Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Hitpiac Magyarországon

A kereszténység története leírható a különféle babonák, hitek, pogány(nak tartott) szokások elleni küzdelemként is. E harc egyes korszakai között sok a vélt vagy valós hasonlóság, melyet a keresztény egyháztörténet-írás üdvtörténeti szempontok miatt már a kezdetektől szeretett kiemelni, mégis nyilvánvaló, hogy az egyes korszakok között minden hasonlóságnál jelentősebbek az  eltérések. Például az európai kereszténység az ezredfordulóra kényszerű defenzívába szorult a földrészen, ám e defenzíva, mely sokféle hittel vagy vélekedéssel való kényszerű együttélést is jelent, egészen más természetű, mint amilyen mondjuk a római birodalom végnapjaiban volt.
Az ezredforduló küzdelmeinek kultúrtörténeti háttere inkább a 17–18. század eszmetörténete alapján érthető meg. A felvilágosodás racionalizmusa és a késő barokk miszticizmusa, pietizmusa új fejezetet nyitott, mellyel szoros összefüggésben a 19. század közepétől egyre komolyabb, egyre nagyobb tömegeket befolyásolni tudó alternatívaként jelentek meg a különféle titkos közösségek, spiritiszta gyakorlatok, majd az explicit új keletű vallások. A huszadik század viharos eseményei jelentősen fölerősítették e tendenciát, és az új hitek a második világháború után minőségileg új módon jelentek meg. A kereszténység összefoglaló névvel New Age-nek nevezi e legújabb kori szerteágazó jelenséget, amelynek egyes megnyilvánulási formái nagyon eltérőek lehetnek, bár a határok pontos meghúzása sokszor lehetetlen.
A lehetséges üzleti megfontolások és az időnként nyilvánvaló motivációként jelen lévő pszichés terheltségek mellett e vállalkozásoknak állandó vonása a közösségteremtés igénye. Ez a szándék ékes jele a kor kényszerű individualizmusának, és annak a ténynek, hogy a hagyományos közösségépítő és -fenntartó erők, mozgalmak, vallások meggyengültek. Másfél száz év leforgása alatt űr támadt a „valahová tartozás” piacán.
Az elmúlt években világszerte számtalan extrém megnyilvánulása volt a közösségépítés szándékával létrejött (ál)vallási mozgalmaknak. A 2001-es népszámlálási adatok szerint például 390 000 brit vallotta magát a Csillagok háborúja filmtrilógia alapján jedi vallásúnak. A mozgalom olyannyira számottevő, hogy még egy parlamenti képviselő, Jamie Reed is kijelentette – bár állítólag csak viccből –, hogy ő maga is a jedihit követője. Ehhez hasonló különös kezdeményezés 2010-ben Nagy-Britanniában a heavy metal rajongóit vallási közösségként elismertetni akaró szándék, amely a Saxon metálzenekar énekesétől, Biff Byfordtól származik. A Belfast Telegraph szerint egy pubban beszélgetve jutottak barátaival az elhatározásra, majd néhány nap alatt több ezren csatlakoztak hozzá a Facebookon. Az ötletgazdák azt szeretnék kiharcolni, hogy a következő brit népszámlálásnál a nyilatkozók vallási hovatartozásként jelölhessék meg a heavy metalt. Az új „vallásnak” egyetlen parancsa lenne: minél több haevy metal hallgatása. Az ötletet kétségkívül a jedi vallás karrierjéből merítették, amely, követőinek számát tekintve, Angliában az utolsó, 2001-es népszámlálási adatok szerint megelőzi a szikheket.
