Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Németnek lenni Magyarországon


NÉMETNEK LENNI MAGYARORSZÁGON



Beszélgetés Kreisz János 27 éves német nemzetiségű taksonyi honpolgárral (1992)

Manapság sokat hallani a nemzetiségekről, mind a határon túli magyarokról, mind hazai kisebbségeinkről. Utóbbiak nevében általában szervezetek beszélnek, nyilatkoznak, közölnek statisztikákat, a Nemzetiségi Polgár ritkán szólal meg.

 

 

János, ha megkérdezik tőled, melyik nemzet tagjának vallód magad, mit felelsz?

Német vagyok. Németek a szüleim, a nagyszüleien, az egész család, tehát semmilyen keveredés nincs bennem. Német az egész falu. Bár a háború utáni kitelepítések során elég sok üres házat benépesítettek Mezőkövesdről fölhozott matyókkal, és jelenleg már a népesség ötven százalékát ők teszik ki itt Taksonyban. Meg az azóta idekerült egyéb magyarok.

Hogy jöttök ki a betelepültekkel?

Gyakorlatilag elfogadtuk a betelepülteket, de nem tud egy német, nem tud egy ember, akármilyen nemzetiségű, szeretni olyan embert, aki a testvérének a házába költözött be, akit vagy internáltak, vagy kitelepítettek. Róluk csak öt-hat év elteltével lehetett hallani. Az internáltakról meg szinte semmit nem tudtak egészen addig, amíg vagy a gyászjelentésük, vagy ők maguk haza nem érkeztek.

A háború után volt nemzetiségi oktatás a faluban? Te magad milyen iskolába jártál?

Én már német tagozatos osztályba járhattam, de úgy tudom, eleinte nemigen lehetett nemzetiségről beszélni, ez tabu volt. Amikor én kezdtem iskolába járni, ez már nem volt így. Elég hosszú ideje volt német nyelvoktatás, bár nem minden osztályban. Átlag két osztály indult, az egyik osztályban volt német, a másikban nem. Úgy csoportosították a gyerekeket, hogy vagy akartak németül tanulni, vagy nem. Nem volt kötelező.

A családok választották meg, hogy melyik osztályba járatják a gyerekeiket?

Ez választható volt.

Milyen tárgyakat tanítottak németül?

Alsóban megtanítottak bennünket németül. Ugyanaz volt a német szerepe, mint egy átlagos magyar középiskolában az angol vagy német nyelvoktatásnak, vagy mint ahogyan az általános iskolában az orosz nyelvoktatásnak volt.

A szaktárgyakat, az olvasást, a környezetismeretet németül tanították alsóban?

Nem, nem. Ugyanis a szaktanárok nem német nemzetiségűek voltak, de a legtöbben németül sem tudtak. Nekünk volt egy szerencsés évünk, ugyanis az osztályfőnökünk tanította a németet, és ő volt a történelem tanárunk is, és rengeteg történelmi pluszt kaptunk németül, amit esetleg magyarul nem is igen lehetett elmondani. Felsőben kimondottan nyelvi oktatás volt.

A nemzetiségi szövetség nem szorgalmazta az anyanyelvi oktatást?

Nem tudok róla.

Te mennyire tanultál meg így németül? Anyanyelvednek a németet vagy a magyart tekinted?

Én erre azt tudom mondani, hogy a magyart tekintem anyanyelvemnek, a németet csak társalgási szinten beszélem, amennyi rám ragadt a nagyszüleimtől, anyám például már alig tud németül. A nagyszüleim inkább fordítva voltak ezzel, persze magyarul is megtanultak.

Mit gondolsz, mi lehet e mögött? Végül is az ember azt gondolná, hogy egy német németül beszél, akárhol is él.

