Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Színes epizódok Mindszenty bíboros amerikai menedéke alatt

Az alábbiakban olyan színes történeteket1 tárunk az olvasó elé, amelyeket az elbeszélt történelemben (Oral History, OH) amerikai diplomaták idéztek fel Mindszenty József bíborossal és a budapesti amerikai külképviseleten „élvezett” hosszú menedékével kapcsolatban. Az elbeszélések ezúttal nem a „nagy” kérdéseket, hanem az ott töltött tizenöt menedékes év egyes mulatságos epizódjait elevenítik fel. A mesélők nem magas beosztású hivatalnokok, nem olyanok, akiknek az emlékirataira joggal tartott számot az utókor, hanem olyan diplomaták, egy-egy esetben tolmács, illetve hivatásos futár, akik a budapesti amerikai követség mindennapjai során hosszabb vagy rövidebb időre Mindszenty József közelébe kerültek. Úgy véljük, hogy ezen epizódok felelevenítése során a bíboros személyiségét még inkább megérthetjük, és egyúttal jobban érzékelhetjük azt a követségi-hivatali közeget is, amelyben a magyar főpap majd' tizenöt éven át élt.

 

Alexander Akalovsky tolmács2 Eric Johnston3 kíséretében Budapesten

 

Akalovsky: [,..]'58-ban elmentünk Budapestre [...] Budapest csak úgy nyüzsgött. [A város] eleven volt éjszakai klubokkal, ilyesmikkel, bár még mindig sok károsodást lehetett látni az épületeken az ágyúzás miatt. Elmentünk a nagykövetségre,4 az ottani ideiglenes ügyvivő5 fogadott bennünket [.] Mindszenty bíboros még mindig6 a nagykövetségen volt és Eric Johnson ragaszkodott ahhoz, hogy meglátogassa. És az ügyvivő azt mondta [.] szó sem lehet róla. A nagykövetségen az egyedüli személy, aki találkozhat a bíborossal, az ő. És ez [...] feldühítette Johnsont. Hatalmas egója volt. [...] Azt azért láthattuk, hogy a bíboros a nagykövetség felső emeletén7 volt [...] Látni lehetett, hogy fel-alá sétál a lépcsőház fordulójában. Alapvetően mindössze csak a reverendáját láttuk […].”8

A fentiekben tehát arról értesülhettünk, hogy a forrás által meg nem nevezett Garret Ackerson ügyvivő még az Amerikai Mozgófilm Egyesület pártkapcsolatokkal rendelkező elnökével sem tett kivételt: neki sem engedélyezte Mindszenty bíboros meglátogatását, aminek egyébként nem is lehetett volna célja a menedék megoldásának előremozdítása. Az interjúból az érezhető, hogy Johnston amolyan kuriózumként tekintett a követségen élő bíborosra, de az is lehetséges, hogy vele kapcsolatban valamilyen filmes ötlet mozgolódott benne.9 Ráadásul félő volt, hogy az esetleges látogatásáról, ami nem kívánatos precedenst is teremthetett volna, valami kiszivároghatott volna.10 Az Akalovsky által használt megfogalmazás azt a megalapozatlan amerikai várakozást is tükrözi, hogy a menedék kérdése vélhetően gyorsan megoldódik.

 

Mitchell Gurton Tanen összekötő diplomata emlékei11

 

Az egész életében „Ted” Tanenként emlegetett kulturális diplomata 2000. szeptember 21-én ült Charles Stuart Kennedy12 mikrofonja elé.13 A szerzőnek kellemes meglepetést okozva, és bőséges információt szolgáltatva, a hatvanegy oldalas anyagából nem kevesebb, mint tizenhárom foglalkozik a Budapesten eltöltött három évével. Tanen 1956 őszén kezdett el magyarul tanulni Bloomingtonban.14 II. o. titkárként akkor érkezett Budapestre, amikor már Garret Ackerson volt az ügyvivő.15 Tanen a Mindszenty bíboros melletti teendőket Louis Toplosky-tól16 vette át. „A követség [.] nagyon kicsi volt. [.] akkoriban az USA-t ezekben az országokban nem látták szívesen. Így aztán áthelyeztek bennünket a State Departmentbe, és onnan küldtek ki [a követségek] politikai osztályaira. [...] Volt egy olyan valakink, akire mindig az egyházi attasénkként hivatkoztunk.17 [...] Mindszenty bíboros elképesztő ember volt. Mit ne mondjak, őt aztán alaposan megismertük.”18

