Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Levél unokámnak

Láttam egy tévéműsort: a tizenegy éves kislány a Marsra akart menni, 30 év múlva. Apját rávette, hogy segítsen neki. Az apa próbálta lebeszélni a gyereket, de nem sikerült. A kislány naponta több órát edzett. Az apa elmondta: Ki kell majd venni a gyerek manduláját, vakbelét, petefészkét. Ezek a szervek veszélyesek egy űrutas számára. 30 évet fog a Mars felé utazni, 30 évet visszafelé, 90 éves lesz ez az emberke, mire hazaér.

Drága 3 éves unokám, lebeszéllek a Marsra való utazásról! Annyi tennivaló van itt a Földön…

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ősrobbanás, 10–15 milliárd évvel ezelőtt. Képzeld, a Nap csak 4-5 milliárd éve keletkezett egy nagy gáz- és porfelhő összesűrűsödéséből. Földünk nagyjából egyidős a Nappal. A mai kontinensek 300 millió évvel ezelőtt még egyben voltak. Lassan szakadoztak szét, mintha rétestésztát gyúrnánk és nyújtanánk.

Hogyan alakult ki az élet a Földön, kérdezed majd. Képzeld, Oparin csak 1924-ben jött rá, hogy létrejöhet szervetlen anyagból szerves anyag. A másik csodát a zöld növények vitték végbe: szén-dioxidot varázsoltak oxigénné. 600 millió évvel ezelőtt már gerinces dinoszauruszok szaladgáltak mindenfelé, amiket annyira szeretsz. Az ember nagyon-nagyon későn jelent meg a Földön. Fejlődésünk, mint a mese, kanyargott jobbra-balra. Először Afrikában voltunk, mert ott jó meleg volt, aztán szétszéledtünk az Északi-sarktól a Déli-sarkig.

A Bibliában az Atya 6 nap alatt teremtette a világot: eget, földet, állatokat, embert. A Biblia gyönyörű mese, de nem szabad szó szerint venni. Az a 6 nap 10–15 milliárd év volt.

A másik szép mese, hogy a világ most is olyan, mint mikor teremtődött. Sajnos a világ és az élet állandóan változik. Gyerekkoromban ezt a tényt nagyon nehezen értettem meg. Közelebb állt hozzám az állandóság.

Kopernikusz tudta, hogy az égbolt nem változatlan. Giordano Bruno végtelen világegyetemről beszélt. Galilei szerint a világ tele van mozgással, változással, és ezt meg is lehet mérni! Kant és Laplace ködelmélete megmagyarázta a Naprendszer és a Föld keletkezését. Darwin világossá tette a létért folyó küzdelem fontosságát. Watson és Crick megtalálta az öröklődés magyarázatát.

Mi az ember, fogod kérdezni. Nem méh, nem hangya, mert ők ösztönösen, évezredeken át ugyanúgy szervezik életüket. Az emberi társadalom változó, mint maga az ember. Te nem szereted, ha papa vagy mama elmegy, és nincs mindig mindenki együtt. Egyszer szereted óvodástársaidat, máskor nem. Egyszer szeretsz engem, máskor nem. Tudom, mit érzel. Érzed magadban a változást. Látod, hogy egyre nagyobb cipő kell a lábadra, egyre nagyobb ruha kell, mert növekszel.

Egyszer azt mondod, kicsi akarsz maradni, máskor azt mondod, hogy nagy szeretnél lenni. Játék közben gondolkodunk, krémet keverünk, tésztát gyúrunk. Felnőtt korodban ezt a tevékenységet munkának fogod hívni. Régebben sokan mondták, hogy a munka az emberi fejlődés alapja. Ma a gondolkodás, az előretervezés, a dolgok mélyebb megismerése a fontos, csak ezek után változtatunk a dolgokon. Sok rosszat műveltünk a természettel, aztán rájöttünk: nem urai, csak részei vagyunk. Arra szeretnélek felkészíteni, hogy fontos legyen neked a természet szeretete. A szeretet tudást és megértést, nem agresszív beleavatkozást.

Mesélek neked delfinekről, akik megértik a mi vizuális jeleinket. Ne bombák cipelésére használjuk őket, amikkel együtt ők is felrobbannak, hanem vidám, közös életre. Mesélek neked Jane Goodallról, aki csak megfigyelte a csimpánzokat, nem avatkozott bele életükbe. Sok mindent megtudtunk általa arról, milyen közel vagyunk egymáshoz. Mesélek Csányi Vilmosról, aki bizonyítja, hogy a kutya már félig ember, olyan régen él velünk. Előre érzékeli az állat, mit fog tenni a gazda.

