Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

Ybl Miklós, a Műépítész

Ybl Miklós 200 évvel ezelőtt, 1814. április 6-án született Székesfehérvárott. A 19. században élte 77 évét, amikor az építőtechnika nagyot fejlődött. A hagyományos téglafalak és boltozatok mellett ekkor tűnnek fel a beton, majd a vasbeton tartószerkezetek, a fafödémek helyett acélgerendás megoldások terjedtek el. Ybl élete végén még láthatta volna a szegecselt acélszerkezetből felépített párizsi Eiffel-tornyot és ugyanott, a világkiállításon a 110 méter fesztávolságú „gépek csarnokát” is. Ezek az új szerkezetek hatottak az építészeti megjelenésre, a formára, a stílusra, amit a klasszicizmusból a romantikán át a historizmusig az időben egymást váltó periódusok tanúsítanak. Ezt a váltakozást az új feladatok sokasága is gerjesztette: palotákon és templomokon túl most már operaházakat, múzeumokat, pályaudvarokat, tőzsdét, lovardákat, valamint a régiektől eltérő igényű iskolákat, kórházakat, törvénykezési épületeket kívántak a városok, melyek gyors tempóban növekvő lélekszámukkal szétfeszítették saját keretüket. Ybl Miklós alkotói tevékenysége így az európai és az abból kisugárzó civilizáció nagy urbanisztikai fejlődésének évtizedeire esik. Ennek az időszaknak volt ő nagy hazai építőművésze: a hírneve nem csak iskolázottsága, hanem alkotásai révén is túlhaladt pátriája határain. Azt a helyet és hatást, amit a magyar kultúrában a 19. század második felében a szépirodalomban Jókai Mór, a festészetben Munkácsy Mihály töltött be és sugárzott, az építészetben Ybl Miklós jelentette.
Hajós György szerint(1) Ybl Miklós teljes életműve 272 tételt tesz ki, aminek mintegy ötöde papíron maradt. A meg nem valósult elképzelések között tervpályázatok vagy más okokból meghiúsult építkezések rajzai szerepelnek. A fóti és nagycenki templomokat, az ókígyósi és turai kastélyrekonstrukciókat is számba véve, Ybl építészeti alkotásainak legtöbbje Budapesten valósult meg, életművének központjában a főváros felvirágzása állt. Leghatásosabb művei a főváros általa tervezett középületei.
Rajztehetségének láttán szülei már ifjú korában Bécsbe küldték, ahol a Polytechnisches Institut reáliskolájában tanult, és jó osztályzatokat kapott. 18 éves korában hazatérve Pollack Mihálynak, a neves építőmesternek az irodájába került, itt négy éven át dolgozott. Pollack ajánlásával került ismét Bécsbe Heinrich Koch építészhez, aki a prágai Kinsky-villa építésénél foglalkoztatta. Tanulmányait végül 1840-től két éven át Münchenben a Bajor Királyi Művészeti Akadémián folytatta. Ezt követően észak-itáliai tanulmányúton ismerkedett ennek az országnak építészetével. A német Gottfried Semper és a francia Charles Garnier operaházai a historizáló architektúrát a neoreneszánsz stílus felé vezették, így ezen a két hónapos úton és a nemsokára következő további itáliai tanulmányútjain, melyek immár mind délebbre vezették, Ybl is sok hasznos inspirációt nyert ennek a stílusnak a magyarországi meghonosításához.
Korai műve a Vas megyei Ikerváron a Batthyány-kastély átépítése, amit még Pollack Ágostonnal (Mihály fiával) együtt tervezett. A Károlyi családdal történt kapcsolatfelvétel révén jutott további kastélyok (Csurgó, Nagykároly, Fót) rekonstrukcióinak tervezéséhez és a pesti Károlyi Lajos-palota építéséhez. Ybl Miklós közel egy évtizeden át volt Károlyi István építésze, és a fóti kastélyon kívül az ottani gazdaság épületeit is építette, átépítette. Fótra is költözött. Életművének első kimagasló alkotása is máig itt áll: a fóti római katolikus templom. Minden bizonnyal a megbízó Károlyi kikötése volt a középkorra utaló, romantikus stílusnak nevezett architektúra, melyben Ybl a német kora középkor és a francia gótika szemléletét nagyon is egyéni módon alkalmazta, s így az eredmény nem egyszerű utánzata a középkori példáknak. A háromhajós templomteret sík mennyezet fedi. Kereszthajó nem épült, ami az épület egészének elegáns egyszerűséget és alkotói egyéniséget kölcsönöz. A főhomlokzatot két sisak nélküli torony szegélyezi, a szentély mentén két kisebb torony épült. A templom építése 1845-ben kezdődött, a szabadságharc alatt megszakadt, majd az alkotás 1855-re készült el.
Miután Ybl visszaköltözött Pestre, az 1860-as évek elejéig még itt is a romantikus stílusban épített. A Múzeum körúton az Unger-ház, valamint a Nemzeti Lovarda ennek jegyében épültek (1857–1858). Széchenyi István röviddel halála előtt megbízta Ybl Miklóst, hogy Nagycenken építsen „imoda”-t (ezzel a névvel illette döblingi írásában Széchenyi a cenki templomot). Ybl ez alkalommal a Bécshez kötődő Döblingben kereste fel a mecénást és nyilván a megbeszélés alapján épült fel – már Széchenyi halálát követően – romantikus stílusban a cenki templom (1860–1864). A középkori román építészet elemeivel rokonszenvez Ybl Miklósnak a Bakáts téren épített ferencvárosi plébániatemploma is (1867–1869).