Ezt követően Tanen (sajnos meglehetősen sok pontatlansággal) ismerteti a bíboros életútját.19 „[...] Az amerikai politika mindig is az volt, hogy soha nem fogadunk be olyan személyt, aki politikai menedékjogot kér. Annak az oka, hogy mégis befogadtuk Mindszentyt, bár a titkárát20 nem, részben az lehetett, hogy bűnösnek éreztük magunkat azért, ami történt.21 Biztos vagyok abban, hogy fogalmunk sem volt arról, hogy nagyon sokáig fog maradni [...] A követség biztonságos területe a harmadik emelet volt, elektromos ajtóval, mindenféle gombnyomogatós dolgokkal. Az amerikaiak attól féltek, hogy mit tegyenek, ha a kommunisták érte jönnek és elviszik. Az égvilágon semmilyen módon nem tudtuk volna megakadályozni, hogy be ne rontsanak a főbejáraton és el ne rángassák a bíborost.”22

A menedék megadásával kapcsolatban Tanen olyan amerikai forrás, aki az USA, jelesül Dwight Eisenhower elnök bűntudatát jelöli meg annak motivációjaként. „[...] Az egyedüli személyek, akikkel a bíboros találkozhatott, a követség diplomatái és az adminisztratív kiküldöttek voltak, vagy a nővére és az édesanyja, akik évente kétszer, húsvétkor és karácsonykor feljöttek Csehimindszentről meglátogatni.23 A követ irodájában aludtak, szóval időről időre egy kicsit úgy festett a helyzet, mint egy kis állatkertben. Emlékezetes, hogy nem voltak tengerészgyalogosaink, szóval, ki lehet találni, kinek kellett az éjszakát ügyeletben töltenie. Ami történt az az volt, hogy a munka után az ember este hat órakor ügyeletbe lépett. Az épület hatalmas volt, a felét sem töltöttük ki. Egy zseblámpával végig kellett mennünk az egész épületen, hogy ellenőrizzük, nem maradt-e bent senki. Ezután az ember lement a konyhába, ahol egy magyar asszony egy kis büfét működtetett. Ő készített vacsorát a bíborosnak és nekem. Felvittük a vacsorát az emeletre, és az ügyeletes megvacsorázott a bíborossal. A vacsora előtt mindig felmentem érte az emeletre. Az épület közepén volt egy kis zárt udvar.24 Fel-alá sétáltunk, ez volt a bíboros testmozgása. Egész idő alatt sóhajtozott és nyögött. A séta után visszavittem, és a bíboros lefeküdt. Én pedig bezárkóztam a rejtjelző szoba adminisztratív részébe. Elméletileg ott is maradtam másnap reggelig, amíg az első beérkező diplomata le nem váltott. Ez így ment a hét minden napján. Az ügyeletre nyolc emberünk volt: a diplomaták és az adminisztratív kiküldöttek. A katonáknak25 nem engedélyezték az ügyeletet [...] szóval csak nyolcan voltunk [...]26 a bíboros volt a nap híre. Állandóan betelefonálgattak a követségre: »Hogy van? Mit csinál? Mit eszik? Miről beszélget?« Minden beutazó újságíró találkozni akart vele, de persze nem engedhettük meg, hogy bárkivel is találkozhasson [...] Nagyon szürreális volt, és mégis eljutottam arra a pontra, hogy tényleg megkedveltem. Sokat beszélgettünk és csak beszélgettünk. Amiről beszélt, annak semmi köze nem volt ahhoz, ami a valóságban zajlott. Meg volt győződve arról, hogy háború lesz. Meg volt győződve arról, hogy ismét át fogja venni az ország irányítását. Arról is meg volt győződve, hogy a kommunizmus isten tudja mióta a létező legnagyobb gonosz. Ebben az értelemben, lehetséges, hogy igaza is volt. És írta az emlékiratait,27 amit később ki is adott.”28

Amellett, hogy a külszolgálata körülményeire Tanen sokat panaszkodik, ő az, aki a legplasztikusabban festi le a számára láthatóan fárasztó ügyeletet és Mindszenty bíboros esti szokásos rutinját. Tanen a bennfentes történetekkel sem fukarkodik: „[...] egy éjszaka az egész épületben nagy csend volt. Ha valaki betört volna, a követség minden szirénája megszólalt volna. Az utasításunk úgy szólt, hogy [ilyen esetben] »menjünk be a szomszédos szobába, hozzuk ki a bíborost és vigyük be a biztonsági zónába, majd zárkózzunk be. Hívjuk az adminisztratív diplomatát és maradjunk nyugton. Ezt követően menjünk be a rejtjelző helyiségbe, és kezdjük el a minősített iratokat egy nagy hengerbe bepakolni. Ha szükséges, égessük el őket.« [Egy este] szóval, kihoztam a bíborost a lakrészéből. Mindketten pizsamában voltunk, és bementünk a rejtjelző helyiségbe. Azon gondolkodtunk, hogy berámoljuk a cuccot. Felhívtam az adminisztratív diplomatát. Ránéztem a bíborosra és azt mondtam: »Nincs véletlenül gyufája?« Egyikünknek sem volt gyufája. Semmit sem tudtunk volna elégetni. Körülbelül egy óra múlva jöttek értünk [...]”29

