Tóth Ilona nem ölt embert. Tóth Ilonát ártatlanul ítélték halálra.
Nehezen és több hónapos kutatás után írom le a súlyos és felelősséggel járó mondatokat. Véleményem ellenkezik a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség vezető tisztségviselőinek véleményével, kik már a rendszerváltozást követően, jogállami körülmények között, alapos és megfontolt vizsgálat után mondták ki határozatukat: Tóth Ilonát nem lehet mentesíteni – napjainkban sem – súlyos ítéletének hatálya alól.
Véleményem ellenkezik magának Tóth Ilonának és két, szintén halálra ítélt társának vallomásával, kik az eljárás kezdetétől a halálos ítéletig folyamatosan és teljes mértékben elismerték bűnösségüket. Talán a legnehezebb – majdhogynem megoldhatatlan – feladat, mikor egy jogásznak az önmagát bűnösnek valló vádlottal szemben kell bebizonyítania az ártatlanságot. Jogi képviselői pályám során egyetlenegyszer találkoztam ilyen esettel: akkor hatalmas nehézségek után sikerrel jártam. Most sokkal nehezebb az ügy, a feladat: nem vonom kétségbe, hogy a Legfőbb Ügyészségen és Legfelsőbb Bíróságon a legkiválóbb jogászok foglalkoztak lelkiismeretesen az üggyel; ugyanakkor Tóth Ilona ártatlansága mellett hasonló nagy tekintélyek álltak ki: dr. Balsai István igazságügy-miniszter, dr. Kahler Frigyes büntetőbíró, a megtorlás ügyeinek tudós szakértője, valamint napjaink neves orvosprofesszor szakértői.
A feladat, az ügy súlya hatalmas: valaki egyértelműen téved. Tóth Ilona ügye ma is megosztja a szakembereket. A megosztás hangsúlyozottan nem politikai erővonalak mentén történik: az ellentétek, az ellenvélemények mindkét oldalon a korrekt szakszerűség vonalán találhatók. A közvélemény, az orvosi kar ugyanakkor túlnyomórészt ártatlannak, a forradalom mártírjának tartja Tóth Ilonát.
Az ügy súlyának megértéséhez a történetet napjainkban kell kezdenünk.
Dr. Kahler Frigyest, az Igazságügyi Minisztérium Büntetőjogi Főosztályának vezetőjét 1992. május 4-én a Pofosz megbízásából felkeresi Wittner Mária és Horváth Tamás, és kérik a teljesen tisztázatlan Tóth Ilona-ügy felülvizsgálatát.Jegyzetek
Dr. Kahler Frigyes ezután, 1992. június 9-én bekéri az ügy iratait a Fővárosi Bíróságtól, és áttanulmányozza azokat. Mivel neki is súlyos kételyei támadnak az iratok áttanulmányozása után, 1992. július 10-én levelet ír dr. Balsai István igazságügyi miniszternek, melyben szakértői vizsgálatokat javasol, mivel az ítélet számos ténybeli aggályt támaszt, mind ténybelileg, mind néhai Tóth Ilona személyiségét illetőenIM Büntetőjogi Főosztály 35 770/1992. III.
. Dr. Balsai István hozzájárulása után felkérik dr. Buris László egyetemi tanárt, a DOTE Igazságügyi Orvostani Intézetének vezetőjét, dr. Bodroghy Péter igazságügyi grafológus szakértőt, dr. Benedek István pszichiáter professzort szakvélemény készítésére.
A beérkezett szakvélemények alapján alapvetően megkérdőjelezhetők a korabeli szakértők s a büntetőítélet ténymegállapításai. (Később ismertetjük a szakvéleményeket.) A vizsgálatok a sajtó útján nyilvánosságra kerülnek. Ekkor dr. Szöllősi József – aki 1956 decemberében ügyész volt, s kapcsolatba került a Tóth Ilona-üggyel, közli, hogy saját, személyes tapasztalatai alapján már 1956 decemberében lépéseket tett – eredménytelenül –, hogy esetleges koholt per megindítását megakadályozza.IM Büntetőjogi Főosztály 35 770/1992. III/5., dr. Szöllősi József levele 3. l.
Megrázó fejlemény, hogy Tóth Ilona évfolyamtársai 1992. október 30-án évfolyam-találkozót tartottak, ahol ötvenheten egy nyilatkozatot írtak alá, mely többek között ezt tartalmazza:
Mérhetetlen megrendüléssel gyászoltuk Tóth Ilonát, évfolyamtársunkat, aki évfolyamunk legkülönb diákjai közé tartozott. Számunkra elképzelhetetlen rágalmak azok, amelyeket az 1957-es koncepciós anyag tartalmaz. Tóth Ilonát sem előre megfontolt szándékú gyilkosnak – akinek nem sikerült a gyilkosság –, sem kapkodó, gyáva, önvédelemből ilyen szörnyű cselekedetre képes fiatal lánynak nem tudjuk elképzelni. Nem ilyennek ismertük! A forradalomban tanúsított hősiessége egyezik a megismert jellemével, de a rázúdult gyalázatos rágalmak elfogadhatatlanok. A nyilatkozatot dr. Rubovszky Andrásné küldi el dr. Kahler Frigyesnek, azzal, hogy a találkozón végig ott volt Tóth Ilona képe egy gyertya mellett, s utána többen kimentek sírjához. Reméli, hogy Tóth Ilona rehabilitációja gyorsan befejeződik, és mi – akik úgy érezzük, hogy vele együtt minket is, mint orvosokat sikerült az ördögien agyafúrt koncepciós perben meggyalázni – megkapjuk a teljes elégtételt, amelyre nagyon-nagyon szükség van, hiszen tűrhetetlen, hogy Tóth Ilonát egy jogállamban mártírként tiszteljük, amellett, hogy a jog bűnösnek tartja őt.IM Büntetőjogi Főosztály 35 770/1992/4.
Ezután dr. Balsai István igazságügy-miniszter 1992. október 12-én levelet írt dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyészhez, melyben törvényességi óvás előterjesztését kéri, s többek között megállapítja: Az 1956-os forradalommal kapcsolatos jogtörténeti kutatások – amelyek kiterjedtek a bírói gyakorlat vizsgálatára is – több lényeges adatot hoztak felszínre, amelyek megerősítik, hogy a Tóth Ilonára vonatkozó ítélet aligha állja ki a tárgyilagos bírálatot.
