Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

Teleki Pál, a főcserkész

Az 1919 szeptemberében újjászervezett Magyar Cserkészszövetség fővédnöke Horthy Miklós volt. A mozgalmat támogatta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium és a Hadügyminisztérium is. A cserkészvezetők viszont nem akarták a cserkészet országos hálózatát, nemzetközi és hazai kapcsolatait beolvasztani a megszülető leventemozgalomba, ugyanakkor irigykedtek a leventékre, mert anyagi támogatást kaptak az államtól, törvény szabályozta a helyzetüket. A cserkészmozgalom is hasonló törvényi hátteret teremtett volna magának, de ez nem sikerült.[1] Ezért volt szüksége egy nagy tekintélyű, de Horthynál könnyebben elérhető támogatóra, akitől érdekeik képviselete mellett azt várták, hogy szabad mozgásteret biztosít elképzeléseik megvalósítására.

A főcserkész (Sík Sándor elnök) az Országos Intéző Bizottság 1922. május 19-i ülésén mondta, hogy „[...] a minisztériumokon felül áll, és a mindenkori államfőtől kapja a kinevezését”. Utóda, Wite Béla a hercegprímásnak írt beszámolójában azt írta, a főcserkész „az apellálhatatlan fórum, a cserkészet Jupitere”. A szövetség által elfogadott tervezetben (ami a VKM közvetítésével került Horthy elé) az is szerepelt, hogy Teleki Pált javasolják erre a posztra. Az ő nevét egyetemi adjunktusa, Fodor Ferenc vetette fel, és számos érv szólhatott mellette.

Teleki tudományos és politikai hírnevére és kapcsolataira a cserkészeknek is szükségük volt. Országgyűlési képviselő volt, de nem viselt kormányzati tisztséget, ezért nem kellett tartani attól, hogy belerángatja a cserkészetet a napi politikába, ami az alapítók szerint tilos volt. Teleki vezető egyénisége volt a Horthy- korszak „titkos”, de azért eléggé exponált társaságai közül kettőnek. Egyikük, az Etelközi Szövetség (szándéka szerint „keresztény kurzus szabadkőművessége”) fő célkitűzése volt, hogy tagjai elfoglalják a fontos kormányzati, gazdasági és kulturális pozíciókat. Egy kortárs visszaemlékezése szerint azonban az etelköziekből hiányzott az a széles látókör, amit Teleki szükségesnek tartott az átfogó reformtevékenységhez. Ezért egy új titkos társaságot alapított, a Keresztény Nemzeti Ligát[2], amely a tudományos élet szereplőit (történészeket, jogászokat, közgazdászokat) tömörítette. Mivel a két társaság célja ugyanaz volt, nem tekintettek riválisként egymásra. Teleki tehát, ha tudósként vagy politikusként nem tudott volna elintézni valamit a cserkészetnek, az EX [EkSz] vagy a Liga kapcsolatai révén még mindig megtehette. A cserkészet nem volt a számára „idegen világ”, hiszen a fia, Géza (a későbbi miniszter) is az egyik csapat tagja volt.

A tervezet szerint a főcserkész feladata a cserkészmunka folytonosságának biztosítása, mivel kinevezett tisztviselőként, „szilárd pontot képvisel”, és hosszú távon is tervezhet. Ő „a [cserkészet] keretein kívül álló legfelsőbb cserkésztekintély, a szövetség munkájának legfelsőbb irányítója [...] és mint a Nagy Tanács elnöke, a cserkészmunkának leghatalmasabb társadalmi támogatója [...]” Itthon és külföldön képviselte a cserkészmozgalmat.

A kormányzó 1922. június 10-én nevezte ki Telekit, aki június 30-án kapta meg erről a hivatalos értesítést a kultuszminisztertől.

