Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Az üdvösség birodalma


Egy „keresztény” szekta nyomában


 
Mottó: „Isten jósága nem hizlalda és jótékonysági intézmény”
(Weöres Sándor)

 
A Gyülekezet a hetvenes évek végén keresztény baráti társaságként alakult; az éneklő, imádkozó közösséget egyre többen keresték fel, miközben lassan gyülekezetté szerveződött. Alapító tagja és vezető lelkésze, NÉMETH SÁNDOR a Katolikus Hittudományi Akadémia elvégzése után, a karizmatikus mozgalmak hatására abbahagyta teológiai tanulmányait; szerinte a „teológia nem tud belevezetni Isten jelenlétébe”, az Egyház és szentségei pedig a történelem során „erkölcsileg szinte minden tőkét elveszítettek”. Szoros kapcsolatba került DEREK PRINCE-szel, ami meghatározó lett a később szerveződő gyülekezet szempontjából, amely már független pünkösdi-karizmatikusnak vallja magát.
Teológiájuk alapjairól így nyilatkozik Németh Sándor: „Mi abból indulunk ki, hogy a Szentírás szerzője és magyarázója a Szentlélek. A Szentlélek központi helyet kap nálunk a hívők életében. Ezért fontosnak látjuk a Szentlélekkel való betöltekezést, hangsúlyozzuk a szenvedésből és szegénységből való megváltást is, ugyanakkor az emberen kívüli világra és az egész világmindenségre kiterjesztjük a megváltást.”
Napról-napra gyarapszik a közösség létszáma. Az ottjártak ördögűzésről, bizonyságtételekről, csodákról, lélekkiárasztásról számolnak be, párbeszédes, rockzenés igehirdetésekről, fürdőkádas keresztelésekről mesélnek.
A megtérők általában a társadalom és a lélek perifériáira szorult fiatalok; sok közöttük a kettétört sorsú, a súlyos traumákat vagy bűnöket hordozó, a különböző szenvedélyek, mániák és csoportok befolyásából kikerülő és újabb függőséget kereső, a volt narkós, alkoholista, depressziós, az éppen krízishelyzetben lévő, a hitetlen és hitre éhes, a magányos, szeretetlen, a hamis és önző életbe belefáradt, elszemélytelenedett ember. Németh Sándortól megkapják a Szentlelket, majd egycsapásra megváltoznak; ahogy PAJOR Tamás, a Gyülekezet reprezentáns megtérője nyilatkozta XANTUS János Rocktérítő c. filmjében: „A drog helyére beköltözött a Szentlélek.” A régi függőséget új váltja fel, a szétesett ént egy szigorúan kontrollált identitás; az egyén azonosul egy közösség ideológiájával, életérzésével, szertartásaival és attitűdjeivel, méghozzá a legoptimálisabb módon: bár a lélek alapmechanizmusai maradnak a régiben, a textust egy újabb váltja fel; az egész személyiséget áthatja egy újfajta retorika, amelyben meghatározó az állandó eufória, a pátosz és az extázis. A Gyülekezet mibenléte kívülről nézve ettől fogva nem más, mint egy tökéletesen szervezett, felülről építkező, de a demokráciát látszatszinten megtartó szekta módszeres erőfeszítése az eufória, pátosz és extázis fenntartására a közösségen belül; ez érthető, hiszen ezek a szekta alapvető kohéziós erői. Szemben például a taizéi összejövetelek felemelő, meditatív csendjével, itt minden értelemben óriási a zaj.
Szertartásaikat az objektív szemlélő holmi tömeghipnotizáló szeánszhoz hasonlíthatja, ahol az önmaguktól szabadulni vágyó tömegek szinte tálcán szolgálják fel öntudatukat a mesternek; nem is a mester hipnotizálja őket, hanem ők hipnotizálják magukat és a mestert. Amerikai hittestvérük és pásztoruk, BENNY HINN vasárnapi igehirdetése (de. 10 óra, Super Channel) egy hátborzongató show, melynek kollektív extázisában a szellemi, látvány- és hangeffektek mellett szemmel láthatóan nagy szerepe van a félelemnek is. Ugyanez a kívülálló benyomása VITÉZY László Hit című dokumentumfilmjét nézve, amely a budapesti gyülekezetről szól.
Az igehirdetés sémája nem a hívek korholása és változásra buzdítása, hanem épp az ellenkezője: a hívek és a közösség felmagasztalása: Az Úr velünk van és csak velünk van — szeret minket, és mi szeretjük őt és szereljük egymást —, áldottak vagyunk. Ez a közösség második legfontosabb kohéziós ereje: visszaadni a hívek önbecsülését — ami igen ritka kincs a civil életben — és önimádattá növeszteni, na persze csak olyan fokig, hogy a magára ébredt hívő ne váljon képessé a közösség elhagyására. Az igehirdető patetikus hangnemben, szinte énekelve és kiabálva beszél; gyakran kérdez, hevesen gesztikulál, a mimikája fokozott. Az énekesek, együttesek saját, igen primitív szövegezésű dalaikat adják elő. A Szentlélek átadásakor Németh körbejár a hívek között és fellöki őket; a Lélek új birtokosai szinte öntudatlanul zuhannak a mögöttük állók karjaiba. (Benny Hinn akár tízszer is megismétli ezt a műveletet, ha úgy látja, hogy a hívőben maradt valami ellenállás.) A pásztor mimikája egészen különös; rángó arccal, hunyorgó szemmel hirdeti az igét. A teremben egyöntetű a révület, a szemek ugyanazzal a fénnyel telítődnek. Az összejövetelekről minden alkalommal készül videofelvétel. A fiatalok életük jó részét a Gyülekezetnek szentelik; igen aktív hitéletet élnek, a nagycsoportos összejöveteleken túl a sejtekben is találkoznak, szabad idejüket is lehetőleg együtt töltik, így a személyes kapcsolatok a szektán belül nagyon szorosak.
A kívülálló, aki egy egészen másfajta Szentlélek őrzője vagy várományosa, hajlamos feltételezni, hogy a szektán belül tapasztalható, sokat emlegetett szeretet egyrészt a mindent átható eufória szinonimája, másrészt a mindig kölcsönösen visszaigazolt önszereteté. Minden perc és minden lekötöttség ezt az önszeretetet — illetve a közösség kollektív önszeretetét — táplálja.
A bizonyságtételeken a hívek elmondják, milyen visszaigazolást kaptak az Úrtól az általuk járt útra vonatkozóan; — feladatuk tehát önmaguk és a közösség dicsérete, az Úr dicséretébe ágyazva. Jó pontnak, kisebb csodatételnek számít, ha a hívek újabb híveket hoznak be a közösségbe, hiszen ez azt jelenti, általuk is kiárad a Szentlélek. Ez üdvözítő sikerélmény, újabb eredmények elérésére ösztönzi a híveket. Csend és meditáció helyett — ami úgy látszik, ellensége ennek a csoportnak — akcióra. A közösség lélekszáma ezzel párhuzamosan sebesen nő — mint általában a pilótajátékokban.
