Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

A vallási, törzsi, etnikai gyűlölet járványa


AZ UTOLSÓ DIVAT SZERINT ÖLTÖZÖTT HÖLGY — frizuráját a Placé
Vendôme egyik méregdrága fodrásza csinálhatta — ült a közelemben a Párizsból Algírba tartó repülőgépen. Férje szintén elegáns volt. Arabul beszéltek. Amikor a pilóta bejelentette, hogy rövidesen leszáll a gép az algíri repülőtéren, az asszony elvonult a mosdóba, s néhány perc múlva az arab nők fehér, hosszú ruhájában tért vissza, arcát fátyol borította. A megérkezés után, a csomagátvevő csarnokban még láttam a férfit, kis imaszőnyegén, kelet felé fordulva mormogta az előírt fohászt Allahhoz.

Mindez még a szükségállapot bevezetése előtt, 1992 elején történt. Azóta az iszlám fundamentalizmus ereje tovább növekedett, és tart a könyörtelen küzdelem a kormánycsapatok és a lázadók között. Egy éve gyilkolták meg Muhammad BOUDIAF köztársasági elnököt, s azóta Algír olyan, mint az ostromlott város. Harckocsik és a biztonsági erők egységei megszállva tartják a város stratégiai pontjait, ellenőrzik a forgalmat. Az Algírt környező területeken is sok híve van a FIS-nek, az Iszlám Megmentési Frontnak, vagyis a vallási szélsőségeseknek. Mohamad Hardi, az ország belügyminisztere erősen borúlátó. „Valahányszor lecsapunk, ők (a terroristák) ellenakcióval válaszolnak. Nem tudjuk, honnan jönnek és merre mennek.”

Harminc évvel ezelőtt, a nemzeti függetlenség elnyerésekor Algéria jövője biztosnak látszott. Az ötéves háborúban elnyert győzelem páratlan tekintélyt kölcsönzött a gyarmatosítás ellen küzdő népek körében az új algériai rendszernek, s a szaharai olaj a nagyarányú gazdasági fejlődés ígéretével kecsegtetett. Bár sok munkakereső kivándorolt Franciaországba, s ez azóta is tart, a hetvenes évek végéig új, gyakran pazarló beruházások indultak meg, s a fellendülés, ha akadozva is, de tovább tartott. A nemzetközi olajpiac megrázkódtatásai aztán szétzilálták a gazdaságot, az életszínvonal süllyedt és nőtt az elégedetlenség. A lakosság száma rakétasebességgel nőtt, jelenleg 26 millió, ennek hetven százaléka harminc év alatti.

A hivatalos körök még felbecsülni sem tudják a FIS aktív híveinek számát, mert sokan nemcsak vallási, hanem politikai okokból is szemben állnak a kormányzó hatalommal. Az algériai közép- osztályban ugyanis erősek a szekuláris hagyományok és a francia kulturális tradíciók. A fundamentalista terrorizmus áldozatainak száma meghaladja az ezret, különösen a kormányhivatalnokok, katonák és a vallási türelmet hirdető újságírók élete van állandó veszélyben. A Radio Wafa, a fegyveres fundamentalisták földalatti rádiója harminc franciául beszélő újságírót ítélt halálra. Legutóbb a lakása előtt fejbe lőtték az egyik ismert regényírót és lapszerkesztőt, aki nyíltan kifejezte csodálatát a francia irodalom iránt. A fundamentalisták célja a 132 éves francia uralom minden maradványának kiirtása. A humán értelmiség tagjai már saját fegyveres védelmi egységük megszervezésén gondolkodnak. „A fundamentalisták mindnyájunkat likvidálni akarnak” — mondotta Karím Djaad, az egyik hetilap szerkesztője.

Ma a félelem az egyetlen közös érzés Algériában. Az általános bizonytalanság elriasztja a külföldi befektetőket és a turistákat egyaránt. Amíg nincs stabilitás, addig nem jön a külföldi tőke. De a külföldi tőke nélkül nem lehet stabilitást teremteni. Ez az ördögi kör. Az öttagú Legfelső Államtanács azt ígéri, hogy folytatni fogja a demokratikus átalakítást. Még az év vége előtt népszavazást tartanak — ígérik. De az algériaiak nagy része nem hisz ebben. Az államtanácsnak engedményeket kellene tennie, enélkül nem állíthatja oldalára a demokratikus erőket. A harminc évvel ezelőtti remények és fényes kilátások szertefoszlottak.