Láttuk, hogy miért Telekit akarták a cserkészek, de miért fogadta el a felkérést? Mert a cserkészet irányításával neveléspolitikai kísérletét valósíthatta meg. A (jellemzően középiskolás korú) cserkészek „szakmai” nevelésébe (a cserkészmunka gyakorlatába) nem kívánt beleszólni, inkább az iskolai oktatás kiszélesítésére összpontosított. Sík Sándor visszaemlékezése szerint Teleki „átérezte, hogy a magyar nemzetben és társadalomban sok olyan érték rejlik, [...] amelyek kifejlesztését a cserkészneveléstől remélte. Közösségi tudat, felelősségvállalás, fegyelem, önzetlen munka, igénytelenség; ezeknek a tulajdonságoknak élet-halál fontosságát, sürgető szükségét érezte kezdettől, és annál jobban átérezte, minél többet kellett szenvednie államférfiúi hivatása teljesítése közben hiányuk miatt. Magyar szemlélete a történelemnek, magyar szempontú felfogása, értékelése, irányítása a nemzet mai életének, jövőjének, a történelmi magyar hivatásnak, a Szent István-i birodalmi gondolatnak tudata és ésszerű mai alakítása [...] És mindezeket a magyar gondolatokat, mindezeket a nevelői célokat megtalálta a magyar cserkészmozgalomban, vagy már eredetileg világosan kifejezve és célul kitűzve, vagy csírájukban, lehetőségben, de mindjárt gyakorlati, nevelői módszerekkel megvalósítva vagy megvalósításra alkalmasan.”[3]

A cél egy erkölcsös, művelt, európai látókörű, kötelességtudó, önállóan gondolkodó és cselekvő közösség kinevelése lett volna. Ez az öregcserkészekből álló „új elit” fontos szerepet kapott volna az ország, a társadalom reformjában. Teleki szavai szerint „Magyarországnak nincsen meg a maga magyarja, [.] igazi nemzeti társadalma. Ezért a magyar cserkészet [.] meg akarja teremteni az emberségében és magyarságában újjászületett új magyart, hogy aztán evvel felépítse azt a már tisztultabb új magyar társadalmat [.]”[4]

A főcserkész tevékenysége azonban nem korlátozódott a „nevelői” programra. Sík Sándor „hatalmas meglepetésnek” tartotta, hogy „keményen együttdolgozó bajtársat és [.] testestül-lelkestül cserkészt” találtak Teleki személyében. A Cserkészszövetség hivatalos lapja szerint neki volt köszönhető, hogy a cserkészek 1922 nyarán külföldön is táborozhattak, és ezzel „az egységes magyar mozgalom [...] elfoglalta az őt megillető nemzetközi pozíciót”.[5] Szeptember közepén fogadta a szövetség elnökségét. 1923 márciusában azonban a főcserkész egészsége romlása miatt felmentését kérte a kormányzótól.[6] 1923 áprilisában a betegsége megakadályozta, hogy részt vegyen a magyarországi cserkészet tizedik születésnapi ünnepségén.[7] Javaslatára Horthy Khuen-Héderváry Károlyt (az egykori miniszterelnök fiát) nevezte ki főcserkésznek 1923. augusztus 13-án.

A Cserkészszövetség viszont nem akarta elveszíteni Telekit, ezért közbenjártak a VKM-nél, vesse fel a kormányülésen tiszteletbeli főcserkésszé való kinevezését. 1923. október 14-én már ilyen tisztségben vett részt az új főcserkész fogadalomtételén. „Tiszteletbeli” tevékenységének egyik eredménye a társadalom felső köréből válogatott Cserkész Nagytanács megszervezése.[8] A tervek szerint a tagok révén ez adta volna meg a cserkészetnek a szükséges társadalmi tekintélyt. Az Albrecht főherceg vezette, száz főből álló testület egyszerre volt a cserkészmozgalom hatékony irányításának és a társadalmi figyelem felkeltésének eszköze. Maga Teleki azt mondta „szerveztük az ország vezető embereit [hogy felkeltsék az érdeklődést a cserkészet iránt], de nem a sablon szerint. Bevettük, aki eddig pusztán érdeklődést tanúsított. [.] A Nagytanács nemcsak dísz [...], hanem azok együttese, akik egyénileg is hajlandók dolgozni, és garanciái a cserkészet támogatásának.”[9]

