Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Emlékezés egy jeles kassai építészre. Oelschläger-Őry Lajos

Kassa város ez évben Európa kulturális fővárosainak rangjára került, és ennek kapcsán két építész (Adriana Priatková /1948)/ Márkusfalva és Pásztor Péter /1948/ Gölnicbánya, egyetemi tanár, a Magyar Művészeti Akadémia tagja) könyvet jelentetett meg Oelschläger-Őry Lajos építész életművéről. Oelschläger alkotótevékenységének súlypontja azokra az évekre esik, amikor a város a trianoni békeszerződéssel Csehszlo­vákiához került. A kötet kiválóan érzékelteti az 1920-as években ott bekövetkezett gazdasági fellendülést és azoknak az éveknek építészeti vajúdását. A könyvet Adriana Priatková és Pásztor Péter állították össze. Kutatva az adatokat, leírva a munkákat, bemutatva az alkotásokat. A szöveg három nyelven – szlovákul, magyarul és angolul olvasható. A több száz képet bemutató kötet reprezentatív, tipográfiai remekmű. Megérdemli, hogy felfigyeljünk rá.
Az Oelschläger család a középkorban került Szászországból a felvidéki Szepességbe, „cipszerek” voltak. Iparosok, több nemzedéken át kereskedők, mindenkor szorgalmasak. A bemutatott építész apja kimagasló képességeivel kereskedősegédből vállalkozóvá emelkedett. Fellendítette a vaskereskedést, melynek társtulajdonosa lett, Kassán pénzintézeteket is létesített. És nagy családot alapított. Gyermekei közül a legfiatalabb, az ifjú Lajos 1896-ban született Kassán. Édesapja őt egyetemre szánta. Oelschläger Lajos 1913-ban kezdte meg tanulmányait a Budapesti Műegyetemen, de a háborús frontszolgálat miatt, melyben ezüst vitézségi éremmel tüntették ki, az oklevelét csak 1921-ben szerezte meg. Kassa ekkor már az utódállamhoz tartozott. A család polgári jóléte megengedte, hogy a fiatal építész közel két évig európai utazásokkal bővítse látókörét és ismereteit, ezután állt munkába. A jeles budapesti Gerlóczy Gedeon építész irodájában rövid idő alatt műteremvezető lett. 1923-ban – Boskó Géza Zoltán építésztársával együtt – 62 pályázó között elnyerték a Munkácsi Kereskedelmi Akadémia tervezésére kiírt pályázat első díját. Ez a siker meghatározó volt az akkor alig 30 éves Oelschläger további pályafutására. Csehszlovákia gazdasági fellendülése egymást követően nagy megbízásokkal halmozta el a Kassára költözött fiatal építészt, aki 1929-ig Boskó Géza Zoltán építésszel társulva dolgozott számos és jelentős alkotás tervezésén.