Vizsgálódásaink során fény derült olyan bizonyító erejű tényekre, amelyek alapvetően kérdőjelezik meg az ítélet megalapozottságát.
Néhány, az ítélet megalapozatlanságát alátámasztó tény a levél alapján:
– a sértett holttestét sem a boncoláskor, sem később nem azonosították;
– a tárgyalás során nem tisztáztak perdöntő ellentmondásokat, például a beismerő vallomásban szereplő tűszúrások nem találhatók a holttesten;
– a sértett halálát nem a Tóth Ilona által elismert cselekmény okozta;
– a bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének.Dr. Balsai István levele dr. Györgyi Kálmánhoz, 35 770/1992. III.
Dr. Györgyi Kálmán 1994. augusztus 29-én – tehát 22 hónap után – már dr. Vastagh Pál akkori igazságügy-miniszternek írja elutasító levelét, melyben a legfőbb ügyész elmondja: perújítási nyomozást rendelt el az ügyben, s beszerezte az ETT szakvéleményét. Ennek alapján úgy látja, hogy egy új eljárásban nem lehet feloldani azt az ellentmondást, mely az alapügyben elfogadott szakvélemények s az utóbb készített szakértői vélemények között van. Véleménye szerint Az ítéleti tényállásból pedig az elbírált bűncselekmény társtettesi elkövetésének ismérvei egyértelműen kitűnnek.
A legfőbb ügyész egyetértően hivatkozik a Legfelsőbb Bíróság 1990. október 6-i határozatára, mellyel elutasította Tóth Ilona testvérének kérelmét az ítélet semmissé nyilvánítására:
Kollár István életének kioltása Tóth Ilona terhelt részéről rendkívüli brutalitással, az eszközök többszöri változtatásával, az orvosi hivatás gyakorlásának felhasználásával történt. Kollár István csupán annyiban kapcsolódik a népfelkelés eseményeihez, hogy ávósnak vélték (jóllehet nem volt az), ezért került sor a teljesen ártatlan, 26 éves sértett életének kioltására, melyben Tóth Ilona részt vett.Legfőbb Ügyész BF. 999/1994/I.
A fenti mondat a Legfelsőbb Bíróság NT. III. 307/1990/4. számú határozatában található. A határozat nem vitatja az (Legfelsőbb Bíróság által) 1957-ben elfogadott ítéleti tényállást, csupán azt vizsgálja, hogy a népfelkeléssel összefüggésben méltányolható körülmények között történt-e a köztörvényes bűncselekmény elkövetése. A Legfelsőbb Bíróság 1990-ben megállapítja, hogy az előre kitervelten végrehajtott ölési cselekmény Tóth Ilona I. r. terhelt részéről a népfelkeléssel összefüggésben történt ugyan, de az méltányolható okból elkövetettnek az orvosi foglalkozást gyakorló vádlott esetében semmiképpen nem tekinthető.
A magyar igazságszolgáltatás legfelsőbb szervei így egybehangzóan elutasították Tóth Ilona rehabilitálásának kérelmét, s helyesnek, jogszerűnek fogadták el az 1957-es eljárást, a bíróságok ítéleteit.
Utóbb az Országgyűlés megalkotta a 2000. évi CXXX. törvényt, melynek alapján az 1956-os forradalom és szabadságharc után köztörvényes bűncselekményekben elítéltek mentesítésére nyílt lehetőség. Ennek alapján a Fővárosi Bíróság 9. B. 56/2001/2. végzésével semmissé nyilvánította a Tóth Ilona-perben hozott jogerős, 1957-es ítéletet. Így Tóth Ilona és társai törvényi mentesítése megtörtént.
II.
A Tóth Ilona elleni eljárás nem Tóth Ilona pere. Az ügy történései, fordulatai megmagyarázhatatlanok azon események ismerete nélkül, melyek 1956. november közepétől a per befejezéséig tartottak hazánkban.
1956. november közepére a fegyveres ellenállás megszűnt. A nemzet döntő többsége passzív rezisztenciával, sztrájkkal, politikai akciókkal fejezte ki ellenállását. A forradalmat és szabadságharcot leverő szovjet hatalom által uralomra jutott Kádár-bábkormány abszolút népszerűtlen volt. A világot megrázta a forradalom és szabadságharc brutális leverése. 1956 november–decemberében a Kádár-kormány léte-jövője, a kommunista hatalom újra kiépítése teljesen bizonytalan volt. Ezért létkérdésnek számított a belső politikai ellenállás szétverése és lejáratása.
1956. november 12-től a politikai ellenállás kulcshelyszíne volt a Péterfy Sándor utcai kórház, ahol Tóth Ilona szigorló orvos a sebesültek ellátását vezette. A kórházban gyűltek össze néhányan a levert forradalom vezetői és értelmiségi holdudvarának tagjai közül, akik innen folytatták az ellenállást (többek között Angyal István, Szirmai Ottó, Obersovszky Gyula, Gáli József, Eörsi István). A csoport tagjai nagyszámú röplapot készítettek és terjesztettek, itt készült az Élünk, innen szervezték a nagy tömegeket megmozgató, sikeres 1956. december 4-i nőtüntetést, Szirmai Ottó új pártot kívánt létrehozni.
A hatalom korán tudomást szerzett a csoport működéséről, ezért 1956. november 16-án razziát tartottak a kórházban, ahol letartóztatták Angyal Istvánt. (Bár azt megdöbbentő módon napokig nem tudták, hogy a Tűzoltó utcai fegyveres ellenállási csoport vezetőjét sikerült elfogniuk.)Jobbágyi Gábor; Ez itt a vértanúk vére (Kairosz 1998, 162–163. l.)
A csoport a razzia ellenére tovább folytatta sikeres működését, annak ellenére, hogy érezték, figyelik őket, tudnak tevékenységükről.
