Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

Csete György és Csete Ildikó emlékezete

Két éve, június 28-án hunyt el Csete György (1937–2016) építész, és az idén április 22-én felesége és alkotótársa, Csete Ildikó (1940–2018) textilművész. Ebben az írásban rájuk és művészetükre emlékezünk.

Paul Gauguin 1897-ben, Tahitin festette meg legnagyobb méretű képét, amelynek a címe: Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk? Az európai civilizációból kiábrándult festő menekült egy ősi, romlatlannak hitt világba. Kérdését ekkor magyar művészek is feltették, és az erre adott egyik válaszként született meg Lechner Ödön magyar stílusa, amely sok építészt ragadott magával. Erre volt válasz a „Fiatalok” nemzeti romantikája, aminek hatása még az idősebb generációhoz tartozó Árkay Aladárhoz is elért. A Nagy Háború után ezek az építészeti gondolatok megkoptak, de nem tűntek el, mert olyan építészek, mint Medgyaszay István, továbbra is nemzeti építészetben gondolkodtak. Eljött az az idő 1945 után, hogy nem beszéltek, nem szólhattak róla. Ezt a hallgatást törte meg Makovecz Imre, aki 1969-ben létrehozta Mesteriskoláját. Nem sokkal később, 1971-ben Pécsett megalakult egy fiatal építészekből álló, stílusosan a Pécs Csoport nevet viselő társaság, amelynek a vezetője Csete György volt. Fontos célként tűzték ki a magyar népi és nemzeti sajátosságok érvényesítését az építészetben, és ebben Lechner Ödön és Kós Károly építészeti hagyatékát tekintették irányadónak. Az ekkor épített orfűi Forrásház szigorúan szerkesztett mértani alakzat, de lágy íveinek és arányainak köszönhetően az organikus világ formáit idézi fel képzeletünkben, a nézőnek is meghagyva egyfajta alkotói szabadságot. A pécsi csoportnak köszönhető, hogy széles körű beszélgetés bontakozott ki a paksi panelházak népi motívumokból eredeztethető díszítése miatt. Az 1975-ben támadt ún. Tulipán-vita irányította a közvélemény figyelmét az organikus építészetre. A Pécs Csoport tagjai kész épülettípusokat kezdtek átalakítani annak érdekében, hogy a zárt, merev, szürke és szigorúan mértani formákat mozgalmas, hullámzó háztömbökké formálják. Emellett a lakások belső tereit is úgy akarták átalakítani, hogy a közösségi terek nagyobb hangsúlyt kapjanak. Csete György 1975-ben öt fázisban írta le az átalakítások és az új formálás menetét. A paksi épületeken az ötödik már nem valósulhatott meg, mert a csoportot feloszlatták.

 

Hová megyünk?

 

