Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Gondolatok a vlagyimiri Istenanya ikonról

A VLAGYIMIRI istenanya ikont a krónikák tanúsága szerint 1136 körül Konstantinápolyból hozták a Kijev melletti Visgorodba. M. Alpatov és V. Lazarev a húszas években Németországban közreadott nagy, közös tanulmányukban1 elsőként elemezték részletesen ezt az alkotást, mely már régóta az orosz ikonfestők legszentebb példaképe volt. Az ikon érzelmi vonatkozásait M. Alpatov tárta föl: „A kisded Jézus arcával anyjához simul, de ez mintha észre sem venné azt a gyengédséget: szívhez szóló pillantással mered maga elé, tekintetében a gyerekéért aggódó anya nyugtalansága tükröződik. Életszerűsége a vlagyimiri Istenanyát egy szintre emeli a niceai mozaikokkal. De a közép-bizánci művészet jellegének megfelelően több benne a szigor, s tekintetéből több kegyes áhítat olvasható ki... A vlagyimiri ikon dialógusa... az anyaság mélyebb felfogásáról tanúskodik. A kép olyan ellentéteket egyesít magában, mint a gyermeki szorongás és az anyai elszántság, a gyermeki gyengédség és az anyai szigor, az együttlét öröme és a jövőért való aggodalom; mindez arra vall, hogy a művész nem hűvösen, dogmatikusan fogta föl ennek a műremeknek az alapgondolatát — az áldozat- készséget —, hanem mély emberi érzéssel élte át és öntötte formába. A bizánci mester a szerető anya arcának ábrázolásánál egy nemes érzést fejezett ki, amely hatalmába keríti az embert és minden rosszat száműz a szívéből.”2 Ez az érzékeny, de igen szubjektív elemzés — ha áttételesen is — jól jelzi azt a kultuszt, mely évszázadokon át övezte ezt a megkapó alkotást.

Vessünk egy pillantást először is erre a kultuszra! Az ikont ANDREJ BOGOLJUBSZKIJ fejedelem 1155-ben Visgorodból Vlagyimirbe vitette. Vaszilij Dmitrijevics nagyfejedelem uralkodása alatt 1395-ben az ikon rövid időre a moszkvai Kreml Uszpenszkij-székesegyházába került. Hamarosan ismét Vlagyimirbe szállították, majd 1480-ban vissza vitték Moszkvába, s azóta is ott őrzik, jelenleg — 1930 óta — a Tretyakov-képtárban. Az ikonnak mindig is kiemelkedő városvédő szerepet tulajdonítottak. így érthető Vlagyimir és Moszkva közötti szállítása a mongol-tatár támadások miatt. De más oka is volt ennek. Az ikon őrzési helye az orosz földek központját is jelezte, vagyis azt a város tekintették „fővárosnak” ahol az ikon látható volt. Az egymással vetélkedő és harcoló orosz fejedelemségek között a központosításért vívott küzdelem a XV. század végére Moszkva javára dőlt el. Ez is oka volt tehát annak, hogy az ikont 1480-ban Moszkvába hozták. Ekkor — pontosabban 1475 és 1479 között — építették újjá a Kreml Uszpenszkij-székesegyházát ARISTOTELE FIORAVANTE bolognai építész tervei alapján. (Ő egyébként Mátyás király udvarában is dolgozott.) Az Uszpenszkij-székesegyház ezután „orosz pantheonná” vált, s a híres csodatévő ikon itteni elhelyezésével különös jelentőségre emelkedett. A XV. század folyamán több másolat is készült erről az ikonról. Nevezetes a Tretyakov-képtárnak, a szentpétervári Orosz Múzeumnak, a moszkvai Kreml Uszpenszkij-székesegyházának ikonja, de különösen figyelemre méltó a vlagyimiri Múzeum Vlagyimiri Istenanya ikonja, mely a város Uszpenszkij-székesegyházából származik. A kutatók nagy része ezért — no meg bizonyos stilisztikai rokonság miatt is — ezt az alkotást Andrej RUBLJOVNAK tulajdonítja, és 1408-ra datálja. Ugyanis a krónika 1408-as bejegyzése szerint Andrej Rubljov és DANYIIL CSORNIJ ekkor készítették a székesegyház falképeit és ikonosztázát. Az említett ikonok nagyjából a XV. század elején készültek, de kiemelkedő még a század végének egyik megkapó másolata, melyet a Szent Szergij-Szentháromság kolostor őriz. Magát az „eredeti” Vlagyimiri Istenanya ikont pedig AFANSZIJ metropolita 1566-ban jelentős mértékben átfestette, illetve különböző javításokat végeztetett rajta.

