Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

A kémelhárítás az államvédelem szolgálatában – (részlet)

Nagy Frigyes a kémek működésére vonatkozólag egyszer így nyilatkozott: „Ha az ellenség szándékáról mindig értesülnénk, akkor egy gyengébb hadsereggel mindig győznénk. Háborúban csak egy szakácsra és száz kémre van szükségem.”

Napoleon 1808-ban Soult tábornokhoz, a spanyolok ellen vezetett hadak főparancsnokához intézett levelében, többek között a következőket írta: „Vannak háborúk, melyeket nem annyira a gyalogság, lovasság vagy tüzérség nyer meg, hanem a kémkedés, éppen ezért a hadvezérnek ezzel is mint döntő tényezővel számolnia kell.”

Napoleon leghíresebb kémjéről, Schulmeisterről, a „grand espion”-ról, kit így nevezett el, Murát tábornok előtt így nyilatkozott: „Ez az ember felér egy egész hadsereggel!” Majd mikor Mack osztrák tábornokot Ulmnál körülzárolta s egész hadseregével együtt elfogta, az előtte megjelenő Schulmeistert, akinek sikeres kémkedésének köszönhette ezt a győzelmét, tábornokainak a következőkép mutatta be: „íme az ulmi győző!”

Csak egy pillantást vessünk a még élénk emlékezetünkben élő világháborúra.

Ellenségeink nem kímélték a pénzt, már békében igyekeztek bejutni az egyes minisztériumokba, hogy politikai, gazdasági és katonai titkainkat, erőtényezőinket ellessék. Ki ne emlékezne a guruló rubelekre!

A kémek özönét zúdították az Osztrák-magyar monarchiára s Németországra, valóságos orosz kémrajok lepték el keleti határvidékeinket. Az eszközök megválasztásában sem voltak nagyon válogatósak, talán azt tartván szem előtt, hogy a cél szentesíti az eszközöket.

A legelvetemedettebb cselekményektől sem riadtak vissza, s gyakran találkozunk az ármánnyal, cselszövéssel, betöréssel, gyilokkal, tőrrel, revolverrel, bombával, csak azért, hogy az útban levő akadályokat elgördítsék s végeredményben, ha kell, gyilkosság útján is elérjék azt, amit elérendő vágyaikul kitűztek.

Csak jellemzésként említem meg, hogy az Osztrák-magyar monarchiában 1910. évben 10, 1913. évben 30 és 1914. évben a háború kitöréséig 35 orosz kémet ítéltek el jogerősen. Hát még a többi, aki nem került hurokra! Ez az emelkedő szám egyben azt is mutatja, hogy a kémkedés a háborús szelek, politikai feszültség idejében mily arányban emelkedett.

Annak jellemzésére pedig, hogy a kémkedés a háború alatt milyen arányban működött, az angol vezérkar statisztikáját említem meg, mely szerint a világháborúban részt vett összes államok részéről kb. 150 000 nyilvántartott kém működött állandóan – ezek úgynevezett hivatásos kémek voltak – s ugyanannyira tehető azoknak az alkalmi kémeknek a száma, akik csak átmenetileg vállalkoztak erre a szolgálatra.

300 000 ember! Egy óriási hadsereg! Működésük meg is felelt egy hadsereg működésének, sajnos most már minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy azok döntötték el a világháborút.

1914. év augusztus havában Rennenkampf és Szamszonov hadseregei Berlin ellen vonulnak. Szamszonov hadserege augusztus 25-én déli szárnyával Soldaunál állott, közepe energikusan nyomul előre, hogy Tannenberg mellett a németek felett győzelmet arasson. Augusztus 27-én orosz repülők jelentették, hogy német erősítések érkeztek s a szárnyak felé előnyomulnak. Szamszonov a haditanács alapján a közép előnyomulását meg akarta állítani s éppen a parancsot írták, mikor Varsó felől egy orosz repülőgép érkezett s belőle egy fiatal vezérkari tiszt lépett ki. Azonnal Szamszonov elé vezették, hol mint báró Kellner vezérkari kapitány mutatkozott be s Nikolajevics nagyhercegtől – az orosz hadsereg főparancsnokától, egy írásbeli parancsot nyújtott át, mely súlyos szemrehányást tartalmazott, hogy Szamszonov hadseregének közepe mért halad oly lassan előre. Az előnyomulást a leggyorsabb iramban folytatni kell – hangzott a parancs –, mert Osterode elfoglalása jelenti az út megnyitását Berlin felé.