Az alapok megvoltak, és Csete György arra a hagyományra, amit Lechner Ödön és Kós Károly teremtett, bátran támaszkodhatott. Ehhez hozzátette az archaikus népi és nemzeti hagyományokat, amelyekre az elődei nem figyeltek, arra hivatkozva, hogy a honfoglalás előtti korban nem volt maradandó anyagú építészetünk. Azonban egy építmény nem csak tégla és habarcs, hanem szellemi termék is, egy eszme anyagba öntött megtestesülése. Csete pécsi korszaka utáni első jelentős alkotása a Halásztelken – nyertes pályázat alapján – felépült Szent Erzsébet-templom volt, melyet 1982-ben szenteltek fel. Megjelenése meglepő és szokatlan. Távolról egy kupola látszik, és ha nem lenne rajta kereszt, a funkciója eldönthetetlen lenne. Rézsűsen felhalmozott földből épített gát veszi félig körbe, amelyen végigsétálva, vagy az oda vezető lépcsőn jutunk el a legfelső szintjére, majd egy hídon, amelyik az árkot átíveli, keresztülhaladva jutunk el a szakrális tér bejáratához. Az alsó szinten a plébánia helyezkedik el, és felette maga a templomtér, amit egy rézlemezzel fedett félgömb kupola határol. A gömb az égi világ leképezése, amelyből az ember a fizikai ittléte miatt a félgömböt érzékeli, mint ahogyan itt mi is: a 20. század végén épített rendkívül egyszerű formájú, de ősi világképet hordozó és megmutató szerkezetet látunk, amely a világ teljességét szimbolizálja. Építészetileg a centrális tér a protestáns templomokra volt jellemző, a katolikus templomokban csak a II. Vatikáni Zsinat után jelenhetett meg. Egy kupolával fedett tér esetében fontos kérdés a megvilágítás, melynek legegyszerűbb módja az, amit a római Pantheonban monumentális méretekben már közel kétezer éve alkalmaztak: a felül nyitott a kupola. Ez az opeionnak nevezett szerkezet köszön vissza a Szent Erzsébet-templomban is. Ennek köszönhetően a belső térbe nappal elegendő természetes fény jut be. Belépve egy félgömb negatívját látjuk, és meglepődve fedezhetjük fel, hogy nincs hagyományos értelemben vett fal és mennyezet, az ívelődő felület egységet alkot. A kupola szerkezetét egymást átmetsző, az opeion körül sűrűsödő fagerendák alkotják, amelyek jól láthatóan merevítő szerepet töltenek be. A gerendákat deszka borítja, és ez alkotja a belső tér határolófelületét. Ez a forma és a kör alaprajz nem csak eszmeileg nyúlt vissza az ősi kultúrák világképéhez, hanem az ősi sátor és jurta alakját is felidézi. A belső tér szépségét a szerkezet és az arányok biztosítják. A templomban központi szerepet kap az oltárasztal, amelyet a padok három oldalról körbezárnak. Nyitott negyedik oldalánál öt fehér templomi zászló térbeli ritmusa teremt hátteret. Nem könnyű egy centrális teret a funkcionális elvárás miatt decentralizálni. Azonban az építészet az elmúlt néhány ezer évben soha nem volt egyedül, csak ha nagyon eltávolított magától minden más műfajt, a társművészetek mindig ott voltak és a segítségére siettek. Itt is ezt az összefogást láthatjuk. A templomi zászlókat és az oltárterítőt, valamint a miseruhát is Csete Ildikó tervezte és készítette. Az öt zászló motívuma három koncentrikus kör köré rendezett életfa motívum, a középső zászló képi jele alatt korpusz látható.

 

A Csete-jurták világában

 

Vonzó kirándulási célpont Ópusztaszer, ahova a történelmi és művészeti emlékek miatt szívesen ellátogatunk. Tudjuk, tanultuk Pusztaszer jelentőségét, gyakran idézzük Anonymus Gestájának ide vonatkozó fejezetét. Természetes, hogy a honfoglalás ezredik évfordulóján Pusztaszeren is állítottak emléket, amely egyike volt a hazában felállított hét emlékműnek. Ezek létrehozására Thaly Kálmán történész tett javaslatot. Ezt az országgyűlési indítványát egyhangúlag elfogadták, és az emlékművek felállításáról 1896-ban a VIII. törvénycikk rendelkezett. Mindegyiket Berczik Gyula tervezte, de ezek közül ma csak három áll: a pannonhalmi és a pusztaszeri, ami épségben megmaradt, illetve a trianoni határokon kívül egyedül a munkácsi, mert azt 2008-ban helyreállították. A pusztaszeri emlékmű Berczik Gyula klasszicizáló építménye, amelyen, mint egy talapzaton helyezték el Árpád fejedelem ülő szobrát. Ez a kiváló szobrász, Kallós Ede alkotása. A honfoglalásra való emlékezést Feszty Árpád és kollégái által festett látványos körkép egészíti ki, amely hosszú agónia után támadt fel, és erre a célra létrehozott épületben látható. Szépen helyreállították a középkori bencés apátság alapfalait, amely az államalapítás utáni időkbe vezeti vissza a látogatót. A legújabb építészeti alkotások az úgynevezett Csete-jurták, s közöttük van a Világmagyarság hajléka, amit 1996-ban avattak fel. Az elnevezés és az időpont mindent elárul. Ezt az épületet még egy tucat követte. Csete György úgy tervezett meg mindent, hogy abban tetten érhető a honfoglalás kori hajlék, a jurta formája és eszmeisége. Így Ópusztaszeren a Nemzeti Történeti Emlékparkban a legújabb épületek hordozzák a legősibb formákat.