Tóth Ilonát 1956. november 19-én veszik előzetes letartóztatásba, Molnár Józseffel együtt. A csoport többi, ezen perben felelősségre vont tagja – Gyöngyösi Miklós, Gönczi Ferenc, Obersovszky Gyula, Gáli József, Pribelszki István, Bagó Gyula, Lukács József, Kovács Ferenc, Mátéffy Csaba János – 1956. december 5-én és 6-án kerül előzetes letartóztatásba.Bp. Fővárosi Bíróság B VII. 164/1957. Ítélet – 46
Tóth Ilonát gyanúsítottként 1956. november 21-én hallgatják ki először a Budapesti Rendőr-főkapitányságon. A gyanúsítás kizárólag röplap-előállításra és terjesztésre vonatkozik. A szigorló orvosnő elmondja, hogy 1956. október 25. és november 3. között sebesültszállításban vett részt, majd november 4–19. között a Péterfy Sándor utcai kórház Domonkos utcai részleget vezette, ahol 20–30 sérültet-beteget láttak el folyamatosan. A szükségkórház egyik helyiségében stencilgépet találtak, ahol vezetésével kb. 800 röplapot állítottak elő, amit a később letartóztatásba került nyolctagú csoport tagjai terjesztettek. Tóth Ilonát társaival kapcsolatban is kérdezik. Mindenkit menteni igyekszik, tevékenységüket minimálisra értékeli. Nagyon érdekes azonban, amit a vele együtt letartóztatott Molnár Józsefről mond első kihallgatásakor: Őrizetbe vételünk előtt 4–5 nappal érkezett, bizalmatlan voltam vele szemben, ezért tőlem illegális röplapokat nem kapott, bár vállalkozott azok terjesztésére.Bp. Fővárosi Bíróság B VII. 164/1957. nyomozati iratok 7–8. l.
Tóth Ilonát 1956. november 24-i kihallgatásán is kizárólag a röpcédulák előállításáról és terjesztéséről vallatják röviden.Bp. Fővárosi Bíróság BVII. 164/1957. nyomozati iratok 11–12. l.
1956. december 3-án hosszan hallgatják ki a kórházon belüli működésről: November 18-án emlékezetem szerint délelőtt »Piri« (Gyöngyösi Miklós), Gyuszi és Molnár József behoztak egy kb. 170 cm magas kb. 24–25 év körüli férfit, akit árulással gyanúsítottak… Tisztázták, hogy nem volt áruló, ezért elküldték… Ez a férfi egyedül távozott az épületből.Bp. Fővárosi Bíróság BVII. 164/1957. nyomozati iratok 14. l.
1956. december 4-én Tóth Ilona ügye drámai fordulatot vesz. Egész kihallgatása alatt kizárólag csak az általa elismert gyilkossági ügyről kérdezik. Eszerint elismeri, hogy november 28-án (helyesen 18-án) Piri (Gyöngyösi Miklós) és Molnár József behoztak a kórházba egy személyt, akit ÁVH-snak hittek. Maráczi József elvette az iratait: az egyik fényképen ez a személy ÁVH-s ruhában, törzsőrmesteri rangjelzéssel volt látható. Gönczi Ferenc, Piri és ő el akarták altatni, hogy zajtalanul tudjuk megölni. Ezért ő elment klóretiles ampulláért és altatókosárért. Mire visszaért, az egyik fiú tűket és fecskendőket vitt a szobába. Tóth Ilona benzines ampullából benzint szívott fel a fecskendőbe, s azt a nyaki vénába akarta beadni, de ez nem sikerült, Így valószínűleg bőr alá adtam az injekciót. Közben állandóan adtuk a klóretilt, hogy esetleg túlaltatás következtében meg fog halni. Ezután kihívták a szobából. Utána visszamentem, de addigra már megfojtották. Gönczi Ferenc és Piri, ezt onnan veszem, hogy ketten voltak a szobában… Mikor én felértem, még egyet-kettőt mozgott a fenti személy, és beállt a halál. Ezután ő, Piri Gönczi Ferenc és Molnár József bevitték az áldozatot a WC-be. Ott, hogy biztosak legyünk abban, hogy meghalt, én beleszúrtam Piri bicskájával a jobb kamra táján a szívbe, hogy nehogy véletlenül életben maradjon. Ezután a holttestet a Domonkos utcai templom mellett eltemették.Bp. Fővárosi Bíróság BVII. 164/1957. nyomozati iratok 17–18. l.
Ez Tóth Ilona első, teljes beismerő vallomása.
Ezt azonban valószínűleg megelőzte Molnár József beismerése, akit szintén 1956. december 4-én hallgattak ki. Elmondja, hogy november 18-án őrségben volt, mikor szóltak neki, hogy a leányszálláson egy államvédelmi beosztott van. A portán átvette a férfit, és Pirivel együtt felvitték a harmadik emeletre. Piri hallgatta ki. Jelen volt még egy, nem tudom, Feri vagy Pista nevű, vágott arcú fiú… Engem a Piri kiküldött a folyosóra őrségbe, hogy senki ne menjen be. A fenti férfit többet nem láttam kijönni a szobából. Piri kb. 1 óra múlva kijött a szobából, majd utána a vágott arcú fiú. Piri azt mondta, hogy nem történt semmi, a műtét sikerült, azonban a páciens nem bírta ki.
Ezután Molnár József visszament a portára.Molnár József 1956. december 4-i kihallgatása ld. 9 alatt, 27. l. Tóth Ilona jegyzőkönyvei között
Nagyon fontos kiemelni, hogy Tóth Ilona neve nem hangzik el, pedig Molnár József végig a szoba előtt, a folyosón volt őrségben!
S itt térjünk vissza egy pillanatra dr. Szöllősi József korabeli ügyész 1992-ben írt levelére, melyet korábban idéztünk. 1956. december elején ügyészként a Gyorskocsi utcában járt, hogy aláírja az előzetes letartóztatásokat. Itt a vizsgálati osztály vezetője a következőket mondta neki: Itt van még az Obersovszky-ügy is… Ezt azonban nem adom oda, mert csupán arról van szó, hogy a Péterffy kórházban fiatalok valamiféle röpiratokat gyártottak és terjesztettek. Majd hozzáfűzi: az ügy azonban jelentéktelen, s ha új adat nem merül fel, szombaton szabadlábra helyez mindenkit, s ezért nem is kell belenézni az iratokba. Ezek után meglepetésként ért engem, hogy egy idő után arról értesültem a rádióból, hogy ebben az ügyben letartóztatott Tóth Ilona gyilkosságot követett el, olyan borzalmas körülmények között, ami hihetetlennek tűnt.Ld. 3 alatt 2. l.