A bíboros mindig játszadozott. Nagyon fura humorérzéke volt. Egyszer nem tudtam átjutni az elektromos kapun,30 és ott álltam a tálcával, rajta az ételével. Ilyen esetben meg kellett nyomni a gombot, és bárki, aki a másik oldalon állt, szintén megnyomott egy gombot, hogy beengedje az embert. Úgy tűnt, sehogyan sem jutok be. Nyomogattam a gombokat, szólt a csengő és semmi sem történt. Benéztem a kukucskáló nyíláson és a bíboros is kinézett a kukucskálón, és őrült módon nevetett. Nem akart beengedni. Semmiképpen sem.”31

Hathetente vagy kéthavonta [.] elautóztunk Bécsbe, hogy együnk, igyunk és vidámak legyünk, és beszélgethessünk, vagy bármi mást csinálhassunk. Amikor kiléptünk a határon, mindig kinyitották a csomagtartót, hogy megnézzék, nincs-e ott a bíboros. Az ember soha nem tudott kilépni a bíboros árnyékából [.]”32

 

Harry Joseph Gilmore33

 

A volt alkonzul a 2003-ban adott 146 oldalas életútinterjújában meglepően részletesen számol be a Budapesten töltött kétéves szolgálatának emlékeiről.34 Egy ponton Gilmore elmeséli, hogy 1967 júniusában neki és Giuseppe Guiliano biztonsági tisztnek kellett átvennie az izraeli-arab háború miatt a követség előtt tiltakozók petícióját. Mivel a követség épületét a tüntetők megdobálták „[...] Richard Tims ügyvivő35 megkérte Gilmore-t, hogy menjen el a bíboros irodájába és kérdezze meg, hogy jól van-e.36 A bíboros az íróasztalánál ült, ami egyébként közvetlenül a homlokzati ablakok mellett volt. A faredőnyök le voltak engedve, és a golyóscsapágyak, falragaszos hengerek és minden más csapódott rájuk folyamatosan. [A bíboros] a maga nagyon formális magyarságával azt mondta nekem: (Gilmore magyarul) «Alkonzul uram, élvezem az egymás mellett élés ezen szimfóniáját« [.] ezt jelentettem, és mindannyian jót nevettünk. A bíboros azonban nem kelt fel az íróasztalától [.]”37 „[...] A magyarok napi 24 órában egyen- és civil ruhás rendőröket tartottak a követség fő- és oldalbejárata mellett. Feltehetőleg azt akarták biztosítani, hogy a bíborost ne csempésszük ki.38 Emlékszem egy másik alkalomra, amikor a kommunikációs eszközeinket cseréltük ki. És volt egy nagyon nagy ládánk, amit az oldalajtón kellett kivinni, mert túl nagy volt és nem fért ki a főbejáraton. A ládában könnyen elférhetett volna egy ember. A magyarok jókora patthelyzetet okoztak. Nem voltak hajlandóak a ládát az oldalbejáraton addig kiengedni, hacsak ezzel egyidejűleg nem sétáltatjuk a bíborost az udvaron. Ez viszont mi nem voltunk hajlandóak az ő követelésükre megtenni. Gondolom, másnapig vártak, amíg meg nem látták Mindszenty bíborost a szokásos udvari sétáján. Akkor kiengedték a ládát.39 [...] Meglehetősen erős megfigyelés alatt álltunk. [...] A helyi alkalmazottainkra nyomás nehezedett, hogy rendszeresen jelentsenek a hatóságoknak.”40

Harry Gilmore részletes visszaemlékezései, noha néhány ténybeli dologban óhatatlanul téved, kellemes meglepetést szereztek a szerzőnek.41 Mindszenty bíborosnak az erőszakos tüntetés során tanúsított higgadt viselkedése, az, hogy nem az ágyában, hanem önsanyargató módon, a kanapéján aludt,42 még inkább emberközelivé teszik a személyét. Különösen érdekesnek találjuk Gilmore azon megállapítását is, hogy Budapest nem volt a karrier szempontjából fontos állomáshely. Nem itt nevelkedtek a jövendő bécsi, belgrádi vagy moszkvai nagykövetek.