Teleki tényleges és tiszteletbeli főcserkészként ilyen volt. A Cserkészszövetség persze elvárta tőle a támogatást és a reprezentatív részvételt, amit meg is kapott. Így a koppenhágai jamboreen való részvétel szervezése közben is szakított időt arra, hogy kimenjen Szegedre a kerületi cserkésznapra, ahol beszédet is mondott. Berlinben pedig a Koppenhágába utazó magyar cserkészeket a pályaudvaron üdvözölte egy beszéddel. Teleki a Népszövetség háromfős határmegállapító bizottságának tagjaként 1925 elején a Törökország és Irak határán fekvő, vitatott hovatartozású moszuli vilajetbe látogatott. A küldöttség Bagdadba érkezve felkereste Fejszál iraki királyt is. A tisztelgő látogatáson Teleki sajátosan értelmezve azt a kérést, hogy uniformisban jelenjen meg, a főcserkészi egyenruháját viselte. Az irakiak erre el akartak büszkélkedni a saját cserkészeikkel, és díszszemlét szerveztek. A bizottság munkája közben pedig „mindenütt, de különösen a keresztény községekben díszőrség vagy díszraj várt, esetleg az egész csapat megjelent”. Az útja során találkozott a jezidiek harmincfős cserkészcsapatával is, amiben „a cserkésztestvériség nagy ereje és diadala” bizonyítékát látta.[10]

Neve nem csupán népszerűséget, hanem tényleges támogatást is hozott idehaza. Már a „tiszteletbeli” időszakban, 1925-ben lett a Pesti Hazai Első Takarékpénztár igazgatósági tagja.[11] A korszakban megszokottnak számított, hogy a különféle bankok és vállalatok igazgatóságába vagy felügyelőbizottságába beültetnek néhány ismert személyiséget, akiktől nem várnak szakértelmet igénylő munkát. Az illető fizetést kap, a munkahelye pedig büszkélkedhet azzal, hogy náluk dolgozik. Teleki tényleg eljárt a Takarékpénztárba, cserébe viszont a cserkészetnek kért pénzt.[12]

De még ennél többet is vállalt. Nem csak reprezentatív céllal, évfordulós vagy egyéb rendezvényeken jelent meg főcserkészként. Személyes jelenlétével erősítette (és népszerűsítette) a cserkészetet akkor is, amikor ezt ráhagyhatta volna a tényleges cserkészekre. Például végiglátogatta a cserkésztáborokat, részt vett a cserkészkerületek hadijátékain. Az általa megszervezett 1926-os nemzeti nagytábort a Népszigeten rendezték volna (később itt épült fel a cserkészek vízitelepe), de a tervet megakadályozta egy áradás. A rendezvényt ezért rohamtempóban át kellett telepíteni az első adandó helyszínre, Káposztásmegyerre.[13] Ebben a tiszteletbeli főcserkész is közreműködött (amúgy sem kérte soha, hogy a címéből adódóan kivételezzenek vele, mindig megosztotta a „ténylegesek” életkörülményeit). 1928-ban az Országos Cserkésznap szervezésében vállalt szerepet - a díszvendég, a világ főcserkésze meg is köszönte egy levélben a fáradozást.[14] 1929-ben újabb jamboree következett, ezúttal Angliában (ismét ő szervezte meg a magyar részvételt), de az ilyen nagy horderejű ügyek mellett sem hanyagolta el a cserkészek mindennapi problémáit. Amikor 1930 júliusában egy budakeszi táborozáshoz kellett helyet találni, ő járt közben az erdőigazgatónál. A sikeres tábor után ősszel felvetődött egy cserkészpark létrehozása a területen, és ehhez ugyancsak a tiszteletbeli főcserkészre volt szükség. A kiszemelt területet az IBUSZ használta vadászati célokra, de a közbenjárásra egy (pontosan körülírt) részét mégis átengedték. Miközben Teleki ezért levelezett[15] (pl. azt is meg kellett vizsgálni, hogy a tüdőszanatórium közelsége nem jelent-e egészségügyi kockázatot), egy sokkal fontosabb ügyön is dolgozott.