A Csete-jurták is kollektív alkotások. Az építészeti terveket Csete György vetette papírra, de statikusként építészkollégája, Dulánszky Jenő is közreműködött. A belső iparművészeti tervek és azok kivitelezése pedig Csete Ildikó munkái. A Világmagyarság hajlékának formája eltér a Szent Erzsébet-templométól. Nem félgömb, hanem csúcsíves élgerincek közé fogott hajló fal-tető síkok, amelyeket színes bitumenes zsindellyel fedtek le. Kivétel a legfelső része, ahol üvegkupola zárja az építményt. Belsejében a fa meghatározó, amely egyszerre építőanyag és dekoratív felületképző is. A textilek itt is Csete Ildikó alkotásai. A jurták között a Mamutfenyő-pavilonban ellentétes hajlítást alkalmazott az építész. Itt a felső szinten kifelé hajolva parabolaívet vesz fel a felület, és így mint kettős tölcsér áll a térben, begyűjtve a föld energiáit és azt kibontakoztatva sugározza az ég felé. Az épület a nevét egy 1500 éves mamutfenyő törzsének harántfűrészelt szeletéről kapta, amelyen a jól látható évgyűrűkön a nemzetünk történelmének eseményeit tüntették fel. Az Erdők templomának két tornya négyzet alaprajzú és ívesen hajlított felületű. A belsejében levő szűk átjárón keresztül jutunk a templomtérbe, ahol szintén minden fából van. Kivételt az opeion jelenti és a textil templomi zászló, rajta latin betűkkel és rovásírással a Miatyánk olvasható.

 

Három évtized

 

Az orfűi Forrásház és a debreceni református templom keletkezése között három évtized feszül. Az úton ott vannak az életút jelzőkövei. Ilyen a Szarvason felépült Ciprus csárda négy csúcsos tetejével, hullámzó nyílásai egyszerre idézik a folyóvizet és a sátrat. Pomázon 1996-ban avatták fel a Honalapítási Emlékművet, Árpád vezér dunai átkelésének 1100 éves emlékére. A téglából épített, fehérre meszelt falú épület egy magaslaton uralkodik. A felső szint áttörései világítónyílásként szolgálnak, kívül, mint egy virágszirom, négy ívelt lándzsahegy motívum látható. Fölötte, egy kúp tetején a felszálló turul motívuma bontakozik ki. A kápolnában Szervátiusz Tibor Anya gyermekével című szobra álldogál.

Csete György életművében fontos szerepet kapnak ezek a kisméretű egyterű kápolnák. Ezek gyakran eldugott, nehezen fellelhető helyeken állnak, mint a pomázi, a kiskunmajsai és a cserépváraljai kápolnák. Medgyesegyházán a Kossuth téren, a település központjában van a Millenniumi ökumenikus kápolna, de a liget fái között ezt sem könnyű észrevenni. Első pillanatban nem tudjuk, hogy lövedéket, űrhajót vagy egy sisakos fejet látunk. Az arányai és tagolása miatt ez utóbbival is könnyen azonosíthatjuk. Kívülről csak a tagolása teszi változatossá, hiszen fehér színű az egész. A hengeres tér lefedésére itt az építész az álboltozatos halomsírokra jellemző, szűkülő körben gyűrűsen összerakott téglát használta. A belső tér dekorálásában Schéner Mihály működött közre.