 

Thomas A. Schlenker alkonzul43

 

Thomas Schlenker 2013-ban olyan interjút adott, amelynek csak a hanganyaga érhető el.44 Ebben rákérdezés nélkül tér át Mindszenty bíboros témájára, de a menedék szót nem használja. „Akkor volt ott [Budapesten], amikor Mindszenty bíboros ott volt a nagykövetségen. [Mosolyogva.] Szóval ennek a témának [az első és második világháború utáni határváltozások és a kisebbségek sorsán] minden részén végig szokott menni, mert körülbelül az ötven évvel korábbi múltban élt. És nagyon érdekes volt vele a dolgokról beszélgetni, a nézeteiről, és a kommunista hatalomátvételről, és ilyesmikről. Azt hiszem, ez volt azon kurzusok45 egyike, amelyet a legjobban élveztem”.46 Mivel Schlenker egyike volt azoknak, akik a bíborost sétáltatták, a továbbiakban elmeséli a sétáltatás megfigyelését, ami mély nyomot hagyott benne. Egy alkalommal pedig Schlenker egy gyerekbuli kedvéért Mikulásnak öltözött be. Amikor megérkezett a követség bejáratához, a civil ruhás magyar rendőrök ellenőrizték a kilétét. Attól tartottak ugyanis, hogy a „csavaros eszű” amerikaiak kifelé menet a Mikulásnak beöltöztetett Mindszenty bíborost akarják majd kiszöktetni.47

 

Mindszenty bíboros leveleinek útja az amerikai futárzsákokban

 

A Department egy hivatásos futárától, Edward H. Wilkinsontól (1936–), aki 1962-ben kapta meg ezt a feladatot, megtudhatjuk, milyen útvonalon haladtak azok a futárzsákok, amelyekben többek között Mindszenty bíboros leveleit, a vele folytatott beszélgetésekről készített Emlékeztetőket és természetesen a misszióvezetők és beosztottjaik minősített iratait/jelentéseit, továbbá a hivatalos-informális leveleit is elhelyezték. „[...] akkoriban Frankfurtban nagy irodánk volt. Világszerte összesen körülbelül nyolcvan futárunk volt [...] [közülük] ötven akkor Frankfurtban. Manilában volt egy sokkal kisebb iroda és egy még kisebb Panamában [...] a futárzsákok nagy része Washingtonból indult el, de többségüket az USA hadserege szállította a panamai, manilai és frankfurti irodánkba. Akkortájt mi, a State Department hivatásos futárai igen ritkán mentünk vissza Washingtonba. A frankfurti irodánkból a teljes Kelet- és Nyugat-Európát kiszolgáltuk, keleten egészen Moszkváig.”48

Ezek szerint a fenti küldeményeket az amerikai külképviselet diplomatái Budapestről gépkocsival először Bécsbe szállították, és onnan kerültek tovább a hivatásos futárok révén (vélhetően légi úton) Frankfurtba. Frankfurtból pedig az amerikai hadsereg segítségével légi úton Washingtonba. A folyamat láthatóan időigényes volt.49 A Budapestnek címzett és a futárzsákokban érkező minősített és nyílt iratokat a missziónak szintén Bécsből kellett elhoznia. Azonban az elküldött küldeményekre adott válaszokért a budapesti amerikai diplomatáknak minden esetben meg kellett várniuk (legalább) a következő Bécsbe érkező futárzsákot, amelyért ki is kellett autózniuk.50

Wilkinson elbeszélésben e ponton egy joggal furcsállható epizód következik. A hivatásos futárként 1962–1966 töltött négy éve alatt egy alkalommal – Romániából érkezvén – futártársával Budapesten is megfordult. Azt olvashatjuk, hogy ez felettébb ritka esemény volt. „Elmentünk a nagykövetségre, hogy átadjuk és zárják el a futárzsákokat. Évek múltán mi voltunk az első futárok, akik ott megfordultak. Olyan lehetőséggel kedveskedtek nekünk, hogy láthattuk, de nem beszélhettünk Mindszenty bíborossal [.] politikai menekültként51 sok évet töltött ezen a nagykövetségen. Volt egy kicsiny patio-szerű belső terület a lakrésze mellett. Amikor megérkeztünk, ott sétálgatott körbe. Intettünk neki, hogy »Hello«, ő pedig nyugtázta azt.”52

Wilkinson fenti állításai meglehetősen szokatlannak tűnnek. Vajon ki lehetett az az ügyvivő, aki ezt a „leselkedést” engedélyezte? 1962-ben Torbert, vagy Turner Shelton (1963), esetleg Owen T. Jones (1963–64), netán Richard Tims (1964)? Egyikükről sem feltételezünk ilyen súlyú szabályszegést. Az adott esetben inkább arról lehetett szó, hogy a futárok akkori fogadója, a titkos ügykezelő próbált ilyen módon felvágni társai előtt. És ez néhány évvel azt követően történt, hogy Ackerson ügyvivő a kifejezetten jó kapcsolatokkal rendelkező mozgófilmes Eric Johnstonnak sem engedélyezte a bíboros felkeresését.