A hívőnek tehát nincs ideje, alkalma, indíttatása és önállósága ahhoz, hogy más, a közösség életét és érdekeit sértő gondolatokkal foglalkozzon. Mivel egyre jobban belebonyolódik a közösségbe; minden más út bezárul előtte. Hogy mégis hallani tagokról, akik visszatértek saját egyházukhoz, családjukhoz: ez csak azt bizonyítja, amit a történelem már annyiszor: hogy nincs olyan, agymosó ideológiára építkező rendszer, amely egy ponton túl ne kezdené meg önmaga lebontását. Ezek általában — önfenntartásuk érdekében — a demokrácia látszata mögött láthatatlanul építkező diktatúrával próbálják kijátszani a törvényszerűt. A Gyülekezetnek már minden nagy összejövetele zártkörű; fél, hogy a világ visszaszerzi tőle híveit. A közösség ezzel a bezárkózással levetette legszebb álarcát; már nem mindenki Mennyországa.
A Gyülekezet kívülről és belülről nézve egészen más arcot mutat Belül a lelkesedés, szeretet, öröm légköre uralkodik; a Szentlélek fizikailag is érezhető jelenlétéről beszélnek az ottmaradtak Kívül általában negatív érzéseket kelt — visszatetszést, félelmet — a sok, egycsapásra másvalakivé átlényegülő ismerős; a Szentlélek helyett nevetséges, szuggesztív hókuszpókuszokat, primitív feketemágiát emlegetnek. Belül szenvedélyeikből, mániáikból, betegségeikből kigyógyult, társadalomhoz visszavezetett emberek élik boldog és sugárzó életüket — jó példa erre a hajdani, betegesen magamutogató botrányhős, a Neurotic alkoholista és narkós énekese. De kívül ott az ellenvetés: ő ugyanaz az exhibicionista, aki volt, csak most a hitet használja drognak és alkoholnak, másról énekel és más közeg sztárja; még érdekesebb szerepet talált, mint valaha, nem beszélve arról, hogy az utóbbi jóval nyereségesebb is.
Jézus felold a TV-terror alól!” — énekli a televízióban egy videoklipen, és a szöveget kísérő képeken TV -készülékeket dobálnak ki az ablakon. Xantus Rocktérítőjében a régi exhibicionizmussal, de új modorral és gesztikulációval számol be közönségének megtéréséről — a közösség a bizonyságtétel közben boldogan hallelujázik. A lélek alapmechanizmusai maradnak a régiben, véli a kívülálló: a Szekta jó ösztönnel érintetlenül hagyja azokat a betegséggócokat, melyek, mint érintkezési felületek, jól felhasználhatók az ideológia és a Gyülekezet működtetésében.
Azokról, akik belül ragyogóan tiszták és megváltottak, a kívülállók gyakran így nyilatkoznak: semmibe veszik mások felekezetét és hitét (értsd: aki a gyülekezeten kívüli, legyen katolikus vagy református — az még „nem tért meg”) a párbeszédre alkalmatlanok, mert figyelmetlenek és szeretetlenek; általában monológokat folytatnak, nézeteik fejtegetésekor inkább az érzelmi ráhatásokra támaszkodnak, mint a logikára. Kívül sajnos mindez azt jelenti, szeretetük, áldottságuk — és a Lélek, amit megkaptak — gyenge ahhoz, hogy kiterjedjen a Gyülekezet határain túlra; nem tud átsugározni a közösséget védő vasfüggönyön; s a fénybe borult életek ragyogása a közösség határainál visszájára fordul.
A Gyülekezet és a gyülekezeten kívüli világ között feszülő feloldhatatlan ellentét megértéséhez látnunk kell a szekta minden eddiginél lényegesebb kohéziós erejét: a hívek teljes kisajátítását és elszigetelését mindattól, ami nem a gyülekezet.
A Gyülekezet ideológiája — sok jószándékú célkitűzés mellett — magában foglal jó néhány olyan elemet is, amelyet nehezen hozhatunk kapcsolatba a Szentlélekkel. Emberi esendőségek, hibák ezek, melyeken keresztül visszájára tudnak fordulni ideák: ilyenek például a józanság és mérték hiánya általában — valamint a szeretet és bizalom, humor és megbocsátani tudás hiánya, a steril, hideg szigor mindennel szemben, ami nem a Gyülekezet. A kontrollját vesztett istenszeretet ez — amikor a megszállott tudatban összemosódnak Isten és az én körvonalai: veszélyes tudatzavar és szerepcsere.
TANAIKBAN KÉT ELLENSÉGES VILÁG RAJZOLÓDIK KI: egyik a „Sátán pusztító uralma” alatt áll; züllött, romlott, bukott óemberek lakják, akik nem tudnak nem bűnözni; a másik pedig Jézus országa, itt élnek a megtérés által újjászületett igaz és szent újemberek, akik nem tudnak bűnt elkövetni, és akiknek teste a Szent Szellem lakóhelye és temploma. Ahogy az egyik fő teoretikus, Kenneth E. Hagin írja: „Neked tudnod kell, hogy Jézus vére által megszabadultál a sötétség hatalmából, a Sátán királyságából, és az újjászületés hite által Isten áthozott az ő szerelmes fiainak országába... és Jézusban... Te is legyőzheted az ördögöt minden alkalommal. A Sátán hatalma rajtunk véget ért.”
A Sátán birodalmában élnek azok a keresztények is, akik elutasítják a Szent Szellem hívását. Derek Prince, az irányzat másik teoretikusa írja A kereszténység hat alapelve c. könyvében: „Az igazi hitet mindig igazi megértésnek kell megelőznie. A hit önmagában, ilyen megértés nélkül csupán üres vallásosság.” A mai keresztények gyakorolják ugyan a vallást, de „a jótékonyság, az imádságok, a templomba járás és mindenféle vallásos ceremónia és szertartás csupán holt cselekedet és megfertőztetett ruha”. Az igazi megtérés tartalma: Isten a Szentlélek által megtérésre hívja a bűnös embert, aki a hívásra igennel vagy nemmel válaszol. Az igen a megváltó hitet és az örök életet eredményezi, a nem következtében pedig a „hívás elhagyja a bűnös embert, hogy tovább mehessen útján a sír felé és az Isten nélkül való örökkévalóság végetérhetetlen sötétsége felé.” Derek Prince itt idézi Krisztus szavait a Lukács evangéliuma 13,3. verséből: „ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek”, majd így magyarázza azokat: „Krisztus ebben a részben olyan férfiakról beszélt, akik épp egy vallási szertartás végzése közben lelték halálukat... Miközben áldozataikat mutatták be a templomban, a római kormányzó parancsára kivégezték őket, és vérük ezért a templom padlóján összekeveredett az áldozati állataik vérével. Krisztus azt mondja nekünk, hogy e férfiak elvesztek... Még a templomban bemutatott áldozatuk sem menthette meg a lelküket, mert cselekedetük nem igazi megtérésen alapult. Ugyanez vonatkozik sok mai hívő keresztény vallási ceremóniáira és szertartásaira. Egyetlen ilyen vallásos cselekedet sem helyettesítheti az igazi megtérést.”