A korabeli ügyész szavai kiinduló, alaptényeket rögzítenek az ügyben:
– December elején már Obersovszky-ügy-ként emlegetik a Tóth Ilona és társai ügyet;
– December elején Obersovszky-ügy-ről csak az után lehet beszélni, mikor letartóztatták Obersovszky Gyulát (december 5.);
– Ekkor viszont már Tóth Ilona és Molnár József megtette
beismerő vallomását (december 4.). Ezért már nem lehetett volna röpcédulázási, jelentéktelen ügyről beszélni;
– Mivel erre az időre – az ügyészi előadásból úgy tűnik – megvolt a Tóth Ilona–Obersovszky-ügy alapkoncepciója, nem lehetett az ügyet megmutatni a gyanútlan ügyésznek.
Vagyis mit lehet eddig összegezni?
– Röplap-sokszorosítás és terjesztés miatt indul eljárás 1956. december 21-én Tóth Ilona és nyolc társa ellen.
– 1956. december 4-én Molnár József utalást tesz egy gyilkosságra, de Tóth Ilona nevét nem említi.
– 1956. december 4-én Tóth Ilona, minden előzmény nélkül, önmagát is terhelő, teljes beismerő vallomást tesz egy ÁVH-s törzsőrmester megöléséről.
– Ugyanakkor december elején az üggyel kapcsolatba kerülő ügyész úgy tud az esetről, mint jelentéktelen röplapterjesztésről – holott már kialakulóban van a Tóth Ilona–Obersovszky gyilkossági-szervezkedési ügy hamis koncepciója.
Legközelebb 1956. december 14-én hallgatják ki Tóth Ilonát. Határozottan elismeri, hogy 1956. november 18-án ő, Gyöngyösi Miklós és Gönczi Ferenc megöltek egy volt ÁVH-s törzsőrmestert, s ebben Molnár Józsefnek is szerepe volt. Az igazolványok és a fényképek alapján határozottan állítja, hogy ÁVH-s törzsőrmesterről van szó. Fontos tény, hogy ugyanannak a rövid jegyzőkönyvnek a tanúsága szerint már kihallgatják Obersovszky Gyula és Gáli József tevékenységéről, valamint az Igazság és az Élünk szerkesztéséről és sokszorosításáról.Ld. 9 alatt, 19–20. l. nyomozati irat
December 21-én kiegészíti vallomását. Elmondja, hogy a benzines injekciót a nyaki vénába szúrta, ezután fecskendővel levegőt nyomott be a mellkasba a szegycsont közé, azzal a céllal, hogy nagyvénába találjon bele. A célom az volt, hogy levegőt nyomok a vénába és ezáltal is embóliát, illetve halált idézzek elő. Ezt három esetben kíséreltem meg. A 2. szúrásnál a fecskendő szétment a kezemben… Később a WC-ben szúrtam szíven az általam ismeretlen személyt.Ld. 9 alatt, 21–22. l. nyomozati irat
Tóth Ilonát ezután 1956. december 29-én terheltté nyilvánítják gyilkosság és izgatás miatt. A kihallgatáson elmondja: A gyilkosságban bűnösnek érzem magamat. A röplapterjesztésben, valamint az Élünk című illegális újság szerkesztésében való részvételem tudom, hogy törvénybe ütközik, azonban ebben nem érzem magam bűnösnek. Az emberölést – úgymond – azért követte el, mert attól félt, ha az áldozatot szabadon engedik, lebuktatja a csoportot.Ld. 9 alatt, 23–25. l. nyomozati irat
Ezzel Tóth Ilona rendőrségi kihallgatása befejeződött. Kirívónak mondhatjuk, hogy míg a lényegtelen röplap-előállítással és terjesztéssel kapcsolatban november 21-én, 24-én és december 3-án részletesen kihallgatják (összesen 8 jegyzőkönyvi oldal!), addig a gyilkossági, lényegi ügyre vonatkozó teljes beismerése sokkal rövidebb (december 4-én, december 14-én, december 21-én, összesen 2 oldal!).
Tóth Ilona nem nevezi meg az áldozatot, kinek neve először az 1956. december 29-i terheltté nyilvánítási határozatban bukkan fel (Kollár István rakodómunkásként). Obersovszky Gyula és társai ügyét már kezdettől fogva kapcsolják a gyilkossági ügyhöz – holott a vádlottak, mint később kiderült, lényegében semmit nem tudtak róla.
1957. január 8-án kerül sor Tóth Ilona ügyészi meghallgatására. Tóth Ilona elmondja, hogy a rendőrség november 19-én vette őrizetbe a kórházi razzia alkalmával. Valamennyi rendőrségi vallomását fenntartja: a rendőrségen semmi bántódásom nem volt, vallomásomat mindenkor kényszer nélkül tettem – mondja. Most bővebben szól az állítólagos gyilkosság körülményeiről. Gyöngyösi hívja ki a szobából, ahol az Élünket szerkesztették, hogy be kell adnia egy injekciót. (!!) Gyöngyösi a Tóth Ilona előtt ismeretlen férfinek Tóth Ilona szobájában két pofont ad. Jól ismerlek milyen rakodómunkás vagy te – mondja és megmutatja az ÁVH-s egyenruhás fényképet Tóth Ilonának. A szobában ekkor már egy fecskendő és egy ampulla benzin van. Ezután Tóth Ilona altatókosárért és klóretilért megy, s azt mondja Kollárnak, hogy el fogja altatni. Kollár ekkor már félig-meddig eszméletlen. Az altatás után benzint akart a nyaki vénába fecskendezni, s mikor ez nem sikerült, azonnal megkíséreltem levegőt fecskendezni a mellkasba, illetőleg a szívbe. Ezután rosszul lettek a klóretiltől, szellőztetni kezdtek, majd kihívták a szobából. Mikor visszajön, látja, hogy Gönczi lábával a földön fekvő áldozat nyakán áll. Tóth Ilona ezután megállapítja, hogy az áldozat meghalt. Ezután Kollárt társai kiviszik a WC-be, ahova kimegy Tóth Ilona is. Itt egy bicskát nyom Gyöngyösi a kezébe, hogy szúrja szíven az áldozatot. A WC-ben Kollár szívét késsel átszúrtam, de csak a rendőrségen tudta meg, hogy Kollár halálát ez okozta. Előadja, hogy Kollár iratait társai megnézték, s ő azokat elégette. Csak később döbbentem rá, hogy orvos létemre, orvosi módszerekkel a legsúlyosabb bűncselekményt követtem el. – fejezi be immár részletes vallomását Tóth Ilona.Ld. 9 alatt, 33–35. l. nyomozati irat
Tóth Ilonával együtt veszik őrizetbe az ügy későbbi IV. r. vádlottját, fk. Molnár Józsefet. Az ő iratait áttekintve robban fel az ügy egyik bombája.
