Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

A vállalati sorban állás megszüntetéséről

 

(A vállalatok fizetésképessé tételének elősegítése)

 

EZ A DOLGOZAT tömören tartalmazza azokat a megfontolásokat, amelyek révén a vállalatok körbetartozásából adódó sorban állás felszámolását elő lehet segíteni. A probléma megoldásának a gazdaság mozgásba hozása, a vállalkozás sikeressé tétele, a privatizálás ad aktualitást.

Az adósságtömeg megmozdítása nélkül a magyar gazdaság hatékonyan nem működtethető, az állami vagyon pedig racionálisan, gazdaságosan nem kezelhető.

A Banki Sorban Állás (BASA) felszámolását elősegítő számítógépes rendszer létrehozása nagyon fáradságos és költséges, de sokkal nagyobb kár és veszteség éri az országot, ha a probléma megoldását célzó állami beavatkozás elmarad. A sokrétű feladat felismerését és áttekintését a szerteágazó tennivalók bemutatása segíti elő. Ez is érzékelteti a probléma megoldásának nehézségeit, egyben rámutat a banki szolgáltatások fejlődésének jövőbeni tendenciáira.

 

AZ ELŐZMÉNYEK ÁTTEKINTÉSE

 

A napi sajtó rendszeresen ad hírt csődökről, felszámolásokról, s azokról a gondokról, melyek a keleti piacok összeomlásából, a világméretű recesszióból adódnak. A piacvesztés folytán a statisztikai adatok a termelés ágazatonkénti 30-50 százalékos visszaesését jelzik. A vállalatok likviditási gondjai évről évre fokozódnak, aminek következtében egyre több vállalat tetemes veszteséggel zárja az évet.

A reformer közgazdászok egy része úgy vélte, a banki sorban állás felszámolásának problémájával kormány szinten nem kell foglalkozni, az magától is megoldódik, ha az állam azonnal és teljes mértékben kivonul a gazdaságból. Később, az egy-két év alatt végbemenő privatizációra való hivatkozás, az állami vagyontól való gyors megszabadulási törekvés adott alapot a semmittevésre. Jelenleg a csődtörvénybe kapaszkodnak, meg abba, hogy „holnapra mindenki sikeres vállalkozóvá válik”, miközben a betéti kamatokkal többet lehet keresni, mint a vállalkozási nyereséggel.

Ezek a hamis remények leginkább a termelési, az értékesítési, a kereskedelmi, a piaci, az adózási és egyéb pénzügyi, gazdálkodási reálfolyamatok félreismeréséből, illúziókból, naiv elképzelésekből, légvárak építéséből fakadtak. Ma már világosan látható, hogy elmarad a nagyarányú külföldi segítség, a cégek jelentős részének eladása hosszú időt vesz igénybe, s így az állam vagyona védelemre szorul. Ezért is kell foglalkozni az állami vállalatok sorsával, azok tartozási helyzetével, mivel ez kihat a tulajdon életre keltésére, a vállalati és banki privatizáció sikerére. Hiszen adóssággal terhelt vállalatot nehezen lehet kedvező áron eladni; tetemes behajthatatlan kintlevőség esetén pedig a bankokat lesz nehéz privatizálni. Bonyolítja a helyzetet, ha az állami vállalati vagyon hitelfedezetként kerül a bankok tulajdonába. Bár számos jel arra utal, hogy az eddig alkalmazott monetáris politika sikeres, általa az infláció kézben tartható, a pénzügyi szféra eredményesnek látszik, ugyanakkor a termelés, a GDP jelentősen csökken, a költségvetés hiánya a tervezettnél folyton nagyobb lesz, a munkanélküliség nő, a társadalom rohamosan elszegényedik, a reálgazdaság fokozatosan megy tönkre, vagyis a reál- és pénzügyi folyamatok egyre inkább távolodnak egymástól, holott azoknak egységet alkotva kellene befolyásolni a gazdaság állapotát. Ilyen körülmények között egyre aggasztóbb a gazdasági visszaesés, ezért is fontos feladatként lép elő a likviditás gondjainak és problémáinak a megoldása.