Az állandó eufóriában — boldog öntudatlanságban — képlékenyen tartott egyén minden belső ellenállás nélkül fogyasztja el, teszi magáévá ezeket a kemény ideákat. Ónszeretete átértelmeződik; már csak azt szeretheti önmagában, ami a Gyülekezet, hiszen minden egyéb gondolata, vágya, rezdülése a Sátáné, Krisztus testét, vagyis a gyülekezetei kisebbíti vele. A Gyülekezeten kívüli világ mindenestül ellenséggé válik — így érthető a bizalmatlanság, gyanakvás és szeretetlenség, amivel a tagok a kívülállókhoz fordulnak, és érthető a bezárkózás is. Ez a kisajátítási törekvés a szekta ideológiájának minden szintjén megjelenik — mint szintén alapvető kohéziós erő. A hívekkel nagyon alaposan megértetik, hogy minden pozitívum a Szekta sajátja: Jézus, a Szentlélek, Isten, a Biblia; az üdvösség az Égben, gazdagság és siker a Földön; az igazság; a szeretet. Ezzel az értékkisajátítással párhuzamosan sivárosodik el a Szektán kívüli világ — kizárólag démonok által vezérelt lények lakják, ahogy Derek Prince Démonológiájában megfogalmazódik. Ez a világ szétesett, kaotikus, gyilkos, gyűlöletteli és hiábavaló, démonait pedig állandóan a hívek ellen küldi. A látszólag „szép új világ” — a konszolidált életmód, a sok gyerek vállalása, az intenzív hitélet — megfogható félelmekre épül: a hívőnek helyt kell állnia, mert ha győzedelmeskednek rajta a démonok, egy szörnyű világba rántják vissza, ahol nincs semmiféle érték, ahol csak elpusztulni lehet.
VAN AZONBAN VALAMI, ami bőven kárpótolja a híveket a külvilág kiürüléséért, önálló ítélőképességük elvesztéséért: a Szent Szellem egyik ajándéka, az áldás. Ez a közösség mindenek feletti vonzása, kohéziós ereje; amely köré az új identitás szerveződik. A hívek — persze nem mind — megtérésük után feltűnő gyorsasággal jutnak lakásokhoz, különböző anyagi javakhoz, aki nem, az biztos benne, hogy ez előbb-utóbb vele is így lesz. Három ima közül egy nagyobb lakást kér, egy a lakásában zajló felújítási munkák befejezését sürgeti. Egy „hites” sugárzó szemekkel rámutat egy BMW-re, és azt mondja: „Ha akarom, ezt is megadja nekem az Úr!” — majd a kívülálló rosszalló arckifejezésére hozzáteszi: „Miért, Te azt hiszed, nincsenek autók a Mennyországban?” Egy másik arról beszél kételkedők között, hogy nekik járnak az anyagi javak és jár a luxus is, hiszen az ő feladatuk a hit terjesztése. A Mennyekbe száguldó expressz c. rádióműsorban (amelynek tartalma megjelent a Háttér füzetek sorozatban) Németh Sándor így nyilatkozik erről: „Ha megelégszel azzal, amid most van, és ezért háládat és elégedettségedet szüntelen kifejezed Istennek, akkor Isten újabb kaput nyit a számodra és bejutsz egy nagyobb áldásba. Mert mi azt szeretnénk, hogy egy nagyobb áldásban élj természetes szinten is.”
A szöveg mélyrétegében ez így hangzik: „Tégy úgy, mintha hívő lennél, és boldogulni fogsz a világi életben is.”
A Sátán uralta evilág elutasításából ugyanis — érthetetlen módon — nem következik az evilági javak elutasítása, sőt az amerikai pünkösdista vezető lelkész, Kenneth E. Hagin a Gyülekezet kiadásában megjelent, A bibliai hit c. könyvében világosan megfogalmazza az „újjászületettek” természetes jogát az evilági javakra: „Hát Isten a jószágokat, az ezüstöt, aranyat vajon az ördögnek és a hozzá hasonlóknak teremtette? Tudjuk, hogy Isten szereti a bűnöst is, de jobban szereti talán, mint saját gyermekét? Nem. Ő a javakat az Ő népe számára alkotta. Azt mondta Izraelnek, ha szorgalmasan hallgat az Ő szavára és engedelmeskedik, akkor a Föld gyümölcsét fogja enni. Hiszem, hogy az Isten azt akarja, hogy a legjobbat együk, a legjobb ruhákat hordjuk; a legjobb legyen nekünk mindenből.” Nézzük meg az Úr és Hagin egyik párbeszédét: „Ne imádkozz anyagiakért soha többéi Én az aranyat, ezüstöt,... jószágot az én emberem, Ádám számára teremtettem, és hatalmat adtam neki fölöttük. O árulást követett el; és az egészet odaadta a Sátánnak, így a Sátán lett ennek a világnak az Istene; de én, a második Ádám eljöttem, hogy megváltsalak benneteket az ellenség kezéből, és kihozzalak az átok alól. Most tehát, mivel már gondoskodtam rólad, a helyett, hogy imádkoznál, egyszerűen csak mondd azt: „Sátán, vedd le a kezedet a pénzemről!” Igényeld azt, amire szükséged van.
De hogyan tegyem ezt, Uram? – kérdeztem.
Nos, ha 200 dollár kel egy héten, akkor parancsold meg a Sátánnak, hogy vegye le a kezét a pénzedről. Igényelj arra a hétre 200 dollárt. Ebben az életben Krisztus által uralkodsz.”
Ezután a szerző elmondja, hogyan tette próbára az Igét. Amikor ellátogatott egy gyülekezetbe, az ott szokásos 60 dollár tiszteletdíj helyett 150 dollárt kért el a Sátántól, majd mivel a vártnál több időt töltött ott, az összeget 200 dollárra módosította. Az eredmény 240 dollár — az Ige bevált.
