Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

Szerzőink

Bod Péter Ákos (Szigetvár, 1951) közgazdász, egyetemi tanár. 1990–1991-ben gazdasági miniszter, 1991–1994-ben a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetője. F. m.: A vállalkozó állam a mai tőkés gazdaságban (1987), Rendszerváltozás Kelet-Közép-Európában (Leszek Balcerowiczcsal, Václav Klausszal, 1997), Pénz, hatalom, erkölcs. Tanulmányok a gazdasági rendszerváltás időszakából (1997), A pénz világa – a világ pénze (2001), Gazdaságpolitika (2002), Közgazdaságtan (2006), Az elpolitizált gazdaság (2011), Pénzügyi alapok. Tapasztalatok és tanulságok pénzügyi válság után (2012).

Gróh Gáspár (Budapest, 1953) irodalomtörténész, kritikus. A Magyar Szemle rovatvezetője, a Köztársasági Elnöki Kabinet belpolitikai vezetője. 2007-ben Pethő Sándor-díjat kapott. F. m.: Egymásért vagyunk. (Tanulmányok, kritikák, 2000.) Szabó Dezső: Az elfelejtett arc (Válogatás és szerkesztés, 2001), Az elsodort író. In memoriam Szabó Dezső (Válogatás és szerkesztés, 2002), Móricz Zsigmond: A magyarság rendeltetése (Válogatás és szerkesztés, 2004), Cs. Szabó László. A kis népek hivatása. (Előszó, válogatás, szerkesztés, 2005), Nézni a láthatatlant (Kisesszék, 2005), Határ.Ok nélkül (Tanulmányok, kritikák, 2006), A következmények országa (2011), A magyarság rendeltetéséről (2013).

Gyulai György (1965, Budapest) a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanult. Agrárgazdasági és szociológiai kutatásokat végzett Romániában, Kárpátalján, Szlovéniában és Bácskában. Fő területe a köztes-európai posztkommunista térség államainak választási rendszerei és pártszerkezete.

Flick László (1990) politológus. Az ELTE Politikatudományi Doktori Iskola ösztöndíjas (PhD) hallgatója.

Füzi László (Lövő, 1955) irodalomtörténész, kritikus. 1982 óta a Forrás című folyóirat szerkesztője, 1989-től a főszerkesztője. Jelenleg a Forrás Kiadó, a Nemzetközi Kerámia Stúdió, a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely és a Népi Iparművészeti Gyűjtemény munkáját összefogó Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek ügyvezetője. Irodalomtörténeti tanulmányokat, esszéket, önéletrajzi esszéket ír. F. m.: Alkat és mű (Németh László 1901-1975) Kalligram, 2001; Kötések, szakadások (hármaskönyv), Kalligram, 2012.

Kiss Gy. Csaba (Budapest, 1945) irodalom- és művelődéstörténész, a közép-európai nemzetek kultúrájának, történelmének kutatója, az MDF egyik alapító tagja.

Kodolányi Gyula (Budapest, 1942) költő, műfordító, irodalomtörténész. 1971–1990: az ELTE tanára. 1972−1973-ban ACLS-, 1984−1985-ben Fulbright-ösztöndíjjal az USA-ban kutat és tanít. 1987−1990-ben részt vesz a rendszerváltoztató ellenzéki mozgalmakban. 1990–1994: miniszterelnökségi államtitkár. 1992 óta a Magyar Szemle, 2010-től a Hungarian Review főszerkesztője. 2004–2009-ben az Emory Egyetem (Atlanta, USA) tanára. Főbb elismerések: József Attila-díj (2002), Príma Díj (a Magyar Szemlével, 2003), a Köztársasági Elnök Érdemérme (2005), Magyar Érdemrend Középkereszt a csillaggal (2012). Főbb művei: A létezés hálói (Amerikai költők, ford., 1990), Kentaurszárnyak (Esszék, interjúk, 1999), Táncban a sötéttel (Összegyűjtött versek 2002), Amerika ideje (Esszék, 2003), A hullám taraja (Esszék, interjúk, 2006), A fény rétegei (Esszék, 2010), Járj, merre tetszik (Összegyűjtött versek, 2012), Szóló hangra (Esszék, 2012) Üzenetek W. Sh.-től (Improvizációk Shakespeare szonettjeire, 2014).

