Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Száz éve hunyt el Wilhelm Wundt

A 19. század végéig a lélektan nem vált külön a filozófiától, és kezdettől fogva magába foglalta a legmagasabb gondolkodási folyamatokat és az érzékelés alapelemeit. William James és mások a filozófiánál szerényebb igényekkel írták le az emberi lélek érzéki felfedezéseit, miközben Hermann Helmholte tanulmányai és Gustav Fechner pszichofizikája megvetették egy új kísérleti tudomány alapjait. Ebben a környezetben jelent meg Wilhelm Wundt, az akadémiai pszichológia megalapítója. Ez a híres és termékeny német „nem volt vitathatatlan lángelme – írja Paul Fraisse –, de csodálatos teljesítménye, műveltsége, hatékonysága és befolyása a kísérleti pszichológia megalapítójává teszi”.

Wilhelm Max Wundt 1882. augusztus 16-án született a Mannheim közelében található Neckarau nevű kisvárosban. Szerető apja, Maximiliam Wundt, nem volt szuggesztív lelkész, de folytatta – fia szerint akarata ellenére – a családban hagyományos lelkipásztori hivatást. Anyja, Maria Friederike Arnold, művelt polgári családból származott. Wundt érdeklődése a könyvek iránt korán megmutatkozott, fantasztikus álomvilágot épített magának. 1848-ban támogatta a bécsi felkelést, és tanúja volt, ahogy a porosz hadsereg véget vet a Badeni Köztársaságnak. Később úgy idézte fel a kamaszkori forradalmárkodását, mint élete meghatározó élményét.

A Tübingeni és a Heidelbergi Egyetemre járt, ahol 1855-ben szerzett doktorátust. Nem lett azonban gyakorló orvos, ehelyett 1857-ben élettant kezdett tanítani a Heidelbergi Egyetemen, ahol Hermann Helmholte laboratóriumi asszisztense lett. Egy rejtelmes betegség után, amelyben a depresszió is szerepet játszhatott, Wundt visszanyerte életkedvét és alkotó lelkesedését. Első könyve 1858-ban jelent meg az izommozgás mechanikájáról. Ezután figyelme más témák felé fordult, amelyek később részévé váltak az akadémiai pszichológia tananyagának.

Más korai pszichológusokhoz hasonlóan Wundtra is alapvető befolyással volt élettani képzettsége, amely minden munkáján meglátszott. Az 1862-ben kiadott Hozzájárulás az érzékelés elméletéhez című könyvét a kísérleti pszichológia alapművének tekinthetjük. 1863-ban jelent meg az Előadások az emberi és állati lélekről, és 1865-ben Az emberi élettan tankönyve című munkájának első kötete. Egyik legértékesebb és legsikeresebb teljesítménye egy előadás-sorozat volt, amelyből 1873-1874-ben összeállította Az élettani pszichológia alapelvei című művét. Ez a könyv egy korabeli kritika szerint megteremtette „a test és a tudat közötti kapcsolatok speciális tudományos kezelését”, amelyre nagy szükség volt.

1875-ben természettudományos képzettségének köszönhetően kinevezték a Lipcsei Egyetem filozófia tanszékének élére. Az egyetem és a tudós párosítása gyümölcsözőnek bizonyult, és Wundt a következő negyvenöt évben(!) Lipcsében maradt. Egy személyben is rendkívül termékeny volt a tudomány világában, ő és a laboratóriuma valóságos Mekkája lett az Egyesült Államokból és más országokból, többek között Oroszországból érkező diákoknak. Wundt hatása nagyrészt oktatási módszerében gyökerezett. Úgy emlegetik, hogy több mint kétszáz (!) doktori disszertációt bírált el, a legjelentősebb egyetemi pszichológusok egész nemzedékére volt hatással az Egyesült Államokban, beleértve G. Stanley Hallt, James Cattellt és Edward Tichenert.

Wundt befolyásának tartósságát a kísérletek iránti bizalma szavatolta. 1879-ben hivatalosan is felállította a Kísérleti Pszichológiai Intézetet, nagyjából ugyanakkor, amikor Francis Galton létrehozta az Antropometriai Laboratóriumát. Közlönye, a Filozófiai tanulmányok közölte Wundt és tanítványai kísérleti eredményeit. Valódi alanyokkal dolgozva mértek és jegyzeteltek, és elindítottak a pszichológiában egy statisztikai trendet, amely a mai napig érvényes. Noha részben az önvizsgálatra építkezett, az érzékelés, kifejezés és más témák terén végzett legkülönbözőbb kutatásai során felhasználta a szabályozást és a különböző mechanizmusokat az objektív eredmények elérése érdekében.

Tisztában volt a kísérletek korlátaival. Egy második megközelítési módot is kiépített a magasabb gondolkodási folyamatok vizsgálatára. Ez szintén fontos része örökségének. A társadalmi összefüggéseket, a kulturális elemzést és a nyelv tanulmányozásának fontosságát hangsúlyozó Wundt korai ötvözete volt a szociálpszichológusnak, a kultúrantropológusnak, a filozófusnak és a szociológusnak. 1886-ban kiadott egy erkölcstankönyvet Etika címmel, 1889-ben megjelent a Filozófia rendszere című munkája.

Wundt befolyása a lélektanra bizonyos mértékben inkább jelképes, mint valós, mégsem lehet elhanyagolni. Neve „elválaszthatatlanul kapcsolódik a kísérleti pszichológia eredetével”, mint Kurt Danziger írja lényeglátó cikkében, azt is hozzátéve: „Ez még akkor is így van, ha nem tulajdonítható neki semmilyen tudományos felfedezés és eredeti módszertani újítás vagy bármilyen hatásos elméleti általánosítás”. A nagy befolyással szembeni szerény örökség nem egyedi jelenség a pszichológia történetében. Ugyanez a sors várt egy sor pszichológusra, akiknek pályafutása belevész a sötétségbe. Burrhus Frederic Skinner, akinek hatása pár évtizede óriási volt, csupán egy példa a sok közül.

Wilhelm Wundt kísérleti berendezései közé tartozott a „gondolatmérő”, amellyel megkísérelte mérni az idő érzékelését. Jellemző volt rá, hogy zavarta az órának a modern emberre ható zsarnoksága. Az óráról azt írta, hogy „az első rendőr”, és „a személyes szabadság minden korlátját magával hozta. Az embernek természetes ösztöne, hogy küzd minden erő ellen, amely elnyomni igyekszik függetlenségét. Szerethetünk mindent, embereket, állatokat, virágokat, köveket – de a rendőrséget senki nem szereti! Ki többé, ki kevésbé, de valamennyien harcban állunk az órával [...] néha a madarak szárnyával repülök, néha a csiga lassúságával mászom, és [...] amikor azt hiszem, hogy az időt ütöm agyon, akkor valójában magamat gyilkolom.”

Wilhelm Wundt 1920. augusztus 31-én hunyt el.


« vissza