Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

A kultusz filozófiája (részletek)

 

Pavel Florenszkij

 

Pavel Alekszandrovics Florenszkij (1882–1937) orosz ortodox teológus, matematikus, filozófus. Az orosz Ezüstkor meghatározó gondolkodója; vallásfilozófiai munkássága nem csak orosz, hanem világviszonylatban is kiemelkedő. A bolsevik egyházellenes agitáció keretében a 20-as évektől kezdődően fokozatosan ellehetetlenítették, támadták, 1933-ban letartóztatták, és még ugyanabban az évben 10 év szabadságvesztésre ítélték. 1937-ben ügyét újratárgyalták, a halálos ítéletet még azon év december 8-án végrehajtották. Halálának pontos okát és idejét a család csak 1989-ben tudta meg. Az idézett művön kívül magyar nyelven a szintén alapvető fontosságú Az ikonosztáz című könyve jelent meg,1 valamint részletek olvashatók Az igazság oszlopa és alapja című művéből.2

 

Szeretet, szeretet, szeretet és még szeretet… Minden értelmét elveszítette e titokzatos, a vallástól távol maradó sokadalom által számtalanszor ismételt szó. Kötőszövetként beágyazódva teljes egészében beterítette a mai ember vallási tudatát, s ezzel kiszorított onnan minden vallási tartalmat. E szent szó valódi tartalma ma a »vallás-hiány«, a »nem-vallás« lett, a szeretetről való titkos értelme pedig – többé-kevésbé tudatosan vagy félig tudatosan – vallásellenes gesztussá vált. Szeretetről való beszédnek nevezik a vallás szövetének álságos torzítását. Igen, beszédnek, mert ugyan ki vetemedne magának a szeretetnek a megélésére – nem ama humanitárius altruizmus gyakorlására, melynek alapja vagy becsvágy, hiúság és fennhéjázás, vagy a szenvedések láttán tanúsított gyenge idegzet és hisztérikus befolyásolhatóság. De ha a vallásról akarunk beszélni, valóban arról, akkor legalább e töprengéseink idejére félre kell dobnunk az apátiát, a pszichologizáló »tetszik« – »nem tetszik«-eket. Férfias tekintettel kell készülnünk a vallásban való igazi élet, »a jólkerekített Igazság rendületlen szíve« fogadására.”3

 

*

 

A Szentség mint nem-szertartás ugyanakkor nem-világ: a világtól elkülönült, elhatárolt, a világból kivont, a világ számára különös és transzcendens. Röviden: a Szentség szent állapot. Ez a szó már rég kiüresedett, a köznapi használatban már rég lekoptak róla kiszögellései, amelyekkel a világ testébe vésődött. A többség tudatában az erkölcsi magaslat fogalmával azonosult. Más értelemben való használata korunk értelmezésében fikcióvá tette, olyan »epitethon ornans«-szá, amely semmit nem ad hozzá a mellette álló szó tartalmához. Holott a »szent« szó eredetileg a legkevésbé sem, vagy csak legvégső esetben jelent erkölcsi tökéletességet; épp ellenkezőleg, jelentése: ontológiai tökéletesség, a lét magasrendűsége, hierarchikus síkon értett magasságé. Amikor például a szent keresztelőmedencéről, a szent kenetről, a szent adományokról, a szent gyónásról, a szent házasságról, a szent olajról stb., és végül a papság szentségéről, az egyházi rend szentségéről beszélünk, amely már magában foglalja a szent szótövet, akkor mindenekelőtt nem e világi eredetüket értjük alatta. A Szentségek a világban vannak, de nem a világtól valók: hatnak a világra és a világ magáévá teheti őket, létük mégsem a világban való lét, nem e világi, nem oldódnak fel, nem terjednek szét a világban, nem válnak azonossá vele. Ez a szentségről alkotott fogalom első, negatív határa.”4

Válogatta: Stamler Ábel

 

 

JEGYZETEK:


1 Pavel Florenszkij: Az ikonosztáz. 2005, h. n. Typotex (ford. Kiss Ilona).

2 In Az orosz vallásbölcselet virágkora II. 1988, Budapest, Vigilia, 14–60. (ford. Baán István).

3 Pavel Florenszkij: A kultusz filozófiája. 2015, h. n. Typotex, 7. (ford. Kiss Ilona). A szövegben szereplő idézet forrása Parmenidész: Prooimion. (ford. Steiger Kornél)

4 Uo. 36–37.



« vissza