A 19. század nagy magyar építészéről, Ybl Miklósról elnevezett díj a legrangosabb hazai építészeti elismerés. 1953-ban alapították, egy évvel később adományozták először. Kormánykitüntetésnek minősült, később az építést irányító szaktárca díja lett. Kezdetben évenként három osztályba sorolt 12 díjat osztottak, később általában ötöt, és nem különböztettek meg osztályokat. Elsősorban kimagasló (épület)tervezési tevékenységet jutalmaznak vele, de elvétve építészettörténeti, szakirodalmi, oktató munkát is kitüntetnek. Az alapítás óta eltelt több mint fél évszázad során a kitüntetettek kiválasztásában mindvégig komoly szakmai szempontok érvényesültek. Régebben javaslatok, ma pályázatok nyomán döntenek a díj odaítéléséről. Arra nem tudok példát, hogy valaki is érdemtelenül kapott volna Ybl-díjat, arra viszont igen, hogy olyanok nem kapták meg, akik bizonyára megérdemelték volna. Csak keveseket rekesztettek ki politikai okokból, néhány esetben a méltatlan életmódot kifogásolták. Voltak, akik azért nem részesülhettek Ybl-díjban, mert a Kossuth-díj mellett második állami kitüntetést anna kidején nem tartották illőnek vagy szükségesnek. És voltak olyanok is, akiknek aktív működése a díj alapításakor már lezárult, ezért szinte megfeledkeztek róluk.

A kortárs és a közelmúlt évtizedek hazai építészetét évek óta rendszeresen bemutató HAP Galéria vezetője, Winkler Barnabás - maga is Ybl Miklós-díjas építész - a szóban forgó fél évszázad hazai építészetének áttekintésében bizonyára az egyik legilletékesebb. Akirívó igazságtalanságok gondos mérlegelésével, majd megvitatásával összeállított egy jegyzéket, melyet a Magyar Építőművészek Szövetsége is elfogadott. Előterjesztésének eredményeként most tizenhét arra érdemes elhunyt építész posztumusz elnyerhette az elismerő Ybl-díjat, melyet a hozzátartozóknak április 6-án adtak át a Magyar Tudományos Akadémián rendezett ünnepség keretében. Mind a 17 építész a magyar építészet- és kultúrtörténet kiválósága, ezért mindegyikük megérdemli, hogy nevük és építészeti érdemeik a szaksajtón kívül is meg legyenek örökítve. Megérdemlik, hogy megismerje őket a nemzet. Ezt szolgálja a következő, az életművük lényegét kidomborító felsorolás.

Medgyaszay István (1877-1959). A20. század elején a vasbeton-építészet kibontakozásának szerkezeti lehetőségeit csodálatos hatású építészettel elegyítette, melyhez népi-nemzeti motívumok is tartoztak. Legismertebb munkái a veszprémi és a soproni színházak, a rárosmulyadi temetőkápolna, valamint több budapesti bérház.

Hajós Alfréd (1878-1955). Még egyetemista korában, 1896-ban az athéni olimpián két aranyérmet szerzett 100 és 1200 méteres úszásban. Gazdag építészeti munkásságának ehhez a sportághoz kötődő csúcspontja a Budapest Margitszigeti Nemzeti Sportuszoda (1930) tervezése. Ezen kívül is országszerte több uszodát, lakó- és középületet tervezett, így a soproni siketnéma-intézetet is (1910).

Kós Károly (1883-1977). A20. század elején a népi építészet motívumaival gazdagított új szemléletű fiatal építészet vezéregyénisége. Egyben jeles szépíró, grafikus és politikus. Legismertebb és legértékesebb épülettervei közé sorolható a zebegényi templom, a budapesti Városmajor utcai iskola (mindkettő társtervezőkkel), a sepsiszentgyörgyi múzeum, a kispesti Wekerle Lakótelep.

Györgyi Dénes (1886-1951). Az első háború előtti „fiatalok" nemzedékével indul építészeti munkája (iskola Kiskunhalason, 1913). Kós Károllyal is dolgozott együtt (Városmajor utcai iskola 1911-1912). Alkotótevékenysége átfogja a két háború közti évtizedeket (Debrecen: Déri Múzeum 1923-1929, Brüsszel és Párizs: világkiállítási pavilonok 1935, illetve 1937), s még a második háború után is jeles művet alkot a balatonalmádi iskola tervezésével 1948-ban.

Borbíró Virgil (1893-1956). Épülettervezési munkásságának kiemelkedő alkotása a budaörsi repülőtér (társtervezővel). Igen jelentős szakirodalmi munkássága, különösen hatékony volt építészeti folyóirat-szerkesztési munkája (Tér és forma). Akortárs építészet célkitűzéseinek megfogalmazásával és eredményeinek méltatásával mintegy azt a szerepet töltötte be itthon, mint Siegfried Giedion a Bauhaus és a CIAM építészei mellett külföldön.

Weichinger Károly (1893-1982). AMűegyetemen a középület-tervezés professzora, több építésznemzedék szemléletét alakító kimagasló képességű oktató. Életművéből a pécsi Pálos-templom, a budai Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium (társtervezővel) és a pécsi temető Szent Mihály-temploma, késői munkái közül a moszkvai mezőgazdasági kiállítás magyar pavilonja a kiemelkedő alkotásai. Kossuth-díjjal is kitüntették.

