokosba, ő utánament, de a portánál nem tudott felmenni. Ezután elment Kollár húgához, és elmondta, hogy bátyja eltűnt.Ld. 60. alatt 188–193. old. 47
Vári András, az áldozat sógora, BM törzsőrmester. Elmondja, hogy az áldozat – aki 1952–55. között az ÁVH-nál tényleges katonai szolgálatot teljesített, s őrvezetőként szerelt le – az ő ÁVH-s egyenruhájában fényképeztette le magát (!) 1956. augusztusában, s ezt a képet magánál hordta. November 22-én elment hozzájuk Polgár Erzsébet, elmondta, hogy Kollár eltűnt, ezért bevitte a Jászai Mari térre, ahol jegyzőkönyvet vettek fel az esetről. Vári András szerint a Domokosba vitték Kollárt, ahol benzininjekcióval teszik el az embereket. Elmondása szerint a Bonctani Intézetben ő ismerte fel az ismeretlen nevű áldozatot. Feleségével december 12–18. között volt a Bonctani Intézetben.Ld. 60. alatt 194–195. old. 48
Tóth Ilona a tanú benzinnel való ölésre vonatkozó vallomására a következőt jelenti ki: Nagyon feltűnő, hogy ezeket miért pont egy BM-alkalmazott mondja, ugyanis amint én még a kihallgatásom elején elmondtam, ezt nekem is ugyancsak egy BM-alkalmazott mondta. (!!)Ld. 60. alatt 195. old. 49
Az áldozat testvérét (Vári András feleségét), aki – férje állítása szerint – ott volt vele a Bonctani Intézetben, nem hallgatják ki. Az áldozat azonosításáról jegyzőkönyv nem készült.
Bak Istvánné, a IV. r. vádlott mostohaanyja, egyben az áldozat unokatestvére. Elmondása szerint nála járt Vári András és felesége, s elmondták, hogy Kollárt kegyetlenül meggyilkolták. Ő is járt a Bonctani Intézetben, s ezzel kapcsolatban megdöbbentő kijelentést tesz: Felismertem a Kollárt, ugyanis bal mutatóujja hegyét baltával levágta, ez volt az ismertetőjele.
A Kahler Frigyes által beszerzett boncjegyzőkönyv részletes leírást ad az áldozat kezéről: A kezek kézháti és tenyéri oldalán a bőr a mosónő bőréhez hasonlóan fel van ázva, egészen ráncos és könnyen le is vonható, a körmök rövidre nyírottak, ápolatlanok. A jobb kéz hüvelykujjának és mutatóujjának első percén az egymás felé fordított oldalon a bőr barnásan elszínezett. Ez az elszínezés nikotintól származik. Hasonló, de kisebb fokú elszíneződés a jobb oldalon is látható.Ld. 53 alatti boncjegyzőkönyve 2. oldala és Bak Istvánné vallomása 60. alatt 197. old. 50
Megdöbbentő negatív bizonyíték Bak Istvánné tanúvallomása. Az általa döntőnek tartott áldozatfelismerési jegyet a részletes boncjegyzőkönyv nem tartalmazza.
Karsai Mihály, az áldozat munkatársa tud arról, hogy Jász Vilmosné kereste az áldozatot. Vallomása szerint Vári András mondta neki, hogy megölték Kollárt, két munkatárs ott volt a temetésen.Ld. 60. alatt 198–199. old. 51
Érdekességként jegyezzük meg, hogy a BM-alkalmazott Vári András terjesztette Kollár megölését, s a benzininjekciós változatot. Holott ő csak Polgár Erzsébet elbeszéléséből tudhat a történtekről, aki szintén nem ténytanú.