Szintén angol találmány a világszerte népszerű újpogány „vallás”, a wicca boszorkányság, mely a brit Gerald Gardner népszerűsítésének következtében kezdett elterjedni az 1950-es évektől, és ma már világszerte vannak követői; sőt, 1998 óta Magyarországon is bejegyzett egyház. Az elmúlt hónapok híre szerint négyéves jogi huzavona után a brit kormány hivatalos vallásként ismerte el az ősi pogány druidizmust, amely a Brit Karitászbizottság 21 oldalas jelentése szerint komoly, a közösség érdekét szolgáló hit- és etikai rendszerrel rendelkezik. A jelentés szerint a Druida Hálózat mintegy 350 tagot számlál, és a több ezer éves pogány kultusz hívei a természeti erők, a Nap, a mennydörgés istenségeit, valamint a hegyek és folyók szellemeit imádják. A hivatalos elismerés azt is jelenti, hogy a Druida Hálózat mostantól adómentességet élvez, és a nagy vallásokkal, például a kereszténységgel azonos jogállásba került.
Amikor tehát szétnézünk a hazai „valláspiacon”, a hivatalosan, bíróságnál bejegyzett egyházak számtalan furcsaságának láttán részben egy jól érzékelhető nemzetközi tendencia érvényesülését tapasztalhatjuk, amely a meggyengült identitású, posztszocialista közeg spirituális éhsége miatt a nyugatinál is gazdagabb televényét eredményezte az új vallásoknak. Részben azonban okkal gyanakodhatunk a magyar törvényi szabályozás alkalmatlanságára is.
Az egyházakról szóló 1990. IV. törvény az elmúlt húsz évben időről időre az érdeklődés középpontjába került. Hol az egyházfinanszírozás átalakításának tervével álltak elő baloldali politikusok, hol a törvény túlságos liberalizmusát akarták csökkenteni jobboldaliak. A két szándék mögött gyökeresen eltérő társadalomfilozófiai megfontolások, az egyházak társadalmi szerepére vonatkozó eltérő vélekedések álltak.
Aligha lehet azonban kétséges, hogy a jelen szabályozás könnyű terepet biztosít a visszaélések számára. 1990-ben harminchat bejegyzett egyház volt Magyarországon, amelyek között számtalan, a szocializmus alatt is létező, ám hivatalosan el nem ismert gyülekezet is szerepelt. Megjelentek többek között a Jehova Tanúi, a Karma Kagyüpa, a Krisna-tudatú hívők közössége, sőt, a magyar állampolgárok hivatalosan már kétféle buddhista közösségnek is tagjaivá válhattak a rendszerváltás éveiben. Húsz évvel később 231 „egyház” van hivatalosan bejegyezve, de a minisztériumi felsorolásban szinte vadászni kell az olyan nevű vallási közösségre, amely mögött valóságos tevékenység, létező hitrendszer és hívek sokasága tételezhető fel. A törvényi szabályozás következtében a Fejlettebb Intelligenciában Hívők Közössége Egyháza nevű szervezet vagy a Magyar Boszorkányszövetség ugyanolyan jogokkal rendelkező egyház, mint a katolikus vagy a református. Nem nehéz azt sem kitalálni, hogy a törvényi szabályozás változatlansága mellett egyre nagyobb lenne az 1%-os adófelajánlást és azonos mértékű kompenzációt zsebre tevő, és egyéb gazdasági előnyöket élvező „egyházak” száma.
