Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Szeretem Robert Bressont

Gyűlöltem. Gyűlöltem a zártságát, a hidegségét, az unalmasságát, a szigorúságát, a súlyosságát, a megmásíthatatlanságát. Nála semmi sem volt visszafordítható. Gyűlöltem a puritánságát, a monotonságát, a könyörtelenségét. Gyűlöltem magányos kísérletezgetéseit, mindenáron való igazmondását. Gyűlöltem túlzott igényességét, a minden fölöslegestől való megfosztás szándékát. Gyűlöltem, mert a lényeget mindig elrejtette előlem. Nála zárt arcok mögött tanyázott az őrült szenvedély. Gyűlöltem, mert összefüggéstelen dolgokat kapcsolt össze. Ma már tudom, ez a zsenialitás. Gyűlöltem, mert a sors kikerülhetetlenségéről beszélt. Gyűlöltem azt a tekintetet, amivel éjjel-nappal nézett. Gyűlöltem, hogy az érzéseket úgy tanulmányozta, mint egy tudós, művész létére. Gyűlöltem megalkuvás nélküli, kegyetlen létfilozófiáját.
Mégis, ott volt a részvét mindenütt. Jót a rossztól megkülönböztetni nagyon nehéz. Bresson mégis ezt akarta. Megkezdődött bennem a félelemmel átszőtt tisztelet. Bresson szerint mindenki bűnös és halálraítélt, mégis ott a megváltás lehetősége. Igaz, csak egy ember válthat meg egy másik embert, saját élete árán. Anyák teszik ezt, de néha egy-egy barát vagy szerelmes is képes erre az áldozatra. Bresson iszonyatos józansága tele van irracionalitással. Csak a lehetetlent kéri, csak ez érdekli igazán.
Hogyan lehetett volna szeretni Bressont, ha ő senkit sem szeretett, még magát sem. Csak imádni vagy gyűlölni lehetett. A szeretet valahol a kettő között egyensúlyoz. Ne imádjatok, ne gyűlöljetek, szeressetek, ha tudtok. Ha nem tudtok, úgy is jó, de akkor sem hibáztathattok senkit. Magatokat se hibáztassátok. Hatvanon túl, depresszió után, mégis Bresson volt az első, aki meg tudott vigasztalni, akire számíthattam nagy bajomban. Azt mondta, térj magadhoz, dolgozz, ne érdekeljen, mit mondanak mások. A művészet akkor is szent, ha senki nem érti, ha senki nem ad érte egy fillért sem, ha senki nem támogatja lélekben sem. Lehet egy ilyen embert nem szeretni?
Bresson apácás filmjében tapintható a lélek. Tapintható a bűn átvállalása, tapintható az átvállalás jutalma, a halál.
A bosszú filmjében egy féltékeny asszony áll bosszút szeretőjén. Én is bosszút akartam állni, de aztán rájöttem, hogy bepiszkolódnék, ha ezt tenném. Köszönöm, Bresson.
A szerencsétlen plébános hiába akarja szeretni Istent, valójában egy nőt szeret. Halálos betegséggel bűnhődik. Isten bünteti, vagy ő saját magát, nem tudom.
A halálraítélt egyetlen célja szökés börtönéből. Szabadságáért éjjel-nappal vési, kaparja, lyukasztja, rágja, csiszolja, koptatja a falat, míg a fal meg nem nyílik és ő szabad nem lesz. A remény átalakítja az értelmetlen tárgyakat, mindent egy cél alá rendel.
A zsebtolvajban erősebb a lopás kényszere, mint a szerelem ereje. A lelkek vastag vasrácson keresztül lehetnek csak egymáséi.
Johanna, akit 500 év múlva szentté avatnak majd, csak járkál ki-be a cella és a bírák tárgyalóterme között. Életéről vagy haláláról döntenek, de ő nem erre figyel. A hangokat hallgatja magában, úgy dönt, hogy jót cselekedett, a többi nem érdekli.