Bárhol nyitja ki az ember e hit apostolainak tankönyveit, mindenütt a pénzről, sikerekről, gyógyulásról és varázslásról I van szó. Hagin egy másik művében (Hét alapelv az isteni gyógyulásról) például ezt olvashatjuk: „Amikor fiatal fiúként a beteg-1 ágyon tanulmányoztam a Bibliát, és találtam egy jó Igét, amely lehetőséget nyújtott arra, hogy meggyógyuljak, vagy anyagi bővelkedést élvezzek, volt valaki, aki mindig azt mondta: ez csak a zsidókra vonatkozik. Nem lenne-e furcsa, ha Isten azt akarná, hogy a zsidók betegség nélkül legyenek, Izrael bővelkedjen és sikeres legyen, de az Ő egyházának — akiért egyszülött Fiát küldte megváltóként — azt kívánná, hogy egész életében nyomorogva, betegen, fájdalomban, szegénységben éljen, hogy a fogához verje a garast és az Éppenhogycsak Kijövök utcán éljen, annak is a legvégén, már a Morgolódás sétány szomszédságában? Nem lenne furcsa ez?” A könyv arról szól, hogyan realizálta ezt a felfedezést a szerző saját életében, és hogyan adta át másoknak is.
A pünkösdi-karizmatikus mozgalom egyik kiemelkedő teológusa PAUL YONGGI CHO a koreai Yoido Teljes Evangéliumi Gyülekezet pásztora. Magyarországon Negyedik dimenzió c. műve jelent meg először, és óriási népszerűségre tett szert a gyülekezetben. Azóta sorra jelentetik meg könyveit, írásait. Yonggi Cho szöuli gyülekezete talán az egyetlen, amely Németh Sándor Néhány észrevétel a pünkösdi-karizmatikus Mozgalomról c. írásában (Új Exodus, 8. szám) pozitív értékelést kap, egyrészt, mert nem rázkódtatták meg a szokásos erkölcsi botrányok, másrészt, mert igen dinamikusan növekszik. A Negyedik dimenzió azért érdemel különös figyelmet, mert egyfajta primitív, nyers őszinteség, jellemzi: gátlástalanul „eldicsekszi” a mozgalom azon trükkjeit, melyekre növekedése és bővelkedése épül. Központi gondolata a következő: a hit mindenkiben benne van, akár tudja, akár nem. Isten minden hatalma ott lakik bennetek ebben a pillanatban. Meríthettek belőle az: iskolai tandíjra, a ruházkodásotokra, a könyveitekre, az egészségetekre, az üzleti vállalkozásotokra — mindenre! És amikor kimentek az evangélium hirdetésére... nem valami elméletről, filozófiáról vagy ember csinálta vallásról beszéltek; ti aura tanítjátok majd az: embereket, hogy miképpen meríthetnek a kimeríthetetlen erőforrásokból.”
A HITNEK IGEN SAJÁTOS ÉRTELMEZÉSE EZ: az eddig feloldhatatlan ellentétek egycsapásra feloldódnak általa. A gazdag ifjúnak nem kell felosztania vagyonát a szegények között, ha be akar lépni a Gyülekezetbe — sőt magával kell hoznia és meg kell sokszoroznia, önmaga és a Gyülekezet gyarapítására. A teve átjut a tű fokán, a gazdag bejut a mennyországba, mert gazdagsága Istent dicsőíti. Paul Yonggi Cho hittana — azaz a gyülekezeté — közeli rokona az Amerikában virágkorukat élő ún. személyiségfejlesztő tréningeknek és módszereknek, melyek — szigorúan materialista alapon — az emberben lévő kihasználatlan erőforrások mozgósítására törekednek. A fogyasztói társadalmak kívánalmainak megfelelően az érzelmes, hangulati, sebezhető embert lényekből érdek- és sikerorientált embergépeket próbálnak csinálni;: robotokat, akik minden gátlást és problémaérzékenységet nélkülözve elégedetten üzemeltetik és fogyasztják a társadalmat.. Mindez annak kedvez, aki a profitot bezsebeli, aki a hatalmat gyakorolja — vagyis mindenkinek, aki erre a világra rendezkedett be. Paul Yonggi Cho könyve bevezetőjében elmondja, mit keresett és talált a Bibliában: „A halál közelsége ráébresztett arra, hogy nekem valami nagyobb dologra van szükségem, mint egy vallásra, vagy egy filozófiára — nekem egy személyre volt szükségem, aki részt vállalna küzdelmeimből és szenvedéseimből és győzelemre vezetné az életemet. A Bibliát olvasva fölfedeztem, hogy az Űr Jézus az a személy. Jézus személyisége nem hozott nekünk új vallást, új erkölcsi törvényt, vagy új szertartásokat Mélységesen gyakorlati módon Jézus üdvösséget hozott az embereknek.”
AMIKOR szükségünk van rá, hitünk rendelkezésünkre áll. Hitünket az érleléssel kell használhatóvá tenni; az érlelés folyamatához, négy alapvető lépés tartozik. Az első: Képzeld világosan magad elé a célt. Példázatul a szerző elmeséli, hogy pásztorkodása kezdetén egy kicsiny szobában lakott egyetlen bútor nélkül, és kilométereket gyalogolt, hogy híveket nyerjen az Úrnak. Mivel a Biblia „megtanította”, hogy ő az Isten fia, a királyok Királyának és az urak Urának gyermeke, imádkozott az Úrhoz, hogy adjon neki egy asztalt, széket és egy kerékpárt. Hat hónapi várakozás után, amikor szemére veti Istennek szegénységét, válaszul a Szentlélek szólal meg benne: „Igen, ez a baj veletek... könyörögtök nekem, mindenféle kéréssel sürgettek, de annyira meghatározatlanok a kéréseitek, hogy nem tudom teljesíteni. Hát nem tudod, hogy tucatszámra vannak az íróasztalok, székek, meg kerékpárok különféle fajtái? Te azonban csak annyit mondtál, szerezzek neked egy íróasztalt, széket meg egy kerékpárt. Sohasem rendeltél meg egy bizonyos íróasztalt, széket és kerékpárt.” Végül megrendel egy Fülöp-szigeti mahagóniból készült asztalt, egy sebességváltós amerikai kerékpárt, egy acélvázas, gurulós széket, („hogy ülve guríthassam magam, ahogy nagyon fontos emberek szokták”) így „Isten nem tévedhetett a leszállításukkor.” Az első lépést így összegzi a szerző: „Ne mondjátok azt: O Isten, áldj meg engem! Tudjátok, hogy a Bibliában mennyi áldás található? Több, mint nyolcezer ígéret van benne... Legyél tehát nagyon konkrét. Én mindig számokban kifejezett ébredést kérek gyülekezetem számára Istentől. 1960-ban így kezdtem imádkozni: Istenem, kérlek adj 1.000 gyülekezeti tagot évente. De 1969-ben... azt mondtam: Ha Isten 1.000 gyülekezeti tagot tud adni évente, miért nem kérhetnénk ugyanennyit havonta?... 1970 óta így imádkozom: „Atyám, adj nekünk ezer új tagot minden hónapban.” Ebben az évben megnöveltem a kitűzött célt, így tizenötezer új tag fog csatlakozni hozzánk; jövőre nem lesz nehéz húszezer új tagot kérni Istentől”. „Isten” valószínűleg teljesítette a pásztor kérését, hiszen 1988-ban hétszázezer tagot számlált a gyülekezete. A hit használatának második lépése: „Legyen benned égő vágy!”; harmadik lépése: „Imádkozzál bizonyosságért!,” vagyis imádkozzál addig, amíg nem érzed biztosan, hogy a kért dolog a tiéd. A pásztor a Szentlélek parancsára 25.000 dollár fedezettel egy ötmillió dolláros — tizenegyezer férőhelyes — templom és hatalmas lakóépületek építésébe kezd. A szerződést a hiányzó óriási összeg ellenére megköti, és imádkozni kezd a hit bizonyosságáért, amit három hónap elteltével meg is kap: „Hirtelen az ötmillió dollár kicsiny kaviccsá változott át, amit könnyűszerrel tarthattam a tenyeremben. Most már képes voltam arra, hogy bizonyossággal imádkozzam érte. Kinyújtottam hitem karját, megragadtam vele az ötmillió dollárt és az enyém lett. Amint ez a lényeg, a birtoklevél, a jogi okmány a kezünkbe jut, azok a dolgok már hozzánk tartoznak jogilag és hozzánk kell jönniük, akár látjuk őket, akár nem.”
