Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

A szlovák pénzügyminiszter esete a történelmi Magyarország térképével

Bejárta a magyarországi és a szlovákiai magyar nyelvű sajtót, főleg a világhálós kiadásokat az a felvétel, amely a Fico-kormány pénzügyminiszteréről, Peter Kazimírről készült hivatalában egy augusztusi interjújához, ahol a falat a történelmi Magyarország térképe díszíti. A szlovák kormányfő-helyettesi tisztséget betöltő, vagyis akadályoztatása esetén a Robert Ficót helyettesítő, kassai születésű pénzügyér az egyik legjelentősebb szlovák lapnak, a Denník N-nek nyilatkozott.

Annyiból érthető a meglepetés, hogy a hatalmon lévő koalíciós kormány vezető ereje, a Smer SD (Irány - Szociáldemokrácia Párt) nem is olyan régen még erősen magyarellenes politikát folytatott. Attól, hogy a jelenlegi koalíciónak tagja a Híd-Most párt, még ilyen változás nem következhetne be, hiszen a Jan Slotától megszabadult nacionalista SNS - Szlovák Nemzeti Párt a másik szövetséges a kormányban. Mindemellett a szlovák nyelvű sajtóban a kérdéses fotó nem keltett nagy feltűnést.

Leginkább arról van szó, hogy a szlovákság képe teljesen más a 20. század előtti Magyarországról, mint azoknak a szomszédos népeknek, amelyeknek volt saját államalakulatuk a jövőre 100 esztendeje feldarabolt Magyarország területén kívül is.

Nem csupán arról van szó, hogy a nyelven kívül kulturálisan, vallásilag a magyarsághoz talán legközelebb álló nép a szlovák, hanem hogy igen pragmatikus északi szomszédaink Szent István államára a sajátjukként is tekintenek. Sokan úgy látják, hogy a középkori magyar királyság jól működő közös állam volt, amelyből a nemzetté válás érdekében, pontosan a magyar nemzeti törekvések megerősödése miatt kellett kiválniuk. De hát ez csak az együttélés végét, az utolsó, még csak nem is 100 évet érinti.

Ezért számukra a történeti Magyarország térképe a közös állam, a hivatalos szóhasználatuk szerint Uhorskót ábrázolja, amely tartalmazta a belőle kiváló Slovenskót, Szlovákiát, és amelyet így különböztetnek meg a Trianon utáni Kis-Magyarországtól, amelynek Madarsko a neve a számukra. Persze az uhor a madar szinonimája, de így különíti el a szlovák történettudomány a két államalakulatot.

Tarthatjuk szerencsésnek, hogy ez a most fényképen szembesülő jelenség nem elszigetelt. Azt talán mindenki tudja, hogy a szlovák állami címer a „szlovák Kossuth” - Ludovit Stur - által a magyar királyság kiscímerének Árpád-sávok nélküli változata, ahol a zöld hármashalom, kéklő hegyekre változott. Talán az is feltűnt sokaknak, hogy a legendákkal övezett Báthori Erzsébetről pár esztendeje Magyarországon is bemutatott kosztümös filmben magyar lobogók alatt, magyar viseletben, és jól hallhatóan természetesen magyar csatakiáltásokkal bocsátkoztak ütközetbe a törökkel a felvidéki földesurak. Említeni sem kellene talán, de más utódállamok ilyen gyakorlatától sajnos ez még egyelőre jelentős eltérés.

Magyarországon nem talált jelentős visszhangra az évtized elején, amikor az SNS-t akkor még elnöklő hírhedett Jan Slota kezdeményezte, hogy a magyarországi nacionalizmus ellen szakrális védjegyül a szlovák címerben szereplő kettőskereszteket állítsanak a déli határra - néhányat fel is avatott. Ez pusztán azért érdekes, hogy az idült szenvedélybeteg, zsolnai polgármester annyira a sajátjuknak vélte a kettőskeresztet, hogy az sem zavarta, hogy a magyarságnak ez ugyanúgy heraldikailag rögzített jelképe, jóval több mint fél évezrede. Sőt aktuálisan Magyarországon éppenséggel szintén nemzeti jelképünkként használja fel rendszeresen az egyik politikai erő.

Habár a 19. századi szlovák nemzeti törekvések számára érthetően lebirkózandó ellenfél volt a magyar állam és érdekeik, de a régebbi, múlt századfordulós daliás idők szlovák nemzeti vezetői számára sem volt mindenkor megsemmisítésig, eltagadásig legyőzendő ellenség minden, ami magyar. Emlékezetes a szlovák nemzetté válás nagy formátumú harcosának, Andrej Hlinkának, a múlt század fordulóján és a két háború között meghatározó Szlovák Néppárt alapító vezérének 1925-ös nyilatkozata: „Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezeresztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt.” Ez az idézet jól mutatja azt, amit a későbbi szlovák politikusgenerációk is megtapasztaltak arról, hogy mindenkor azzal áll egy fiatal nemzet napi konfliktusokban, amellyel éppen egy államban él. Persze ez igen hasonlóan zajlott a 20. század valamennyi délszláv államában, például a horvátok számára, csak éppen a cseh szupremácia helyett a szerbbel szemben.

Persze nem állítható, hogy a mai szlovák-magyar kapcsolatokban politikailag minden máris „annyira nagyon” rendben volna. A V4 keretében, illetve migránskérdés tekintetében kialakult párhuzamos működés mellett számos konfliktusunkat jegeltük, és most zárójelek között várakoznak. Ilyen például a 2010 késő tavaszán fellángolt állampolgársági törvény kérdése. Az utolsó „érdemi fejlemény” több halasztás után az, hogy a szlovák alkotmánybíróság 2014. szeptemberi, dodonai döntést hozott, amelynél a jelenleg 11 tagú testület nem határozott érdemben, mert nem volt meg a szabályok szerint szükséges hétfőnyi egyirányú vélemény a testületben.

A 2010. május 26-ai keltezésű szlovák törvény amúgy egyértelműen ellentétes a szlovák alaptörvény 5. § (2)-ével, hiszen akaratuk ellenére fosztja meg állampolgárságuktól azokat, akik más állampolgárságot vesznek fel. Azóta annyi enyhítés történt, hogy egy belügyi rendelet alapján kivételes mentességet lehet kérni a törvényi szankció alól. (sic!) Ez a jogalkotási jogszabályi hierarchiát figyelmen kívül hagyó megoldás jól mutatja, milyen szinten kezeli nem jogi, hanem politikai kérdésként az ügyet a szlovák állam. Ez azonban nyilván nem oldotta meg a mintegy 1300 főnyi szlovák polgár sorsát, akik közül csak az érintettek mintegy 10 százaléka magyar, mivel jócskán többen vettek fel cseh, vagy német állampolgárságot a meglévő szlovák mellett.

2017. szeptember 11.



« vissza