Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

A történelmi dugattyú kelet felé mozdul

WASHINGTON POLITIKÁJÁBAN az utóbbi száz esztendő tanulságai alapján mindig három főirányzattal kellett számolni: az elsődleges európai orientáció, az elsődleges ázsiai szemlélet és a befelé fordulás, az izoláció. Egy világhatalom természetesen egyetlen térséget sem hanyagolhat el teljesen, de az korántsem mindegy, hogy a hangsúlyok merre tolódnak el.

A szovjet birodalom összeomlását követően a fő figyelem természetesen az európai fejleményekre irányult. Olyan folyamatok indultak meg, amelyek lényegesen befolyásolhatták az Egyesült Államok jövő kapcsolatait Európa három övezetével, Nyugat-, Közép- és Kelet-Európával. Az utóbbi két esztendőben az itt tanúsított határozatlanság és az ennek következtében elszenvedett kudarcok ismét az „Először Ázsia” koncepció irányába tolták Washington nemzetközi politikáját, illetve megerősítették az izolációs szemléletet, hiszen BILL CLINTON egész választási hadjáratában a gazdaságra és a belső problémákra összpontosította figyelmét.

Időközben messze kiható változások formálódtak az ázsiai- csendes-óceáni térségben. Legutóbb, egy sanghaji nemzetközi konferencián már megfogalmazták a kérdést: „Kína lesz-e a következő szuperhatalom?” Az International Herald Tribune-ban Flora Lewis, aki tudósítóként volt jelen, idézte LI Kuan Ju, a volt és igen sikeres szingapúri miniszterelnök szavait, aki szerint „Ázsia ma még igényli az Egyesült Államok és Európa támogatását, de 2020-ra Ázsia már megállíthatatlan lesz”. Olyan nézetek is elhangzottak, hogy egy évtized múlva Kína GDP-je, nemzeti összterméke meghaladja az USA-ét, kétszerese lesz a japánnak és háromszorosa a németnek. A jelenlegi egy főre jutó nemzeti jövedelem 370 dollárja, 7300-ra emelkedik.

Bonyolult új stratégiai térkép rajzolódik ki. A kelet-ázsiai általános fellendülés új gazdasági központokat hoz létre. A XXI. századra Kína, Japán, a megerősödött Oroszország, az egységessé váló Korea új együttműködési és feszültségi viszonyokat hoz létre, amelyekkel az Egyesült Államoknak szembe kell néznie. Mindenesetre a kisebb ázsiai országok és Ausztrália feltétlenül szükségesnek tartják az USA további gazdasági és katonai jelenlétét. Nehéz időszakon megy keresztül az amerikai-japán szövetség is. Washington elhatározta a Dél-Koreában és Japánban állomásozó 90.000 főnyi haderejének fokozatos csökkentését, viszont ha Japán fölött megszűnik az eddigi amerikai védelmi ernyő, kénytelen lesz kiépíteni saját haderejét, amitől a hideg fut végig minden ázsiai és csendes-óceáni ország hátán. Az esetleges amerikai kivonulás veszedelmes hatalmi vákuumot hozna létre és újjáélesztené a kínai-japán versengést.

Az amerikai-kínai és az amerikai-japán viszony súlyos feszültségekkel terhes. Rövidesen az amerikai törvényhozás elé kerül a Kínának adandó legnagyobb kedvezmény kérdése. Az amerikai vállalatok egymás sarkára hágnak a sietségben, hogy beruházzanak Kínában, ugyanakkor az amerikai törvények szerint a legnagyobb kedvezmény megadása szorosan kapcsolódik az emberi jogok tiszteletben tartásához. Márpedig Kínával szemben sok az érthető kifogás. Mi lesz fontosabb? Az óriási kínai piac megnyitása az amerikai áruk és vállalatok előtt, vagy a demokrácia elveinek képviselete? De az USA-nak más követelései is vannak. így nehezményezik a kínai rakéták eladását — jelenleg Iránnak és Szíriának. Kínának be kellene szüntetnie rakétaexportját, ugyanakkor mégsem akarják „rossz fiúként” kezelni a világ legnépesebb országát, amely egyébként atomhatalom is. Az amerikai vállalatok közül a Levi Strauss ruházati óriás — állítólag az emberi jogok megsértése miatt — kivonul Kínából, de az üzletemberek nagy része kevésbé érzékeny az emberi jogok iránt. Kína gazdasága — mint mondottuk — tüneményes növekedési ütemet mutat fel, már ma is harmadik legnagyobb a világon az USA és Japán után. 1992-ben kétezer milliárd, azaz amerikai szó- használat szerint két trillió dollár értéket termelt. A Világbank értékelése szerint egy évtized múlva Kína, Tajvan és Hongkong együttes gazdasága nagyobb lesz, mint az USA-é. Az ázsiai gazdasági életben már nem egyedül Japáné a túlsúly, a domináns szerep, hanem két nehézsúlyú szereplő, Kína és Japán irányítja a folyamatokat. A Nemzetközi Pénzügyi Alap egy másfajta számítás alapján — ebben a jövedelmek tényleges vásárlóerejét hasonlítja össze — az egy főre jutó nemzeti jövedelem Kínában nem az előbb említett 370 dollár, hanem 1600 dollár. A Newsweek tudósított erről. Kína gazdasági növekedési üteme jelenleg 12 százalékos, egyes tengerparti övezetekben pedig 15 százalékos. A hivatalos cél évi nyolc százalék. Máris 8700 „különleges fejlesztési zóna” alakult ki a gazdasági térképen.