A fenti színes epizódokat összefoglalva semmiképpen sem állíthatjuk, hogy a menedék mindennapjai eseménytelenül teltek volna. A bíboros mozgásával és kapcsolattartásával kapcsolatban szigorúan érvényesített szabályok mellett ezeknek a napoknak megvoltak a maguk humoros és tanulságos epizódjai is. A követség elé szervezett tüntetés alkalmával a hidegvérét megőrző Mindszenty hajszálpontosan mutatott rá az általa elvetett „békés egymás mellett élés” fonákságára. Vagy ki gondolta volna például, hogy az őt védő elektromos ajtónál a bíboros még a hozzá érkező összekötő diplomatát is megvicceli?

És még valami. A fenti epizódok egyúttal betekintést engedtek a paranoiás magyar titkosszolgálat által a menedék miatt még inkább szorongatott amerikai misszió belső életébe, a kulisszák mögé is. Ne feledjük: a hidegháborús években az amerikai diplomatáknak Bécsbe kellett utazniuk, ha egy kicsit szerettek volna kikapcsolódni. És a magyar határ átlépése előtt még ekkor is mindig ellenőrizték, nem éppen Mindszenty bíborost szöktetik-e ki a kocsijuk csomagtartójában!

 

 

Jegyzetek:

 

1 Az eredeti angol szövegeket Deák András Miklós fordította.

2 Alexander Akalovsky (1923–?) orosz származású, de már Horvátországban született, végzettségét Jugoszláviában, Heidelbergben és a Georgetown Egyetemen szerezte. 1949-ben került az USA-ba. Kezdetben az amerikai hadsereg nyelvoktatója volt, majd 1956–1960 között a State Department (az amerikai külügyminisztérium, a továbbiakban Department) fordítója és tolmácsa. Ebben a minőségében részt vett Nyikita Hruscsov 1959. szeptemberi amerikai látogatásának magas szintű találkozóin. 1960-ban Genfbe helyezték, ahol az Amerikai Fegyverzetellenőrzési és Leszerelési Ügynökségen (ACDA) a politikai részleget vezette. 1965–1970 között Moszkvában a politikai részleg helyettes vezetője.

3 Alexander Akalovsky (helyesen) Johnston kíséretében tett kelet-európai körutazást. Eric Allen Johnston (1896–1963) üzletember, az USA Kereskedelmi kamarájának elnöke, a Republikánus Párt aktivistája, és ami a budapesti látogatása szempontjából a legfontosabb lehetett, az Amerikai Mozgófilm Egyesület elnöke volt.

4 Itt és lentebb helyesen: követségre.

5 Garret G. Ackerson budapesti ideiglenes ügyvivő (1957–1961).

6 Mindszenty bíboros 1956. november 4-e óta tartózkodott az amerikai követségen. Még 1958-ban sem számolt senki sem azzal az eshetőséggel, hogy a menedék végül közel tizenöt évig, 1971. szeptember 28-ig tart majd.

7 Helyesen: a harmadik emeleten. Mindszenty bíboros lakrésze a menedék teljes idejében a harmadik emeleten volt, az eredetileg a követ/nagykövet számára részben kialakított elrendezésben. Ahogy Balogh Margit is megjegyzi: „Elhelyezésére a bíboros nem panaszkodhatott. A követség épületének harmadik emeletén kapott egy kétszobás lakrészt fürdőszobával”. (In: Balogh Margit: Mindszenty József I—II. MTA BTK, 2015, Budapest, 1215. A továbbiakban Mindszenty József I—II.) A folyosóról nyílt az eredeti iroda, ami a bíboros nappali tartózkodási helyévé vált, onnan pedig egy hálófülkének alkalmas kis szoba, amelyből egy tisztálkodó helyiség (zuhanyzót/mosdókagylót/WC-t tartalmazó) fürdő is nyílt. Innen egy alkalommal a követség fel akarta költöztetni a bíborost a negyedik emeletre, amit a Department politikai megfontolásokból végül nem engedélyezett. (Lásd: Deák András Miklós–Somorjai Ádám OSB–Zinner Tibor: Menedékben – amerikai diplomaták Mindszenty bíborosról 1957–1970. Magyar Napló Kiadó, 2019, Budapest, a 152b, 166, 168 sorszámokon. A továbbiakban Menedékben.)

