Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Április

Bolondos április — tartja a szólás. Ilyenkor talán egy kicsit mindannyian „megbolondulunk”, felszabadulunk a máskor egyébként szigorúan betartott kötelezettségeink alól, és végre bűntudat nélkül — merthogy az év többi részében rendes fiúk vagyunk — bekenhetjük bagarollal a házmesterné kilincsét, amit egyébként is régen tervezünk. A házmesterné különben már rengeteg bosszúságot okozott nekünk egész évben, sőt az évtizedben. Először is, nem engedett focizni a hátsó udvarban, mert az ő szobája falán egyérintőztünk, elvette a labdáinkat, söprűvel kergetett; barátnőnkkel találkozva a kapuban azt mondta neki, nem vagyunk otthon, pedig egész nap csak szerelmünket vártuk. Később is sok borsot tört az orrunk alá: például átvette sürgős táviratunkat, majd csak egy hét múlva adta oda, mondván: „Jaj, hát elfelejtettem!”, ki tudja, miről maradtunk le miatta! Egyszóval: házmesterné non fit, sed nascitur.
A HÁZMESTERNÉK ELSEJÉN PERSZE VIDÉKEN TARTÓZKODNAK, beteg nagynénjüket látogatják, vagy egy távoli gyógyfürdőben pihenik ki a nekünk okozott bosszúságok fáradalmait, s közben azt a „langy teát” kortyolgatják, ami megítélésünk szerint minket illetne meg a még kissé hűvös áprilisi estében, amint kitartón lessük, mikor jön végre az elvetemült házmesterné, és ragad bele a bagarolba.
Éjfél felé erőt vesz rajtunk a kétségbeesés, kiszárad a paszta! Mégis tartjuk magunkat, azzal vigasztalódunk, hogy előlünk menekült el.
Előkerülnek a régi labdák, és végre egykapura játszunk (a nagy szürke szárnyaskapura, melyre a megállni tilos tábla képét festették), ellenfél, bíró, partjelző nélkül. Csodálatosan megy minden, sosemlátott passzok, fejesek segítenek a győzelem felé. Nyolcvanhét nullra vezetünk, s elhatározzuk, hogy százas a meccs, és a végén, vasárnap délelőtt megünnepeljük a házmesternék felett aratott diadalunkat. Kilencvenkilenc null, vidáman süt a nap, úgy ahogyan csak vasárnap reggel tud sütni. A madarak Mozartot énekelnek, éppen a századik gólra készülődöm. Pontosan célzott lövés, biztosan száll a kapu közepébe.
De ekkor valahonnan a légből megszólal az Egmont-nyitány, kitárul a szárnyaskapu, kettéválik a közlekedési tábla, s középen ott áll a házmesterné. Szatyrait elhajítva hatalmas fejessel küldi vissza labdámat. KEZDŐDIK A NAGY VISSZAVÁGÓ.


« vissza