A munkácsi akadémia a késői historizmus jegyében fogant. Már ezen az első művön is mutatkozik, megannyi többszintes középületén és néhány lakóépületén később is az a sajátosság, hogy a homlokzatok élénkítésére váltakozva alkalmaz íves és vízszintes záradékú ablakokat, ajtókat, kapukat. Itt eszembe jut egy elhunyt építész barátomnak találó megjegyzése: A modern építészet nem kedveli az íves záradékot. Ez 1920-ban még nem juthatott érvényre, és később is csak részigazság maradt, hiszen az igen értékes „római iskola” építészetében nagyon is fontos elem maradt az íves záródású falnyílás. Az 1925-re felépült munkácsi akadémiát egy évvel később követte az ungvári zsidó iskola, melynek tetszetős főhomlokzatán a tisztuló falfelületekbe iktatott ugyancsak változatos ablakok felett szepességi pártázatos párkány zárja a kompozíciót. Következtek 1927-ben a munkácsi zsidó árvaház, Nagyszőlősön a közösségi ház és Tornalján a városház. Ez utóbbira Oelschläger több változatot is készített. A kor szellemére utal, hogy a várostyák nem a modernebb, nyerstégla burkolatú változatot, hanem a historizmust idéző megoldást választották. 1927-ben elkészült Kassán a Forum mozi (ma Slovan), mely a feltörő filmművészet jelentőségéhez mért alkotás. A sajtó akkor Csehszlovákia legnagyobb és jól sikerült mozijának minősítette. A 700 (!) nézőt befogadó terem mennyezetén és falain ügyesen alakított és elhelyezett világítótestek mutatkoznak. A mozi architektonikus értéke az előtér kiváló belsőépítészeti hatása. A kassai ortodox zsinagóga és iskola is egy nemzetközi tervpályázaton nyert első díj szerint épült. A zsinagóga 1927-ben készült el. Ismét a belső tér az architektonikus érték, melyet kék színben pompázó boltozatsüvegek zárnak. A csatlakozó iskolaépület higgadt kompozíciója 1933-ra épült fel. A kassainál kisebb munkácsi Scala mozi (1928) építészeti tömbje főleg a sikerült bejárati kompozícióval figyelemre méltó. Ugyanebben az évben készült el Nagymihályban a városháza. Különösen jelentős az Oelschläger-munkák sorában a Kassán épült (1928) tűzoltólaktanya. A nagy középület perfekt funkciója tükröződik a kompozíción. Az eperjesi Scala mozi 1931-ben készült el. 1930-ban épült a város központjában a kassai Kereskedelmi és Iparkamara székháza.
A számos középületet követően Kassán felépült Stúr u. 1. háromszintes bérház (1929) városképi megjelenése és elrendezése miatt is Oelschläger egyik jól sikerült, kora modern épülete. Az épület közepén elhelyezett lépcsőház körül nagyobb igényeket szolgáló lakások helyezkednek el. A főhomlokzatot két hasábszerű zárterkély motiválja. A Kassán épült Bástya utca 4. sz. bérháznak (1932) is szép a homlokzata, ám inkább meglepő, mint tetszetős a Kassa Fő utca 11. zárt házsorába helyezett, de abból kiemelkedő, körablakokkal hivalkodó lakóépületé.
A szakrális építészet is szerepel a kötetben. Az 1928-ban épített ladomermindszenti r. kat. templom még nélkülözi a modern építészethez való közeledés minden nyomát. Viszont az 1932-ben a tornaljai evangélikus templom – mindössze egy évvel Kotsis Ivánnak a magyar templomépítészetben irányt mutató balatonboglári katolikus temploma után – Oelschläger egyik legfigyelemreméltóbb alkotásaként valósult meg. Az épület jó arányú tömegkompozíciója, a torony és a templomtest ügyes csatlakoztatása, a toronyba vájt hatásos nyílások, mind a modern templomépítészet sorába illő kiváló munkáról tanúskodnak, csakúgy, mint a templomtér belső építészeti alakítása. Ezzel hatásosan kezdődik Oelschlägernek a II. világháború kitöréséig hátralevő években kifejtett, már a funkcionalizmus jegyében mutatkozó építészeti munkája. Ehhez tartozik kiváló példaként Tátrafüreden a Hoepfner Guidó által évtizedekkel korábban épített nagyszálló bővítése és kivált annak új étterme (1936). A faépítészet szép példája a Holovica hegyi Lajos menedékház és kápolna (1935), valamint a Kassa városi strand (1936).
A Felvidék magyarlakta területe 1938. novemberben tért vissza Magyarországhoz. Oelschläger irodájában alig korábban készült el Kassa város közműveinek nagyszabású palotaterve. Építésére már nem került sor. Néhány hónappal később Szlovákia önálló állam lett, és újabb fél évvel később, 1939. szeptemberben kitört a második világháború. Mindezek az események megszakították a város két évtizedes építési lendületét. A tárgyalt könyv még beszámol arról, hogy 1941-re ötletes alaprajzzal és tiszta homlokzattal felépült Kisszebenben az Oelschläger által már korábban tervezett kultúrház és mozi.