Gerlóczy Gedeon (1895-1975). Életműve a két világháború közti éveket fogja át. Előbb neobarokk stílusban épít, később a modern magyar építészet igen sikerült, kiforrott művei kapcsolódnak nevéhez. Így Budapesten a baleseti kórház (társtervezővel, 1940) és a Petőfi Sándor utca sarkán a Párisi utcát átfogó szép bérház üzletsorral (1943).

Kiss Tibor (1899-1972), több építésznemzedék szemléletét meghatározó műegyetemi professzor. Legnevesebb építészeti alkotásai: bérház a pesti Cukor utcában (1935), a Pannonhalmi Apátság gimnáziuma (társtervezővel, 1942) és a Kőbányai Sörgyár több épülete (1942-1949).

Fischer József (1901-1995). Amodern építészet hazai elterjedésének egyik élharcosa, tetszetős budapesti lakóházai a harmincas években iskolát teremtettek: Bajza utca 10. lakóépület, Baba utca 14. (1942) és több más, a Bauhaus és a CIAM révén terjedő új jellegű „villa"-lakóépület tervezése fűződik a nevéhez. Hét jeles építésztársával részt vett a Köztársaság téri bérházak tervezésében is (1934-1935).

Árkay Bertalan (1901-1971). Apja, a századelő jeles építészének nyomdokaiba lépve építette meg 1933-ban a hazai szakrális építészetben mérföldkövet jelentő városmajori templomot. Több lakóháza és késői temploma mellett a soproni OTI rendelőintézet (1940) is kimagasló értékű építészeti alkotása.

Kósa Zoltán (1902-1978). Aharmincas évek végétől a második világháborút követően az állami tervező irodák koráig ívelt gazdag alkotómunkája. Legnevesebb épületei a Shell olajcég öltözőépülete (1938), több sikerült budapesti bérház, a csillebérci úttörőváros fürdőépülete (1948).

Lauber László (1902-1955) Nyiri István építésszel közös irodájuk a két háború között az élvonalhoz sorolt középületek és bérházak sorát tervezte, kimagaslik közülük a Pénzintézeti Központ (Budapest, Szabadság tér, 1938-1940). Az állami tervezőirodai szervezetek megalakításával az Ipartervhez került, ahol - társtervezőkkel -
többek között az Agrártudományi Egyetem Ménesi úti épületét és a HM Balaton utcai épületét is tervezte.

Dávid Károly (1903-1973). Somló utcai saját lakóháza (1933), és különösen jelentős budapesti középületek tervezése fűződnek a nevéhez: a Ferihegyi repülőtér (1939-1948) és a Népstadion (munkatársakkal, 1948-1953). ANépstadion tervezéséért Kossuth-díjjal is kitüntették.

Benkhart Ágost (1910-1957). Több jeles lakó- és középület tervezője: a soproni hadapródiskola fedett uszodája (1942), a budapesti Várfok utca 15-18. lakóépület-együttes (1959), mely városképileg különösen jelentős. Építés-közigazgatási tevékenységével is a korszerű épülettervezést támogatta.

Kiss Ferenc (1918-1993). Ahazai állami épülettervező irodák működésének kezdeti éveiben főként ipari épületeiben mutatkozott meg kiemelkedő tehetsége: Kaposvári fonoda (1951), Budapest IV. kerületi Rendelőintézet (1949), Zalaegerszegi Ruhagyár (mindegyik társtervezőkkel). 1956-ban Svédországba emigrált.

Bánátné Szűcs Margit (1923-2006). Az építészettörténeti szakirodalom művelésének és a felsőoktatásnak kiemelkedő egyénisége volt. Tanítványai mindenkor nagyra becsülték.

Nagypál Judit (1924-1980). Ahazai műemlékvédelem nagy képességű építésze volt. Akarcsai templom (1969), a soproni Várkerületben a Reipal-ház (1975), a sopronbánfalvai hegyi templomhoz vezető lépcső, valamint sok más sikeres műemlékvédelmi rekonstrukció tervezője.

A haláluk után most kitüntettek alkotásainak felsorolása mindössze emlékeztetni kíván azokra a legfontosabb és leginkább ismert munkáikra, melyek alapján könnyebben azonosíthatók érdemeik. Akitüntetéssel egyidejűleg a HAP-Galéria kiadásában Posztumusz Ybl Miklós-díj 2010 címmel szépen illusztrált kötet jelent meg, mely katalógusszerűen valamennyi kitüntetett teljes életművét is felsorolja. Ezaz életműjegyzék hatékonyan kiegészíti az elmúlt évszázad hazai építészetének történetét, sok művet ragadott ki a feledésből, az utókornak teljesebb képet rajzol arról, amit ez a nemzedék alkotott.

Záradékként álljon itt Winkler Barnabásnak a posztumusz Ybl-díjak április 6-án történt átadásához kiadott meghívójának szép szövege: „Sohasem késő mulasztásainkat és az előttünk járók tévedéseit orvosolni. Emléket állítunk az értékek létrehozóinak, megálmodóinak, mert nevüket nem felejthetjük el. Tanújelét szeretnénk adni ezzel a törekvésünkkel annak is, hogy nemzeti építészeti értékeink mennyire fontosak számunkra és felhívni a figyelmet arra, hogy folyamatosan fáradoznunk kell ezen értékek mind jobb megőrzésén."

(Posztumusz Ybl Miklós-díj 2010. Szerk.: Winkler Barnabás, Domján Kor-
nélia. HAP Galéria Kft., 2010. 230 oldal.)