Az 1924-es dániai és az 1929-es angliai jamboreen elért magyar eredmények után felmerült az ötlet, hogy Magyarország megpályázhatná az 1933. évi cserkész-világtalálkozó szervezését. Teleki a Szent István-napi ünnepségeken meg is környékezte a kormányzót azzal, hogy Gödöllő kiváló helyszín lenne.[16] A helyet Horthy is ismerte (kormányzóként ő „örökölte” a királytól), itt vadászott, és talán ezért is habozott kissé (nem zavarja-e majd a jamboree a vadászokat). Teleki egy térképet küldött neki a tervezett helyszínről, hogy megnyugtassa. A kormányzói kabinetirodán keresztül folytatta a lobbizást. Az iroda főnökének szeptember 23-án írt levelében kifejtette, hogy a magyar pályázat sikerére komoly esély van. A versenytársak az Egyesült Államok és Csehszlovákia. Ahogy Teleki fogalmazott, „Amerikára nincs nagy kedvük az európaiaknak”, a csehszlovákokat pedig meg lehet verni, ha a döntés idejére már kész tervvel állunk elő. A jamboree megrendezésével kitűnő propagandalehetőséghez jutna az ország (Teleki 25 ezer résztvevővel számolt), a bevétellel pedig megalapozhatnák a magyar cserkészet jövőjét. Ehhez viszont az kell, hogy a kormányzó még a tél előtt előzetes hozzájárulását adja a gödöllői helyszín használatához (ezt tartotta Teleki a legkedvezőbb megoldásnak), esetleg (kevésbé jó esetben) jelöljön ki egy másikat. Ezt követné a helyszín bejárása (ezért volt fontos, hogy minél hamarabb megszülessen a döntés), mindent feltérképeznének, megtervezhetnék. Télen megcsinálnák a költségvetést, tavasszal még egyszer megvizsgálnának mindent, és nyáron majd lenyűgöznek mindenkit.

Milyen érvek szóltak a többi lehetséges helyszín ellen? A Balaton messze volt Budapesttől. Alag és Káposztásmegyer kapcsán (végül itt rendezték a '26-os nemzeti nagytábort) csak annyit ír, problémák merültek fel, de nem fejti ki, milyenek (valószínűleg logisztikaiak, nem férne el ott ennyi ember, vagy nem tudnák ellátni őket). Szóba jöhettek volna még (meg nem nevezett) dunai szigetek, itt viszont egy esetleges árvíz és az utána következő szúnyoginvázió az ellenérv (a nagytábort épp ezért kellett átrakni Megyerre).

1931 júliusában a badeni cserkész-világkonferencia Magyarországnak adta a következő cserkész-világtalálkozó rendezési jogát, ugyanis a négy másik pályázó (Az Egyesült Államokon és a cseheken kívül Hollandia és Ausztrália) visszalépett.[17] Teleki lett a tábor parancsnoka.[18] Mindent ő intézett, és minden szál az ő kezében futott össze. Ő szedte össze (ráadásul a gazdasági világválság idején) a szükséges pénzt, mert a kormányzati támogatás csak a tervezett kiadások tizedére volt elég. 1933. május 14-én tartott előadásából (A magyar társadalom feladata a Jamboreen) kiderül, miért is lobbizott ennyit a kormányzónál. „A Jamboree nem más, mint kis országépítés. Nem szenzációk és látványosságok sorozata [...], hanem maga a cserkészélet.”[19]

A szervezésért a legnagyobb cserkészkitüntetést, az Ezüstfarkas Rendet is megkapta a díszvendégtől, a cserkészmozgalom élő legendájától, Baden-Powell- től. Kevesebb örömet szerezhetett neki a rengeteg papírmunka, még 11 hónappal később, 1934 júniusában is kapott jamboree-ügyeket érintő leveleket. Pedig a maga részéről már februárban elkezdte lezárni az egészet azzal, hogy köszönőleveleket küldözgetett a segítőtársainak.[20]