Körmendy Lajos (1950, Budapest), történelem–francia, illetve levéltár szakos bölcsész (JATE, ELTE). 1975- t6l 2012-ig az Országos Levéltárban különböz6 pozíciókban és különböz6 szakterületeken dolgozott.

Osztie Zoltán (1958, Budapest) jelenleg a Belvárosi Plébániatemplom plébánosa. Húsz évig vezette a Keresztény Értelmiségiek Szövetségét.

Parsons, Nicholas Bécsben élő író, fordító és szerkesztő. Az oxfordi New College-ban szerzett diplomát, a firenzei Brit Intézet oktatója volt, majd angol irodalmat tanított a Pisai Egyetemen. 1984-ben Közép-Európában telepedett le magyar feleségével, a művészettörténész Sármány Ilonával. Tizenhét kulturális témájú könyvet jelentetett meg, egy részüket Louis James álnév alatt. Ezek között szerepel a Blue Guide Austria és a Blue Guide Vienna, valamint az 1989-es rendszerváltozás utáni Magyarországról szóló első angol nyelvű útikönyv. Egyéb művei: Xenophobe’s Guide to the Austrians [Kalauz az osztrákokhoz idegengyűlölők számára], Worth the Detour: A Cultural History of the Guidebook from Pausanias to the Rough Guide [Megéri a kitérő: az útikönyv története Pauszaniasztól a „Vázlatos kalauz”-sorozatig], valamint Vienna: A Cultural History.

Prokopp Mária (Budapest, 1939) 1995 óta a művészettörténet professzora az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Fő kutatási területe a 14-15. század európai művészete. Könyvei jelentek meg Giottóról, Sassettáról, Lorenzettiről és más itáliai mesterekről, valamint a magyarországi későgótika művészetéről. Immár négy évtizede vizsgálja Vitéz János érsek esztergomi palotájának a 15. század utolsó éveiben keletkezett falfestményeit és az ezekben az alkotásokban tetten érhető itáliai hatásokat. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjének kitüntetettje (2010).

Tófalvi Zoltán (Korond, 1944) történész, író, újságíró, tévészerkesztő. Fő kutatási területe: az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc erdélyi, romániai visszhangja, illetve a székelyföldi népi kerámia. Eddig tizenegy önálló kötete, több száz tanulmánya jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban, Magyarországon, Svédországban, Németországban, Romániában. Több díjjal tüntették ki, köztük a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének és a Székelyföld című folyóirat nívódíjával 1997-ben, illetve 2002-ben. Az erdélyi, úgynevezett hazaárulási perekről három vaskos kötetet publikált, és megjelenés előtt áll a negyedik kötet. Megvédés előtt álló doktori disszertációjának témája: Az 1956-os magyar forradalomhoz kapcsolódó erdélyi „hazaárulási perek”.

Tóth Klára (Nyíregyháza, 1953) filmkritikus, publicista. Dramaturgként több játék- és dokumentumfilm munkálataiban vett részt. Kritikái, tanulmányai 1989 előtt a Filmkultúra és a Filmvilág folyóiratokban, később többek között a Forrás, Magyar Nemzet, Népszabadság, Élet és Irodalom oldalain jelentek meg. A Magyar Szemlének 1996—1999-ig szerkesztője, máig állandó filmkritikusa. A Magyar Művészeti Akadémia tagja. F. m.: Elem Klimov – kismonográfia (1990), Don Quijote köpenyében (Pályakép és dokumentumok B. Nagy Lászlóról, 2005); A láthatatlan ország (esszék, kritikák a dokumentumfilmről, 2011), 53 magyar film (szerkesztőként, 2015).

Wierdl Zsuzsanna festő- és restaurátorművész, az esztergomi királyi vár falképegyüttesének kutatója és restaurátora.



« vissza