Ebben a dolgozatban — matematikai előismeretek nélkül — vázoljuk azokat az elképzeléseket és a megoldáshoz vezető utat, amely révén a banki sorban állás felszámolása elősegíthető. Ennek lényege, hogy az adósságtömeg megmozdítása érdekében a vállalatok egy része, a kölcsönös tartozások rendezésére, alacsony kamattal átmeneti jellegű (3-6 hónapos) törlesztési hitelt kapnának. A hitel felhasználása — szakaszos törlesztési stratégia alkalmazása mellett — számítógépes úton realizálódna, méghozzá úgy, hogy a pénzmozgatás szimulációs eljárással történne, s az átutalás csak egy lényegesen előnyösebb és kedvezőbb törlesztési állapotba jutás esetén valósulna meg. Mindez a pénzügyi közvetítés jobbá tételét is hivatott szolgálni. (Ehhez a pénzpiaci források választékát is növelni kell!) A szerző egy korábbi munkájában tárgyalta a problémakör matematikai alapjait. Ismertetett néhány összefüggést és tételt, s példákon keresztül „működtette” a megoldáshoz vezető algoritmust. Ebben a dolgozatban gyakorlati kérdésekkel és problémákkal foglalkozik, kerülve a matematikai és számítástechnikai megfontolásokat. Elsősorban azoknak szól, akik érdekeltek a probléma megoldásában, s így szükségük van megismerni, látni, mit kellene tenniük a közölt elképzelések megvalósulása érdekében.

A probléma gyakorlati kezelése és megoldása persze sokkal bonyolultabb az itt vázoltaknál. Akadnak olyanok is, akik reménytelennek látják a feladat megoldását, akik maguktól semmit, mindent máshonnan várnak. Bonyolult rendszerek szimulálását azonban ma már a modern számítástechnikai, informatikai eljárások és eszközök lehetővé teszik. Nekünk itt és most ezzel a lehetőséggel kell élnünk, marad a „sokkterápiás kezelés”, netán a veszteség leírása, vagy ami még ennél is rosszabb: a dermesztő közöny, a fagyos részvétlenség szellemi adottságaink és lehetőségeinek hasznosítása iránt.

 

A KIINDULÁS ALAPJAI

 

Induljunk ki szemléltető példa kapcsán abból, hogy az A, B, C stb. betűkkel jelölt vállalatok egymás közötti tartozásait az alábbi táblázat foglalja össze.

Értelmezés szerint a vízszintes F sor és a függőleges E sor kereszteződésében található 210 érték F-nek E-vel szembeni tartozását tünteti fel. A függőleges sorban található értékek összege a követeléseket (K), a vízszintes sorban található értékek összege a tartozásokat (D adja meg. Adott vállalat mérlegértékét a két érték különbsége adja, vagyis:

Mérleg = Követelés-Tartozás: M=K-T

Ezek szerint a B vállalati mérleg: 900-450=450, a D vállalati mérleg: 350—600=-250.

Adósságtömeg = Követelések összege = Tartozások összege

Példánkban adósságtömeg=3400.

Ha a tartozásokat pénzforgalom nélkül „kiegyenlítjük”, az induló táblázat a következőképpen alakul.

Megjegyezzük, hogy az angol „clearing” (kiegyenlítés) szó után „klíring”-nek nevezik a kereskedelemben a követelésnek és tartozásoknak bankátutalás útján készpénzfizetés nélkül történő elszámolását.

A kiegyenlítés utáni adósságtömeg = 1500, ami a tényleges adósság- tömeg 44,1 %-a. A táblázat átrendezhető úgy, hogy azon vállalatok köre, amelyek csak egymásnak tartoznak és mérlegértékük nulla, a táblázat jobb alsó sarkába kerülnek. Ezt az átrendezést tünteti fel az alábbi táblázat.

Ebből jól látható, hogy az E, F, G, H vállalatok valójában nem tartoznak egymásnak, az ő esetükben a tartozás rendezéséhez nincs szükség pénzforgalomra. Amennyiben A: 200, D: 250 hitelt venne fel a tartozások rendezésére, a vállalatok egymás közötti tartozása megszűnne.

Ha a nem pozitív mérlegértékek összegét elosztjuk az adósságtömeggel, eredményül a relatív tartozás értékét kapjuk, vagyis:

Relatív tartozás = Mérleg szerinti összes tartozás/Adósságtömeg Képlettel: fi=\M\/\X\

A relatív tartozás számszerű értéke kifejezi azt, hogy az adósságtömegnek a ténylegesen fennálló tartozás hány százaléka. Példánkban:

β=450/3400=0,132 (=13,2%),

ami azt jelenti, hogy a nyolc vállalat közül ténylegesen csak kettő — A és D — tartozik, s ezek az adósságtömeg 13,2%-át kitevő hitelből képesek adósságukat úgy rendezni, hogy valamennyi vállalat egymás közötti tartozása teljesen megszűnik.

