Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Kihalt szavainkról

Vagyunk néhányan, akik szeretjük a szótárakat. Szívesen böngésszük a szavak jelentését, boldogan elidőzünk egy-egy már kiveszőben lévő szó, vagy egy-egy ismeretlen, vagy csak emlékeinkben halványan élő szónál.
A Tinta Kiadó nagy „elődjének”, az Akadémiai Kiadónak – a rendszerváltozás során keletkezett anyagiak és finanszírozás megváltozásával – mára teljesen megszűnt uralkodó szerepét szeretné átvenni. Úgy tetszik, mára ez többé-kevésbé sikerült is, hiszen a nyelvész-igazgató Kiss Gábor nagy ambícióval és nem kis hozzáértéssel dolgozik rajta.
A kétnyelvű szótáraknak sok kiadója akad (maga az Akadémiai, vagy a Holnap, vagy a Librotrade és mások), de egynyelvű szótár nemigen kerül ki mostanság más műhelyből, mint a Tinta. (Az Akadémiai és az Osiris helyesírási szótárait, vagy a Nap reprintjeit leszámítva.)
Nem kis fába vágja Kiss Gábor a fejszéjét, amikor egy-egy új értelmező típusú szótárral jelentkezik a „piacon”. Sokszor talán túl nagy fába is…
Régi szavak szótára. Kihalt, elfeledett és kiveszőben lévő szavak, szóalakok és szójelentések magyarázata című tavaly megjelent művük kapcsán írtam a fentieket.
És most lássuk a szótárt.
Bencédy József szaktanácsadásával és Kicsi Sándor András lektorálásával jelent meg az anyag, melynek összegyűjtésében Domonkos Barbara és Heiszer Gyula működött közre.
A szótár Előszavából értesülünk arról, hogy miért tartja a főszerkesztő Kiss Gábor fontosnak a régi, kihalt vagy kihalóban lévő szavak összegyűjtését és felvonultatását.
Hiszen valóban: az újabb és újabb generációk már nem ismernek szakszókat, a mezőgazdasággal, állattartással kapcsolatos kifejezéseket; az életmódváltozással sok anyag, sok tárgy, sok tevékenység eltűnik.
A gondolat tehát üdvözlendő. A megvalósítással, illetve a gyűjtés módjával kapcsolatban azonban én más állásponton vagyok.
Nézzük, milyen anyagokból merítettek az összeállítók.
 
a) Régi magyar nyelvemlékekből: ezekről sajnos nem derül ki, hogy a már valamikor tárazott anyagból valók-e (pl. Szamota 1960-os Oklevéltára), illetve mely rész ered más szótárból, és mely része az újonnan feldolgozott oklevelekből.
 
b) A magyar nyelvtörténet kézikönyvei: „a magyar nyelv történetét monografikusan feldolgozó kézikönyvek… Különösen gazdag anyagot szolgáltathattak Kiss-Erős Ferenc és Bárczi Géza munkái, valamint Bárczi Géza, Benkő Loránd és Berrár Jolán neveivel jegyzett tankönyv”. – Itt kissé elbizonytalanodom, hiszen fenti szerzők a példáikat feltehetően nagy alapszótárakból vették, nem tartom valószínűnek, hogy a céduláikon szótározatlan régi szavak garmadája állt volna rendelkezésükre a művükhöz. (Itt nagyon hiányzik számomra a forrásmegjelölés.)

c) Régi magyar irodalmi művek, szövegek: több sorozat 150 kötetét dolgozták itt fel az alkotók: Téka, Magyar ritkaságok, Magyar tallózó, Magyar hírmondó, Magyar könyvtár, Magyar remekírók. E kötetek végén található szójegyzetek, magyarázó szólisták voltak a források. – Nos, én úgy gondolom, hogy ez a Régi szavak szótárának legfontosabb, illetve újnak tekinthető (ezáltal leghasznosabb) alkotói része! (Ceterum censeo…: emiatt még inkább hiányoznak a forrásmegjelölések.)