Molnár Józsefet Tóth Ilonával egy napon, 1956. november 21-én veszik őrizetbe. A nyomozást elrendelő határozat szerint azért, mert Tóth Ilona társaival együtt 1956. november 18-án egy ember meggyilkolásában vett részt, továbbá illegális röplapok terjesztését követte el.Ld. 9 alatt, 113. l. nyomozati irat
Hogyan??!!
Még senki nem tett vallomást, még semmi bizonyíték nincs, de 1956. november 21-én már tudják, hogy Tóth Ilona embert ölt? A hibát felfedezték a nyomozók, ezért Molnár József ellen az előzetes letartóztatást elrendelő határozatban, ugyanezen a napon, már izgatást jelölnek meg az eljárás tárgyaként.Ld. 9 alatt, 115. l. nyomozati irat
Alapdokumentum az ügy konstruált volta mellett!! A látszólagos apró baki már az eljárás során is szemet szúrt dr. Kardos Jánosnak, Tóth Ilona védőjének, mivel nyilván ugyanazt a hibát elkövették a Tóth Ilona-iratokban is.
Az 1957. március 26-i tárgyaláson a következő történik: dr. Kardos János: 1956. december 4. után tudta meg a nyomozóhatóság a Domokos utcai gyilkosságot. Ezután készült egy olyan határozat, mintha már november 20-a után is gyilkosság miatt állt volna állítólag Tóth Ilona a rendőrség előtt. Tóth Ilona önként fedte fel a gyilkosságot.
Az ügyész meglepő módon azonnal egyetért az indítvánnyal, s ezután a bíróság a következő végzést hozta:
VÉGZÉS
Tóth Ilona védői indítványának helyt ad, jegyzőkönyvbe veszi, hogy megállapította a bíróság Tóth Ilona előzetes letartóztatás elrendeléséről szóló határozatának kelte 1956. november 21. – népi demokratikus államrend elleni izgatás bűntette miatt (T. köt. 1–2) és az ugyancsak ezen a napon kiállított nyomozás elrendeléséről szóló határozat már nemcsak a népi demokratikus államrend elleni izgatás, hanem a BHÖ 349. pontjába (megj: gyilkosság) ütköző bűntett miatt is nyomozást rendelt el (T. köt. 3. old.). Nyilvánvaló, hogy a két határozat nem egy napon készült.Ld. 9 alatt, tárgyalási jegyzőkönyv 310. l.
A Tóth Ilona nyomozati anyagából az általam megtekintett részből hiányzik a két 1956. november 21-i határozat! Molnár József iratai között azonban megtalálható. Mit bizonyít a bírósági jegyzőkönyv, s a nyomozást elrendelő határozat egyértelműen?
Azt, hogy még meg sem indult az eljárás, semmi bizonyíték nincs – de a hatóság már tudja, hogy egy 3 nappal előbb elkövetett gyilkosság miatt nyomoz! A két határozat igenis egy napon készült, ez következik az iratok számozásából. Csak éppen a Hatóság rádöbbent végzetes bakijára, arra, hogy még nem tudhat a gyilkosságról, mert ez csak a koncepcióban van meg, de bizonyíték nincs. Ezért ezt a határozatot kivették Tóth Ilona anyagából.
Az eljáró hatóságok ezzel kiállították maguk ellen a perdöntő bizonyítékot az egész eljárás konstrukciós jellegéről.
Molnár Józsefet 1956. november 22-én, december 4-én és december 5-én hallgatták ki. November 22-én a feltételezett gyilkosságról nem is kérdezikLd. 9 alatt, 119. l. nyomozati irat
, december 4-én teszi meg korábban elemzett beismerését – Tóth Ilona nevének említése nélkül.Ld. 9 alatt, 127. l. nyomozati irat
December 14-én már megnevezi Tóth Ilonát, mint tettest egy volt áv. törzs meggyilkolásában, mely alatt ő a folyosón őrködött. Gönczi Ferenc kijőve a szobából mondja neki nehezen akart meghalni, pedig ráléptem a torkára is, még akkor is élt. Molnár József látta a meggyilkolt volt ÁVH-s személyijét és fényképét, s részt vett a személy eltemetésében is.Ld. 9 alatt, 125. l. nyomozati irat
Molnár Józsefnek szintén nagyon rövid a jegyzőkönyve. Az állítólagos gyilkosságban Tóth Ilonát már mint elkövetőt jelöli meg, nem szól arról, mit csinált – így nem szól a szobából való távozásáról. Az áldozat itt sincs név szerint említve, pedig Molnár József látta az igazolványát. Gönczi Ferenc tényként említi neki a szobában befejeződött emberölést. A holttest WC-be való átviteléről és az ott történtekről nem szól.
Molnár Józsefet 1956. december 29-én minősítik terheltté, szándékos emberölésben társtettesként való részvétel és röplapterjesztés miatt. (Az áldozat először itt van megnevezve: Kollár István Budapest XIV., Pillangó u. 26. alatti lakos, rakodómunkás személyében.) Gyanúsítotti meghallgatása során beismerő vallomásait fenntartja, bűnösségét elismeri.Ld. 9 alatt, 127–129. l. nyomozati irat
Molnár József ügyészségi meghallgatására 1957. január 8-án kerül sor. Ekkor sokkal részletesebben szól a gyilkosság elkövetéséről. Elmondja, hogy a Kollár nevű személyt ő kísérte fel Tóth Ilona szobájába, ahol hallotta, hogy Gyöngyösi bántalmazza, majd jött Tóth Ilona, kezében altatókosárral, én kérdeztem, mit akarnak vele csinálni, azt mondották, elaltatják. Én arról nem tudtam, hogy meg akarják ölni. Ezután látta, hogy a foglyot – akiről nem tudta, hogy halott-e vagy alszik – átcipelték a WC-be. Több megjegyzésből arra következtetett, hogy a foglyot megölték: Gönczi szerint nehezen akart meghalni, pedig ráléptem a torkára. Ezután ő is részt vesz a holttest eltemetésében.