A KDNP már 1990-ben kísérletet tett a törvény szigorítására. Akkor osztrák minta alapján 10 000 főben akarták meghatározni az egyházalapításhoz szükséges minimumot, szemben a mai 100 fős rendszerrel. Semjén Zsolt 1999-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának egyházügyi helyettes államtitkáraként is megpróbálta a módosítás keresztülvitelét, részben az európai uniós csatlakozás miatti jogharmonizáció-kényszerre hivatkozva. Semjén ugyanakkor felhívta a figyelmet az anarchisztikus magyar szabályozás nemzetbiztonsági kockázataira is, ám ezek az érvek kevéssé hatották meg az akkor még parlamenti mandátummal rendelkező Szabad Demokraták Szövetségét. Bauer Tamás egykori SZDSZ-ügyvivő 1999-ben ragaszkodott az elavult 1990-es szabályozáshoz, mondván, hogy az biztosítja a felekezeti egyenjogúságot, valamint az felel meg az állam és egyház elválasztásának alkotmányban lefektetett elvével. Az Európai Unió 1996-ban ajánlást fogalmazott meg a destruktív szekták tevékenysége miatt, amely dokumentumnak egyik kiváltója az 1995. december 23-án történt tragikus eset volt, amikor is a franciaországi Vercors környékén tizenhat személy, köztük három gyermek esett áldozatul egy szekta működésének. Az ajánlás leszögezi, hogy egyes szekták, melyek az EU területén nemzetközi hálózatot építettek ki, az emberi jogokat sértő, törvénybe ütköző, büntetendő tevékenységet folytatnak: veszélyeztetés, szexuális zaklatás, szabadságkorlátozás, emberkereskedelem, agresszív magatartásra való felbujtás, rasszista ideológia terjesztése, adócsalás, illegális pénzalap-átutalások, fegyver- és drogkereskedelem, a munkajog megsértése, illegális orvosi tevékenység írható a számlájukra.
Ezek a veszélyek Magyarországon is megjelentek, és kész csoda, hogy az egyházként bejegyzett szervezetek magas száma mellett napjainkig csak néhány esetben született bírósági ítélet visszaélésekkel kapcsolatban. Az egyik precedens a Gyurcsok József által alapított Egyetemes Szeretet Egyházát sújtotta (a 2009-es adófelajánlásokból 74 személy 387 517 forinttal támogatta), mivel a szervezetet a Legfőbb Ügyészség 2000-ben meggyanúsította, hogy szertartás címén „nem konvencionális” gyógyítóeljárásokat alkalmaznak, és egyházként bejegyezve megkerülik a terápiához szükséges hatósági engedélyek beszerzését. Másképpen szólva: kuruzsolnak. Az eljárás végeredményeként a szervezetet nem törölték az egyházi nyilvántartásból, viszont megtiltották számukra a meditációk keretében végzett gyógyítást.
A 2002-ben alapított „Közösség a Születés Méltóságáért” nevű szervezet viszont nem végez gyógyítást, ezért nem sorolható ebbe a körbe. Ugyanakkor a jelentős részben dúlákból és bábákból álló közösség, melynek olyan „liturgikus” cselekményei vannak, mint az első menstruáció megünneplése, a szüzesség odaajándékozásának lelki előkészítése vagy a szerelemáldó szertartás, aligha tekinthető vallásnak. Üzleti tevékenységük viszont nem lehet elhanyagolható, hiszen 2009-ben 3236 1%-os adófelajánlásból 12 357 044 forintot tudhattak magukénak, így az országos listán 14. helyen állnak.
Az egyházi törvény tervezett megváltoztatása tehát költségvetési kérdés is, még ha egyelőre nem is jelent túl nagy kiadást a mintegy kétszáz egyháznak álcázott fedőszervezet támogatása. Szászfalvi László egyházi, civil- és nemzetiségi ügyekért felelős államtitkár szeptemberben jelentette be, hogy törvénymódosítást kezdeményez. A szabályozást az érintettekkel történő megbeszélés után nyújtja be a parlamentnek. Egyelőre nem sok részlet szivárgott ki koncepciójából, csupán annyit tudhatunk, hogy az új törvény 10 000 főben vagy igazolható történelmi múltban határozná meg a hivatalos bejegyzés feltételét. Természetesen már most vannak tiltakozók, akik részben érintettségük okán, részben elvi alapon tartják szükségtelennek a szigorítást. Szívesen dobálóznak történelmi párhuzamokkal. Pedig ilyenek nincsenek. A korai keresztény közösség semmiféle adómentességet nem élvezett a Római birodalomban. És másutt sem.


« vissza