Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

Aurora borealis – Mészáros Márta filmje

Megyek megnézni Mészáros Márta filmjét az erőszakban fogant gyermekekről, az Aurora Borealis - Északi fényt, és valahogy zúg bennem a Prédikátor könyve: „Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak... ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.”

Nálunk a közel fél évszázados orosz megszállás miatt túl hosszú volt a hallgatás ideje. S ha valaki szólni próbált, akár csak keveset is, mint Csoóri Sándor 1961-ben az Iszapeső című írásában az idejüket a falusi kocsmában múlató orosz katonákról, akkor jött a vegzálás, a szankciók. Az írás könyv formában csak 1981-ben jelenhetett meg.

A hallgatás falát Polcz Alaine 1991-ben megjelent könyve, az Asszony a fronton törte át. „Aztán elindultam egyedül. Bekötöttem afejem és elmentem a kommandatúrára.

Ott már nagyon sokan ültek és várták, hogy sorra kerüljenek. Közöttük egy kislány, akinek vérzett a feje, egy tincs a hajából kitépve. Nyomorult és kétségbeesett volt. »Átmentek rajta az oroszok.« Nem értettem meg. - »Biciklivel?« - kérdeztem. Az asszony dühös lett. »Maga bolond? Nem tudja, mit csinálnak a nőkkel?« Hallgattam, amit körülöttem beszéltek. Hogy melyik nőnek tört el a gerince, ki vesztette el az eszméletét, ki vérzik, hogy nem tudják elállítani, férfit kit lőttek agyon, mert védeni próbálta a feleségét. Egyszerre föltárult az iszonyat, ami körülöttünk van.”

Polcz Alaine dokumentáris, de mégis személyességtől izzó prózája még bombaként robbant, de Sára Sándor 1996-ban bemutatott A vád című filmje már nem hatott átütő erővel, jóllehet a történet szintén az orosz katonák által elkövetett erőszakot és annak az áldozatokon való megtorlását ábrázolta. Ezt követően csak a kétezres években jelennek meg a témát boncoló művek. Rangos irodalmi alkotásokban jelenik meg az erőszakban fogant gyermekek és szüleik tragédiája, határon túli alkotók műveiben. A kárpátaljai Nagy Zoltán Mihály A sátán fattya (2001) az Év Könyve díjat is elnyerte, s a csángó Iancu Laura nevét is a Szeretföld című kisregény (2011) megjelenése után tanultuk meg. Meg kell még említeni Gyarmati Fanni Naplóját is, aki szintén kendőzetlenül ír a Budapest ostroma alatt vele is megtörténtekről. Mindkét regényben kis falusi közösségbe születik az ellenség gyermeke, s az anyáknak nemcsak önmagukkal, de a hagyományok kötésével s előítéleteivel is meg kell küzdeniük. Az érzelmek zűrzavarát - milyen locska szó ez ide -, hiszen a nők poklokat élnek meg, kihordva „méhük gyümölcsét”, amikor engedelmeskednek ösztönöknek, vallásnak, egymást leküzdeni nem tudó érzelmeknek.

Különös, hogy bár megszállott filmesek, Buvári Tamás, illetve Zsigmond Dezső mindkét regény adaptációját elkészítették low budget költségvetéssel, kijárásra, koldulásra fordítva az alkotói energiákat, e témát a Magyar Nemzeti Filmalap következetesen elutasította. Kétségtelen, hogy a forgatókönyvek nemes irodalmi alapanyagból készültek, és nem a „Hogyan csináljunk jó forgatókönyvből még jobbat” amerikai kézikönyv utasításai szerint szőtték a cselekményt, szigorúan számolva a perceket, hogy mikor kell újabb fordulatnak bekövetkeznie.

A Nemzeti Filmalap kuratóriumának következetes tartózkodása a magyar történelem traumáit és annak következményeit feltáró filmektől kizökkentik az időt, pedig már jócskán a szólás ideje lett volna. Ha művészetben soká tart a hallgatás ideje vagy éppen el sem múlik, az óhatatlanul az esztétikum, a mű minőségének rovására történik.

A televízióban 2013-ban Skrabsky Fruzsina készített filmet Elhallgatott gyalázat címmel, s éppen most fut a világjáró Takács András és Cseke Eszter sorozata, Az ellenség gyermekei, hiszen a nők meggyalázása, ma is, bármely háborúban a hadviselés részének számít.

Mészáros Márta szintén készített egy dokumentumfilmet 2014-ben, de az Ausztriában történtekről, ahol részben már előbb járnak a tabuk felnyitásában, hiszen ott „csak” tíz évig tartott az orosz megszállás. A film címe A láthatatlan generáció, mert bár tízezrével jöttek világra orosz katonák által nemzett gyermekek, szüleik ezt többnyire titkolták, s a gyerekek ha rájöttek is a titokra, nem dicsekedtek vele. Pontosan nevezi meg ezt a létállapotot a Szeretföld főhőse, egy kisfiú, aki a kérdésre: Te ki fia vagy? - azt válaszolja: Senkié.

A senki gyermekei természetesen nem válhatnak lelkileg egészséges felnőtté, a mérgező titkok között felnőve, még akkor sem, ha nem is tudnak vagy nem akarnak tudomást venni a titokról.

