Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Június

Nyugdíjba vonul a szekunda.” Az utolsó napon (mindig szombat az-utolsó nap) feltétlenül ki kell menni a Dunához. No persze előbb irány a Belvár, ui. ott kosztol a tanulóifjúság. Az étlap öntudatlan népies-urbánus választásra készti az ártatlan diákot. Hogy aszongya: csem. skar. pir. burg. pár. káp. — hát ki tud ennek ellenállni? Senki. Kivéve azt, aki már abszolvált — magánúton persze, más út nincs -— néhány angolórát. Az ilyen túlművelt egyén mindenképpen steaket rendel; mivel tudja, hogy a sokat megélt cigány pultosnő utánozhatatlan bájjal szokott ilyenkor hátrászólni (a Belvár, kérem, évtizedekkel előzte meg a McDonalds-et/ot, mivel itt is pult volt, mögötte nyűt melegítőkonyhával), szóval a pincérnő ilyenkor lelkes-hangosan hátrakiált: eggyastikkem, séfúúr!

Namármost. Az ember a magához vett tálcán egyensúlyozva ebédjét elindul helyet keresni, hogy leülvén magához vegye, amit az imént magához vett. Persze nem mindent. Kávéház a Belvár, így üveglapos dohányzóasztalok vannak mindenfelé. A vegyes köret borsója arra való, hogy az üveglap alá helyezve diszkrét, ám határozott nyomás alatt nonfiguratív műalkotássá lényegüljön át. Sajnos a takarítónők nem hívei a modem művészeteknek. Nem értékelik a csontok- s szalvétákból kreált csendéleteket sem, pedig ezek közt is vannak originális kis remekek. Tanácsos mielőbb távozni.

NO, EBÉD VÉGEZTÉVEL A Duna. Leül az öreg diák a lépcsőre, s átengedi hófehérke testét a napnak. Mellette egyfelől M. ül, a bolsevizmust csigaházába — micsoda csigaház! — visszahúzódva átvészelni szándékozó wohlgesinnt budai polgárság új generációjának képviselője; másfelől T., az elpusztíthatatlan dunántúli parasztság sarjadéka, megverve a legtipikusabb magyar családnévvel; egyébiránt M. feltűnően figyelemreméltó — vagy figyelemreméltóan feltűnő — kebleinek elkötelezett (s reménytelen) csodálója. A felső sort A. alkotja. O ugyan nem tudja magáról, hogy bácskai sváb, de az. Célszerű és hatékony; egy percenttel se áldoz több energiát valamely adott cél elérésére a feltétlenül szükségesnél (ld. unbedingte Notwendigkeit). Ha ilyenekből állna az ország... Öreg diák ott középen nem tudja még, hogy tizennyolc év múlva egy este találkozik az ágyban MÁRAIval, aki emberi öntudatra ébreszti, megnevezve a szász őseitől örökölt kényelmetlen, rögeszmeszerű Pflichtgefühljét, amely már ekkor is uralkodik rajta. Amikor az Erzsébet híd budai pilonjának árnyéka megérkezik Pestre, tudja: ideje hazaindulni.

Annyira azért nem sürgős hazamenni, hogy ne lehessen gyalog. S mikor visszanéz az ember a ház kapujából, a budai vár feloldódik éppen a tintakék júniusi éjben.



« vissza