Molnár József is november 19-re teszi őrizetbe vételét.Ld. 9 alatt, 133. l. nyomozati irat
Gönczi Ferenc ügyében december 5-én indul a nyomozás, s ekkor veszik előzetes letartóztatásba.Ld. 9 alatt, 39–41. l. nyomozati irat
Először december 6-án hallgatják ki.
Részletesen szól arról, hogyan vett részt az Élünk és a röplapok szerkesztésében és terjesztésében. A kihallgatás végén elmondja, egy gyilkossági esetről tud, ahol Tóth Ilona, Gyöngyösi Miklós s az ÁVH-snak vélt személy tartózkodott egy szobában, akinek száján kendő volt, az orrából pedig vér folyt. A mellettem álló Miklós a kendőt valamilyen anyaggal fröcskölte. Ezután Tóth Ilona az ő jelenlétében a nyak alsó részébe injekciót adott, ezután arról kezdtünk tárgyalni, hová helyezzük a holttestet. Miklós javaslatára az általuk megölt ember holttestét a III. emeleti WC-be vittük. Este részt vesz ő is a temetésben, melynek helyszínét részletesen lerajzolja.Ld. 9 alatt, 43–49. l. nyomozati irat
Mit mond ekkor Gönczi Ferenc? Tóth Ilona csak a nyakba ad injekciót, ezután az áldozat meghal – neve ismeretlen. Nincs szó az ő szerepéről s a WC-beli szívszúrásról.
1956. december 19-én, újabb kihallgatásakor elismeri, hogy mivel az elfogott személy – név nincs – nem ismerte el, hogy ÁVH-s, előbb Gyöngyösi, majd ő többször arcul ütötte. Tóth Ilona és Gyöngyösi vett részt az altatásban, majd Tóth Ilona a nyakába, a karjába, majd a szív környékére adott injekciót. Tóth Ilona kiment a szobából, majd ő a padlón fekvő személy torkára lépett. Ezután hörgése elhallgatott. Azt hittük, hogy meghalt. A WC-be vitték, s mivel ott megmozdult a személy, Tóth Ilona zsebkéssel szíven szúrta. Gönczi Ferencet 1956. december 30-án nyilvánítják terheltté, meghallgatásakor elismeri bűnösségét gyilkosságban, izgatásban és fegyverrejtegetésben.Ld. 9 alatt, 55–57. l. nyomozati irat
1957. január 8-án hallgatják ki Gönczi Ferencet az ügyészségen. A november 18-án történtekről elmondja, hogy a felhozott személytől elvettük igazolványait és iratait, ezek között egy AVO törzs. egyenruhában készült fényképet találtunk, a katonakönyve is államvédelmi katonakönyv volt. A könyvbe be volt írva, hogy »belső karhatalom«. A cselekmény lefolyását ezután nagyjából ugyanúgy adja elő, mint december 19-én, kivéve a halál időpontját. Nem szól arról, hogy az áldozat a szobában halt volna meg, hanem a WC-ben még egyszer rángatózni kezdett, erre Ilona azt mondotta, most már a végsőt rúgja. Biztonságból szíven szúrta.Ld. 9 alatt, 65. l. nyomozati irat
Gyöngyösi Miklós ügyében 1956. december 5-én kezdődik a nyomozás illegális röplap- és újságszerkesztés és terjesztés miatt, valamint azért, mert 1956. november 18-án részt vett egy személy meggyilkolásában. Ugyanezen a napon őrizetbe veszik.Ld. 9 alatt, 69–71. l. nyomozati irat
Gyöngyösi Miklóst hosszú oldalakon keresztül hallgatják ki az Élünk és a röplapok szerkesztéséről, majd az emberölési ügyről kérdezik. Erről mindössze fél oldalon keresztül szól Gyöngyösi. Elmondása szerint behoztak egy embert, kiben a belügyi szervek beosztottját gyanították. Gönczi, Molnár, Tóth Ilona elkezdték a kihallgatást, ahol a behozott ember azt állította, ő munkás és nem ÁVH-s. Mivel nem sikerült a letartóztatottal beismertetniük, hogy államvédelmista, elhatároztuk, hogy megöljük őt. Ezért Tóth Ilona injekciót, altatómaszkot, altatót és morfinos benzint (!!) hozott. A letartóztatott arcára rádobta az altatómaszkot és altatót fecskendezett arra, én segítettem a maszkot tartani. Ezután Tóth a letartóztatott bal kezébe morfinos-benzin injekciót adott, miután a letartóztatott hamarosan meghalt. További részlet semmi! Elismeri, hogy részt vett a temetésben, s lerajzolja a temetés helyét. A megölt ember nevét nem ismeri, az iratokat Tóth Ilona és Gönczi vette el.Ld. 9 alatt, 73–83. l. nyomozati irat
1956. december 19-i meghallgatásakor Gyöngyösi Miklós sokkal részletesebben – mintegy 1 oldalon – szól az emberölésről. Elismeri, hogy ő is, Gönczi is többször arcul ütötték az ÁVH-snak vélt személyt, kinél személyazonossági és katonakönyv is volt, melyet ő is megnézett. Gönczi azt mondta, hogy tegyük el láb alól. A maszkos altatás után Tóth Ilona a nyaki vénába akart beadni injekciót. Mivel az nem sikerült, a bal kar vénájába adta az injekciót. Benzint és morfiumot szívott fel a fecskendőbe. (!) A tű közben eltört, új tűt tett a fecskendőbe és azt mondta, hogy levegőt nyom a fecskendővel a szívkamrába. Ekkor a bal szívkamrába szúrt 4–5 alkalommal. Ezután Gönczi rálépett az áldozat nyakára, taposta, és azt mondta: ennek meg kell úgyis dögleni. Ezután a testet kivitték a WC-be, ahol Gyöngyösi szerint még élt az áldozat, ezért Tóth Ilona az ő zsebkésével szíven szúrta.Ld. 9 alatt, 85–89. l. nyomozati irat
Gyöngyösi Miklóst 1956. december 30-án nyilvánítják terheltté izgatás és emberölés miatt. Bűnösségét mindenben elismeri.Ld. 9 alatt, 91–95. l. nyomozati irat
Gyöngyösi Miklóst 1957. január 8-án hallgatják ki az ügyészségen. Ekkor már Kollár-ként megnevezik az áldozatot. Az események menetét körülbelül ugyanúgy mondja el, mint december 19-én. Újdonság, hogy kijelenti: az volt az elgondolásom, hogy igazoltatás után, mikor meggyőződtem róla, hogy tévedésről van szó és nem ÁVO-s, Kollárt szabadon fogjuk engedni. Amikor azonban Gönczi megtalálta az ÁVH törzsőrmesteri fényképet, láttuk, hogy más lehetőség nincs, mint eltenni láb alól.