NEGYEDIK LÉPÉS: Mondd a hit beszédét; ennek lényegét a szerző Istennel mondatja el: „Ha valaha is velem kívánsz együttműködni, azt kell tenned, amit én teszek. Én úgy szólítom meg a nem létező dolgokat, mintha már léteznének, és ha te nem beszélsz róluk bátran, mintha már a birtokodban lenne az, ami még nem létezik, akkor Te nem tartozol az Én fajtámhoz.” Ami a szívedet és az elmédet teherbe ejti, az meg fog nyilvánulni a körülményeidben is... Előre jelentsd ki teljes bizonyossággal azt, ami lesz, mert a szavad kimegy, és ténylegesen megteremti azt. Az egész világ Isten beszédére jött létre. A Te beszéded az az alapanyag, amelynek felhasználásával a Szentlélek teremt. Szóljad hát az Igét, mert ez nagyon fontos. A mai egyház elveszítette azt a képességét, hogy parancsokat osszon. Mi, keresztények örökös koldusokká lettünk, mert örökké csak könyörgünk... Megvan az ideje annak, hogy imádkozzatok, de annak is megvan az ideje, hogy parancsokat osszatok.” Ezzel az egyszerű módszerrel gyógyítja Paul Yonggi Cho a híveket is; elébük áll, és kijelenti nekik: Álljatok lábra! Meggyógyultatok. Ez a bátorság ajándéka.
A módszer alapja tehát az önszuggesztió — a személy a szómágia útján igyekszik befolyásolni belső irányultságát és az őt meghatározó anyagi világot, olyan praktikus célok érdekében, mint például a meggazdagodás és gyógyulás, hasonlóképpen a már említett, amerikai indíttatású személyiségfejlesztő tanokhoz. „Az történik, amit kimondasz”, „megkaphatod, amit kimondasz” — hangsúlyozzák lépten-nyomon a teoretikusok. Hagin A bibliai hit egyik tanulmányában, mely a „Hogyan töltheted ki a csekket Istennél?” címet viseli, Krisztus lediktálja a szerzőnek a szerzés alapelveit. Ezek alkalmazhatóak az üdvösségre, a gyógyulásra, a Szent Szellem vételére, a győzelemre, egy nagyobb összeg megszerzésére, vagy a gyülekezeti munkára. Az első lépés: Mondd ki! — lásd a vérfolyásos asszony szavait; második lépés: tedd meg! — megérintette az Úr ruháját; harmadik lépés: fogadd el! — és a negyedik: mondd el másoknak. Paul Yonggi Cho A kimondott szó teremtó ereje c. fejezetben kifejti, hogy az agyban lévő beszédközpont uralja az összes idegeket; így olyan hatalma van az egész test fölött, hogy az ember egyszerűen a beszéde által irányíthatja a testét és tetszése szerint ráveheti bármire. „A Biblia világosan kimondja, hogy aki irányítani tudja a nyelvét, irányítani tudja az egész testét. Amit mondotok, azt kapjátok. Ha azt ismételgetitek, hogy szegények vagytok, az egész szervezetetek arra állítja be magát, hogy a szegénységet vonzza magához... és szívesen lesztek szegények. De ha azt ismételgetitek, hogy megvan rá a képességetek, hogy ti sikert tudtok elérni, akkor az egész testeteket a siker fogja kormányozni. És ezért sohasem lenne szabad negatív módon beszélnetek... Olvassátok végig a Bibliát, tanuljátok meg a Biblia nyelvét, szóljátok a hit beszédét és tápláljátok az idegrendszereteket építő, előbbre vivő, gyümölcsöző és győzelmet adó igékkel. Szóljátok ezeket az igéket, ismételgessétek őket, hogy az egész testetek az irányításuk alá kerüljön. És akkor győzelmessé váltok, mert teljesen arra lesztek beállítva..., hogy kivívjátok a sikert. Ez az első fontos ok a kimondott szó használatára: hogy képessé váljatok általa a sikeres személyes életre. … A Szent Szellem arra is fel akarja használni ugyanezt, hogy megvalósítsuk vele Isten céljait.”
A kívülálló szerint Krisztus és az Ige, az egész kereszténység átlényegítése ez: Krisztus mint a gazdagság és siker kisstílű feketemágusa jelenik meg a két szerzőnek, és arra tanítja őket, hogyan varázsolhatnak kényükre-kedvükre a Szentírás igéivel.