A jamboree tapasztalatait Teleki (és vezérkari főnöke, kisbarnaki Farkas Ferenc) már abban az évben megpróbálta átültetni a cserkészszövetségbe. Teleki abban reménykedett, „[...] a jamboree munka [.] egy egész gárdát fog kitermelni, amely a cserkészet vezetését át fogja tudni venni [...] az állami és társadalmi élet más terein végezve építő munkát.” A szövetség átszervezése (hatékonyabbá tétele) körüli vitákban Farkas azt javasolta, hogy a „jó, mozgékony, egyszerű és olcsó szervezetet”, amilyenné a szövetségnek válnia kell, úgy teremtsék meg, hogy megfelelő változtatásokkal átveszik a Gödöllőn alkalmazott módszereket. Ez évekig tartó belső vitát eredményezett, Teleki pedig hamar megunta a dolgot. Az Országos Intéző Bizottság 1936. április 22-i ülésén tiltakozott az alapszabályok tervezett módosítása ellen. „[...] a szövetség alapszabályának hasonlónak kell lennie a magyar alkotmányhoz, mely évszázadokon keresztül változatlanul fennáll, és még sincs ellentétben a változó viszonyokkal.”[21] 1937 elején Sík Sándorral együttműködve megkezdte egy olyan egyesület szervezését, amely az aktív cserkészetből kiöregedett cserkészek tudását és munkakedvét akarta a haza javára felhasználni. Ez egybevágott a Fiatal Magyarság folyóirat deklarált céljával (ennek volt főmunkatársa Sík), ezért is kapta a „Fiatal Magyarság Szövetség” nevet.[22] A szövetség szervezése mellett Teleki nemcsak reprezentatív szerepet játszott, hanem megint a befolyásával, nevével segített a különféle problémák megoldásában. Hozzá fordult például az a jánoshalmai cserkész, akinek cserkész- és hivatalnokkarrierjét félbeszakította a váratlan behívás, ezért mielőbb le akarta szereltetni magát.[23] Ilyen „kis” ügyektől olyanokig terjedt a figyelme, mint az 1937-es jamboreera Hollandiába utazó magyar cserkészek vasúti kedvezménye, ugyanis már „hagyományosan” megint ő szervezte a magyar részvételt, a források előteremtése pedig ezúttal sem volt könnyű. Sikerült elérnie, hogy a Magyar Királyi Államvasutak megadja a cserkészeknél szokásos 66 százalékos engedményt, de a vasút külön kikötötte, hogy ez csak a Hollandiába utazóknak jár. Amikor Teleki a Magyarországon táborozó cserkészeknek is kedvezményt kért, azt a választ kapta, hogy ez a vasúttársaság anyagi helyzete miatt lehetetlen. A magyar cserkészet 25. éves jubileuma alkalmából tartott országos közgyűlésen ő képviselte Baden-Powellt.[24]

Az első bécsi döntés után (már vallás- és közoktatásügyi miniszterként) cserkészegyenruhában látogatott el „Ó-Komáromba”, ahol részt vett a helyi Jókai cserkészcsapat fogadalomújításán. Ami utána következett (a Felvidéken és 1939 márciusa után Kárpátalján), már nem volt ennyire felemelő. A szövetség küldöttei bejárták a visszacsatolt területeket, és felmérték az ottani helyzetet. A helyi és az anyaországi cserkészek között sok konfliktus támadt, mert nem ismerték egymás problémáit.

1939 februárjában Horthy miniszterelnökké nevezte ki Telekit. Március elsején egy cserkészküldöttség jelent meg a miniszterelnöki palotánál, és a szövetség nevében támogatásukról biztosították (Papp Antal országos elnök külön kiemelte, hogy ez nem politikai lépés, hiszen a cserkészeknek nincs választójoguk).[25] A kettős (miniszterelnöki és főcserkészi) funkció miatt előfordult, hogy a tiszteletbeli főcserkésznek küldött levelet a miniszterelnöknek címezték vagy fordítva. Ő csak a szolgálati út betartásával hozzá érkezett „cserkész”-levelekkel foglalkozott, a többit átküldte a Cserkészszövetségnek.[26] Cserkészként nem sokáig maradt egyedül az Országgyűlésben: a '39-es választásokon annyian futottak be, hogy tízfős „képviselői cserkészőrs” alakult.

A „szokásos” támogatást kérő levelek mellett olyan ügyekkel is foglalkoznia kellett, amelyek a cserkészsajtót érintették. 1939 márciusában a Fiatal Magyarság főszerkesztője, Fodor Ferenc kereste meg egy bejelentéssel. A lapot a Magyar Cserkészszövetség adta ki, ezen akartak változtatni (nem derül ki, hogy miért, de valószínűleg pénzügyi okokból). Az első lépés az újság megszüntetése volt. Ezt követően azonos címmel, főszerkesztővel és terjedelemmel fog megjelenni egy „másik” újság - az egyetlen újdonság, hogy ezt már a Fiatal Magyarság Szövetség adja ki. A pénzzel magyarázta a Cserkészszövetség azt a májusi kérést, hogy a Magyar Cserkész és a Vezetők Lapja két hónapos nyári szünetet tarthasson. Azzal érveltek, ha júliusban és augusztusban is megjelenne a két lap, nem tudna eljutni az olvasókhoz, akik (a cserkésztáborok és az utána következő „privát” nyaralások miatt) egyszerűen nem érhetőek el. Így a szövetségnek a nyakán maradnának a példányok. A jelek szerint ez a kérés nem ért célt, mert egy hónappal később egy másik, megengedőbb verzióját küldték el Telekinek. A Magyar Cserkész nyáron is megjelenne, de havonta csak egyszer, és akkor is csak feleakkora terjedelemben, mint az év többi részében. Végül ez utóbbi valósult meg.

