Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Szerzőink

Deák András Miklós (1954, Budapest) nyugalmazott diplomata, főiskolai docens (ELTE TFK). Az irodalomtudományok kandidátusa (1995).

D. Molnár István (1941, Beregszász). Irodalom- és művelődéstörténész, műfordító. Egyetemi tanulmányait a lengyelországi Lublinban és Debrecenben végezte. 1971–73 és igazgatóként 1988–91 között a varsói Magyar Kulturális Intézetben dolgozott. 1984-től 2006-ig a Kossuth Lajos Tudományegyetem (2012-ben megszüntetett) lengyel tanszékének alapítója, illetve vezetője. 1999-től az MTA Doktora, 2009-től a Debreceni Egyetem ny. egyetemi tanára.

Entz Géza Antal (1949, Kolozsvár) művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Kutatócsoport munkatársa (1973–1990). 1990–1994 között az Antall- és Boross-kormány államtitkáraként a határokon túli magyarsággal kapcsolatos kormányzati tevékenység irányítója, az Orbán-kormány idején a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke, majd a külföldi magyar intézetek főigazgatója, a határon túli magyarságot segítő Pro Professione Alapítvány elnöke. Szakterülete Erdély középkori építészete és a műemléki topográfia.

Gyulai György (1965, Budapest) a Gödöllői Agrártudományi Egyetem GTT Karán, illetve az ELTE BTK politikai elemző szakán végzett. Agrárgazdasági és szociológiai kutatásokat folytatott Romániában, Kárpátalján, Szlovéniában és Bácskában. Fő területe a Köztes-európai posztkommunista térség államainak választási és pártrendszerei.

Jeszenszky Géza (1941, Budapest) történész, egyetemi magántanár (Budapesti Corvinus Egyetem). 1976 óta hazai és külföldi egyetemeken tanított a nemzetközi kapcsolatok és a külpolitika témakörében. A rendszerváltozás után külügyminiszter (1990–1994), országgyűlési képviselő (1994–1996 MDF, 1996–1998 MDNP). Magyarország nagykövete az Egyesült Államokban (1998–2002), a Norvég Királyságban és az Izlandi Köztársaságban (2011–2014).

Kertész Gábor (1978) főiskolai tanár (IBS Nemzetközi Üzleti Főiskola). Európai jogi és társasági jogi szakjogász, kánonjogász.

Kodolányi Gyula (1942, Budapest) költő, műfordító, irodalomtörténész. 1971–1990: az ELTE tanára. 1972–1973-ban ACLS-, 1984–1985-ben Fulbright-ösztöndíjjal az USA-ban kutat és tanít. 2004–2009-ben az Emory Egyetem (Atlanta, USA) tanára. 1987–1990-ben részt vesz a rendszerváltoztató ellenzéki mozgalmakban. 1990–1994: miniszterelnökségi államtitkár. 1992–2017 között a Magyar Szemle, 2010-től a Hungarian Review főszerkesztője.

Ludmann Mihály (1959, Debrecen) festőművész, művészettörténész, tanár. Festményei, grafikái a nyolcvanas évek második felétől szerepelnek csoportos és egyéni kiállításokon. Főleg szépirodalmi műveket illusztrált. Több mint húsz éve foglalkozik a 19–20. századi magyar építészet történetével.

S. Király Béla (1957, Sóvárad) író, politológus, a Magyar Szemle szerkesztője. A Magyar Politikatudományi Társaság tagja.

Martonyi János (1944, Kolozsvár) tanszékvezető, az állam- és jogtudományok kandidátusa (1979), politikus, jogtudós, diplomata, ügyvéd, egyetemi tanár, a Martonyi és Kajtár Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda vezető partnere. 1984 és 1994 között különböző pozíciókat töltött be a Külkereskedelmi, illetve Kereskedelmi Minisztériumban. 1990–1994 között közigazgatási államtitkár. 1998–2002-ig külügyminiszter. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke. 1987 óta számos magyar és külföldi egyetemen oktat, tagja a Professzorok Batthyány Körének és a Tudományok és Művészetek Európai Akadémiájának. Évtizedek óta publikál tanulmányokat és esszéket a nemzetközi kereskedelem joga, a versenypolitika és gazdasági és kereskedelmi jog, a versenyjog, az európai integráció és a közösségi (európai) jog, a közép-európai együttműködés, valamint a geopolitika és a globális szabályozások témakörében. Nemzetközi választottbíró.

Ménes András (1964) közgazdász. A Janus Pannonius Tudományegyetemen szerzett személyügyi szervező, majd okleveles humánszervező diplomát. MBA diplomáját a Debreceni Egyetemen kapta. Ph.D fokozatot a Szent István Egyetemen vette át. Kutatási területe az emberi erőforrások és a menedzsment.

Pritz Pál (1944) az MTA doktora, az ELTE BTK magántanára. Hazánk 20. századi történelmének, főleg nemzetközi kapcsolatainak, a külügyi szolgálat történetének, a magyar külpolitikai gondolkodás kutatója.

Szekfű Gyula (1883, Székesfehérvár–1955, Budapest) történész, publicista, egyetemi tanár, az MTA tagja, a kora újkori magyar történelem kutatója. A Magyar Szemle főszerkesztője 1927 szeptemberétől 1939 decemberéig.

Szörényi László (1945, Budapest) irodalomtörténész, az ELTE latin-görög-iranisztika szakán végzett, a Bibliotheca Scriptore Medii Recentisone Alvorum című sorozat társszerkesztője, Békés Enikővel. Az Irodalomtörténeti Közlemények és a Vigilia szerkesztőbizottsági tagja, a BTK Irodalomtudományi Intézet emeritus kutatóprofesszora, az SZTE BTK Klasszika-filológia és Neolatin Tanszékének professor emeritusa.

Szakolczai Lajos (1941, Nagykanizsa) irodalomtörténész, esszéista, irodalom- és művészetkritikus, az MMA tagja. 1972-től 2003-ig a Kortárs, az Új Írás, a Budapest és újra a Kortárs rovatvezetője volt. Az irodalmon kívül intenzíven foglalkozik a kortárs magyar színház- és képzőművészettel is.

Visy Zsolt (1944, Szeged) régész-ókor-történész, klasszikafilológus (ELTE 1967), az MTA doktora, a Szt. István Akadémia rendes tagja. Kutatásai: római régészet, limes-kutatás, epigráfia, légirégészet, technikatörténet. A Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára, tanszékvezető, dékán. Az ICOMOS tiszteletbeli tagja. Volt kulturális helyettes államtitkár és miniszteri biztos. Korábban az UNESCO MNB Kulturális, Világörökségi Szakbizottságának elnöke.


« vissza