A könyv következő fejezete a Negyedik dimenzió címet kapta; ez tartalmazza a szerző „filozófiáját”, mely szerint az anyagi világ a harmadik, a szellemi a negyedik dimenzióba tartozik. Aki feltárja magában a „negyedik dimenzió” szellemi régióit, képessé válik arra, hogy „érlelje, befolyásolja és megváltoztassa a harmadik dimenziót. Erre tanított meg a Szent Szellem.” Erre képesek a jóga és buddhizmus, vagy akár a materializmus hívei is; de „mivel mi a Szent Atyával, a Mindenség teremtőjével kapcsolhatjuk össze a magunk negyedik dimenzióját, sokkal nagyobb hatalmat gyakorolhatunk a körülmények fölött, mint ők. Dicsőség legyen az Istennek! Nagy hatalmunk és befolyásunk lehet a harmadik dimenzió fölött és rendkívül teremtővé válhatunk” Ha az ember a teremtett világból a teremtő világba lép át, az Ige által a Teremtővel lesz egyenrangú, sőt őt is befolyásolni tudja, sugallja az alábbi szövege: „Én nem tölthetném be lelkeket mentő szolgálatomat egyszerűen azzal, hogy ... küszködöm és halálra dolgozom magam. Ehelyett a hit módszerét alkalmazom ... és nem kell folytonosan erőlködve, testi módszerekkel elérnem azt, amit a Szent Szellem könnyűszerrel elvégez. Azt is megtanultam, hogy még amikor külföldön szolgálok is, bejuthatok a Szent Szellem negyedik dimenziójába, megmondhatom neki, hogy mire van szükség a gyülekezetben otthon, Koreában és Ő elvégzi a munkát.”
A pásztor újfajta, minden tradicionális kerékvágást kerülő, minden kételyt és félelmet elvető „forradalmi” gondolkodást követel a híveitől „Ha a gondolkodásotokat átváltoztattátok negatívról pozitívra, második lépés gyanánt késztessétek magatokat arra, hogy folytonosan csodákban gondolkozzatok” „Meg kell töltenetek elméteket a győzelem és bőség tudatával Istent sohasem éri kudarc Ha tehát folyton Isten gondolatait gondoljátok, akkor mindenkor sikeresek lesztek.” m KÍVÜLÁLLÓ ISMÉT GYANAKSZIK: Hiszen ha volt, ha lehet valaki, aki „Isten gondolatait gondolta”, az Jézus volt. De ő nem a földi életet, nem a királyságot, hanem a keresztet választotta. A könyvből szerencsére egyértelműen kiderül, hogy a pásztor „csodás” kimenetelű, vakmerő vállalkozásai (gyülekezeten kívüli nevén nevezve: a törvény keretein belül maradó, eredményes szélhámosság) mögött minden alkalommal a lehető legemberibb bizalommal megnyíló emberi pénztárcák állnak: gyülekezetiek, gyülekezeten kívüliek egyaránt. A pénz megszerzésének különböző módszerei vannak: a tagok tizedet fizetnek; gyakori a pénzfelajánlások gyűjtése, de a soron kívüli adományozás is. Paul Yonggi Cho egy kiemelt övezetben lévő földterület megszerzéséért, melyért templomépítés céljából különböző gyülekezetek folyamodnak, mindenre képes, főleg miután kérvényét elutasítják: „utánajártam tehát, és megtudtam, hogy az egész fejlesztésre való terület a város polgármester-helyettese alá tartozik. Kérdezősködni kezdtem az otthona és családja felől és megtudtam, hogy édesanyja a presbiteriánus egyház tagja. így hát meglátogattam, imádkoztam vele, és betelt a Szent Szellemmel. Ezután látogatni kezdte a gyülekezetünket.
KOREÁBAN az anyósnak meglehetős hatalma és befolyása van a menye fölött. Meghagytam tehát ennek az asszonynak, hogy hozza el a menyét a gyülekezetbe, mondván: a menyének üdvösségre kell jutnia, ő is, én is imádkoztunk és elhozta a fia feleségét... A fiatalasszony... betelt a Szent Szellemmel... Azt mondtam neki: a férjét is el kell hoznia a Gyülekezetbe... ha nem akarja, hogy a pokolba kerüljön.... Amikor végül is elhozta, erőteljes üzenetet mondtam el. Ha nem is néztem feléje, valójában neki hirdettem az Igét És csodálatos módon átadta szívét az Úrnak.” Következő vasárnap az újjászületett felkeresi a pásztort és felajánlja számára a Yoido sziget kiváltságos földterületét. A kisméretű vállalkozások kis próbával, a nagyméretűek nagy próbával járnak együtt. A tízezer férőhelyes templom építési költségei a dollár leértékelése után hirtelen megnövekednek, az olajválság miatt a bankok elutasítják a pásztort. Az építkezés abbamarad, a vállalkozó pert indít a többletköltségek kifizetéséért, sorra érkeznek a beruházók számlái. A süllyedő hajóról ugyanolyan sebességgel menekülnek a hívek, ahogy valamikor érkeztek. A megmaradtak azonban, látván a pásztor elkeserítő állapotát, összefognak a megmentésére. A hölgyek levágják hosszú hajukat, hogy abból parókát készíttessenek. Egy kormánysegélyen tengődő öreg néni átnyújtja szeretett pásztorának összes vagyonát az evőcsészét és az evőpálcikát. Feláll egy üzletember, és mindezt 30.000 dollárért veszi meg a pásztortól Az emberek eladják házaikat, kis szükséglakásokba költöznek: fiatal házaspárok felajánlják egész éves jövedelmüket és elhatározzák, hitből fognak megélni A dolgok a „Mentsd a pásztort” mozgalom hatására kezdenek rendbejönni; a templom és a lakóépületek felépülnek.
Gyakran előfordul azonban, hogy Isten az utolsó pillanatig vár — mondja Yonggi Cho, és állítása alátámasztására elmesél egy hasonlóképpen visszataszító történetet, egy újabb „csodát”. Egyik év december 31-én esedékessé vált számára egy ötvenezer dolláros csekk kifizetése, amit valamikor kiállított — de sem pénze, sem bemutatható vagyontárgyai, sem iratai nem voltak. A bank zárása előtt egy órával a Szent Szellem azt sugallja neki, kérje meg az igazgatót, írjon ki a számára egy ötvenezer dolláros csekket. Odasiet — az igazgató titkárnőjének szobája telítve várakozókkal. „Drága Szent Szellem... idáig sikerült eljutnom. Kérlek, adj további utasítást”. A Szent Szellem azt válaszolta: „Járjál magabiztosan. Légy nagyon határozott. Viselkedj úgy, mint egy nagyon fontos ember. Ne vess ügyet senkire, csak menj keresztül a termen az igazgatói irodába.” Ezt is teszi; a meglepett titkárnő kérdésére pedig így válaszol: „Én a legfelsőbb helyről jövök.”