 Oelschläger Lajos – apjának rosszallása ellenére – 1939-ben Őryre magyarosította nevét, hogy az első világháborús kitüntetés alapján Horthy Miklós vitézzé avathassa. Így természetesen ő kapott megbízást az egykori kassai szabadkőműves-páholy épületének átalakítására a város vitézi székházává. Ez 1943-ben el is készült. Majd 1944-ben utolsó kassai alkotásaként épült a munkásüdülő. Ez méretével, hatásos tömegtagozódásával a korszak impozáns példája.
Kassa kényszerű elhagyása után Őry Lajos családjával Miskolcon telepedett le” – írja a Priátková–Pásztor kötet. A közelgő front elől családjával Szlovákián át Morvaországba menekült. Az újjászületett csehszlovák állam nem fogadta őt vissza. Ezért előbb Sárospatakra vonult, majd Miskolcon talált munkát. Akkor 50 éves volt.
1949-től szerveződtek a magyar állami tervezőirodák. Őry Lajos a miskolci irodához került. Itt nemsokára jelentős sikert aratott a Bükk-hegységben levő csipkéskúti csikótelep tervezésével (1951). Ezt annak idején a magyar szaksajtó elismerően ismertette. A következő másfél évtizedben az ÉSZAKTERV-ben több jelentős munkát is tervezett: a miskolci Miklós utcai általános iskolát, a gyógyszertári központot és a Diósgyőri Egészségügyi Központot. Tevékenységének a végén rövid ideig a megyei feladatokat ellátó BORSODTERV igazgatója volt. A most megjelent kötet ezeket is részletesen ismerteti és elemzi. Kár, hogy a kötet szerzői a Miskolcon végzett munkát Őry Lajos életműve kevésbé értékes fázisának ítélik meg, ami aligha helytálló.
Oelschläger-Őry munkássága az 1920-as években ugyan már nem sorolható a még közkedvelt historizmushoz, de a modern építészet kibontakozásának csak zsenge jeleit mutatja. Pedig akkor Csehszlovákiában és Magyarországon egyaránt – a CIAM és a Bauhaus hatására – már hatásos példákkal éledezik egy új építészet. De Oelschläger műveit ekkor már áthatja egy szokatlanul gazdag formarészletképzés, őt a belső építészet tetszetőssé válása egyik mesterének tekinthetjük. A részletképzés szépsége mutatkozik megannyi játékos homlokzati dekorációjában is. A meztelen falfelületeket még elveti, az ablakokat keretezi, a falsarkok éleit mintázatokkal hangsúlyozza. Mindennek eredménye egy sajátos formanyelv. Épületei különböznek a múlttól és a bontakozó tiszta moderntől egyaránt. Az 1933-ban épült tornaljai evangélikus templomot életműve legjelentősebb alkotásának tekintem.
A könyv burkoltan vádirat is. A 20. század vádirata. Oelschläger-Őry Lajos élete magyar sorsot tükröz. Az utódállamban kitáruló anyagi lehetőségek után a minden ízével Kassához kötődő családi hagyomány és az első háborús katonasors következményei ütköznek egymással, végül szinte a hontalanságig űzik ezt a tehetséges embert. A területi változás, az áttelepülés történelmi csapásként érhette. Megdöbbentő a beszűkített életforma után a miskolci beilleszkedés, ami a korosodó építész életerejéről tanúskodik.
Őry Lajos 1984. szeptember 1-jén hunyt el Miskolcon.
Hálával tartozunk a kötet szerzőinek, hogy munkásságát bemutatták, és érzékeltették, hogy Kassa város nem feledkezett el fiáról, hanem ma is nagyra becsülik. Ezt a kötetet ezért itthon megnyugvással kell kezünkbe venni.
 
(Adriana Priatková–Pásztor Péter: Oelschläger-Őry. Košice s.r.o. Agentúra SASA, 2012.)


« vissza