Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

Hazafelé – luminista és transzcendentalista hatások Paál László fontainebleau-i tájképein (Részlet)

„Paál László Barbizonban remetei magányban élt. Elszigeteltségének egyik oka, hogy sajátos stílusa nem illett az impresszionista pittoreszk könnyedséget kereső párizsi Szalon világába, amely majd csak élete alkonyán, három évvel halála előtt ítéli oda az áhított elismerést az Út a fontainebleau-i erdőben (1876) című festményéért. Ezután nem sokkal azonban már dolgozni sem tudott, mert krónikus betegsége – egyedüllétének másik oka – élete utolsó két évében ezt már nem tette lehetővé. Társtalanságának harmadik magyarázata befelé forduló személyiségében kereshető. Munkácsy sikeresen építette fel azt a műgyűjtőkből, szakértőkből, képkereskedőkből, patrónusokból álló kapcsolati hálót, amelynek segítségével képes volt tehetségét a nemzetközi művészeti arénában érvényre juttatni. Paált azonban nem csak introspektív alkata, személyiségének sötét tónusai akadályozták ebben, nagy lábon élő apjától nem tanult meg beosztással élni, anyagi gondjai a baráti segítség ellenére egy idő után állandóvá váltak. A felhőtlen párizsi derűt sugárzó szalonok világába a legkevésbé sem illett képeivel ez a borús hangulatú fiatalember, aki egy idő után otthonról is egyre rosszabb híreket kapott. Egyik levelében így ír: 'A sorsot fel nem tartóztathattam, s nyomorba jutottam… Apám és bátyám börtönben vannak, nevük meg van becstelenítve… Anyám beteg, csaknem egészen megvakult, minden gyámolítás nélkül áll most… Kész csoda, hogy egészen meg nem bolondultam…' (Idézi: Bényi 47-48.)



« vissza