Obersovszky Gyulát 1956. december 9-én veszik előzetes letartóztatásba az Igazság, majd az Élünk szerkesztése és terjesztése miatt, s emiatt rendelik el a nyomozást is ügyében.Ld. 9 alatt, 141–143. l. nyomozati irat
Ugyanakkor december 6-án már őrizetbe veszik és kihallgatják újságszerkesztés és terjesztés miatt.Ld. 9 alatt, 145–149. l. nyomozati irat
December 19-én hosszan hallgatják ki a lap szerkesztéséről és terjesztéséről, a Tóth Ilona-ügyről nem kérdezik.Ld. 9 alatt, 175–189. l. nyomozati irat
Ezután egy dátum nélküli, kézzel írt rövid önvallomása van a Domokos utcai kórházban történt gyilkossági ügyről. Itt arról ír, hogy november 18-án, mikor az Élünket szerkesztették, többek közt egy Ica nevű orvosnővel és egy Feri nevű fiatalemberrel, kihívták a két személyt, hogy elfogtak valakit, aki leselkedett utánuk, sürgősen intézkedni kell. Többről nem tud.Ld. 9 alatt, 191. l. nyomozati irat
December 29-én szembesítik Tóth Ilonával, ahol határozottan kijelenti: Tagadom, hogy nekem tudomásom lett volna arról, hogy gyilkosság történt. Annyiról tudtam, hogy egy személyt elintéztek, hogy ez milyen módon történt, arról nekem pontos tudomásom nem volt. Én úgy értettem az elintézést, hogy elaltatták, s elvitték valahová a fenti személyt. Tóth Ilona megerősíti, hogy a gyilkosságot nem közölte Obersovszkyval.Ld. 9 alatt, 193. l. nyomozati irat
Obersovszky Gyula ügyében 1956. december 20-án hoznak terheltté nyilvánító határozatot. Az eljárás színvonalára jellemző, hogy a géppel írt szövegben lázítás miatt folyik az eljárás, melyet tollal izgatásra javítanak át.Ld. 9 alatt, 199. l. nyomozati irat
1956. december 29-én, mikor előzetes letartóztatását meghosszabbítják, a határozat már leírja: tudomása volt Tóth Ilona és társai által a Domokos utcai kórházban elkövetett gyilkosságról.Ld. 9 alatt, 205. l. nyomozati irat
Gáli József színházi gramaturgot (sic!) 1956. december 10-én veszik előzetes letartóztatásba. A BHÖ 2 a. pontjában meghatározott lázítás miatt (a minősítést később tollal átjavítják a BHÖ 2 b. pontra – izgatás).Ld. 9 alatt, 213. l. nyomozati irat
December 11-én hosszan hallgatják ki a forradalombeli szerepéről, a lapszerkesztésről, ez megismétlődik december 14-én. Tóth Ilona ügyéről nem kérdezik.Ld. 9 alatt, 217–255. l. nyomozati irat
A december 20-i terheltté nyilvánító határozaton a lázítás izgatás-ra van átjavítva – ugyanúgy, mint Obersovszkynál.Ld. 9 alatt, 261. l. nyomozati irat
Az átjavítás döntő lényegi változtatást takar. A lázítás büntetése súlyosabb a korabeli bírói gyakorlat szerint az izgatásnál. December 29-én ő is elismeri, hogy tudott arról, hogy Tóth Ilonát november 18-án kihívták a szobából, ő úgy hallotta, hogy elaltattak egy ÁVH-st és később el is engedik. Ő megkérdezte Tóth Ilonát, hogy tehetett ilyet, mire ő azt válaszolta nem tehetett mást.Ld. 9 alatt, 257–259. l. nyomozati irat
Hasonlóan vall december 29-én a Tóth Ilonával történt szembesítéskor.Ld. 9 alatt, 263–264. l. nyomozati irat
A nyomozást befejező határozat hosszan leírja Gáli József tevékenységét, azt izgatásnak minősíti, egyben megjegyzi: tudomással bírt a Tóth Ilona és társai által a Domokos utcai kórházban elkövetett gyilkosságról.Ld. 9 alatt, 265. l. nyomozati irat
Ügyészi meghallgatásáról nincs irat.
Lényegi, alapvető koncepcióváltásnak tekinthetjük Obersovszky Gyula és Gáli József esetén cselekményük átminősítését lázításról izgatásra. A kezdetektől a terheltté nyilvánításig csak a röplap- és újságszerkesztésről kérdezték a gyanúsítottakat, a Tóth Ilona-ügyről nem. Gyanúsítottak – kiknek eljárása semmi szempontból nem bírálható – ezután röviden elismerték, hogy tudtak a Tóth Ilona-ügyről: ezáltal a Tóth Ilona-ügy közvetett tanúivá léptek elő. Ezzel megteremtődött a halvány összekötő kapocs a két ügy között! Az elsőfokú tárgyalás során még valóban izgatás a vád, ezért viszonylag enyhe büntetést kapnának, másodfokon viszont átminősítik szervezkedésnek mindkettőjük cselekményét, melyért mindkettőjüket halálra ítélik.
A nyomozati iratok 277. sorszámmal zárulnak.Ld. 9 alatt 277. l. nyomozati irat
Ezt fontos megjegyezni, mert a sorszámozás kettesével történik, vagyis az üres hátoldalakat is sorszámozzák. Így a nyomozati iratok valójában 138 oldalt tesznek ki.