MÁS MUZULMÁN ORSZÁGOK KORMÁNYAINAK is meggyűlt a baja az iszlám szélsőségekkel. HOSZNI MUBARAK egyiptomi elnök, az amerikaiak megbízható szövetségese vállalta a fundamentalistákkal szemben álló erők szervezését világméretekben. Május végén Egyiptomban tömegletartóztatásokat rendelt el, mert Kairó belvárosában három embert megölt egy gépkocsiban elhelyezett bomba, s ezzel a terroristák áldozatainak száma 130 fölé emelkedett. Ismét megszaporodtak a külföldiek elleni támadások. A turista autóbuszok kiemelt célpontjai a kormányellenes szélsőségeseknek, az idegenforgalom eddigi veszteségét több mint egymilliárd dollárra becsülik.

Mubarak folyamatosan elítéli az iráni és szudáni vezetőket, mivel a színfalak mögött támogatják a terroristákat. Homályos a szerepe Szaúd-Arábiának, Pakisztánnak és több öbölmenti országnak is. Egyike a legveszélyesebbeknek az „afgán kapcsolat”. Az 1993. február 26-i merénylet a New York-i Világkereskedelmi Központ ellen szintén afgán szervezetekre vezethető vissza. Bonyolítja a helyzetet, hogy annak idején, amikor a szovjet hadsereg még Afganisztánban tevékenykedett, az amerikaiak szervezték az afgán ellenálló csoportokat Pakisztánban.

A szaúdiak szerepének legújabb bizonyítéka OSZAMA BIN Ladin esete. Szaúd-Arábia egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb családjának a tagja, már a nyolcvanas évek elején szervezte az afgán ellenállókat, most pedig az egész világra kiterjedő arab terrorizmus egyértelmű támogatója. Nehéz szétválasztani, hol végződik a vallásos fanatizmus, és hol kezdődik a terrorizmus. A radikálisok egyre több nehézséget okoznak ugyanakkor Szaúd-Arábiának és az öböl-menti emirátusoknak. Egyfelől emberjogi elveket hirdetnek a szigorúan iszlám szellemű társadalomban, ahol a nőknek még kötelező a fátyol és tilos az autóvezetés, a gyilkosságot, a nemi erőszakot és a vallásos közömbösséget lefejezéssel büntetik. Másfelől élesen bírálják a szaúdi hercegek képmutatását, megvesztegethetőségét és a királytól követelik a Korán előírásainak még szigorúbb betartatását.

Mint látható, a szélsőségesek különböző taktikát követnek. Az elnyomással szemben nyíltan fellebbeznek a liberális gondolkozású amerikai és európai politikusokhoz, a fundamentalista eszmék terjesztéséért pedig anyagi támogatást követelnek a reakciós arab kormányoktól.

A VALLÁSI SZÉLSŐSÉGEK ERŐSÖDÉSE MELLETT Újra fellángoltak a törzsi, etnikai ellentétek, különösen a Szaharától délre fekvő afrikai országokban. A Newsweek Vér-gyűlölet címmel hosszabb összefoglalót közöl Libéria, Nigéria, Angola, Zaire, Uganda, Kenya, Zambia, Burundi és Ruanda helyzetéről. Félő, hogy a modern társadalom felépítésének eddigi kísérleteit a törzsi ellenségeskedés romba dönti, s az etnikai háborúk, az éhség, a korrupció és a gyarmatosítás visszamaradt öröksége a teljes összeomlás szélére sodorja ezeket az országokat. Libéria, amelyet a múlt században az afrikai négerek szabad állama gyanánt hoztak létre, s ahová sok ezer amerikai néger is áttelepült, most a gyilkos terror légkörében él. Szétloccsantott koponyájú és megcsonkított holttestek borítják hajnalonként Monrovia utcáit. A legtöbbjük asszony és gyerek. Az ideiglenes kormány Charles Taylor gerillahadseregét teszi felelőssé a tömeggyilkosságokért, ő viszont a kormányt a vérfürdőkért.