Amennyiben A csak 150 (75%) D csak 200 (80%) hitelfelvétel mellett kezdené meg a törlesztését, a négy vállalat egymás közötti tartozásának (számítógépi úton történő) pénzmozgását az alábbi állapotba kerülés „akasztaná” meg.

Az adósságtömeg (150) az induló állapothoz viszonyítva mindössze 4,4%. Mondhatjuk úgy is, hogy a szükséges hitel (450) 78%-ával az adósságtömeg 95,6%-kal csökkenthető. Ez a gazdaságra már jelentős kihatással lehet. A nyolc vállalat közül ugyan három (A, C, D) még mindig tartozik, miután azonban a törlesztés során B 350 egységnyi összeghez jutott, elképzelhető, hogy a kintlevőség miatt csupán C- nek maradnak fizetési gondjai.

 

A HELYZET REÁLISABB JELLEMZÉSE

 

Valóságban a vállalatok nemcsak egymásnak, hanem olyan állami (költségvetési), hitelezői szférát érintő bázisoknak (TB, APEH, bankok stb.) is tartozhatnak, melyek viszont nekik feltehetően nem vagy nem jelentős mértékben tartoznak. Ez utóbbiakat Pi-vel (i = 1, 2...) jelöljük, s a helyzet reálisabb jellemzéséül az alábbi példát vesszük alapul.

Itt x a vállalat más vállalatoknak való tartozását jelöli,-p pedig az állami (adó, hitel és egyéb szolgáltatás jellegű) szféra területére eső tartozást tünteti fel. Ebből kifolyólag a vállalatok közötti relatív tartozás: 60/1.230=0,049 (=4,9%) a teljes relatív tartozás: 280/1510=0,185 (=18,5%)

A vállalatok közötti tartozások kiegyenlítése után, a vállalatok egymás közötti tartozását az alábbi táblázat mutatja.

Tegyük fel, hogy az adósságtömeg megmozdítása céljából az A, B, C, D, E vállalatok az alábbi „kedvezményes” hiteleket veszik fel.

Ha az állam (kormány) ragaszkodik ahhoz, hogy a H hitel az állami es vállalati szféra között Y.:(l-L) arányában kerüljön szétosztásra, akkor egy vállalatnak az állami kötelezettségek törlesztésére Hi=HX, a más hitelezőinek való törlesztésre pedig H2=H(1-Z) összeg áll rendelkezésre.

 

A HITELSZÉTOSZTÁS STRATÉGIÁJA

 

A többi vállalatnak nincs és nem is feltétlenül kell, hogy legyen törlesztési stratégiája. (A szétosztás részletkérdéseitől itt most eltekintünk, mivel ezeket elsősorban a törlesztési algoritmus működtetése során kell figyelembe venni!)

Ha a törlesztés céljából felvett hitelek szétosztásáról az itt megadott fontossági sorrenddel és mértékkel számolunk, akkor az alábbi tartozási helyzet áll elő.

A vállalatok közül tehát csak E tartozik A-nak. (Itt a tartozáscsökkenés 97,3%, a többinél 100%.) Ugyanakkor — a törlesztés gépi úton való végrehajtása után — A: 42; B: 12; C: 60; D: 0; E: 0 érték fölött diszponál. (Ezek azok a pénzek, melyeket a vállalatok — a hitel lejártáig — forgathatnak az időközben befolyt összegekkel együtt.) Ha ezeket az összegeket a vállalatok a még fennálló tartozások törlesztésére használnák fel, akkor a tartozásuk helyzetét az alábbi táblázat mutatja.

Ugyanezt az eredményt kapjuk e példa esetében akkor is, ha a vállalatok közötti tartozás törlesztését nem preferált módon hajtjuk végre. Tisztázásra vár, a hitelstruktúra hogyan hat az eljárástechnika megválasztására, s a preferált és nem preferált módon működő algoritmus mikor vezet azonos eredményre. (Az így kapott ismeretek elősegíthetik a futási idő lerövidítését.)

Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a 3. illetve 4. táblázat eredménye függ

1. a törlesztésre szánt hitelek vállalatonkénti számszerű alakulásától (az ún. „hitelvektortól”);

2. a vállalatok és az állami szféra közötti pénzmozgás szabályozásától (megválasztásától);

3. az állam törlesztési stratégiájától (a fontosság sorrendjétől és mértékétől);

4. a vállalatok törlesztési stratégiájától (a fontosság sorrendjétől és mértékétől).