Ő ARRA GONDOL, ISTEN KÜLDTE, a titkárnő viszont úgy érti, Korea elnökétől, így bevezeti a szobába. „A Szent Szellem azt ismételgette: Te a Király gyermeke vagy, fontos személyiség. Viselkedjél azzal a méltósággal, ami megillet téged.” így szól a bank igazgatójához: „Ha ön megtesz nekem egy kis szívességet, újévtől kezdve tízezer új bankszámlát hozok önnek. Vegye fel a telefont, és hívja fel a rendőrséget. Kérjen felvilágosítást Yonggi Chóról, és meg fog győződni arról, hogy Szöul legnagyobb gyülekezetének pásztora vagyok. Több mint tízezer tagja van a Gyülekezetemnek, akire nagy befolyást gyakorolok. Az én szavamra valamennyien áthelyezik a folyószámlájukat az ön bankjába... írjon ki nekem egy ötvenezer dolláros csekket. Nincs idő arra, hogy elkészítsem az összes iratokat. De ön üzletember, én pedig a Király üzletembere vagyok. Sokszor megtörténik, hogy egy üzletember óriási üzleti vállalkozásba fog, amelyet semmi más nem támaszt alá, csak a sikerekben való hite s önbizalma. A kis üzleti ügyeket jogi okmányokkal kötjük meg, de az igazán nagy vállalkozásoknál mindezektől eltekintünk és bízunk a vállalkozás sikeres kimenetelében.” Az elbűvölt bankember kitölti a csekket a saját bankszámlájáról, Cho pedig olyan óriásnak érzi magát, mint sohasem.
A vallás nem több számára, mint anyagi vágyai beteljesülésének garanciája: „A bibliaiskola elvégzésekor eltökéltem a szívemben, hogy Istent teszem meg abszolút erőforrásomnak.” Ha szegény és boldogtalan bűnösök jönnek hozzá, megtanítja őket arra, hogy „Jézus Krisztusban minden erőforrás az övék. Aztán kiképzem őket, hogy szívükben fejlesszék ki az Istennel való együttműködést. Egyik a másik után, kivétel nélkül új hitben kezdenek járni, és csodákkal, győzelemmel teli életet élnek. Ha ezek mind elszegényedett és vereséget szenvedett emberek lennének, hogyan adhattak volna több mint húszmillió dollárt a gyülekezetnek 1969 és 78 között? Minden évben megvalósítunk valami tervet másfél milliós költségvetéssel”. Mindez persze csak annak lehetséges, aki megszabadult a négy testi bűntől: a gyűlölködés, a félelem, a kisebbrendűségi érzés, a bűnbánat bűnétől; evilági nyelven: lelkiismeretétől és gátlásaitól.
A pásztor egyik igehirdetésén egy elmebeteg férfi visszanyeri elméjének épségét. Valaha műtrágyagyára volt, de csődbe ment, eladósodott, elmegyógyintézetbe került. A pásztor azt javasolja neki, olvassa a Bibliát, imádkozzon. Egy nap nagy izgalomban tér vissza: „Pásztor, azt olvastam a Bibliában, mi vagyunk a Föld sója. Mi lenne, ha üzleti vállalkozásba kezdenék, mint sókereskedő? így hát belefogott... jövedelméből tizedet fizetett az Úrnak, s azt a pénzt is elhozta, amit megajánlott. Isten áldani kezdte őt... azóta többszörös milliomos lett a sókereskedelemben.”
A gyülekezetben mindennapiak a hasonlóképpen csodás megtérések, gyógyulások, állítólag a meggazdagodások és a karrierek; de mindennapiak a kudarcok is. Aki nem tudja működteti a gyógyulás hét, hagini alapelvét, azt a Szent Szellem sem tudja meggyógyítani. Három lány egy alkalommal a vízen járva próbál átjutni a gyülekezetéhez a kiáradt folyó túloldalára — holttestüket napok múlva találják meg a nyílt tengeren. Paul Yonggi Cho válasza a tragédiára: A „logosz”-ba vetett emberi hitüket alkalmazták — Istenről való általános tudásukat tették próbára, ezért Isten nem támogathatta a hitüket. Péter azért járt a vízen, mert „rhéma” volt a birtokában: Isten egy meghatározott Igéje egy bizonyos személyhez egy bizonyos élethelyzetben. Máskor Yonggi Cho két végzett tanítványa „a hit nagy mértékével kezdte el vállalkozását a szolgálatban, ilyen igékben bízva: Nyisd ki a szájad, és én megtöltöm azt (Zsoltárok 81,10), Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt (János 14,4)” Nyolcvanezer dollár hitelből „felépítettek egy gyönyörű templomot, amikor még gyülekezetük sem volt. Hirdetni kezdték az Igét, és várták, hogy százszámra tóduljon a nép, és hogy ki tudják fizetni az adósságukat — de mindez nem történt meg”. A pásztor a bukás okát ismét a rhéma hiányában látja; a kívülálló inkább a gyülekezet és további gátlástalanság hiányára tippel.
A KOREAI PÁSZTOR KÖNYVÉNEK VÉGIGJÁRÁSA UTÁN fel kell vetnünk egy újabb, súlyos erkölcsi problémát az „ébredéssel” pontosabban az ébresztés azon módszereivel kapcsolatban, amelyekkel a másik nagy pünkösdista vezető, Kenneth E. Hagin könyvében találkozhatunk, de a polgármesterhelyettessel kapcsolatban már Yonggi Cho is beszélt róla. Mivel e cikk írója úgy véli, nehezen hihető, súlyos állításokról van szó, újra az idézéshez kell folyamodnia.
Egy misszionárius mesélte, hogy Brazíliában kétszázhatvannyolcezer ember tért meg, és közel százezer töltekezett be a Szentlélekkel... Ez ébredés a javából, különösen, ha meggondoljuk, hogy ezeknek az embereknek 99%-a katolikus volt... A katolikusoknak volt egy énekük a vérről, mi azt elfogadtuk nyitóéneknek a sátoros összejöveteleinken. Hallották, hogy énekeljük, és azt hitték, mi is katolikusok vagyunk, és özönlöttek hozzánk. Amikor megkérdezték, hogy katolikusok vagyunk-e, azt feleltük: „Igen, de nem római katolikusok. És valóban azok vagyunk, mert hisszük, hogy egy Egyház van. A katolikus pedig azt jelenti, hogy egyetemes, univerzális.” Egy idő után az igehirdetések új látogatója észreveszi, hogy nem ért semmit a templomban a miséből, és semmit nem kap „a képei és szobrai előtti imádkozásból”, azaz sokkal jobban érzi magát, ha nyelveken szól. Ezek után kidob mindent a szemétbe, nem jár többet misére és csatlakozik a gyülekezethez. Egy Amerikában szolgáló testvér, aki rengeteg katolikust nyer meg a Szentléleknek, azaz a pünkösdi mozgalomnak, így nyilatkozik egy 1942-ben megjelent újságban: „Először is, sohasem mondom nekik azt, hogy valamit rosszul csinálnak. Nem jó vallási dolgokban vitatkozni; merő időpocsékolás. Megkeresem azt a pontot, ahonnan könnyen megértetem magam velük. A római katolikusok esetében ez a pont: Mária. Azzal nyerem meg a figyelmüket, hogy azt mondom nekik, jobban hiszek Máriában, mint ők. Ezt nem értik, így odalapozok az Apostolok cselekedeteihez és megmutatom, hogy Mária ott volt a felházban, és betöltekezett a Szent Szellemmel. Én is követtem őt, betöltekeztem a Szent Szellemmel, és szólok nyelveken. Ahogy megértik, hogy Mária ott volt a felházban, ők is készek odamenni. Nem merem elmondani nekik, hogy előbb meg kell térniük, csak azt kérem, térdeljenek le — azt nem bánják —, így tehát imádkozunk. Elmondatom velük először a bűnösök imáját, azután pedig azonnal a Szent Szellem-keresztségért imádkozom, hogy nyelveken szóljanak. Ha ez megtörtént, már jó úton vannak.” És Hagin kommentárja: „Ez aztán a bölcsesség, nem? Olyan bölcseknek kell lennünk, mint a kígyó és olyan ártatlanoknak, mint a galambok.” Az egészen másfajta értelemmel bíró kívülálló viszont kénytelen kijelenteni: a pünkösdi mozgalom állítólagos keresztényeinek idézett tanításai nélkülözik a legalapvetőbb erkölcsi értékeket is. A probléma itt nem az, hogy a katolikus egyháztól vesznek el híveket — hiszen akit vihetnek, vigyék; az egyházak még hálásak is lehetnek nekik azért, hogy megtisztítják a kereszténységet a „haszonleső vallásosság” híveitől. A probléma abban áll, hogy tudtukon kívül, akaratuk ellenére térítik el őket a kereszténységtől.