Mit lehet összegezni a nyomozás adataiból:
– A nyomozati iratok közül alapvető dokumentumok hiányoznak. Így nincs az áldozat holttestének megtalálásáról helyszíniszemle-jegyzőkönyv – holott pontos rajzok állnak rendelkezésre az áldozat eltemetéséről 1956. december 6-tól.
– Nincs boncjegyzőkönyv az áldozatról. (Helyszíniszemle-jegyzőkönyv és boncjegyzőkönyv a bírósági eljárásban sincs.).
– Az áldozatot csak a nyomozás lezárásakor nevesítik – annak ellenére, hogy a gyanúsítottak igazoltatták. Határozottan állítja viszont mindegyik gyanúsított, hogy ÁVH-s személyt igazoltattak.
– Összességében nem történik meg az áldozat nevesítése és azonosítása a nyomozás során.
– Tóth Ilonát és Molnár Józsefet cselekményük elkövetésének másnapján – 1956. november 19. – őrizetbe veszik, s emberölés miatt indul az eljárás – holott ezt csak 1956. december 4-én vallja be Tóth Ilona. Eddig csak a röplap-előállításról és terjesztésről hallgatják ki a gyanúsítottakat. Az eljárás megindítására vonatkozó határozat Tóth Ilona iratai közül eltűnik, Molnár Józsefnél azonban megmarad. Kérdés: honnan tudhatott a nyomozóhatóság – mikor még semmi adat nincs – gyilkosság elkövetéséről, s ha mégis tudott róla, erről miért nem hallgatják ki a gyanúsítottat.
– Az eljárás iratai között nincs tanúvallomás. Gyöngyösi Miklós, Gönczi Ferenc és Molnár József vallomásai lényegi pontokon ellentmondanak saját maguknak és Tóth Ilona vallomásának. Az 1956. december 4–5–6-i beismerések rendkívül rövidek, s ezek december 19-re egyszerre lesznek hosszabbak.
– Obersovszky Gyula és Gáli József esetében a Tóth Ilona-üggyel való kapcsolat elismerése után enyhébben minősítik az ügyet, lázításból izgatássá.
– Az ügy súlyához képest gyorsan, lényegében 6 hét alatt lezárul az eljárás. A nyomozati iratok rövidek – ténylegesen 138 oldal –, lényegében csak gyanúsítotti kihallgatásokat tartalmaznak.
– A nyomozati iratok 6 gyanúsított iratait tartalmazzák (Tóth Ilona, Gönczi Ferenc, Gyöngyösi Miklós, Molnár József, Obersovszky Gyula, Gáli József).
(A következő számban folytatjuk.)
Jegyzetek
1
IM Büntetőjogi Főosztály 35 770/1992. III.
2
IM Büntetőjogi Főosztály 35 770/1992. III.
3
IM Büntetőjogi Főosztály 35 770/1992. III/5., dr. Szöllősi József levele 3. l.
4
IM Büntetőjogi Főosztály 35 770/1992/4.
5
Dr. Balsai István levele dr. Györgyi Kálmánhoz, 35 770/1992. III.
6
Legfőbb Ügyész BF. 999/1994/I.
7
Jobbágyi Gábor: Ez itt a vértanúk vére (Kairosz 1998, 162–163. l.)
8
Bp. Fővárosi Bíróság B VII. 164/1957. Ítélet – 46
9
Bp. Fővárosi Bíróság B VII. 164/1957. nyomozati iratok 7–8. l.
10
Bp. Fővárosi Bíróság BVII. 164/1957. nyomozati iratok 11–12. l.
11
Bp. Fővárosi Bíróság BVII. 164/1957. nyomozati iratok 14. l.
12
Bp. Fővárosi Bíróság BVII. 164/1957. nyomozati iratok 17–18. l.
13
Molnár József 1956. december 4-i kihallgatása ld. 9 alatt, 27. l. Tóth Ilona jegyzőkönyvei között
14
Ld. 3 alatt 2. l.
15
Ld. 9 alatt, 19–20. l. nyomozati irat
16
Ld. 9 alatt, 21–22. l. nyomozati irat
17
Ld. 9 alatt, 23–25. l. nyomozati irat
18
Ld. 9 alatt, 33–35. l. nyomozati irat
19
Ld. 9 alatt, 113. l. nyomozati irat
20
Ld. 9 alatt, 115. l. nyomozati irat
21
Ld. 9 alatt, tárgyalási jegyzőkönyv 310. l.
22
Ld. 9 alatt, 119. l. nyomozati irat
23
Ld. 9 alatt, 127. l. nyomozati irat
24
Ld. 9 alatt, 125. l. nyomozati irat
25
Ld. 9 alatt, 127–129. l. nyomozati irat
26
Ld. 9 alatt, 133. l. nyomozati irat
27
Ld. 9 alatt, 39–41. l. nyomozati irat
28
Ld. 9 alatt, 43–49. l. nyomozati irat
29
Ld. 9 alatt, 55–57. l. nyomozati irat
30
Ld. 9 alatt, 65. l. nyomozati irat
31
Ld. 9 alatt, 69–71. l. nyomozati irat
32
Ld. 9 alatt, 73–83. l. nyomozati irat
33
Ld. 9 alatt, 85–89. l. nyomozati irat
34
Ld. 9 alatt, 91–95. l. nyomozati irat
35
Ld. 9 alatt, 141–143. l. nyomozati irat
36
Ld. 9 alatt, 145–149. l. nyomozati irat
37
Ld. 9 alatt, 175–189. l. nyomozati irat
38
Ld. 9 alatt, 191. l. nyomozati irat
39
Ld. 9 alatt, 193. l. nyomozati irat
40
Ld. 9 alatt, 199. l. nyomozati irat
41
Ld. 9 alatt, 205. l. nyomozati irat
42
Ld. 9 alatt, 213. l. nyomozati irat
43
Ld. 9 alatt, 217–255. l. nyomozati irat
44
Ld. 9 alatt, 261. l. nyomozati irat
45
Ld. 9 alatt, 257–259. l. nyomozati irat
46
Ld. 9 alatt, 263–264. l. nyomozati irat
47
Ld. 9 alatt, 265. l. nyomozati irat
48
Ld. 9 alatt 277. l. nyomozati irat
|