Simoncsik Mihály a vádbeli napon betegként feküdt a kórházban. Az ott történtekről semmit nem tud, csak az újságban olvasott róla: Nem akartam elhinni, ugyanis ilyet nem tételeztem fel a doktornőről, annál is inkább, mert a szovjet katonát is olyan gondosan kezelte.Ld. 60. alatt 200–201. old. 52
Halász György a fűtőtől kért Tóth Ilona vallomása szerint november 18-án éjjel ásót és lapátot.Ld. 60. alatt 217. old. 53
Török Éva fontos tanú: a kórházban a Tóth Ilona melletti szobában lakott. A vádbeli napról elmondja: Amikor a szobában az ágyon feküdtem, a falon keresztül különféle hangokat hallottam. Hörgést, jajgatást, ütést. Szerettem volna kimenni a szobámból, de nem lehetett. (…) A különös zaj kb. negyed óráig tartott. (…) Előtte nagy jövést-menést hallottam. Gyöngyösiék voltak ott és egy kopasz fiú, ők ismerték. Több alkalommal, mikor kimentem, Gönczi engem visszazavart. A halottat nem láttam. (…) Tóth Ilonára nem emlékszem. Dátumra nem emlékszem, de nem sokkal később rendőrségi emberektől tudtam meg, hogy ölés történt.Ld. 60. alatt 229–231. old. 54
Török Éva lényegében fizikai bántalmazásról számol be; halottról nem tud; az emberölésről csak a rendőrségen hallott; Tóth Ilonát nem észleli a helyszínen. Török Éva mentő tanúnak tekinthető, különösen Tóth Ilonára nézve.
Sturcz Edit abban a szobában tartózkodott a vádbeli napon, ahonnan Gönczit és Tóth Ilonát kihívták. Nem emlékszik arra, hogy Tóth Ilona és Gönczi kiment volna a szobából. 11 óra felé Tóth Ilonát teljesen nyugodtnak látta.Ld. 60. alatt 238–241. old. 55
Sturcz Edit szintén mentő tanúnak tekinthető. Nem észleli Tóth Ilona és Gönczi hosszabb távollétét abból a szobából, ahol újságot szerkesztettek, s Tóth Ilonát nem látja feldúltnak, idegesnek.
Bár még nagyszámú tanút hallgatnak meg – a többi ügyre vonatkozóan –, ezeknek a tanúknak nincs érdemi tudomásuk a Tóth Ilona-ügyről.
A nagyszámú, hosszas és érdektelen tanúmeghallgatások miatt néhány nap múlva Gyöngyösi Miklós védője, dr. Varró Károly kifakad: Az eddig elhangzottak alapján a tárgyaláson nyomozás folyik, a nyomozás az ügyészség dolga, vagy kérem azt a részt elkülöníteni és nyomozásra visszaadni az ügyészségnek, vagy egyáltalán nem foglalkozni vele. Tiltakozását az ügyész elutasítja: Vizsgálunk egy komplexumot. A premeditáció (?!) fennforgását az előzmények alapján tudjuk csak vizsgálni, a vád kiterjesztéséről vagy módosításáról szó sincs, nem értem, hogy a védelem ezt miért kifogásolja.Ld. 60. alatt 281. old. 56
Valóban. 1956. március 14-én, 16-án, 18-án, 20-án és 22-én lényegében egész nap tanúmeghallgatások folynak, úgy, hogy a Tóth Ilonáék-féle cselekményre lényegi, bizonyító tanúvallomás nem hangzik el. Mi vonható le a tanúvallomásokból:
– A rendkívül nagyszámú és hosszúságú vallomás alapján olyan látszatot akar kelteni a Hatóság, mintha tanúkkal is tudná bizonyítani a cselekményt. Holott csak kisszámú, közvetett tanú van, s azok sem tudnak a cselekmények lényegéről.
– Vári András BM-alkalmazott terjeszti a tanúk között a benzines emberölés változatot.
– Bak Istvánné tanúvallomása rendkívüli erejű bizonyíték a holttest azonosíthatatlanságáról. Bár Kollár Istvánnak ő azonosítja a holttestet, döntő bizonyíték gyanánt egy olyan fogyatékosságról számol be, melyet a kilencvenes években előkerült boncjegyzőkönyv nem rögzít. A tárgyalás adatai szerint hárman azonosították a holttestet, közülük csak két személyt hallgatnak meg, egyikük BM-alkalmazott. Azonosítási jegyzőkönyv viszont nincs!
– Török Éva, Strucz Edit és Simoncsik Mihály mentő tanú Tóth Ilonára nézve.