Lényegében erről szól Mészáros Márta napjainkban játszódó lélektani drámája, amelynek alapja nyilván az Ausztriában forgatott dokumentumfilm. Mészáros Márta az ötvenes évek első felére teszi a cselekményt, amikor nálunk tombol a kitelepítés, s Bécsben még van orosz zóna. Az Északi fény főszereplője egy hatvan körüli asszony, akinek édesanyja haldoklik. A félig eszméletlen asszony olyan neveket emleget makacsul - Annácska, Edit -, akikről lánya soha nem hallott. Ez, s az asszony néhány rajza, valamint a holmijai közt talált, Edit által aláírt levél, aki gyermeke megszülésére biztatja anyját, ráébreszti, hogy itt valami újabb titok lappang, s anyja élete még annál is bonyolultabb, mint hitte. Egy titkot korábban már bevallott lányának, unokája születésekor. Nevezetesen azt, hogy nem Stephan, az osztrák képzőművész tanár az apja, akivel boldog házasságban élt, hanem i^úkori, de meghalt szerelme, Ákos. Ezen az asszony akkori állapotában túlteszi magát, hisz a kisgyerek és távházasság spanyol férjével épp elég neki. Fiának sem szól, hogy nem az a nagyapja, akit annak hisz, csak akkor, amikor érzi, hogy van, lehet itt még más titok is.

Ő ezen fel is háborodik, s biztatja anyját, nézzen szembe a múltjával, múltjukkal. „Ne menekülj folyton magad elől. Apával is ezt csinálod.”Amíg az anya kórházban van, az asszony megszállottan kutat annak házában, nyomokat keresve. Eljut egy bécsi kolostorba, ahol született, de az anyakönyvből az ő születésnapja ki van tépve. Az öregasszony csodával határos módon felépül, s hazamegy, ahol lánya már kíméletlenül ostromolja kérdéseivel. S összeáll a kép: az anya szerelmét már a határon lelövik az oroszok, s a lányt kegyetlenül megerőszakolják. Megszökik, elkerül vőlegénye rokonaihoz. Edit Ákos unokatestvére, hasonló korú lány, egy orosz tiszt szerelme. Kiderül, mindketten terhesek. Egy boldog és egy szerencsétlen, kétségbeesett nő várja gyermekét. Egy napon szülnek, mindketten lányt. Az orosz tiszt eltűnik, s Edit a keresésére indul, Máriára bízva gyerekét. Amikor orosz katonanők jönnek a tiszt gyerekéért, az asszony Edit gyermekét eldugja, s a sajátját adja oda. Már tudja, hogy nem történt csoda, a fekete hajú, ferdeszemű kislány nem lehet Ákosé. Editet soha többé nem találja meg, a lányt sajátjaként neveli fel.

Mikor kiderül, hogy „minden másképp van”, az asszony nem omlik össze, hanem spanyol férjével indul Murmanszkba, ahol utoljára látták Edit szerelmét, akit lágerba hurcoltak az osztrák nővel való kapcsolata miatt. Már nem él, de rokonai mutatnak egy fényképet egy asszonyról, aki az apját kereste. Vélhetően Mária nevelőotthonban felnőtt lánya, legalábbis a mackó a kezében ugyanolyan.

Fordulatos, kicsit túlságosan is meglepetésekben gazdag történet, amúgy fel- skiccelve, hiszen nem jut idő a jellemek és a szituációk árnyalására. Nézve ezt az amúgy elegánsan abszolvált lektűrt, az ember fejében még az is megfordulhat, talán mindegy is, ki az apám, anyám, csak a Lajtától nyugatra szülessek. Mint a korábban említett regények is bizonyítják, Kelet-Európában nehezebb sors jutott a senki fiainak.

Mészáros Márta huszonhat filmjéből sok foglalkozott a születéssel, az árvasággal, a szülőkereséssel. Csak említsük mindjárt a remek debütáns filmet, az Eltávozott napot vagy a Naplókat. A különbség, hogy azokban sorsként tudtak ugyanezek a motívumok megjelenni, itt sztoriként. S ez mindenekelőtt a forgatókönyv - Pataki Éva - hibája, aki a rendező korábbi paneljaiból dolgozik, és túl sokat zsúfol a történetbe. A férj alakja, aki mindig segítő hősként tűnik föl, ha baj van, hogy azután egy óra múlva visszarepüljön vitorlázni, már-már karikatúraszerű.

A kivitelezéssel amúgy nem volna baj. Tóth Ildikó és Törőcsik Franciska játéka hibátlan. Sajnos, Törőcsik Mariban inkább a beteg, nyűgös, makacs anyát látjuk, mint a drámai hőst. „Hogy tudtam ennyi bűnben élni?” - kérdi tanácstalanul, kissé csodálkozva. S mielőtt megnyílik lánya előtt, hatvan év hazugságairól rántva le a leplet, azt mondja: „Fájni fog, neked is és nekem is.” Ezt a közhelyes mondatot nehéz katartikusan elmondani, hiszen egy ember fájdalmánál összehasonlíthatatlanul több következménnyel jár az identitásának teljes lerombolása.

Az operatőr a lengyelek új sztároperatőre, Piotr Sobosinski, aki háromszor egymás után nyerte el az év operatőre díjat hazájában. Itt is virtuózan bánik a fényekkel, színekkel, erős hangulatokat teremt, különösen Bécsben, a félelem, a rettegés helyszínein.

Mint mondják, ezt a filmet személyesen Andy Vajnának köszönhetjük, aki 700 milliót adott rá gratis, mert jól ismeri a rendezőt. Számítása biztosan beválik, a film minden bizonnyal a fesztiválok egyik sikere lesz.



« vissza