A POLITIKAI VEZETÉS SZIGORÚAN FIGYELEMMEL KÍSÉRI a hivatalosan szocialista piacgazdaságnak nevezett rendszer hátrányait (bűnözés, korrupció, infláció, egyenlőtlen fejlődés) és előnyeit, és mindenképpen ügyel a belső társadalmi stabilitás megőrzésére. A nyugati módszereket éppúgy tanulmányozzák, mint az ijesztő oroszországi fejleményeket. TENG HSZIAO-PING pragmatizmusa az irányadó elv, szigorúan megtartva ugyanakkor a politikai ellenőrzést az egész ország fölött. Az emberi jogok tiszteletben tartása és a demokrácia kiépítése még várat magára. A közvélemény úgy véli, hogy a gazdasági fejlődés nyomán az is elkerülhetetlenné válik. A 2000-ik év Olimpiai Játékainak megrendezésére benyújtott igény mutatja a vezetés magabiztosságát, az ország növekvő tekintélyét.

A második világháború után az USA Ázsiában a kétoldalú kapcsolatokra építette politikáját. A mai helyzetnek megfelelően célszerű változtatni ezen, és multilaterális szerkezetet kell kialakítani a régi helyett. Az USA így nem a „kívülről egyensúlyozó”, hanem a „résztvevő egyensúlyozó” szerepét fogja betölteni. A júliusra Szingapúrba összehívott miniszteri értekezleten az Egyesült Államok, Japán, Ausztrália, Kanada, Új Zéland, Dél-Korea és az ASEAN országai (Indonézia, Malajzia, a Fülöp-Szigetek, Szingapúr, Thaiföld és Brunei) képviseltetik magukat. A résztvevőket ez még nem elégítette ki, s a nagyobb biztonság érdekében a meghívást kiterjesztették a kommunista, illetve volt kommunista országokra, Kínára, Oroszországra és Vietnamra. Ez is jelzi a kapcsolatokban végbemenő átcsoportosulást.

JÚLIUSBAN ÜLNEK ÖSSZE TOKIÓBAN a hét legfejlettebb ország állam- és kormányfői, s a nyolcadik hely BORISZ JELCINÉ. A találkozó olyan időpontra esik, amikor az amerikai-japán kapcsolatok mélypontra zuhantak. A japán Nemzetközi Kereskedelmi és Ipari Minisztérium, a gazdasági expanzió fő szervezője és összehangolója, elkerülhetetlennek tartja az összeütközést a Clinton-kormány- nyal. Az új amerikai jelszó az „irányított kereskedelem”, ami nem kevesebbet takar, mint a japán exporttöbblet ötven százalékos, drasztikus csökkentését és a japán piac teljes megnyitását az USA árui előtt. Az érdekeltek, sőt a világgazdaság főbb szereplői, jól emlékeznek 1992 januárjára, amikor Bush elnök — hasonló követeléseket hangoztatva — rosszul lett a díszvacsorán. Megegyezés azóta sem jött létre, a jelek szerint erre most sem lehet számítani, jóllehet a japán gazdaság is komoly nehézségekkel küzd. Mijazava Kiicsi japán miniszterelnök — éppen a szabadkereskedelmi elvek és a GATT megállapodások védelmében — máris ellentámadásba ment át. A japán külkereskedelmi többlet 1992-ben 126 milliárd dollár volt. Az idei év első három hónapjában pedig már 36,1 milliárd, ami arányában egyharmaddal több, mint a múlt évi. A többletet immár harminc év óta nemcsak a kiváló minőségű áruk eladása okozza, hanem a belső piac viszonylagos szűkössége is. Japánban a GDP 56 százaléka kerül belső fogyasztásra, amíg ez Európában 64, az Egyesült Államokban 68 százalék.