Szamszonov a megállásra vonatkozó parancsot nem adja ki, elrendeli a közép további előnyomulását. Augusztus 28-án az orosz hadsereg szárnyai a német támadás alatt összeroppannak. Szamszonov látja a körülkerítés veszélyét, Varsóból, a hadseregfőparancsnokságtól felmentő sereget kér. Nikolajevics nagyherceg az eseményekért szemrehányást tesz, s midőn Szamszonov jelenti a vett parancsot, Nikolajevics aziránt érdeklődik, vájjon Szamszonov eszénél van-e.

Az események most már rohamosan érlelődnek. Augusztus 29-én a német gyűrű bezárul s az egész Narew hadsereg megsemmisül. Szamszonov összeroppan, agyonlövi magát.

Ez a kém volt a történelem egyik legzseniálisabb kéme s az eredmény egyike a legnagyobbaknak: ez az ember felért egy hadsereggel!

A békekötések értelmében az antanthatalmaknak joguk volt a központi hatalmak hadianyaggyárait ellenőrizni. Az ellenőrző bizottságok tagjai természetesen szakemberek voltak. Az egyik ilyen bizottságban egy főhadnagy – polgári életben jámbor asztalosmester – volt. A kiszállások alkalmával a főhadnagy állandóan a repülőgépfaalkatrészeket előállító műhelyben forgolódott s ott főképpen a ragasztási különleges eljárásokat figyelte meg. Az illető állam hamarosan látta, hogy itt ipari kémmel van dolga s azonnal kieszközölte felváltását.

Folytatnám tovább az erőtényezők ellen irányuló kémtámadások példáinak a felsorolását, de azt hiszem felesleges, úgy vélem, hogy e kevéssel is eléggé reá mutattam arra a kémmunkára, mely az államhatalmat veszélyezteti.

A veszély nem múlt el, a jelenben még fokozottabb mértékben fennáll. Lehet-e még nagyobb érdekellentét, mint ami ma van?

Csak jellemzésül említem, statisztikai adataink szerint a háború után a Csonkaország ellen működő leleplezett és jogerősen elítélt kémek száma nagy mérvben emelkedett. Ezek az adatok kétségkívül amellett bizonyítanak, hogy szomszédaink hatalmas kémszervezettel dolgoznak ellenünk, de ezek a számok és a múlt tapasztalatai intenek egyben arra is, hogy a kémek hada ellen minden rendelkezésre álló eszközzel védekeznünk kell.

A védekezés rendszerének a felépítése az állam feladata.

A kémek elleni nehéz küzdelmet a kémelhárító szervek veszik fel.

Egyetlen egy állam sem tarthat fenn akkora szakképzett szervezetet már pénzügyi szempontból sem, hogy a hírszerzésnek széles alapon mozgó rendszere ellen önmagában harcolni képes legyen.

A kémelhárítás rendszerét tehát úgy kell kiépíteni, hogy abba az államnak mindazok a szervei, melyek hivatásuknál fogva oly téren, munkakörben, szakmában dolgoznak, amelyben végbemenő munka felé az állam ellen irányuló hírszerzés érdeklődéssel fordul, szorosabban bekapcsolódjanak, azaz abban közreműködjenek, viszont azok a szervek, melyeknek területei alkalmasak arra, hogy ott hírszerzők gyanútlanul meghúzódhassanak, támogatólag működjenek, összegezve tehát, azt mondhatjuk, hogy az állam minden szervének s végeredményben az állam minden polgárának be kell kapcsolódni, mert az erőtényezők összessége az államé s így a szociális jólét, az érdekközösség minden polgáré; a kémek támadása is tehát nemcsak az államot – annak szerveit –, hanem minden egyedét egyformán érinti.

(Ferenczy Ödön: A kémelhárítás az államvédelem szolgálatában, in Magyar Szemle 32. kötet 1. sz. 1938. január, 45–47.)


« vissza