Ezek alapján is nyilvánvaló, hogy az adósságtömeg megmozdításához kormányszintű elhatározásra és beavatkozásra is szükség van.

 

A MEGVALÓSÍTÁS ELŐNYEI

 

Az adósságtömeg megmozdításának, a banki sorban állás felszámolásának várható hitelszükségletét nem könnyű meghatározni.

Hozzávetőleges becslés is pusztán heurisztikus módon és szimulációs alapokon történhet, mivel a szükséges információk és adatok kellő biztonsággal csak a gépi számítások után állnak rendelkezésre. Némi körültekintéssel — az adósságtömeg ismeretében bizonyos becslés volt adható. A közelítő számítások azt mutatják, hogy a banki sorban állás felszámolása már az adósságtömeg 25- 30%-ának megfelelő rövid lejáratú hitel működtetésével is hozhat jelentős eredményeket.

Pénzforgalom nélkül is a valós helyzet szimulálása esetén

1. kiderülne, hogy a vállalatok egy része valójában egymásnak nem, vagy jelentéktelen mértékben tartozik;

2. tisztázódna, hogy melyek azok a vállalatok, amelyek hitelképesek, s hitel útján prosperálhatóvá tehetők;

3. reálisabb képet kapnánk arról, hogy a csődbe jutott vállalatok mennyire vannak csődben, s a csődeljárás során mennyire képesek hiteleiket rendezni;

4. kiderülne, melyek azok a vállalatok, amelyeket nem érdemes vagy nem lehet megmenteni.Ezek ismeretében a kormány adatokat, információkat kaphat arról, hogy

a) a tartozások ki nem fizethetősége, a törlesztések végrehajthatatlansága miatt az államháztartást milyen és mekkora veszteségek érik;

b) milyen adósságpolitikát és stratégiát alkalmazzon a gazdaság fellendítésére, s ez hogyan érinti a menthetetlen vállalatok körét;

c) indirekt módon, hogyan, kiket miként érintően szabályozza a pénzmozgást.

A bankok megtudhatják, értékelhetik azt, hogy

a) a törlesztési hitelből hosszabb távon milyen előnyeik és hátrányaik származhatnak;

b) milyen időszakonként, mennyi időre, milyen kamattal célszerű törlesztési hitelt nyújtani, s ezt milyen kockázattal tehetik;

c) az adósságtömeg és a vállalati mérlegszámok ismeretében milyen nagyságú hitelfelvételt sugalljanak a vállalatoknak, azért, hogy azt érdemes legyen felvenni, ugyanakkor az ő kockázatuk se legyen nagy.

A vállalatok eldönthetik, megítélhetik

a) mekkora hitellel kezdjék meg a törlesztést;

b) milyen törlesztési stratégiát válasszanak;

c) mennyire kritikus a gazdasági helyzetük a saját hibájukból, a piac alakulásából és a tartozás behajthatatlanságából kifolyólag;

d) felszámolásuk vagy megmenekülésük mennyire reális.

MINDEZEK mellett a legjelentősebb az a valójában fel nem mérhető, meg nem határozható haszon, amely az adósság- tömeg megmozdulásának a révén a termelésre, a forgalmazásra, a tartozások rendezésére visszahat, s a pénzforgalom áramlásával a gazdasági mozgások egészséges vérkeringését elindítja és szabályozza.

Természetesen ráfordításként jelentkezik az a költség is, melyet a szoftver rendszer létrehozására és működtetésére kell fordítani. Ez azonban nem számottevő érték, mivel az adósságtömeg csupán 0,03-0,05%-át teszi ki. A továbbiakban röviden vázoljuk azokat a feladatokat, amelyeket a szoftver rendszer kifejlesztése és létrehozása érdekében el kell végezni.

 

A BASA RENDSZER LÉTREHOZÁSÁVAL JÁRÓ FELADATOK

 

Azt a számítógépes szoftver rendszert, amely a Banki Sorban Állások felszámolását segíti elő, röviden BASA rendszernek nevezzük. Ahhoz, hogy a BASA program létrejöjjön, az alábbi feladatokat kell elvégezni:

1. Vizsgálni és elemzeni kell a valós helyzetet azért, hogy a matematikai modell és struktúrája híven kövesse a valóságot. Fel kell tárni azokat a matematikai összefüggéseket, melyekre az algoritmus kidolgozása, valamint a programozás során támaszkodni lehet és kell. Keresni kell azokat a feltételeket, melyek teljesülése a programozást megkönnyíti, a futásidőt lerövidíti. Ha lehet, tisztázni kell, hogy a hitelkonstrukció miként hat a preferált és nem preferált szempontok és feltételek mellett működő algoritmus eredményeire. Tanulmányozni kell az algoritmus gyorsításának megbízhatóságát. Szükség esetén adatellenőrző programot kell létrehozni és működtetni. Meg kell becsülni a feladat méretét és futási idejét. Biztosítani kell — paraméterek változtatásán keresztül is — szimulációs változatok készítését. Ki kell dolgozni döntési kritériumokat a „legjobb” kompromisszumos megoldások felismerésére és jelzésére. Az ilyen és ehhez hasonló feladatok megoldása elsősorban azokra a szakemberekre és specialistákra tartozik, akiknek a modellezés és algoritmizálás kérdéseivel, problémáival kell foglalkozniok.

2. Meg kell ismerni, fel kell tárni azokat az adatokat, amelyeket a gépi programnak kell a felhasználó számára szolgáltatnia. El kell végezni az algoritmus gépre adaptálását, a feladat mérete és a gépi kapacitás figyelembevételével. Szükség esetén el kell készíteni a gépi futtatást támogató segédprogramokat, a felhasználói kézikönyvet és egyéb dokumentációkat, valamint a képzést segítő jegyzeteket és oktatási anyagokat. Gondoskodni kell a program rugalmassá és felhasználó baráttá tételéről. Alkalmazásba kell venni mindazokat a programozástechnikai fogásokat és eljárásokat, amelytől a BASA rendszer minőségi szoftverré válik.

Az ilyen és ehhez hasonló feladatok elvégzése, ellátása elsősorban a munkában részt vevő kvalifikált programozókra hárul.

Megfelelő szakemberekből kialakított teamek esetén (és csak akkor) a BASA rendszer első változata 10-12 hónap alatt teszteléssel együtt elkészíthető. A felhasználói igények és szempontok figyelem- bevétele a jelzett határidőt akár jelentősen is módosíthatja. A határidő függhet a programmal szemben támasztott követelményektől is, ezért a feladatot komplexen kezelő program kifejlesztése akár évekig is eltarthat. A teamekben matematikusoknak, programozóknak, közgazdászoknak, pénzügyi, banki szakembereknek, kormányképviselőknek stb. kell összehangoltan együttműködni, s ezt a munkát a projekt vezetőjének kell koordinálni.

A teameknek nemcsak a szoftverrendszer létrehozása a feladata, foglalkozniuk kell mindazokkal a kérdésekkel is, melyek a likviditás vállalati, banki és kormányszervi szféráit érintik. Feltehetően ezeknek a problémáknak a behatóbb vizsgálatára külön teamet kell szervezni, s a kutatást és fejlesztést pedig tovább kell folytatni, mivel döntő hatással van mindez a bankok és hitelintézetek átalakítására, privatizálására.

A kelet-közép-európai országokban a banki sorban állás problémája a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok megváltozása folytán szükségszerűen és merült fel. Ugyanez előbb-utóbb a fejlett tőkés országokban is hasonlóan fog hatni. Ennélfogva a pénzforgalom nélküli törlesztés előre történő többlépcsős szimulálással való megoldása minden bizonnyal ezekben az országokban is előtérbe fog kerülni. Jóvátehetetlen hibát követünk el, ha mi ezt bevárjuk, s a megoldást biztosító módszert mint külföldi szellemi terméket megvesszük és adoptáljuk.

Sok probléma előidézője és okozója, hogy az államigazgatás felelősei gyakran kevés tudással is képesek némi eredményre szert tenni. Ha még több tudományos megfontolást és szakértelmet fektetnének munkájukba, jelentősen növelhetnék sikerüket és hatékonyságukat. Egyszer talán ők is belátják: egyik legszebb és legnemesebb feladata az embernek a tudomány eredményeinek, tételeinek a gyakorlati életbe való átvitele, mivel ezáltal teheti a legtöbb szolgálatot embertársai jólétének elősegítésére.

 

AZ ALKALMAZÁS GYAKORLATI LÉPÉSEI

 

A banki sorban állás felszámolását elősegítő programrendszer felállítása számos szempont szerint történhet, s ezeknek messzemenően szolgálnia kell a felhasználók alapvető érdekeit.