Az ikonon ma is igen sok korból származó festékrétegek figyelhetők meg, a legrégibbek Mária és Jézus arcán láthatók. Ezen legkorábbi részek megfestésének idejét a kutatók többsége, mint például V. I. Antonova3 vagy V. N. Lazarev4 a XII. század elejéhez, illetve első feléhez köti.

LÉTEZNEK MÁS VÉLEMÉNYEK IS, melyek azonban nem Oroszországban láttak napvilágot. Ezek szerint az ikon jóval később készült. Ezzel a későbbi datálással, természetesen, semmit sem vonunk le az ikon csodálatos művészi és kultikus értékeiből. A késői datálást azzal magyarázzák, hogy a Vlagyimiri Istenanya ikon érzelmes, lírai fölfogású arcai szokatlanok a XII. század bizánci művészetében, ahol erőteljesebb, szigorúbb arcábrázolásokkal találkozhatunk. A stíluskritikai megfigyelések, források közötti ellentétet azzal oldják föl, hogy feltételezik, hogy az eredeti ikon valamilyen tűzvészben elpusztult, a napjainkban látható ikon pedig későbbi másolat. Ezt a gondolatot először a prágai száműzetésben élő N. P. KONDAKOV vetette fel és fejtette ki. Az orosz ikonról szóló nagy munkája egyébként csak 1925-ben bekövetkezett halála után jelent meg orosz nyelven Prágában5. Kondakov nézeteit továbbfejlesztette, ill. pontosította D. AJNALOV 1933-ban kiadott német nyelvű könyvében6, később K. ONASCH7, újabban pedig I. BENTCHEV8 foglalkozott ezzel a kérdéssel, hangsúlyozva a késői datálás realitását. I. Bentchev szerint 1237-ben Batu kán tatárjai semmisítették meg az ikont, amikor betörtek Vlagyimirba. Véleményünk szerint elképzelhető, hogy az ikonról nem sokkal azelőtt másolat készült, az látható ma is a Tretyakov-képtárban. Az ikon rendkívül finom és érzelmes arcai pedig nem állnak messzi az ún. italo-bizánci ikonfestészettől. Kézenfekvő tehát a feltételezés, hogy ezt a műremeket nyugati kapcsolatokkal rendelkező görög ikonfestő festette orosz földön. Ez a kissé bonyolultnak tűnő meghatározás nem is olyan különös, ha arra gondolunk, hogy Bizáncban ez éppen a latin császárság kora (1204-1261), amikor is az itáliai művészet jelentősen befolyásolta a bizáncit. Számunkra tehát a Vlagyimiri Istenanya ikon — még ha a XIII. század első felére datáljuk is — az itáliai, a görög s az orosz művészet leg- magkapóbb eredményeinek csodálatos ötvözete. Érdekes, hogy a mindig is olyan józan és megalapozott V. N. Lazarev sem érvel, csak határozottan állít: „K. Onasch kísérletét, mely szerint a Vlagyimiri Istenanya ikont... XIII. század első felében készült alkotásnak kell tekintenünk, teljes határozottsággal el kell vetnünk. A Ruszban ebben az időben ilyen ikonokat nem festettek.”9