d) Történeti szótárak – az ezekből való gyűjtést nem tartom szerencsésnek. Most recenzált könyvünkben 19 250 címszó van. A történeti szótárak közül például A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (12 000 szócikket és több mit 60 ezer szót tartalmaz); felhasználásakor milyen arányban vettek át szavakat? Vagy a többi felsorolt szótárból?

e) Értelmező szótárak – itt is csak egyet említek (negatív) példaként: Ballagi nagyszótárából a kihalt jelzésűeket vették át, írja az Előszó. De kérdem én: az 1873-ban keletkezett Ballagi nagyszótár 83 000 címszavából csak a kihalt jelzésűekkel kellett volna foglalkozni? Ideírok a szótárból néhány nem kihalt jelzésűt, kvíz: vajon ki ismeri őket? „kiigazul (kiigazodik), megkön, megkönik (az érett gyümölcs megráncosodik); radava (pökhendi)” és sorolhatnám… Ezek talán mára nem kihalt szók??
Ha már a Ballagiból, akkor ezekből is kellett volna válogatni, hiszen 1873 óta közel egy török hódoltságnyi idő telt el. Nem is beszélve a források között felsorolt Czuczor–Fogarasi Szótárról, melyben 110 000 címszó van, és az is közel egyidős a Ballagival?
 
f) Írói szótárak és műszótárak. Ezzel a forrásmegválasztással talán egyet is értek: elavult szókat emeltek át Petőfi, Jókai, Juhász gyula-szótárakból, a Toldi-szótárból.
 
Azt írja az Előszóban Kiss Gábor főszerkesztő: „tudományos igénnyel összeállított szótár, mely a magyarul beszélők legszélesebb köre számára készült. Ismeretterjesztő jellege miatt forrásmegjelölést nem tartalmaz”. Ezért a megjegyzéséért nagyon csodálkozom tanult kollégámon: most „tudományos” vagy „ismeretterjesztő”? Úgy gondolom, ez a műfaj, a szótár műfaja megköveteli a forrásmegjelölést, mert aki ezt forgatja – az már ezt igényli is.
Hiszen más jelentést közöl a Ballagi, a Cz.–F., vagy akár a Balassa-féle szótár is egy-egy szóról, esetleg hangalakjában is vannak eltérések szótáranként. Nem döntheti ma el azt senki, hogy éppen melyik a kihalt alak (és jelentés).
És mindez megfordítva, csak éppen belelapozva a Tinta-féle kihalt szavakba (bár a „kiveszőben levő” jelző az alcímben talán épp ezt a kritikát akarja kivédeni): diktátum (rendelkezés, határozat), ebadta (komisz, hitvány), egyedülvalóság (magányosság), kiizen (kiüzen), mecénás (támogató), pántlika (szalag), szokásmondás (példabeszéd), úrhatnám (aki úri életre vágyik…), uzsora (kamat, nyereség) és sorolhatnám tovább. Hát bizony ezek nem kihalt szavak!
Írásom végén dicsérni is szeretnék. Azt a műhelyt, ahol annyi áldozatot hoznak a magyar nyelvért, a magyar szavakért, azok jelentéséért – mindannyiunk gyönyörűségére.
Dicsérem a kötet használhatóságát és a sok munkát.
A második kiadáshoz azonban néhány dolgot javasolnék:
több originális gyűjtést, történelmi, néprajzi munkák szószedeteinek felkutatását;
és ha mindenképpen muszáj benne hagyni, akkor a más szótárakból átvettekhez a forrás megjelölését mindenképpen. Lehet találni bőven kiveszett szavakat az elmúlt 30 évből is, és ezekhez tartoznak már informatikai szótárak (pl. a Cédrus kiadványai is a 90-es évekből).
És kérem, a Ballagit, a Czuczor-Fogarasit, Szabó T. Attila Erdélyi magyar szótörténeti tárát és a nagy műveket ne bolygassuk, ne szabdaljuk, azok legyenek eredeti formájukban kaphatók!
 
(Régi szavak szótára. Kihalt, elfeledett és kiveszőben lévő szavak, szóalakok és szójelentések magyarázata. Főszerkesztő Kiss Gábor. Budapest, Tinta, 2012. 476 o. 6990 Ft.)


« vissza