Csete György építészetében a kápolnák mellett a szakrális épületek érthetően meghatározó szerepet töltenek be. Halásztelken épült fel az Árpád-házi Szent Erzsébet-templom, illetve Kőszegen és a Debrecenben református templom. A kőszegi református templom kétszintes, mint a halásztelki alkotása, nyolcszög alaprajzú, mint az Világmagyarság hajléka, és favázú, deszkaborítású, mint az építész többi jurtája. A kőszegi épület előképe a debreceni Tégláskerti református templomnak, amely az életmű összegzésének is tekinthető, de természetesen, mint minden jelentős alkotó művében, ebben is ott rejtőznek az újítások és a továbblépés lehetősége is. Az épület Debrecen peremén, ahogyan a neve is mutatja, kertségben található, családi házas övezetben. Távolról olyannak tűnik, mintha egy gótikus templom meredek háromszögű tetejét látnánk, amelyből szokatlan helyen fiatornyok nőnek ki, s ezek közreveszik a tűhegyes huszártornyot. Az összhatásban felvillannak az erdélyi, felvidéki fatemplomok és haranglábak, de a négy kisebb és egy központi torony Gaudí Sagrada Familiájának a képét is felidézi. A Tégláskerti református templom is kétszintes, aminek oka természetesen a célszerűség. Alul termek és könyvtár található, és felette helyezkedik el a szakrális tér. Kívülről közvetlenül ide is egy lépcsőn, majd hídon lehet eljutni, mint a halásztelki Szent Erzsébet-templomhoz. Itt is földből épített rámpás félgyűrű veszi körül a földszintet. A föld szintjén a hétköznapi élet zajlik, az emelet pedig az a szint, ahol a transzcendentális világ megjelenik. Csete temploma ezt a kettőt ötvözi egységbe. A lejtő, amely a földgyűrűben és a csúcsos tetőben megjelenik, az égi világra irányul, és nem csak a tekintetet vezeti át, hanem szellemileg is felemel. A belső térben ez a már ismert módon úgy nyilvánul meg, hogy a fal és födém egy egységet alkot, és a tér felülről kapja a világítást. Itt azonban nem csak egy központi csúcsablakon keresztül, hanem a négy torony alja is megnyitja a felületet, és szolidan, de itt is érkezik némi fény a belső térbe. A centrális tér itt tökéletesen összhangban van a református liturgia igényével, és azt a hagyományt folytatja, amelynek az előképe a debreceni Nagytemplomban már megjelent. Az Úr asztala van középen, és a hívők ezt veszik háromnegyed részben körbe. A falfelület itt nem faborítású, hanem gipszkartonnal fedett. Ez szerencsés megoldás, hiszen hangsúlyozza a dísztelenséget, ami a református templomokban elvárt követelmény, és ezen nagyon szépen kirajzolódik a szellemes merevítőváz rombuszos, az ősi hajlék, a jurta merevítőszerkezetét idéző rajzolata.

 

Kik vagyunk?

 

Latiatuc feleym zumtuchel mic vagmuc… (Látjátok, feleim szemetekkel, mik vagyunk)…” így kezdődik a legősibb magyar írott nyelvemlékünk, a Halotti beszéd. Ezt is megjelenítette Csete Ildikó egy textilművén. „Feketeszín lenvásznon életpiros betűk… A szövegből meredeken kiugró piros betűknek sajátságos ritmusa van. EKG-szalag mutatja így a szív dobbanását – az élet ritmusát.”* Majd az ezüstfekete betűk fokozatosan kivilágosodnak. A betűk, szavak mint jelek az úton, úgy sorjáznak a hosszú, fekete textilen. Ahogyan út a templom is, mert két világot köt össze, s a művel ezt láthatóvá teszik. Tisztelet érte az alkotóknak.

 

*Csete Ildikó: Életmű album. Püski Kiadó, 2015, Budapest. 76.



« vissza