Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Olvasói levél


TISZTELT SZERKESZTŐSÉG!


L
apjuk 1993. májusi számában olvastam VÁCZI Gábor Az üdvösség birodalma c. írását, melyre az alábbiakban szeretnék röviden reagálni. Kérem, hogy amennyiben lehetséges, levelemet közöljék is a legközelebb megjelenő Magyar Szemlében.

A kis- és nagycsoportos pszichoterápiás módszerek némelyikében az egyik legalapvetőbb elv, melyet ott a terapeuták alkalmaznak, az, hogy a beszélgetések során azonnal közbe kell szólniuk, amikor valaki saját érzelmeit és értékítéleteit általános alany használatával fogalmazza meg például így: „Az ember ilyenkor úgy érzi..."; vagy: „Erre persze mindenki arra gondol..." Amikor ugyanis valaki így fogalmaz, önmagát is, de hallgatóságát még inkább manipulálja, azt a benyomást keltve, hogy egyéni véleménye egyszersmind a többségé is — másrészt pedig elrejtőzik az ítéletalkotás felelőssége elől.
Az első, ami Váczi Gábor tanulmányában szembeötlött, az általános alany ilyen jellegű, erőteljes használata volt. írásának két szereplője van: a „Szekta", amely alatt a Hit Gyülekezetét érti, és a közelebbről meg nem nevezett „Kívülálló" (általános alany). „Kettejük" között a szakadékot a szerző teljesen áthidalhatatlanként érzékelteti. „A kívülálló szerint a pünkösdiek új, evangéliumi egyháza nem szerves folytatása a tradicionális kereszténységnek" — mondja. Máshol pedig: „A kívülálló ismét gyanakszik.."; vagy: „...a kívülálló úgy véli: ... kapcsolódásuk a kereszténységhez pusztán formális, tényleges tartalom nélküli, és teljességgel más célokat szolgál."
Erős szavak ezek — annál is kevésbé korrekt valamilyen előzetesen elfogadott általános értékítélet formájában kimondani őket.
Napról-napra gyarapszik a közösség lészáma" — írja ugyanakkor. De miképp válhatnak hirtelen tagjaivá, hogyan csatlakozhatnak hetente ötvenesével azok, akik előtte így gondolkoztak: „Kívül sajnos mindez azt jelenti, szeretetük, áldottságuk — és a Lélek, amit megkaptak — gyenge ahhoz, hogy kiterjedjen a Gyülekezet határain túlra; nem tud átsugározni a közösséget védő vasfüggönyön..." Mi teszi tehát őket az ország leggyorsabban növekedő vallási csoportjává? A Kívülvaló — állítólag — „a különböző szenvedélyek, mániák és csoportok befolyásából kikerülő és újabb függőséget kereső", „magányos szeretetlen", „elszemélytelenedett", „megszállott tudatú" (!) embereket lát, akikben „a Szekta jó ösztönnel érintetlenül hagyja azokat a betegséggócokat (!), melyek... jól felhasználhatók..." Váczi Gábor itt mintegy tízegynéhány ezer, Istent ugyan nem hagyományos módon, de szívből kereső magyar állampolgárt minősít nagy társadalmi konszenzust sugalló általános alanyának nevében.
ILYETÉN HANGÜTÉSŰ BEVEZETÉSE UTÁN hasonló attitűddel veszi szemügyre a közösség teológiáját. A Hit Gyülekezetének törekvése teológiai szempontból nagyon röviden összefoglalható: folyamatos, dogmatikailag még nem lezárt felkutatása azoknak a keresztény értékeknek, amelyek — mint az az Új- és az Ószövetség szövegének és a keresztény egyházak reális állapotának bárki által könnyen elvégezhető összevetése által kiderül — úgy tűnik, hiányoznak a jelenlegi társadalomból. Ide tartozik a Megváltás valóságos voltának hirdetése, mely mind az Evangéliumok, mind a többi ószövetségi írásokkal bizonyíthatóan összhangban, abban áll, hogy Jézus Krisztus a benne hívőket nemcsak a bűntől, de a betegségtől, fizikai és lelki természetű problémáktól, sőt a szegénységtől is megváltotta. Jól