Patrick James Flood (1939–) nyugalmazott amerikai diplomata, aki 1968–1969 között látta el az összekötői feladatokat, és akivel a szerző levelezésben áll, megerősítette: a harmadik emeleten kóddal kezelhető elektromos ajtót szereltek fel, amely az egész harmadik emeletet védte. Itt helyezkedtek el ugyanis azok az irodák, ahol a minősített iratokat kezelték. A földszinten dolgozó konzuloknak ezért fel kellett menniük oda, ha ilyen dokumentumot szerettek volna olvasni, vagy egy üzenetüket egy amerikai titkárnővel legépeltetni. A harmadik emeletre ritkán érkeztek vendégek, ha mégis, őket (jellemzően nyugati diplomatákat) egy amerikai diplomatának kellett kísérnie. A negyedik emeletet irodai célra nem használták, ott például a felesleges bútorokat tárolták. Wailes döntése logikusnak nevezhető, mivel a belépését követően már a bíboros volt a legvédettebb személy a követségen. Ez az elrendezés nemcsak védettséget, hanem a követségtől belső szeparációt is biztosított, azaz kölcsönösen előnyös volt. A fenti megoldás, amint az a gyakorlatban kiderült, hosszú távon is fenntarthatónak bizonyult.

8 Lásd: Alexander Akalovsky 2000-ben Charles Stuart Kennedynek adott ADST-interjúja: https://www.adst.org/wp-content/uploads/2018/02/Russia-1.pdf, pp 221–222.

9 Amennyiben így volt, Ackerson ügyvivő a forgatást sem engedélyezhette volna.

10 Nemcsak a sajtóra kell gondolnunk, hanem a magyar államvédelmisek lentebb részletezett aktív tevékenységére is.

11 Mitchell Gurton „Ted” Tanen (1926–2004) 1959–1961 között II. o. titkár a budapesti amerikai követségen. 1951-ben lépett külügyi szolgálatba, ahol 1978-ig az Egyesült Államok Tájékoztatási Ügynöksége (United States Information Agency, USIA) kiküldöttjeként kulturális ügyekkel foglalkozott Burmában, Laoszban, Vietnámban, Szenegálban, Mauritániában, Nigériában, Tunéziában és Franciaországban. Nekrológja szerint (The Washington Post, 2004. november 26.), külszolgálata alatt (1958–1961) fiatal kulturális diplomataként ő volt a Mindszenty bíboros melletti első számú összekötő diplomata.

12 Charles Stuart Kennedy Jr. (1928–) 1955–1985 között konzulként, majd főkonzulként maga is külügyi állományban szolgált. Kiemelkedő munkát végzett az amerikai diplomatákkal készített Oral History interjúk terén. Alapítója és igazgatója volt a Foreign Affairs Oral History Programnak, és az Association for Diplomatic Studies and Training projekt keretében több mint ezer beszélgetést rögzített. Az interjúk kb. tíz óra hosszat tartanak, és tervszerű módon végigkövetik az alany gyermekkorát, tanulmányait, és természetesen a külügyi és más környezetben szerzett tapasztalatait. Kennedy mind a hivatásos, mind pedig a politikai kinevezett diplomatákkal készített felvételeket. A szövegek az alábbi intézmények honlapjain érhetőek el: Library of Congress, Frontline Diplomacy és az Association for Diplomatic Studies and Training (ADST). Az ADST arra törekszik, hogy a nyugállományba vonuló vezető diplomatákat minél hamarabb elérje, amikor még frissen élnek bennük az emlékek. Az interjúalanyok előzetes nyilatkozatot tesznek, hogy nem hoznak nyilvánosságra minősített információkat.

13 The Association for Diplomatic Studies and Training Foreign Affairs Oral History Project – Ted M. G. Tanen Interviewed by: Charles Stuart Kennedy. Initial interview date: September 21, 2000. https://www.adst.org/0H%20T0Cs/Tanen,%20Ted%20M.G.toc.pdf?_ga=2.179475108.1017145630.1557310934-622646897.1557310934

14 A ma a Department of Central Eurasian Studies (CEUS) néven futó tanszéket eredetileg nyelvoktatási céllal 1943-ban alapította az amerikai hadsereg. Tanen az Indiana állambeli Bloomingtonban úgy érezte, hogy a magyar nyelvet lehetetlen megtanulni.