A Budával és Óbudával 1873-ban egyesített Pest régi belvárosában, a Nemzeti Múzeum környékén az ország arisztokráciájának több családja is építtetett palotát (Pálffy-, Degenfeld-, Festetics- és a már említett Károlyi-paloták), melyeket Ybl Miklós immár a reneszánszot mutató historizmus formáival tervezett. Az ekkoriban épülő többemeletes pesti bérházak közül is többet tervezett, így a Kálvin téren a Geist-házat. A Sándor utcai képviselőház, melyet még a kiegyezés előtt a király szorgalmazott (1865) és Első Pesti Hazai Takarékpénztár épülete (1868) ugyancsak az itáliai reneszánsz formáit mutatják. A következő évtizedekben Ybl Miklós neoreneszánsz stílusú homlokzatai főleg jól megkomponált arányaikkal elégítették ki a kor igényeit, s a magyar építészet egészének mutattak irányt.
A margitszigeti fürdőt egy évszázaddal később Ybl Ervin a nagybátyja életművének egyik gyöngyszemének nevezte. Az épület Budapest 1945. évi ostroma alatt súlyosan megrongálódott, és ezért – ötévi tanakodás után – sajnos elbontották. Szerencsére a budai vár tövében 1875–1878 között épített Várkertet és abban a Várkert-kioszk épületét most helyreállították. Ez méltó tisztelgés Ybl Miklós emléke előtt.
A pesti Vámház (1870–1874) méretét tekintve az egyik legnagyobb Ybl-épület. A Duna-parti, 170 méter hosszú főhomlokzat jól tagolt. Középső rizalitján oszlopos portikuszba foglalt a főbejárat, a két végen markáns épülettömbök állnak. A három hangsúlyos elemet magasságban és homloksíkban egyaránt visszafogott épületszárnyak kötik össze. Ez a kompozíció országszerte mintaképe lett a nagy épülettömeget igénylő középületeknek. Az épület ma a Corvinus egyetem igényeihez igazítva áll.
Az Ybl-életmű legszebb és egyben bizonyára a leginkább ismert alkotása a budapesti Operaház. A Dalszínház építését Andrássy Gyula javasolta. Zártkörű pályázatot hirdettek, négy jeles hazai és két ismert külföldi építészt kértek fel tervek benyújtására. A nyolctagú zsűri hét szavazattal Ybl Miklós tervét javasolta megépítésre. Ennek nyomán kapott 1874-ban megbízást a tervezésre, s egy évvel később megkezdődött az építkezés. Az 1877-ben megtartott bokrétaünnep városi eseménnyé emelkedett, ami az Operaház építésének a városi polgárság életében betöltött társadalmi jelentőségét mutatja. Az 1884-re elkészült épület szinte szerényen illeszkedik az akkor még Sugárútnak nevezett új budapesti bulvár házsorába, mégis kitűnik belőle előkelőségével: a reneszánsz stílust mutató historizmus egyik legszebb magyarországi alkotása. A főhomlokzat a bejárattal és az emeleti csarnok érzékeltetésével, a záró főpárkánnyal és a visszalépő tetőfelépítménnyel finoman kidolgozott és megnyerő architektonikus kompozíció. A belső terek, különösen a lépcsőfeljáratok és az előcsarnok, nemkülönben a nézőtér, a belsőépítészet remekművei.
Hild József halálát követően, 1867-ben, a Pest Városi Tanács Ybl Miklóst bízta meg a pesti Bazilika (Lipótvárosi Plébániatemplom) építésének folytatásával. Ybl célszerű módosításokat javasolt, de még mielőtt beavatkozhatott volna, 1868 januárjában a kupola összeomlott. Az építkezés az Ybl által készített, erősen módosított tervek alapján csak 1875-ben folytatódott. Új boltozat is készült, a kupola tetejére 1889-ben került fel a kereszt. Amikor Ybl meghalt, a munkák belül még tovább folytak, ezeket immár Kauser József vezette az 1905. évi befejezésig.
A kiegyezést követően Andrássy Gyula a budai királyi vár épületének kibővítését kezdeményezte. Az Ybl Miklós által készített tervek kivitelezése azonban elhúzódott, és csak fél évvel az ő halála előtt indult meg. A palota Duna felőli oldalának meghosszabbítása és a délnyugati oldalon a Krisztinaváros felé hatalmas homlokzattal mutatkozó bővítése Ybl tervei szerint (posztumusz) valósultak meg. A második világháborúban, a budapesti ostrom során súlyosan megrongált épületének ugyancsak elhúzódott a helyreállítása. A funkcionális változtatások (könyvtár, Nemzeti Galéria) módosításokat követeltek, de a kupolával koronázott épülettömb ma is Ybl koncepcióját mutatja.
Említsünk meg végül az ezeknél a középületeknél egy mérettel kisebb, műfajban is eltérő, mégis a városképet ékesítő Ybl-alkotást. Ez a Kálvin tér egykori Danubius díszkútja (1883), melyet Fessler Leo szobra koronáz. Ezt az értékes alkotást a főváros áthelyezte az Erzsébet térre.
Ybl Miklós 1891. január 22-én meghalt. A Kerepesi temetőben levő sírkövén az arcélét mutató embléma alatt a nevén és a születési, valamint halálozási időpontokon kívül egy tömör szóban áll foglalkozása: Műépítész. Majdnem egész életműve Budapestet gazdagította. Neki köszönhetjük, hogy jeles lakóépületeivel és kiváló középületeivel egyaránt megadta azt az urbanisztikai alaphangot, mely – szerencsére még a második világháború pusztításait is túlélve – maradandónak és értékesnek bizonyult.



Jegyzet:
 
 
1 Hajós György: Építészek, mérnökök, építők, Budapest, 1911.


« vissza