Ezután a bíróság hosszan hallgatja meg dr. Kelemen Endre, dr. Balassa László, dr. Nyírő Gyula és dr. Juhász Pál orvos szakértőket. A holttesttel kapcsolatban kérdés nincs, viszont hosszan elemzik a szakértők Tóth Ilona elmeállapotát, aminek különös jelentősége nincs, mivel végül a bíróság – s a jelenkor orvos szakértője (dr. Benedek István, ld. korábban) is – teljesen beszámíthatónak ítélik. Látszik azonban, hogy dr. Balassa László, dr. Nyírő Gyula és dr. Juhász Pál arra látnak esélyt, hogy így mentsék Tóth Ilonát.Ld. 60. alatt 299–310. old. 57
(A következő számban folytatjuk.)
Jegyzetek
49
Budapest Főváros Ügyészsége 1957. Bü. l. 34. sz.
50
Száma ugyanúgy 1957. Bül. 34., mint 48. alatt
51
Ez történt Szirmai Ottó és társai perében, az egyik Köztársaság téri perben, Dudás József és Szabó bácsi perében, és a mosonmagyaróvári megtorlási perben. ld. részletesen Jobbágyi Gábor: Ez itt a vértanúk vére Kairosz Kiadó, 1998
52
Ld. a vádirat után B VII. 164/57. jelzet
53
Ld. az iratok közötti nem hiteles másolati boncjegyzőkönyvet 1956. december 15-i dátummal, B 1187/1956. számmal, IBSZ 2284/1956
54
Ld. 52. alatt
55
Ld. 1 alatti iratok között dr. Buris László vélemény 60. ill. 64. alatt.
56
B VII. 164/57 alatt lévő 2 szakértői vélemény.
57
Dr. Juhász Krisztina külön szakvéleménye Tóth Ilona neurológiai tüneteiről (2001. 10. 19-én) (a szerző birtokában).
58
Dr. Kelemen Endre 1957. március 15-i szakvéleménye, ld. 55 alatt 63
59
Ld. 1. alatt dr. Benedek István szakvéleménye 1992. augusztus 18-án.
60
B VII. 164/1957 2–22. old.
61
Ld. 60. alatt 8. old. és 20. old.
62
Ld. 60. alatt 9–13. old.
63
Ld. 60. alatt 13. old.
64
Ld. 60. alatt 15. old.
65
Ld. 60. alatt 18. old.
66
Ld. 60. alatt 21. old.
67
Ld. 60. alatt 22–48. old.
68
Ld. 60. alatt 29. old.
69
Ld. 60. alatt 33. old.
70
Ld. 60. alatt 38–45. old.
71
Ld. 60. alatt 48–68. old.
72
Ld. 60. alatt 53–54. old.
73
Ld. 60. alatt 58. old.
74
Ld. 60. alatt 68. old.
75
Ld. 51. alatt Ez itt a vértanúk vére című kötetben
76
Ld. 60. alatt 52. old.
77
Ld. 60. alatt 52. old.
78
Ld. 60. alatt 52. old.
79
Ld. 60. alatt 52. old.
80
Ld. 60. alatt 60. old.
81
Ld. 60. alatt 59–63. old.
82
Ld. 60. alatt 67–68. old.
83
Ld. 60. alatt 68–79. old.
84
Ld. 60. alatt 83. old.
85
Ld. 60. alatt hiányzik a 83–90 közötti oldal
86
Ld. 60. alatt 92–112. old.
87
Ld. 60. alatt 92–112. old.
88
Ld. 60. alatt 101. old.
89
Ld. 60. alatt 102. old.
90
Ld. 60. alatt 102. old.
91
Ld. 60. alatt 112–130. old.
92
Ld. 60. alatt 127. old.
93
Ld. 60. alatt 130. old.
94
Ld. 60. alatt 130–188. old.
95
Ld. 60. alatt 188–193. old.
96
Ld. 60. alatt 194–195. old.
97
Ld. 60. alatt 195. old.
98
Ld. 53 alatti boncjegyzőkönyve 2. oldala és Bak Istvánné vallomása 60. alatt 197. old.
99
Ld. 60. alatt 198–199. old.
100
Ld. 60. alatt 200–201. old.
101
Ld. 60. alatt 217. old.
102
Ld. 60. alatt 229–231. old.
103
Ld. 60. alatt 238–241. old.
104
Ld. 60. alatt 281. old.
105
Ld. 60. alatt 299–310. old.
|
