Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Száz éve született Harsányi János

Az Egyesült Államok Fegyverkorlátozási és Leszerelési Hivatala 1964–1970 között egy tíz főből álló, fiatal, a játékelmélethez értő matematikus-csoportot foglalkoztatott a szovjet-amerikai leszerelési tárgyalások előkészítéséhez. Feladatuk speciális volt, ki kellett dolgozniuk egy olyan stratégiát, amelyet használva az USA eredményesen tárgyalhatott a „gonosz birodalmával”, a Szovjetunióval. A kutatócsoport egyik tagja ezen a programon dolgozva fogalmazta meg a „korlátozott vagy nem teljes információjú játékok elméletét”, amiért 1994-ben neki ítélték meg a közgazdasági Nobel-díjat. Az illetőt Harsányi Jánosnak hívják.

Harsányi János 1920. május 29-én született Budapesten. Ugyanazon a kapun lépett be a Fasori Evangélikus Gimnáziumba, mint két évtizeddel korábban Neumann János vagy Wigner Jenő. Harsányi tizenévesen imádott sakkozni. Sakkőrült cimborái azonban híres nyitásokat és végjátékokat kezdtek memorizálni, így már felül tudtak kerekedni Harsányi intuitív játékán. Ekkor lett elege a sakkozásból. A klasszikusokhoz és a matematikához fordult. Így nem csoda, hogy 1937-ben harmadik helyezést ért el az országos görög tanulmányi versenyen és első lett a Matematikai Tanulmányi Versenyen. Matematikai és filozófiai életpályáról álmodott.

Harsányi édesapjának gyógyszertára volt. Azt szerette volna, hogy fia lépjen a helyébe. Apja kedvéért Harsányi János érettségi után gyógyszerészhallgatónak iratkozott be a Budapesti Tudományegyetemre. Viszont saját érdeklődését követve bejárt Fejér Lipót matematika előadásaira is. 1942-ben kapta kézhez gyógyszerészi diplomáját. A háború alatt munkaszolgálatra hívták be, de nem sokkal később rákerült a deportálandók listájára. A pályaudvarról sikerült megszöknie, és a háború végéig bujkálni kényszerült. A háború után beiratkozott a bölcsészkarra, ahol filozófiából szerzett doktorátust 1947-ben. A filozófiai tévedések logikai alkata című disszertációját az Atheneaum folyóirat is leközölte. A szociológia tanszéken kapott tanársegédi állást, de a kommunisták politikai kurzusával szemben gyakran hangoztatott véleménye nem maradt sokáig megtorlatlan. Le kellett mondania állásáról, és amikor tudomására jutott, hogy a tulajdonában lévő patikát is hamarosan államosítják, úgy döntött, hogy elhagyja Magyarországot. 1950 áprilisában, a zöldhatáron át a Fertő-tó mocsárvidékén, háromnapi bolyongás után sikerült csak Ausztriába jutnia. Néhány hónapos menekülttábori kényszertartózkodás után menedéket kapott Ausztráliában. Ott azonban a magyarországi diplomáit nem ismerték el, így kénytelen volt Sydney-ben kétkezi munkásként dolgozni. Egy váratlanul felkínálkozó alkalmat kihasználva beiratkozott a sydney-i közgazdasági egyetemre, ahol a négyéves stúdiumot két év alatt (!) végezte el. Megjelentek az első publikációi, megkapta a Rockefeller-ösztöndíjat, és 1956-ban az Egyesült Államokba utazott. A kaliforniai Stanford Egyetemen megszerezte a PhD tudományos fokozatot. Kenneth Arrow Nobel-díjas professzor mellett dolgozott, aki ismerve a kollégája matematikai képességeit, rábeszélte, hogy foglalkozzon a matematikai statisztikával is. Ösztöndíjas évei után visszatért Ausztráliába, és Canberrában elfogadta egyetemi tanárrá történő kinevezését. 1961-ben újból, de már végleg Amerikába utazott, a berkeley-i Business Schoolban tanított és végezte kutatómunkáját, egészen a nyugdíjba vonulásáig. Ott kérték fel, hogy vállaljon szerepet annak a kutatócsoportnak a munkájában, amely az USA leszerelési és fegyverkorlátozási tárgyalásait segítené. Mindez Johnson elnöksége idején, a kubai válságot követően történt, amikor a két szuperhatalom között rendkívül feszült volt a viszony.

