Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Vajdasági autonómia

 

A VAJDASÁGI AUTONÓMIA1


 

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) 1992. április 25-én tartott kanizsai közgyűlésén elfogadta a vajdasági magyar autonómiáról szóló tervezetét.2 A jogszabály-tervezet félreérthetetlenül kimondja a vajdasági magyarok igényét önrendelkezési joguk elismerésére. A VMDK, mint a vajdasági magyarok egyetlen legitim politikai érdekképviselete, az önrendelkezéshez való jogot elvi alapon a magyar népcsoport természetes közösségi jogának tekinti. Az elfogadott javaslatok ugyanakkor messzemenően figyelembe veszik a konkrét politikai helyzetet pragmatikus meggondolásból, világosan jelzik az önrendelkezési joggal való élés önkorlátozásának szándékát, nem kívánják megkérdőjelezni Szerbia állami szuverenitását.

Hisszük, hogy ez a vajdasági magyarság szempontjából minden bizonnyal sorsdöntő dokumentum nem egyszerű spekuláció, hiszen kül- és belpolitikai szempontból nem légüres térben keletkezett. Alapjául, nagypolitikai hátteréül az 1991 októberében napvilágot látott hágai Jugoszlávia-béketerv szövege, közismertebb nevén a Carrington-dokumentum szolgál.

A Vajdaságban élő magyarok önkormányzatáról szóló dokumentum legelőször is alkotmánymódosítási javaslattal áll elő. E javaslat — a dolgok jelenlegi állásához igazodva — a szerb alkotmányt szeretné alkalmassá tenni a Carrington-féle rendezési elv számára, vagyis arra, hogy Szerbiában is beszélni lehessen:

a.) különleges státusú községekről,3 illetve területről

b.) helyi kisebbségi autonómiákról

c.) személyi elvű kisebbségi önkormányzatról.

Amennyiből Kis-Jugoszlávia életképes képződménynek bizonyul, tartósan fennmarad, és nemzetközi legitimitást nyer, abban az esetben a szövetségi kormányhoz nyújtjuk be ezirányú alkotmánymódosítási javaslatunkat. Címzettnek részünkről megtenné természetesen egy önálló Vajdaság is. Ehhez azonban Vajdaságnak a névleges autonómia helyett tényleges politikai és gazdasági önállósággal, mindenképpen alkotmányos jogkörrel kellene rendelkeznie.

Mellesleg a VMDK dokumentuma kitér Vajdaság státusának kérdésére is. Népszavazást kezdeményez, amelynek során Vajdaság polgárai nyilatkoznának arról, hogy a tartománynak megmaradjon-e mai jogállása (jogfosztottsága), vagy pedig Vajdaság váljon önálló politikai és gazdasági szubjektummá. Ez utóbbi álláspont fölülkerekedése esetén egy hónapon belül össze kellene hívni Vajdaság alkotmányozó nemzetgyűlését, amely kihirdetné a tartomány új alkotmányát Ehhez hozzá kell fűznünk, hogy a referendum kimenetele a vajdasági magyarság csekély létszáma miatt nem a mi vágyainkon, hanem az abszolút többségben lévő szerbek akaratán múlik.

Meg kell jegyeznünk, hogy a már jelzett pragmatikus szempontok miatt a VMDK javaslata némely területen az önkormányzati jogköröket illetően nem megy el olyan messzire, mint a Carrington-dokumentum. A javaslat így, csekély módosítások árán, mind a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Alkotmányával (1992), mind pedig a Szerb Köztársaság Alaptörvényével összhangba hozható. Amennyiben tehát a józan politikai gondolkodás kerekedik felül, vagy fokozódik a Szerbiára (Kis-Jugoszláviára) ható nemzetközi nyomás, reménykedve tekinthetünk az előbb vagy utóbb szükségszerűen elkezdődő tárgyalásokra.

De lássuk csak, milyen is lenne a vajdasági magyar önkormányzat felépítése, mit vállalna magára. A személyi (perszonális) autonómia nem kötődik földrajzi területhez. Azok csatlakoznak hozzá, akik élni akarnak a magyar kisebbség kollektív jogaival az oktatás, a tájékoztatás és a művelődés terén. Az önkormányzat az államtól ráruházott hatalom birtokosa lenne, az alkotmány által körülhatárolt jogkörben. A személyi önkormányzatnak parlamentje lenne, önkormányzati tanácsa és elnöke. Megválasztásuk általános, közvetlen, titkos választással történne. Az önkormányzat tehát a polgári demokrácia elvei alapján működne.