A törzsi gyűlölet pestisjárványként terjed a szub-szaharai Afrikában. A 60-as években függetlenné vált országok értelmisége úgy hitte, hogy a törzsi háborúzás a gyarmatosítók aknamunkájának következménye volt.

A szembenállás gyökerei azonban mélyebbre nyúlnak, hiszen a faji, nyelvi, vallási különbségek még a fejlett nyugati országokban — tavaly Los Angelesben is — véres zavargásokba torkollhatnak; a társadalmi szerveződés alacsonyabb fokán álló, mesterséges határok közé szorított afrikai törzseknél pedig szinte szükségszerűen vezetnek belháborúkhoz. Nigériában az 1967-69-es biafrai polgárháború óta nincs igazi nyugalom; Zairéban Mobutu elnyomó rendszerével szemben egyre erősödik a fegyveres ellenállás, különösen a kasai törzs részéről; Angolában JONAS Szavimbí a feketék jogainak védelmét hirdetve vezeti felkelőit a kevert lakosságra (portugálnéger) támaszkodó OVIMBUNDU kormánya ellen. Harminc évvel a függetlenség elnyerése után sem alakult ki sehol szilárd rendszer, a népi gyűlölködés lappangó tűzhányója bárhol kitörhet ismét.

A leginkább elgondolkoztató mindazonáltal az idegengyűlölet fenyegető terjedése a fejlett nyugat-európai országokban, azokban, amelyek eddig befogadták a politikai, gazdasági, etnikai okokból menekültek millióit. Németországban 1991-ben támadtak rá először a menedéket kereső keletről érkezettekre, s azóta egymást érik a török vendégmunkások házai ellen intézett, több halálos áldozatot követelő támadások. Legutóbb Solingenben gyújtották fel egy két évtizede ott lakó török család házát, két asszony és három kisgyerek vesztette életét a lángok között. A tettesek minden esetben neonáci fiatalok voltak. A Németországban élő 1,8 millió töröknek semmi köze sincs a menekültkérdéshez, őket a németek elsősorban olyan munkák ellátására szerződtették, amelyeket a jóléti társadalom polgárai már nem végeznek el. Az idegenek összlétszáma 6,4 millió, további sorsuk az új német törvények hatályba lépése után kérdésessé válik.

A gazdasági recesszió és a munkanélküliek számának növekedése Németországban maga után vonta a követelést, hogy csökkentsék a külföldi munkavállalók számát. Ez azonban csak a felszín, amely alatt a mélyben a régi előítéletek, beidegződések munkálkodnak, s a félelem, hogy a keleti határok megnyitása után orosz, ukrán, lengyel és más kivándorlók és szerencselovagok milliói özönlenek majd nyugat felé. Az első hullám mindenképpen Németországot éri el. Felmerült a kettős állampolgárság bevezetése, de ennek elfogadására kicsi az esély. A rendszabályok keménnyé, merevvé válnak, legfeljebb keskeny réseket hagynak a bevándorlóknak.

FRANCIAORSZÁGOT SEM KERÜLTE EL AZ IDEGENGYŰLÖLET JÁRVÁNYA. A parlament is elfogadta a „zéró bevándorlásának nevezett törvényt, ami rendkívül megszigorítja elsősorban a harmadik világból érkezők befogadását, és felhatalmazza a rendőrséget, hogy határozottan lépjen fel az illegális bevándorlókkal szemben. Bár a politikai menekültek előtt nem eresztik le a sorompókat, a kérelmezőket alaposabb vizsgálatnak vetik alá. A legellentmondásosabb a polgármestereknek adott új felhatalmazás, amellyel megakadályozhatják francia állampolgárok és idegenek házasságát.

A faji diszkrimináció erősödése figyelhető meg Nagy-Britanniában is. A külföldön született letelepültekkel szemben az ellenérzés „elfogadhatatlan méreteket öltött” — állapította meg a Faji Egyenlőség Bizottsága.

Mindehhez még annyit, hogy egész Nyugat-Európában gyakorlatilag bezárultak a kapuk a boszniai és általában a balkáni menekültek előtt.

Vallási engesztelhetetlenség, törzsi szembenállás, idegengyűlölet. Elszomorító kép a huszadik század végén.



« vissza