Teleki miniszterelnöksége alatt is sokszor megjelent a cserkészrendezvényeken, például az 1940. június 2-án tartott öregcserkész-napon. Észak-Erdély visszacsatolása után ő irányította az ottani magyar cserkészcsapatok helyzetének felmérését.[27]

1941 januárjában megvétózta a negyedik cserkésztörvény tartalmának szűkítését. Az eredeti szöveg szerint „a cserkész minden cserkészt testvérének tekint” - ezt akarták egyesek módosítani úgy, hogy az „ellenséges” nemzetek cserkészeit kihagyták volna.[28]

A kormányzó azt tervezte, hogy a cserkészet és a leventemozgalom közötti súrlódások megszüntetése (vagy legalábbis csökkentése) érdekében egységes magyar ifjúsági szervezetet hoz létre. A két mozgalom egyenrangúként dolgozott volna tovább ezeken a kereteken belül. A cserkészek vezetését Teleki Pálra ruházták volna.

A kinevezést azonban már nem volt kihez eljuttatni, addigra véget ért egy életút, amely két évtizedig folytonosan összefonódott a cserkészettel. Az egyik az utolsók közül, akik Telekit élve látták a halála napján, Soczó András tisztjelölt cserkész volt. A Szent István-bazilikában tartott nagyheti lelkigyakorlat után Teleki este 6 körül azzal búcsúzott tőle, hogy a feleségét megy meglátogatni az Olasz fasori szanatóriumba. „Nem volt se fekete autó, se semmi kíséret, hanem villamossal ment azzal a három cserkésztestvérrel.”[29]

 

 

Felhasznált irodalom

 

Levéltári források:



MNL OL X 10379 (a Magyar Cserkészszövetség iratairól készült mikrofilmek), 50027., 50040., 50047., 50052. tekercs

 

Szakirodalom:

 

Ablonczy Balázs: A cserkészmozgalom élén. In Rubicon, 2016/5-6., 104-111. Forrás: http:// epa.oszk.hu/03100/03122/00011/pdf/EPA03122_rubicon_2016_5-6_104-111.pdf (Letöltés: 2018. 08. 01.)

Ablonczy Balázs: Jellem és viszonyok. Kortársak Teleki Pálról. In Rubicon, 2016/5-6., 149157. Forrás:http://epa.oszk.hu/03100/03122/00011/pdf/EPA03122_rubicon_2016_

5-6_149-157.pdf (Letöltés: 2018. 08. 01.)

Ablonczy Balázs: Teleki személyisége. A miniszterelnök hétköznapjai. In Rubicon, 2016/56., 120-125. Forrás:http://epa.oszk.hu/03100/03122/00011/pdf/EPA03122_rubicon_ 2016_5-6_120-125.pdf (Letöltés: 2018. 08. 01.)

Bakay Kornél: Ragyogj, cserkészliliom! Koronás Kerecsen, 2008, Budapest.

Gergely Ferenc: A magyar cserkészet története 1910-1948. Göncöl Kiadó, 1989, Budapest.

Gorondy-Novák Sándor: Teleki Pálra emlékezve. In Vigilia, 1988/9. 668-675. Forrás: http://epa.oszk.hu/02900/02970/00577/pdf/EPA02970_vigilia_1988_09_668-675.pdf (Letöltés: 2018. 08. 01.)

Magyar Cserkész (a Magyar Cserkészszövetség hivatalos lapja) 1922-1940. közti évfolyamai.

Sipos Péter: A konspiráció mítosza. Titkos szervezkedések Magyarországon 1919-1944. In Beszélő, VII. évf. 30. Forrás: http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-konspiracio-mitosza (Letöltés: 2018. 08. 01.)

Sík Sándor: Teleki Pál, az ember és a cserkész. In Vigilia, 1988/9., 657-662. Forrás: http:// epa.oszk.hu/02900/02970/00577/pdf/EPA02970_vigilia_1988_09_657-662.pdf (Letöltés: 2018. 08. 01.)