Én azt hiszem, hogy a magyar környezetnek speciális tulajdonsága, hogy a nemzetiségek elvesztik a nemzetiségi tudatukat, teljesen észrevétlenül, anélkül, hogy egy csöppnyi sérelem érte volna őket. Ugyanis önmagában a magyar — véleményem szerint — nem létezik, vagyis csak elvontan. Olyan, hogy magyar ember, olyan nagyon ritka, szerintem még kevesebb, mint a német, itt Magyarországon. A magyar az egy fogalom, olyan, mint a latin vagy az eszperantó. Csak beszélik az emberek, mindannyian beszéljük a magyar nyelvet, de úgy istenigazából nem vagyunk magyarok. Talán ez volt az, ami a nemzetiségieket magyarrá tette Magyarországon.
Például Jugoszláviában a magyarok meglepően tökéletesen beszélik a magyar nyelvet a Vajdaságban. Annál tökéletesebben itt Taksonyban nem beszéli a németet senki. Viszont ők a szerb-horvát nyelvet nem beszélik olyan jól, mint ahogy itt mi beszéljük a magyart. Ha például a Felvidéken élő szlovákokat nézzük, akik magyar falvakban élnek, vagy ha a magyarokat, akik úgy élnek kinn, a határainkon kívül, mint ahogyan mi élünk Németország határain kívül. Hogy mi meg tudtuk tanulni a magyar nyelvet, meg a magyarságot, az teljesen magyar specialitás. Kinn a mi magyarjaink nem tudták megtanulni az ottani nyelvet, és nem tudták megtanulni úgy a szlovák és a szláv nyelvet, mint ahogy mi tanultuk meg a magyart.

Szerinted hogyan lehet megőrizni egy nemzetiséget, nyelvében, kultúrájában?

Ez politikai dolog volt, történelem. Most már történelem, akkor politika volt. Egyszerűen nem volt szabad németnek lenni. Ahhoz, hogy fenn tudjon maradni ez a nép, ahhoz az kellett, hogy a német nemzetiségűek beilleszkedjenek Magyarországon. Ez még a negyvenes évek vége, ötvenes évek első felének akarata, a sztálinizmus hatása volt, az internacionalizmusé, ami itt Magyarországon nagyon érvényesült. A másik meg az, hogy attól függetlenül volt egy, a Szovjetunióból irányított retorzió a németek ellen, ez magyar részről nem nyilvánult meg egy pillanatig sem. Tehát itt a német soha nem volt kisebb, soha nem éreztették velünk a magyarok azt, hogy bukott nép vagyunk. Ennek köszönhető az, hogy be tudtunk épülni a magyar társadalomba, meg annak, hogy gyakorlatilag az itteni német nemzetiségiek kétszáz éven keresztül azért csak együtt éltek a magyarokkal, és soha, egy pillanatig sem volt egymással semmi problémájuk. Ez részben származik a magyar népnek abból a tulajdonságából, hogy rendkívül vendégszerető, szeretik az idegeneket, és ez nem csak a németekre igaz, hanem ugyanúgy igaz a román, tót, ruszin, szlovák és mindenféle nemzetiségre is.

Nem érzed úgy, hogy ennek a beépülésnek ára volt? Hiszen már te sem beszélsz tökéletesen németül.

Én azt hiszem, ez egyáltalán nem olyan tragédia, mint az, hogyha valakit kényszerítenek arra, hogy ne beszélje.

Kicsit sem bánt ez téged?

