Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Egy távoli sír lakója. Bartha Albert

Ha álomból fölriasztva valaki hirtelen egyetlen tábornok nevének kimondására kérne a 20. században, Bartha Albert, csakis Bartha Albert jutna az eszembe. Nem katona volt csupán, ő volt a katona, a szellemi magastorony a diktatúrákkal terhelt nehéz évtizedekben. Olyan hős előtt szeretnék tisztelegni, aki 50 esztendővel ezelőtt, 1960. december 5-én New Yorkban halt meg. A hosszú száműzetésben utolsó pillanatig megőrizte hitét, hogy egyszer eljön az idő, amikor hazája mint szabad ország tagja lesz a népek nagy családjának.
Kezdenek felejtődni, szétporladni a nagy nevek. Vagy olyannyira betemetődni, mintha mázsányi kriptakő suhant volna emlékükre.
Az ezredforduló Magyarországa bizony elfeledkezett róla, és amikor életéről könyv jelent meg, a honvédség vezetőitől kezdve hazánk szellemi vezetői között számosan akadtak, akiknek fogalmuk sem volt arról az emberről, aki kétszer volt honvédelmi miniszter olyan vészterhes időkben, amikor a magyar függetlenség és demokrácia életveszélyes állapotban volt.
Bartha Albert neve fény és melegség volt; nagyság és tisztaság; lobogó és a bátrak jósága. A neve már-már nemzeti függetlenséggel, a demokráciával jelentett egyet, ő volt az, akit 1918-ban egy szakadék szélére került ország szétzilált haderejének élére állítottak, hogy próbálja meg a külső és belső ellenségtől az országot megmenteni.
Az élete sokban hasonlított az 1848-as szabadságharc honvédelmi miniszterének, Mészáros Lázárnak a sorsához. Bartha Albert éppen úgy fő feladatának tekintette az ország függetlenségének a védelmét, a honvédség megszervezését és felállítását, és ugyanúgy, mint 1848-as elődjének, az ő élete is az Egyesült Államokban, száműzetésben fejeződött be. Tisztában volt azzal, hogy a védelem legfontosabb eszköze az ország lakosságának az összefogása, ezért a nép óriási erőfeszítésekre lesz képes. Csak a nemzet tántoríthatatlan szándéka képes arra, hogy az ország függetlenségét és szabadságát az élete árán is megvédelmezze. A történelemből megtanulta, az erő ott van, ahol a nemzet erős, ép és erkölcsileg egészséges, ott viszont vétek, ha a nemzet nem ragad fegyvert, és nem űzi ki az ellenséget, amely neki rabbilin-cset szánt.
Katonai pályája derékba tört, és mint annyi kiváló magyar hazafinak, ő is kénytelen volt vállalni hosszú időn keresztül a belső emigráció keserű sorsát. Évekig Törökországban él, ott segíti megszervezni az új török hadsereget, majd hazatérve a magyar ellenzék kiváló politikusa lesz. 1930-ban némileg rehabilitálják, miniszteri nyugdíjat kap, de a két világháború közötti honvédség életében nem tölt be semmilyen szerepet.
A második világháború után a Független Kisgazdapárt keretei között fejti ki politikai tevékenységét, és Tombor Jenő halála után átveszi a honvédelmi tárca irányítását. Éppen olyan nehéz helyzetben került a honvédelmi miniszter székébe, mint ahogy már egyszer 1918-ban megélte. Az ország megszállt állapotban volt, és ebben a helyzetben próbálta meg a demokratikus magyar honvédséget megteremteni Moszkva szándékaival szemben.
Mint honvédelmi miniszter szeretettel párosult eréllyel, kiváló szervezőkészséggel és lankadatlan buzgalommal intézte az újjáéledő köztársasági magyar honvédség ügyeit, így az egyik legnagyobb akadályt jelentette a megszállóknak, akik mindent elkövettek, hogy a magyar haderőt Moszkva imperialista céljainak szolgálatába állítsák.