A világgazdasági recesszió mindamellett Japánt is új stratégia kidolgozására és jelentős strukturális változtatásokra készteti. A vállalatok átszervezik működésüket, a felesleges munkaerőt elbocsátják (hallatlan változás ez az ország eddigi gyakorlatában), lecserélik a nem eléggé sikeres vezetőket, növelik a belső eladásokat, csökkentik az árakat, a kisebb dél-kelet-ázsiai országoktól vásárolják az alkatrészeket, még jobban áramvonalasítják a termelési folyamatokat. Javítják az élet minőségét és növelik a versenyképességet. Az export fejlesztését nehezíti a jen magas árfolyama, ami nem jelent kevesebbet, mintha kilenc százalékkal növelnék az USA-ba szállított áruk vámtételét. Most 105 milliárd dolláros élénkítési programot dolgoztak ki, melynek során elsődlegesen az orvosi technológiát, a telekommunikációs eszközöket és a szuperkomputereket előállító vállalatokat támogatják — írja az International Herald Tribune. Sokan azt hitték, hogy a japán tőkeexport és a külföldön működő japán vállalatok termelése csökkenteni fogja a Japánban gyártott áruk kivitelét. Ennek ez ellenkezője történt. A külföldi japán vállalatok a legnagyobb vásárlói az anyaországi termékeknek.

Egész Kelet-Ázsia a magasabb termelékenység, a még összetettebb és rafináltabb termékek előállításának lázában él. E törekvésükben Japánra támaszkodnak, mert a gyakorlati know how-t tőle kapják. így óriási összegekért vásárolják a legmodernebb technológiát.

MENNYIBEN MÓDOSÍTJÁK Japán általános politikáját a gazdasági törekvések? Japánnak a Kelet-Ázsia vezetésére és a hegemén szerepre támasztott igénye soha nem szűnt meg — állítja a Newsweek. Indokként az ojuku működését hozza fel. Ez a szélsőségesen nacionalista és expanzionista szervezet az utóbbi időben egyre erőteljesebben hallatja hangját. Egyaránt követelik a császár isteni mivoltának helyreállítását, az amerikai ihletésű alkotmány elvetését és a sintó államvallássá nyilvánítását. A „császári rendszerben” látják Japán jövőjét, amint az Hirohito császár idején volt és szeretnék, ha AKIHITO császár is magáévá tenné. Nem nagyon bíznak NARUHITO trónörökösben, aki június 7-én egy modem szellemű leányt vett feleségül. A Krizantém Trón viszont a jelek szerint nem osztja a szélsőségesek elképzeléseit. Sokan azt állítják, hogy az ojuku a színfalak mögött kapcsolatokat tart fenn a jakuzával, a szervezett bűnözéssel. De még az amerikai lap sem valószínűsíti, hogy a szélsőségesek veszélyeztetnék az ország társadalmi és politikai stabilitását.

Végül hadd ejtsünk még szót a kambodzsai választásokról. A május utolsó hetében megtartott választások két alapvető kérdés körül forogtak: egyfelől a HUN SEN vezette kormánypárt megőrzi-e hatalmát Norodom SZIHANUK herceg (és fia) híveivel szemben; másfelől a POL POT-féle terroristáknak sikerül-e kudarcba fullasztaniuk a választásokat. Végül, mivel az ENSZ békefenntartók és a szavazatellenőrök felügyelete mellett folytak le a választások, megfelelt-e az ENSZ a bizalomnak. Bár a választás megtörtént, az eddigi fejlemények alapján azt kell mondani, hogy a Vörös Khmerek továbbra is veszélyeztetik a törvényes hatalmat.

A törvényeiről híres C. NORTHCOTE PARKINSON történelmi dugattyú elmélete szerint a mozgató erő a motorhenger hol keleti, hol nyugati oldalán van. Lehet, hogy a dugattyú immár Nyugatról ismét Kelet felé mozdul el?



« vissza