Ez talán abból fakad, főleg ha a német nemzetiségiekről esik szó, hogy több évszázadon keresztül az ország német függőség alatt állt, és csak negyven évig állt orosz függőség alatt. A magyarok hozzászoktak ahhoz, hogy a németekkel együtt élnek, és ezért nem volt problémánk egymással. Az egyáltalán nem baj, hogy mi nem tudjuk beszélni a német nyelvet, ha beszélhetjük. Ez nem probléma, ebben nem látok problémát. Végül is most annak jó, aki beszéli a nyelvet, most az jut előnyökhöz. Nem érzem sérelmesnek, egyáltalán hátránynak nem érzem. Azt hiszem a mi nemzedékünkben volt leginkább meg az, meg talán a mi előttünk lévő nemzedékben, hogy élt egyfajta vágy, hogy nem szeretjük azt, hogyha azt kell csinálnunk, amit a szüléink mondanak, és ha a szüléink minket arra kényszerítettek volna, hogy tanuld meg a német nyelvet, mert te német nemzetiségű vagy, akkor lehet, hogy a kezembe nem veszek soha egy német nyelvkönyvet. De ez most így jó volt végül is. Ha akartam, megtanultam, ha akartam, akkor bent maradtam a német nemzetiségi közegben.

Milyen tapasztalataid vannak az előbb említett előnyökkel kapcsolatban?

A jelenlegi munkahelyemet is annak köszönhetem, hogy beszélem a nyelvet, enélkül nem tudnék ebben a munkakörben dolgozni. Feltétel volt a belépésnél, hogy beszéljek németül. Ekkor előnyöm volt, mert énnekem nem kellett semmilyen nyelvvizsga papírt felmutatni, bemutatkoztam, és mondtam, hogy német nemzetiségű vagyok, és ez már előny volt. A személyzetis magyar volt, és két mondat után ő kérte azt, hogy hadd folytassuk magyarul, mert neki így egyszerűbb.

Mit gondolsz, a rendszerváltás milyen szerepet játszott mindebben?

Hát biztos, hogy nagyon sokat lendített a német nemzetiségen ez a folyamat, de az is biztos, hogy kicserélődött egy kicsit a német nyelvet beszélők tábora. Ugyanis eddig csak mi, németek beszéltünk németül, mert mi megtanultuk, mi tudtunk, most meg rengeteg olyan emberrel van dolgom, akik nagyon jól beszélik a németet, majdnem, hogy jobban, mint én, és közben magyarok, vagy tótok, vagy ruténok, vagy éppen horvátok vagy szerbek.

Az anyanyelvedet magyarnak vallód, ugyanakkor magadat nagyon öntudatosan németnek. Mit jelent számodra németnek lenni Magyarországon?

A német nacionalista nép, tudjuk a történelemből, és nagyon sok olyan dolgot vittek végbe, ami dicsőség, nagyon sok olyant, ami éppen szégyen. Én arra vagyok büszke, hogy végre a német nép ráébredt arra, hogy ők nem csak harcolni tudnak, nekik nem háborúban, nem gyűlölködéssel kell a többi nemzet fölé emelkedniük, hanem a munkájukkal, a precizitásukkal. És sikerült nekik bebizonyítani azt, hogy ők Európa vezető népe újra, most újra, és most egy egészséges politikával jutottak eddig. Ez a versenyszellem, és ez mindenkiben ott van. Ha valaki nem akar fölé kerekedni a másiknak, az elveszett, az úgy jár, mint Horvátország. Vagy úgy jár, mint Magyarország. Ez sajnos így van.

Tehát jó németnek lenni Magyarországon?

Jó németnek lenni Magyarországon. Én hallottam azt, hogy ha valaki cigány, akkor lenézik, mert okot adott rá, hogy lenézzék, de még olyat nem hallottam, hogy valaki a németet lenézte volna. A németről mindenki úgy beszél, hogy az szorgalmas, becsületes emberről, és ezt jó hallani így nagy egészében.

Melyik a hazád, Németország vagy Magyarország?

Ezt nem tudom másképp mondani, mint ha a magyar válogatott Németország ellen futballozik, akkor én is a magyaroknak szurkolok. Azt hiszem, ebben benne van minden.

Mindenképp Magyarország az első nekünk, itt élünk, és itt nőttünk fel az őseinktől kezdve. Eszembe nem jutna, hogy kimenjek más országba, például Németországba élni, de Magyarország után Németországot tekintem a hazámnak. Ő a második a számomra.



« vissza