15 Tanen 1961 nyaráig Horace Torbert ügyvivő keze alatt is dolgozott.

16 Louis Joseph „Lou” Toplosky (?–1970) 1957 decemberétől, Katona Géza távoztával dolgozott másodtitkárként a budapesti amerikai követségen. Aktívan kivette a részét a Mindszenty bíboros személye körüli teendőkben: ha kellett, tolmácsolt, elvégezte a levelei értelmezésének és fordításának egyáltalán nem könnyű munkáját, dokumentálta az anyagokat, jelentette üzeneteit és kívánságait az ideiglenes ügyvivőnek, továbbá figyelemmel követte a „vendég” kedélyállapotának hullámzásait. Ackerson ügyvivő adott Toplosky személyes véleményére, és azt rendszeresen be is építette a jelentéseibe. Toplosky 1960-ban lépett ki a külügyi szolgálatból, és a Prentice Hall INC, Englewood Cliffs N. J. cég európai tőzsdeügynökeként dolgozott állandó párizsi székhellyel Európában.

17 A nem hivatalos „egyházi attasé” elnevezés a követség belső szóhasználatában a bíboros melletti összekötő diplomatát jelentette.

18 The Association for Diplomatic Studies and Training Foreign Affairs. Oral History Project Ted M. G. Tanen Interviewed by: Charles Stuart Kennedy. p 24.

19 Megjegyezzük, hogy az interjú szövegében a magyar tulajdonnevek átírása, vélhetően a gépíró hibájából, rendkívüli pontatlan, ezért azokat eleve helyesen adjuk meg.

20 Turchányi Albert Egon (1894–1969) 1956. október 30. és november 8. között Mindszenty bíboros titkára. November 9-én, miután elhagyta az amerikai követség épületét, Tata környékén elfogták, és 1958. január 10-én életfogytiglani börtönre ítélték. 1963-ban részleges közkegyelemmel szabadult.

21 Tanen az amerikai segítség elmaradására utal, ami igen sok, akkor Budapesten szolgáló amerikai diplomatát is felbőszített.

22 The Association for Diplomatic Studies and Training Foreign Affairs Oral History Project. Ted M. G. Tanen Interviewed by: Charles Stuart Kennedy. p 24. Eddig a pontig Tanen nem a saját, hanem a másoktól hallott, gyakran pontatlan információkat eleveníti fel.

23 Tanen közlése a látogatások gyakoriságáról pontatlan. A rokonok látogatásairól lásd: Somorjai, A. – Vecsey J.: Törésvonalak Mindszenty bíboros emlékirataiban. Tartalmi és szövegközlési sajátosságok, ELTE Új– és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék–Pannonhalmi Főapátság, 2013. http://heh.hu/folyoiratunk.html

24 Az udvar egyik oldala a Magyar Nemzeti Bank épületével volt határos. A magyar államvédelem emberei innen figyelték meg Mindszenty bíboros sétáltatását.

25 Értsd: a katonai és légügyi attaséknak.

26 The Association for Diplomatic Studies and Training Foreign Affairs Oral History Project. Ted M. G. Tanen Interviewed by: Charles Stuart Kennedy. p 26.

27 Az Emlékiratok első alkalommal 1974-ben jelent meg. Irányadó kiadása: Helikon Kiadó, 2015, Budapest.

28 The Association for Diplomatic Studies and Training Foreign Affairs Oral History Project. Ted M. G. Tanen Interviewed by: Charles Stuart Kennedy, p. 26.

29 Uo. 29. Megjegyezzük, hogy miközben hihető, hogy vészhelyzetben a bíborost az épület legvédettebb, biztonságosan zárható helyiségébe (a zónába) tervezték a szomszédos lakrészéből bevinni, kevésbé életszerű, hogy neki kellett volna segédkeznie az iratok elégetésében.

30 A La Stampa olasz lap átvette a Die Furche 1959. október 10-i számában (15. évf. 41. szám) megjelent, Besuch bei Kardinal Mindszenty című cikkét. Ebben, ahogy Balogh Margit idézi: „Egy elektronikus riasztócsengővel felszerelt acélajtó vezet a harmadik emeletének abba a szárnyába, amely a prímás és testőre rezidenciájának van szánva [...]” Lásd In Mindszenty József I—II., 1216. Ugyanezen cikkben szerepel az is, hogy a bíboros a kanapéján aludt. Uo. Patrick James Flood kijelentette: a harmadik emeleti folyosón a nyomógombbal kezelhető elektromos ajtónál őt, Tanennel ellentétben, Mindszenty bíboros soha nem tréfálta meg. Mr. Flood azt is közölte: Mindszenty bíborosnak soha nem volt a misszió épületén belül testőre.