Soczó Andrással készült interjú, 2013. Forrás: https://www.youtube.com/watch?v =3BtZZBigFUk (Letöltés: 2018. 07. 30.)

 

 

Jegyzetek:

 

[1] Gergely Ferenc: A magyar cserkészet története 1910-1948. Göncöl Kiadó, 1989, Budapest (a továbbiakban: Gergely 1989), 50, 52., 131.

[2] Gorondy-Novák Sándor: Teleki Pálra emlékezve. In Vigilia, 1988/9., 668-675., 669.

[3] Sík Sándor: Teleki Pál, az ember és a cserkész. In Vigilia, 1988, 657-662.

[4] Idézi: Gergely 1989, 53.

[5] Magyar Cserkész, 1922/9., 180. A finnországi cserkészútról szóló beszámolóban külön kiemelik, hogy a főcserkész segítségével jött össze a pénz (181.)

[6] A háború alatt szerzett betegség miatt néhány hónappal azelőtt kivették a fél veséjét. Ablonczy Balázs: Jellem és viszonyok. Kortársak Teleki Pálról. In Rubicon, 2016/5-6., 149-157.

[7] Magyar Cserkész, 1923/5-6., 108.

[8] A Magyar Cserkész 1924. áprilisi és májusi számának vezércikke is megemlíti Telekit ezzel kapcsolatban.

[9] Idézi: Gergely 1989, 56.

[10] A Magyar Cserkész 1926. évi első két számába ő maga írt az útról, az idézetek ezekből a cikkekből származnak.

[11] Ablonczy Balázs: Teleki személyisége. A miniszterelnök hétköznapjai. In Rubicon, 2016/5-6., 120-125.

[12] Az ügyvezető igazgató, Milos György még a Magyar Cserkész 1925/1. számába is írt két bekezdést, amelyben a cserkészeket dicsérte.

[13] Egy évvel korábban itt tartottak jamboreet a fővárosi cserkészcsapatoknak. Magyar Cserkész, 1925/4., 59.

[14] Magyar Cserkész, 1928/9., 179-180. közli a kézírásos levelet és egy gépelt fordítást.

[15] Bővebben lásd MNL OL X 10379 [a Magyar Cserkészszövetség iratairól készült mikrofilmek, a továbbiakban Cserkész mikrofilm], 50027. tekercs.

[16] Sík Sándor szerint Teleki (vele együtt) ellenezte, hogy Magyarország is pályázzon, de a cserkészvezetők leszavazták, ezután pedig kötelességtudatból beállt a pályázat mögé (Sík 659-660.)

[17] A döntésről beszámoló vezércikket maga Teleki írta. Magyar Cserkész, 1931/15-16., 237. A versenytársak visszalépése a szám legvégén, a külföldi hírek között szerepel.

[18] Bakay Kornél: Ragyogj cserkészliliom! (Koronás Kerecsen, 2008, Budapest) 138. szerint főparancsnok, de a korabeli cserkészsajtó következetesen parancsnoknak nevezi (Magyar Cserkész, 1932/12. 149., 155.)

[19] Magyar Cserkész, 1933/11., 277.

[20] Cserkész mikrofilm 50040. tekercs. Az itt szereplő két köszönőlevélnek csak az első mondata készült „sablonból”, egyébként eltér a szövegük. Ez akár azt is jelentheti, hogy Teleki mindenkinek személyre szabottan írt.

[21] Idézi: Gergely 1989, 179.

[22] Cserkész mikrofilm 50047. tekercs. Az 1937. január 7-én kelt (és indoklásként a magyar cserkészet negyedszázados jubileumára hivatkozó) meghívó szerint az első gyűlés témája az volt, mit tehetnek a cserkészférfiak a hazáért.

[23] Cserkész mikrofilm 50047. tekercs

[24] Magyar Cserkész, 1938. január 15., 3. A Cserkészszövetség vezetőinek felsorolásakor még a tényleges főcserkészt is megelőzte.

[25] Magyar Cserkész, 1939. március 15., 7.

[26] Cserkész mikrofilm 50052. tekercs. Egy protekciót vagy pénzt kérő cserkész és iparossegéd levele így került a szövetség ügyvezető elnöke, Éry Emil elé.

[27] Gergely 1989, 275-277.

[28] Sík 662.

[29] Interjú Soczó Andrással, 2013. Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=3BtZZBigFUk (Letöltés: 2018. 07. 30. )



« vissza