A tervezet szerint a Carrington-féle különleges jogállás, amely a horvátországi krajináknak járna, meg kell, hogy illesse egyebek között a szerbiai magyar többségű községeket is. Erre vonatkozóan a javaslat részletezi a különleges státusú községek önkormányzati jogát, amely tartalmazza például a saját rendőrség és bíróság működtetését, az önálló terület- és gazdaságfejlesztést. A különleges jogállású magyar községek a javaslat szerint társulhatnak, és létrehozhatják a Magyar Autonóm Körzetet. Ez az egyszerű többségű magyar községeket ölelné fel: Kanizsát, Zentát, Adát, Csókát, Becsét, Szabadkát, Topolyát és Kishegyest. A csatlakozásról a helyhatósági választások után létrejövő új képviselőtestületek döntenének, vitás esetekben pedig a polgárok, referendum útján. A körzet hatásköre kiterjedne a vallás- és közoktatásügyre, a gazdasági és szociális ügyekre, a hírközlésre, a bíróságokra és a rendőrségre, az önkormányzat pénzügyeire és a helyi közigazgatási ügyekre. A Körzetnek saját címere lenne, és piros-fehér-zöld zászlója. Szabadkán székelne, innen irányítaná az elnök a Körzet Képviselő-testülete és a Területi Tanács segítségével. Természetesen ezen testületek megválasztása is általános, közvetlen és titkos választással történne. Más népcsoportok tagjai teljes egyenjogúságot élveznének a Körzet területén. A határ menti települések is csatlakozhatnának a Körzethez, illetve ki is válhatnának belőle.

Azokon a magyar többségű településeken4 viszont, amelyek területileg nincsenek kapcsolatban a tervezett Körzettel, helyi magyar önkormányzatok jönnének létre. A helyi önkormányzatok létrehozásához szintén a hágai dokumentum szolgál alapul, amely egyenlővé teszi a kisebbségeket a többségi népekkel, és egységesen csak népcsoportokról beszél.

FÖLMERÜLHET A kérdés, vajon miért is van szükség erre a bonyolult hármas autonómia-modellre, nem lehetett volna a kisebbségi önkormányzatokra vonatkozóan valamilyen egyszerűbb mechanizmust kidolgozni? A helyzet sajnos az, hogy a sajátos körülmények miatt olykor még a hármas-modell egyes elemeinek kombinálása révén sem sikerül mindenki számára megnyugtató megoldást találni. Vajdaság negyvenöt községéből a magyarok mindössze hétben vannak abszolút többségben. A tervezett körzet

Szabadkát is beleértve, ahol a magyarság relatív többséget képez — a magyarok 56%-át ölelné fel, míg a többi azon kívül rekedne. Ugyanakkor a körzet 42%-a más nemzetiségű lenne.

Nem jobb a helyzet a települések szintjén sem. A 463 vajdasági helység közül a magyarok nyolcvanegyben vannak többségben, ezekben a magyarság 55%-a él. Ezek közül mindössze negyvenhét található a magyar körzetet létrehozó községekben. A többi harmincnégy magyar többségű település területileg igen távol van a magyar körzettől. De a magyar körzet és a magyar többségű helységek együttesen sem ölelik fel a vajdasági magyarság háromnegyedét. A magyarság 28%-a számára sem a magyar körzet, sem a helyi önkormányzatok mechanizmusainak keretében nem lehet az önkormányzat lehetőségét biztosítani. Emellett ezek a modellek, mivel az etnikai fölényre alapozzák a kisebbségi jogok biztosítását, a nagyarányú migráció miatt önmagukban véve eléggé ingatagok, s ugyanakkor az egymás leszavazására irányuló törekvések miatt állandósítják az etnikai feszültségeket és konfliktusokat.

Megítélésünk szerint a személyi elvű kisebbségi önkormányzat (a perszonális autonómia) lehetne az a tényező, amely magában foglalva az etnikai fölényen alapuló önkormányzati modellek pozitív megoldásait, korrigálhatná azok hiányosságait, növelhetné a kisebbségek nemzeti biztonságérzetét, és amely egyúttal csökkentené a vegyes régiókban az etnikai feszültségeket.

Azt gondoljuk, hogy a VMDK autonómia-tervezete az első részletes, jogilag koherens megjelenítése a LORD Carrington béketervében rögzített, minőségileg új kisebbségi elgondolásnak, amely a kollektív jogokat nemzetközileg szavatolt jogi kategóriának, a kisebbségeket pedig önálló politikai szubjektumnak tekinti. És, hogy a tervezet, mely híven kifejezi a vajdasági magyarság törekvéseit és óhaját, s amelynek lényege Lord Carrington béketerve alapján vélhetően hamarosan beépül a Kisebbségi Jogok Európai Konvenciójába, talán más nemzeti kisebbségek és népcsoportok számára is modellként szolgálhat.

 

 

Jegyzetek:


1 Elhangzott a Kisebbségi önrendelkezés lehetőségei Kelet-Közép-Európában a Carrington-dokumentum alapján címmel 1992. november 2-3-án Tatabányán megrendezett konferencián.

2 A dokumentumot a szervezet 1992-ben adta ki Magyarkanizsán, Magyar Autonómia – a VMDK állásfoglalása az önkormányzatról címmel.

3 A jugoszláviai magyar nyelvhasználatban a község fogalma nem települést, hanem közigazgatási egységet jelent. (A szerk.)

4 A település fogalma a fenti kontextusban a község központjához közigazgatásilag kapcsolódó kis lélekszámú helységeket, falvakat jelöli. (A szerk.)



« vissza