„– Miniszterünkről a vélemények különbözőek lehetnek – mondta 1946-ban Schaurek Ottmár ezredes, a minisztérium egyik vezető munkatársa –, de egy dolog bizonyos: az öreg úrnak a háta az, ami – mint egy szilárd szikla – mindent visszatart a teljes összeomlástól. Nem tudom, mi történnék mindannyiunkkal, ha ő nem lenne itt.”
Bartha Albert sorsát az oroszok döntötték el. Az első kommunista koncepciós per idején, 1947 elején Bartha tábornok elrendelte a Moszkva által irányított Katonai Politikai Osztály vezetőjének, Pálffy-Österreicher tábornok letartóztatását, ezért Szviridov altábornagy, az oroszok delegáltja a Szövetséges Ellenőrző Bizottság élén, megfenyegette, hogy amennyiben kísérletet tenne erre, akkor Pálffy-Österreichert és a Katonai Politikai Osztály által fogva tartott személyeket azonnal Oroszországba fogják hurcolni. Ezt követőleg a kommunista párt által irányított sajtó elkezdte támadni Bartha Albertet. A nemzetgyűlés folyosóján Rákosi Mátyás megszólította, hogy tisztázza magát azon vádak alól, miszerint részt vállalt az összeesküvésben. Majd Kondratov tábornok felkereste Nagy Ferenc miniszterelnököt, és követelte tőle Bartha Albert eltávolítását. Majd a kormányfő közölte Barthával, hogy jobb lenne, ha magától visszalépne, mert könnyen ő is az elhurcoltak sorsára kerülhet.
Moszkva nyomására a Nagy Ferenc-kormány kommunista miniszterei is követelték Bartha eltávolítását a kormányból, mivel nem voltak hajlandók vele együttműködni. Bartha Albert titkos csatornákon keresztül megtudta, hogy az oroszok tervei szerint nem azonnal fogják letartóztatni, hanem előtte belekeverik a közeledő Mindszenty-perbe. A kormányfővel folytatott tárgyalás meggyőzte a honvédelmi minisztert, hogy amennyiben tovább húzódozik a lemondástól, könnyen Kovács Béla sorsára fog jutni, akit a Vörös Hadsereg hurcolt el. Másnap a sajtó képviselői előtt bejelentette lemondását. Miután ezt a sajtóval közölte, megjelent hivatalában Rajk László belügyminiszter, és megjátszott sajnálkozással közölte vele, hogy sajnálja, hogy belekeveredett az összeesküvési ügybe.
Bartha Albertnek 1948 karácsonyán sikerült a letartóztatás elől Sopronon keresztül Ausztriába menekülni, ahol hosszú, kalandos úton csempészték be Burgenlandból Bécsbe, a kilencedik kerületbe, ahol az amerikaiaknak volt egy szállodájuk. Mivel ki volt annak téve, hogy az oroszok elrabolják, így erős katonai kísérettel kivitték az orosz zónán keresztül Langenlebarnba, ahol az amerikaiak repülőtere volt, amelyen keresztül biztosították a közvetlen kapcsolatot Salzburggal, ahol az ausztriai amerikai főparancsnokság volt.
Még kemény idők előtt állt Bartha Albert, hogy aztán évek múlva kijuthasson az Egyesült Államokba, ahol azonnal bekapcsolódott az emigráns magyar kormány, a Nemzeti Bizottmány munkájába, amelynek az élén Varga Béla állt.
Sok barátja volt, és akadt a szélsőjobb és bal oldalon elég ellensége is. Bartha Albert ezt egy „gótikus szent” nyugalmával tűrte mindig. Tudta, hogy akikhez szól és akiknek parancsol, azok minden szavát és gondolatát értik. Éppen ezért mondhatjuk róla, hogy 1960-ban bekövetkezett halálával – a szó eredeti értelmében – a nép fia vett búcsút a néptől.


« vissza