Amikor a Gyülekezet Krisztusról, Szent Szellemről, Szentírásról és általában kereszténységről beszél, a kívülálló úgy véli: ezek a szavak itt egészen mást jelentenek, mint a tradicionális kereszténységben. Kapcsolódásuk a kereszténységhez pusztán formális, tényleges tartalom nélküli, és teljességgel más célokat szolgál.
A KERESZTÉNYSÉG a földi lét tökéletes legyőzése és a lélek tökéletes felszabadítása — írja Hamvas Béla a Száz könyvben Szent Ágostonnal kapcsolatban; szavai egyben summázzák minden nagy vallás örök alapállását is. A földi lét legyőzése azonban nem azt jelenti, hogy teremtő igékbe kapaszkodva teremtményből (a teremtett világot elfogadó és szerető teremtményből) teremtővé igyekezzünk hatalmasodni, hogy aztán kedvünkre „érleljük, befolyásoljuk, alakítsuk” az anyagi és szellemi világot, illetve magát a Teremtőt — hanem a földi lét legyőzését önmagunkban. Weöres Sándor szavaival: „Az egyéni embernek az élvezet, a haszon látszik a legkellőbbnek:... az Üdvösséget úgy képzeli, mint az örök élvezetet és örök hasznot, holott az üdvösség az élvezetre és haszonra irányuló kívánság lidércének szétfoszlása... Úgy neveld kívánságaidat, hogy akár az élvezeteket, akár az életbeli hasznokat, akár ezeknek a hiányát mellékesen fogadhasd.”
A kívülálló szerint a pünkösdiek új, evangéliumi egyháza nem szerves folytatása a tradicionális kereszténységnek. Ebben a hitvilágban ugyanis „kereszténység” címszó alatt három kellőképpen eltorzított szellemi-vallási irányzat mosódik össze egy — a kor embere számára is könnyen fagyasztható — maszlagban: a keresztényellenes célzattal alapított, korszellemesélyes New Age; egy Jézus-korabeli farizeusi messiásképet megelevenítő vallásosság hatalom- és sikerorientált elemei (Jézus mint földi király); valamint egy jézustalanított, Pálra és a Szentlélekre összpontosító „Újszövetség”.
A mozgalom a kereszténység fogalmaira való hivatkozással és a hit ajándékainak ígéretével magához vonzza a hitet keresőt, majd lebontja intellektuális védelmi mechanizmusát, és megerősíti testiségében azáltal, hogy a hitet az érzékek, zsigerek, izmok tartományába utalja (lásd Benny Hinn showját, ahol a hit transz: üvöltés, zokogás, szaladgálás, tapsolás, a karok égbe lendülése, epileptoid remegés és rángás), így ellenpontozva a tradicionális kereszténység intellektuális és erkölcsi alapállását. A következő szakaszban kielégíthetetlen igényt kelt bennük addig elérhetetlen javak és a siker iránt, melyet az üdvösség szinonimájaként értelmez; ezzel bekapcsolja őket abba az internacionális, vallások feletti gyülekezetbe, amelynek Boldog Termelők és Fogyasztók a neve és amely a legtöbb hívet tudhatja magáénak a világon. Az istenhit helyes alkalmazása szavatolja a földi és égi üdvözülést; Jézus megtanítja a híveket prosperálni, az üdvösség pedig egy utópisztikus fogyasztói birodalom, ahol Isten népe a haszonélvező, a Szent Szellem pedig az ügyek intézője. Ebben a fanatizált, extatikus hangulatban termelő-fogyasztó, vallásos de nem keresztény újvilágban az egyén létének-tudatának minden szintje teljesen befolyásolható kell, hogy legyen ideológiai, gazdasági, politikai és egyéb téren egyaránt.
NÉMETH SÁNDOR fentebb már említett írásában (Néhány észrevétel...) elmondja, hogy bár korábban Amerika jelentős támogatásban részesítette a más földrészen elindult pünkösdi kezdeményezéseket, a hetvenes évektől egyre több „szuverén, az amerikaival csupán szellemi és doktrinális szinten megegyező ébredés” indult el. A brit és észak-amerikai birodalomépítési törekvésekkel szemben növekszik az ellenállás Magyarországon is, de ez nem jelent teljes szembefordulási szándékot. „Az ébredés jövőbeli alakulásával kapcsolatban nagyon sok minden azon fog eldőlni, hogy az európai karizmatikusok a szellemi fejlődésre és növekedésre való képesség megőrzése mellett milyen szinten és minőségben lesznek képesek az evangéliumi erkölcsi normák betöltésére, vagyis a szellemi érettség, az erő és a keresztény jellem és erkölcs között olyan kiegyensúlyozott keresztény életstílust és szolgálatot kell megvalósítaniuk, melyet csodák és jelek kísérnek, és amely magán hordozza a Krisztushoz való hasonlóságot is.”
A kívülálló némi gyanakvással ugyan, de üdvözli ezeket a pünkösdi berkekben szokatlan fogalmakat. Bár lehetséges lenne, hogy a hívek a hit, a vezetők a kontrolltalan hatalom eufóriájából feleszmélve megtisztítsák tanaikat és önmagukat minden gyanús ideológiai befolyástól, és elinduljanak a kereszténység felé.


« vissza