Harsányi eleget tett a felkérésnek, a taktikai-stratégiai csoporton belül foglalkozni kezdett a Neumann-Morgenstein matematikusok által kidolgozott klasszikus játékelmélettel. Állítólag ennek az elméletnek a megszületéséhez az is nagymértékben hozzájárult, hogy mindketten megszállott pókerjátékosok voltak. A póker bonyolult kártyajáték, amelyet ők matematikai úton leegyszerűsítettek és elemezhetővé tettek. A klasszikus játékelméletre talán mégis a legegyszerűbb példa a sakk, amelyben eleve meghatározottak a szabályok, logikai rendezőelvek, feltételek és taktikák érvényesülnek. (Emlékezzünk a tizenéves sakkimádó Harsányi Jánosra és cimboráira!) Harsányi korlátozott információval rendelkező játékelméletében a legmarkánsabb különbség az, hogy a vetélkedő játékos csak korlátozott mértékben ismeri ellenfele célját és a rendelkezésre álló stratégiai eszközeit. Az elmélet, amely olyan stratégiai helyzeteket elemez, ahol az egyes résztvevők nem, vagy csak korlátozott mértékben ismerik egymás szándékait, éppen a szovjet-amerikai tárgyalásokra jelentettek analóg helyzetet. A szovjet tárgyalódelegáció stratégiai céljain és taktikáján kívül még az sem volt ismert, hogy milyen emberekből áll a küldöttség. Olyan modellt kellett tehát kidolgozni, amelynek minden eleméhez valószínűségi érték lett hozzárendelve. Ebből aztán matematikai módszerekkel, az alaphelyzet meghatározása után egzakt módon lehet a problémát megoldani. Ma már a gyakorlatban igen elterjedt Harsányi korlátozott információjú játékelmélete, leginkább a gazdasági életben. Az amerikai állam például az olajkutak árverésén alkalmazta, sikerrel. Az elmélet alkalmazásával a korábbiakhoz képest az állam nyeresége megtízszereződött.

Harsányi Jánosnak a Svéd Tudományos Akadémia a Svéd Állami Bank Alfred Nobel-emlékdíját a közgazdasági tudományok területén John Nash és Reinhard Selten professzorokkal megosztva 1994-ben ítélte oda „a nem kooperatív játékok elméletében az egyensúly-analízis terén végzett úttörő munkásságáért”. Harsányi Jánost 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Az ekkor adott nyilatkozatában a következőket mondta: „A magyarok általában nem tisztelik a tudomány határait [...] A magyar iskola nagyon jó volt, remélem most is jó. Amikor én jártam iskolába, mindenkinek kellett latint, matematikát, fizikát tanulnia. Budapesten volt egy speciális intellektuális tradíció, a kávéházi kultúra. Ennek volt a terméke Karinthy Frigyes is, akit sok minden érdekelt, sok mindenben volt tájékozott. Ha az ember egy magyar mérnökkel vagy orvossal beszél, nem meglepő a zenei vagy filozófiai érdeklődése. Amerikában az ilyen nem fordul elő. Az általános műveltség Magyarországon sokkal magasabb. Szerencsém, hogy pesti gimnáziumba jártam.”

Harsányi János 2000. augusztus 9-én szívroham következtében hunyt el Berkeley-ben.



 

Felhasznált irodalom:


 

Avar János: Mr. Oláh és Mr. Harsányi Magyarországról érkezett. In Respuplika, 1. évf., 1994. 23. 6–7., 91–96.

Britannica Hungarica, VIII. kötet, 1997.

Czeizel Endre: Harsányi János gyógyszerész, az egyik magyar születésű Nobel-díjas. In Gyógyszerészet, 47. évf., 2003. 1. 11–19.

Eső Péter: A játékelmélet nem játék. Közgazdasági Nobel-díj 1994. In Élet és tudomány, 49. évf. 1994. 52. 1635–1638.

László Géza–Nagy Ferenc: Sorsdöntő gazdasági játszmák és a játékelmélet. A Nobel-díj ürügyén. In Magyar Nemzet, 57. évf. 1994. 243. 11.

Harsányi János: A racionális viselkedés fogalma. In Magyar Tudomány, 1995/6.

Harsányi János: Részlegesen informált játékok. In Társadalom és gazdaság Közép- és Kelet-Európában. 17. 1995. 3. 7–10.

Harsányi János: Nem teljes információjú játékok. In Fizikai Szemle, 1995/45.

Magyar Nagylexikon. VIII. kötet, 1999.

Mihalik István: Játékelméletért Nobel-díj. In Gazdaság és Társadalom, 5. 1994. 6. 160–168.

Nagy Ferenc: Hass, alkoss, gyarapíts. A Genius '96 üzenete. Better kiadó, 1996, Budapest.

Nagy Ferenc (szerk.): Harsányi János a játékelmélet Nobel-díjasa. Akadémiai Kiadó, 1995, Budapest

Nagy Ferenc: Harsányi János emlékezete. In Népszabadság, 58. évf., 2000. 08.14. 9.

Sándor László: Harsányi János elment. In Magyar Hírlap, 33. 2000. 189. 15–33.

Simonovits András: Harsányi János. In Természet Világa, 131. évf., 2000, 12. sz.566–567.

Szép Jenő: Harsányi János. In Magyar Tudomány, 46. évf., 2001. 1. 104–105.


« vissza