MÉG EGY GONDOLATOT szeretnék fölidézni a Vlagyimiri Istenszülő ikonjával kapcsolatban. Bármily meglepőnek látszik is, ezen ikonnak egyik legkorábbi és legrészletesebb ismertetését egy XVII. századi magyar nyelvű könyvben olvashatjuk. Ez az ikon Esterás Pálnak vagyis ESTERHÁZY PÁL (1635-1712) galántai hercegnek is fölkeltette érdeklődését. Az 1696-ban megjelent Mennyei Korona című könyvében „az egész világon levő csudálatos Boldogságos Szűz képeinek” bemutatását találjuk10. A 379. és a 380. oldalon a következőket olvashatjuk: „Volodomeriana csudálatos Boldog Asszony képe Moscvaban, Muszka Országban. A Szent képeknek tiszteletiben igen vakoskodnak a Muszkák, mert az írott képeket tisztelik, és becsülik, a faragott képeket pedig tisztelni nagy bűnnek tartják, vélvén azt, hogy a tízparancsolatban az írott kép nem tilalmaztatik, hanem csak a faragott kép, mint hogy a szent írás ezekkel a szókkal él: Faragott képet ne csinály magadnak. Ez a Muszkák együgyüsége, hogy ne mondgyam bolondsága. Hogy a történt csudára lépjek, kilencz száz kilenczven három esztendőben, a Tatárok Muszka Országba bé-ütöttek, Wolodomeriai Boldog Asszony képéhez folyamodtak a Kozákok, melly az előtt-is sok csudákkal tündöklött, azonban követek jőnek a Muszkák Fejedelmétül, hogy a szent Szűz képét Moscvába vinnék, a hol az egész Nemesség nagy tisztelettel illetné; a mint a Fejedelem kivánta, úgy lett, ki a Váras népével a szent Szűz képét Processióval a Várasban bé-vitette, és az egész Váras nagy aétatossággal fogadta, és tisztelte, a melly szép ájtatosság a Szent Szűz előtt olly foganatos lett, hogy a Tatárok dühös indulattyát meggátolta, és a szent Szűz segétség hozó nagy malasztya viszsza czáfolta: kiért áldassék a szent Szűz.

Esterházy Pál állításai különös pontossággal egybeesnek az ikon történetével, még Vlagyimirból Moszkvába hozatalát is megemlíti, tehát azt az évet amikor 1395-ben Vaszilij Dmitrijevics a „Muszkák fejedelme” Moszkvába vitette, és az ikon megvédte a várost a „tatárok dühös indulattyától”. Látjuk azt is, hogy Esterházy Pálnak, a mozgalmas, díszes barokk szobrok és festmények szellemében nevelkedett magyar katolikus főúrnak szokatlannak tűnt föl az orthodox kereszténység sajátos képszemlélete. Mindenesetre az elsők között figyelt fel a nem katolikus területen lévő Mária-kegyképekre, ezek csodáira és — végül is — nagy tisztelettel szólt az — általa kevéssé ismert — orosz pravoszláviáról, annak „ájtatosságáról”, „mely szép ájtatosság a Szent Szűz előtt olly foganatos lett...”.

 

 

Jegyzetek:

 

(1) M. Alpatov — V. Lazareff: Ein byzantinischen Tatelwerk aus dér Komnenene- poche. In: Jahrbuch dér Preussischen Kunstsammlungen. 1925.

(2) M. Alpatov: A művészet története. I. Bp., 1963. 237. old.

(3) V. I. Antonova — I. E. Mnyova: Katalog drevnyerussszkoj zsivopiszi. t. I. Moszkva, 1963. 58-64. old.

(4) V. N. Lazarev: Isztorija vizántyijszkoj zsivopiszi. Moszkva, 1986. 98. old.

(5) N. P. Kondakov: Russzkaja ikona t. IV. Prága, 1933. 220. old.

(6) D. Ainalov: Geschichte der russischen Monumentalkunst zur Zeit des Gross- fürstentums Moskau. Berlin-Leipzig, 1933.

(7) K. Onasch: Die Ikoné dér Gottesmutter von Vladimír... In: Ostkirchliche Studien. 5. 1956.

(8) I. Bentchev: Zum Verhaltnis vöm Original, Kopie und Replik... In: E. Haus- stein-Bartsch, Hrsg: Russische Ikonén: Neue Forschungen. Recklinghausen, 1991.

(9) V. N. Lazarev: id. mű. 227. old.

(10) Galanthai Esterás Pál: Mennyei Korona Azaz Az Egész Világon Lévő Csudálatos Boldogságos Szűz Képeinek Röviden Föl Tett Eredeti... 1696.



« vissza