Az alábbiakban rámutatunk néhány, az alkalmazás kezdeti fázisában elvégzendő feladatra:

1. Meg kell szervezni a próbaszámítások elvégzését. E célra ki kell jelölni legalább egy számlakezelő bankot és azoknak a vállalatoknak a körét, amelyekre nézve a számításokat el kell végezni. A vállalatok kiválasztásánál célszerű érvényesíteni gyakorlati szempontokat. (Ilyenek pl.: vállalati nagyság, adósságtömeg, piaci pozíciók, termelésalakulás, privatizálás stb.)

2. A kijelölt vállalatokra nézve különböző hitelkonstrukciók és váltakozó preferencia stratégiák alkalmazása mellett szimulációs jellegű számításokat kell végezni, s a kidolgozott döntési kritériumok segítségével vizsgálni kell a legkedvezőbb kompromisszumos megoldásokat. Ezeknek a számításoknak káros következményei nincsenek, mivel ebben a fázisban ez még nem jelent — a pénzforgalom folyamatában — konkrét beavatkozást, csupán azt jelzi, hogyan változhatna meg a törlesztési hitelek hatására a tartozás helyzete. A számítások elvégzéséhez viszont nem fiktív, hanem valós adatokra van szükség, mert csak ezekre támaszkodva ismerhetjük meg a helyzetet.

3. Megfelelő szakemberek közreműködésével értékelni kell a gépi számítások eredményeit. Ki kell alakítani a vállalatok hitelképességének kritériumrendszerét. Meg kell állapítani, melyek azok a vállalatok, amelyek adósságát konkrét pénzmozgás nélkül is rendezni lehet. Elemezni kell, hogy a hitelképes vállalatok milyen nagyságú hiteleket vegyenek fel azért, hogy az adósságtömeg megmozdítása sikeres és eredményes legyen, ugyanakkor a felvett hitelek és kamatok ne a vállalatok további elnyomorításához, hanem fellendítéséhez, talpon maradásához vezessenek. Ajánlásokat kell kidolgozni a felszámolásra ítélt vállalatok körére és adósságaik átvállalására, rendezésére, számolva a tartozások más vállalatokra való hatásával is. Az a tény, hogy a lépésenkénti banki számlakezelés folyamatát sok lépésre előre szimulálni lehet, új lehetőségeket és helyzetet teremt a banki világ számára, s rámutat a bankok jövőbeni szolgáltatásának tendenciájára, a hitelnyújtás kockázatának csökkentési lehetőségére, mely a vállalkozónak is jelentős előnyére válik. Azok a közgazdászok és pénzügyi szakemberek, akiknek az itt vázolt feladatokkal kell foglalkoznak, kellő alapossággal felül kell vizsgálják a bankok információs rendszerének szolgáltatásait is. Abból induljanak ki, hogy az informatikai társadalom kialakulása elkerülhetetlen, s ennek megvalósulása elsősorban a bankok információs hálózatának kiépülésével veszi kezdetét, mivel a társadalmi élet a pénzmozgáson keresztül lélegzik.

4. Elő kell készíteni a vállalatok körének fokozatos bővítését, éles adatokkal a számítások elvégzését. Meg kell oldani a pénzügyi elszámolási folyamat „elvágását”, metszetének rögzítését, s az így kapott adatbázison a számítások gyors elvégzését, az eredmények folyamatban való adaptálását, a törlesztési hitelek szétosztásának realizálását, a rendszer széleskörű elterjesztését.

A KÖZÖLTEKKEL érzékeltetni AKARTUK, hogy a likviditási gondok megoldása során mennyire összetett és sok irányban ható feladatokat kell megoldani, ellátni, s a matematika és számítástechnika eszközeinek igénybevétele mennyire újszerű szemléletet sugall. A közölt problémák a tőkés világban ma még nem jelentkeznek annyira erőteljesen és aktuálisan mint nálunk, mivel a keleti piacok gyors összeomlása nem befolyásolta számottevően gazdasági gondjaikat. E problémák azonban előbb-utóbb minden piacot vesztő országban megjelennek, s a gazdasági visszaesés és pangás hatására a likviditás gondjai és problémái felerősödnek. Ha időben kezdünk a problémák megoldásához, helyzeti előnyre tehetünk szert, szellemi eredményeinket pedig külföldön is értékesíthetjük. Ez a legtöbb, melyet a kialakult helyzetben tehetünk.

Ha viszont nem teszünk semmit, esély ugyan van a likviditási gondok megszűnésére, de a kár, ami mulasztásunkkal keletkezik, szinte felbecsülhetetlen, s nagy mértékben kihat az ország gazdasági, társadalmi fejlődésére.



« vissza