Baltazár, a szamár, különböző emberek között él és hal meg. Gazdái gyerekek, fiatal lányok, csempészek, félbolondok, cirkuszosok, körmenetesek. Kiszolgáltatja magát mindenkinek ez az állat, és nem tud védekezni…
A diáklány, aki eltéved az erdőben, együtt él megerőszakolójával. A lány meg akar bocsátani. A lány segíteni akar, de ereje véges. Meghal.
A szelíd asszony anyagi szükségből megy hozzá egy zálogoshoz. A nő szereti a zenét, az irodalmat. A férfi a nőt szereti, boldoggá akarja tenni. Annyira más a két ember, hogy boldogságuk nem sikerülhet. A férfi racionális, praktikus, pénzmániás. A nő számára értéktelen tárgyak is fontosak. A férfinak tetszik az egyenlőtlenség, a nő nem szereti, ha uralkodnak rajta. Meg akarja ölni férjét, de aztán inkább az öngyilkosságot választja. A normális életben az ember sem ezt, sem azt nem választja. Csak él.
Az álmodozó, szemlélődő festő mindenre és mindenkire érzékeny. A világ egy nagy, érzéki csoda számára. A tárgyak és dolgok ragyogó szépségénél látszik a rendező festőmúltja.
Lancelot lovag tudja, hogy akinek tulajdona a Grál, annak sikerül az eszményi élet. A Grál megszerzése akkor sem sikerülhet, ha hiszünk benne. Hitünk sokban meghatározza sorsunkat. A hit hiánya pedig fájdalmas, ezt tudjuk. A lovagok pusztulása után nincs többé Kerekasztal. Barátság és hit helyett gyűlölet és féltékenység uralkodik. Máig.
Egy fiú nem tud öngyilkos lenni, barátját kéri meg az ölésre. Utolsó pillanatában talán meggondolná magát, de a barát lő. Ezek a fiatalok a 68-as forradalomból ábrándulnak ki, egy másfajta Grálból. Kik irányítják a világot? Talán az ördög! Hogyan kellene kivonulni ebből a világból? Nem tudjuk.
A pénz filmjében a férfi nem tudja, hogy hamis pénzt kapott. Lebukik. Nincs kegyelem, nincs megváltás, csak az irracionális fénylik a rációban. Vétek a naivságban. Az igazság késői felismerése. Zuhanás a semmibe. A sors játszik itt. Egy öregasszony krisztusi tekintete előre megbocsát a gyilkosnak. Ha ölünk, magunkat öljük, ilyen egyszerű.
Összeolvasom a tizenegy filmet, bűn, bosszú, isten és szerelem, halálraítéltség és szabadulás, mánia és szerelem, hit és halál, ártatlanság és sors, megbocsátás, szelídség és öngyilkosság, álmodozás, grálkeresés, ördög, pénz.
Hogyan lett bennem gyűlöletből tisztelet, megértés, szeretet? Nagyon lassan. Idővel. Sok idővel később. Gyűlöletből szeretet s a világnak vége lett, mondja Weöres. Ő sosem tudott gyűlölni, szeretni sem nagyon, de a keleti bölcsessége minden jóra nyitottá tette. Fantasztikus számomra, hogy Bresson mennyire etikus tudott maradni művészetében, és egyébként is. Nem csinált mást, csak amit akart. Inkább egyáltalán nem készített filmet, ha valamire rá akarták kényszeríteni. Aztán, 4-5 évenként, ott folytatta, ahol abbahagyta. Tovább görgette a hólabdát, melyből hatalmas, hófehér alak lett, mely a tavaszi napfényben semmivé redukálódott. Helyén hóvirágok nyíltak. Ma már védett növény.
Ha már semmi konkrétra nem gondolunk, akkor kezdünk el igazán gondolkodni, mondta Pilinszky, Weöres, Bresson. Az én őrzőim.


« vissza