31 The Association for Diplomatic Studies and Training Foreign Affairs Oral History Project. Ted M. G. Tanen Interviewed by: Charles Stuart Kennedy. 29.

32 Uo. 1961-ben Tanent Budapestről Szenegálba helyezték át.

33 Harry Joseph Gilmore III. o. titkár 1965–67 között alkonzulként szolgált Budapesten, főnöke Clifford H. Gross II. o. titkár volt, (aki nem adott OH-interjút). 1962-ben lépett külügyi szolgálatba, először Törökországgal foglalkozott, majd 1964–65 között magyar nyelvtanfolyamot végzett. Jacob Beam nagyköveti időszaka alatt Moszkvában szolgált, 1973–75 között pedig jugoszláv referens volt. Az USA első jereváni nagykövete (1993–95).

34 The Association for Diplomatic Studies and Training Foreign Affairs Oral History Project. Ambassador Harry Joseph Gilmore Interviewed by Charles Stuart Kennedy, February 3, 2003 https://adst.org/wp-content/uploads/2013/12/Gilmore-Harry-Joseph.pdf

35 Richard Womser Tims (1912–96) a sors szeszélye – a hivatalban lévő ügyvivő, Elim O'Shaughnessy váratlan halála – folytán második alkalommal került 1966. szeptember 24-én tanácsosi rangú ideiglenes ügyvivőként a budapesti amerikai követség élére. Ezt a tisztséget töltötte be 1966. november 28-án is, amikor is a külképviselet nagykövetségi rangra emelkedett. Tims megbízatása egészen 1967. október 20-ig tartott, amikor is megérkezett Budapestre Martin Hillenbrand kinevezett nagykövet. Ezt megelőzően Timsre hárult annak a nehéz időszaknak a kezelése, amikor is Mindszenty bíboros a nagykövet megérkezése miatt azzal fenyegetőzött, hogy kisétál az épületből.

36 Újabb szép példa az amerikai házigazdák figyelmességére, akik talán arra számítottak, hogy a bíborost esetleg felzaklathatja az erőszakos tüntetés.

37 The Association for Diplomatic Studies and Training Foreign Affairs Oral History Project. Ambassador Harry Joseph Gilmore Interviewed by Charles Stuart Kennedy, February 3, 2003, p. 32.

38 Uo. 34.

39 Uo.

40 Uo. 37.

41 Gilmore valójában ideális alanya az elbeszélt történelemnek, mivel fiatal korában különleges tapasztalatokat szerzett, később pedig nagykövet lett, és ezzel az interjúztatók célkeresztjébe került.

42 A kanapén alvást Balogh Margit is említi: „Félt az elalvástól. Legtöbbször nem is öltözött át hálóruhába, a vetett ágy helyett gyakran ruhásról dőlt a sezlonra vagy az öblös fotelba”. In: Mindszenty József I.–II., 1212.

43 Thomas A. Schlenker (1939–) 1961-ben végzett a Johns Hopkins Egyetemen, 1963-tól 28 éven át a Department diplomatája volt. Budapest mellett számos afrikai országban is szolgált.

44 SAIS Johns Hopkins Alumni Oral History Program. Interview date: September 24, 2013 https://www.youtube.com/watch?v=y1BU6kvXdd8

45 Thomas Schlenker a Mindszentyvel folytatott beszélgetéseit egyetemi kurzushoz hasonlította. Uo. a 28. perc után.

46 SAIS Johns Hopkins Alumni Oral History Program. Interview date: September 24, 2013 https://www.youtube.com/watch?v=y1BU6kvXdd8a, 18. perc után.

47 Uo. a 28. perc után.

48 The Association for Diplomatic Studies and Training Foreign Affairs Oral History Project. Edward H. Wilkinson Interviewed by Charles Stuart Kennedy Initial interview date: April 5, 2002 https://www.adst.org/OH%20TOCs/Wilkinson,%20Edward%20H.toc.pdf, p. 20.

49 Ezt Patrick Flood (sz. 1939), aki 1968–1969 között látta el az összekötői feladatokat, a szerzőknek küldött levelében szintén megerősítette.

50 Egyedül a minősített és nyílt táviratok forgalma volt gyorsnak nevezhető.

51 Helyesen: Mindszenty bíboros menedéket élvezett, de az amerikai jog szerint nem volt politikai menekült.

52 The Association for Diplomatic Studies and Training Foreign Affairs Oral History Project. Edward H. Wilkinson Interviewed by Charles Stuart Kennedy Initial interview date: April 5, 2002 https://www.adst.org/OH%20TOCs/Wilkinson,%20Edward%20H.toc.pdf, p. 22.


« vissza