illusztrálja ezt például az, hogy amikor János tanítványai Jézushoz jöttek ezzel a kérdéssel: „Te vagy-é az eljövendő, vagy mást várjunk?", Ő így felelt: „Menjetek és mondjátok meg Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a bénák járnak, a halottak feltámadnak, poklosok megtisztulnak és a szegényeknek az evangélium hirdettetik", amely utóbbi — tehetjük hozzá — a Máté 6. fejezete szerint Isten anyagi jellegű gondviselését is tartalmazza azok számára, akik mindenekelőtt Isten országát keresik. Váczi Gábor főként ezen a területen vádolja — szerinte alighanem végzetes mértékű — egyensúlyvesztéssel nemcsak a Hit Gyülekezetét, hanem világméretekben a karizmatikus mozgalmat, mondván, hogy az teljesen az evilági sikerekre, meggazdagodásra stb. koncentrál. Ez az állítás azonban egyszerűen nem igaz, az általa idézett szerzők esetében (P. YONGGI Cho, Kenneth E. Hagin) pedig különösen nem.
Váczi indulatosan elfogult teológiai elemzése a karizmatikus mozgalom e tanításának félreértésén alapszik. Az általa felidézett egyensúlyvesztés a Hit Gyülekezetében nem történt meg. Ugyanígy áll a helyzet néhány más, általa elemzett tanítással is, amelyeket szintén úgy mutat be, mintha azok képeznék a Gyülekezet üzenetének a középpontját és lényegét — holott ez nem így van. Utolsó mondata — de több más hely is — arra utal, hogy — lényegében nyilván ezen általa elemzett „tények" alapján — a Hit Gyülekezetét nem keresztény csoportnak tartja (illetve kellene tartanunk mindannyiunknak: általános alany). Eltekintve attól, hogy az ilyen ítélet- hozatal amúgy sem emberi hatáskörbe tartozik, meg kell jegyeznünk, hogy a Szentírás két helyen ad egyértelmű eligazítást arra nézve, hogyan állapíthatjuk meg, hogy egy csoport keresztény-e, a Szentlélek munkája-e. „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é, mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; és valamely lélek nem vallja Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől, és az az antikrisztus lelke..." (1 János 4:1-3). Illetve: „Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, aki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja úrnak Jézust, hanem csak a Szentlélek által." (1 Korinthus 12:3). A Hit Gyülekezete mind hivatalos hitvallásában, mind énekeiben és tanításában középponti helyen hirdeti, hogy a názáreti Jézus az emberi testben megjelent Isten, Megváltó, Krisztus (Messiás), aki miután meghalt az emberiség bűneinek a váltságáért, három nappal későbbi, fizikailag valóságos feltámadása után a mennyben Isten jobbjára ült, és birtokosa lett minden hatalomnak az egekben és a földön, azaz valóságos úr — és Ő az Úr. Az előbbi igehelyekkel összevetve tehát a Gyülekezet okvetlenül keresztény. Merész és nagyon erős kijelentés tehát Váczi Gábor részéről, hogy „a keresztényellenes célzattal alapított New Age" mozgalomhoz sorolja — miután ő maga egy bekezdéssel előbb Hamvas Béla nyomán definiálja a kereszténységet, akinek Vízöntő c. tanulmánya a New Age alaptanítását fejti ki, A bolond címűben pedig kifejezetten tagadja, hogy Jézus Krisztus úr, egyéb munkáiban pedig a kereszténység részéről az első századoktól mindmáig elfogadhatatlan vallási szinkretizmust hirdeti — amely szintén alapvető eszme a New Age-ben; majd Weöres SÁNDOR egyik buddhista ihletettségű mondatát idézi, akiről köztudott, hogy, eszmetörténeti szempontból nézve, a kereszténységet szintén a keleti vallások, elsősorban a hinduizmus felől közelítette meg és interpretált.



« vissza