Ha összehasonlítanád különböző kultúrák nyelveit és életformáit: összehasonlító kultúrantropológus lennél. Ez az én titkos, nagyanyai vágyam. Még csak verseket mormolsz, táncolsz, énekelsz, rajzolsz és rollerezel, de próbálsz beszélgetni kutyákkal, macskákkal, madarakkal. Jó úton haladunk…

Géczi János író egy riportban elmondta: élettudományt tanít a Veszprémi Egyetemen. Antropológia és etika, művészettörténet és szociológia, orvostudomány és ökológia együtt segít gondolkodni a világról. Gondolkodástechnikát tanítok én is neked, drága unokám. Nem tudom, mi lesz holnap, nem tudlak mindenre felkészíteni. Ha jól gondolkodsz, rugalmasan és okosan, akkor meg fogod oldani a problémákat, amiket konkrétan nem tudhatunk előre. Érzékeljük az éghajlat változását, hidegebb lesz vagy melegebb, nem tudjuk. A természet már nem tudja megjavítani magát, mint régen. Krízis esetén is tovább kell lépnünk. A túlélés érdekében együtt kell működnünk mindenkivel!

Régebben úgy tudtuk, hogy a fogalmi gondolkodás csak a nyelven keresztül lehetséges, ma már tudjuk, hogy vizuálisan is lehet fogalmakkal gondolkodni. Dédapád és nagyanyád, én, jó példák vagyunk. Jelrendszereket dolgoztunk ki, szavak és hangok nélkül. Veled is gyúrom már a formákat… Nem csak jelekkel nehéz a jövőről gondolkodni. A természeti népek gyermekei, ha börtönbe kerülnek, meghalnak, mert nem ismerik a jövőben való gondolkodást. Lehet, hogy jobb lenne nekünk is, ha visszamennénk az erdőkbe, és fák tetején építkeznénk, mint néhány gazdag amerikai család. Egy magyar család visszament a természetbe, állatokat nevelnek, növényeket termesztenek, a gyerekeket otthon tanítják. Ne szakadj el soha a természettől, drága unokám. Reggel nézz ki az ablakon, szagolj bele a levegőbe, csak azután hallgasd meg az időjárás-jelentést. Ha lehet, gyalog járj, biciklivel vagy rollerrel, ne autóval. Ha lehet, olyasmit vásárolj, ami itt nálunk terem, nem Afrikában. Víz, levegő, talaj maradjon olyan, amilyen most, eléggé szennyezettek már így is…

Kérdezheted: egyedül vagyunk a világban, vagy vannak hasonlók körülöttünk? Képzeld, tejútrendszerünknek 150 milliárd csillaga van. Nem tudjuk, hány bolygó tartozik hozzájuk, de lehet, hogy egymilliónak van élőlényes bolygója. A Föld tíz fényévnyi környezetében van három csillag, amin lehet élet: Eridani, Ceti, Indi. Fénysebességgel tíz évig tartana az utazás oda, tíz évig vissza, de nincs ilyen eszközünk. Lézersugárral küldhetünk jeleket a Földről, de csak a szomszéd bolygókra. Lehet, hogy a rádióhullám lesz a győztes, mert fénysebességgel terjed. 1972-ben, amikor a mamád kétéves volt, fellőtték a Pioneer–10 űrszondát a Jupiter vizsgálatára. Egy ideig küldte az információkat, aztán elhagyta a Naprendszert, és azóta száguld a végtelen felé. Mit küldenél a következő űrszondával, kis unokám? Éneket, táncot, rajzokat kellene küldeni, nem gondolod?

A társkeresést kezdjük a Földön, hétmilliárd ember nem elég? Világméretben hatunk már egymásra. Egyre többen vagyunk, egyre közelebb kerülünk egymáshoz testileg és területileg, de érzelmileg nem! Megnőtt a hatósugarunk, információink rádióhullámokon repülnek, mindenki egyszerre értesülhet a világ nagy dolgairól. Egységesek leszünk, de remélem, nem egyformák. A sokféleség egységét elérni nagyon nehéz feladat! Ezt a munkát hagyományozom rád. Szeretjük a sokféleséget, a különböző nyelveket, szokásokat, vallásokat. Szeretjük, mondom, te meg én, de mindenki szereti-e? Tudományos alapon, alaki jegyek szerint hat nagy csoportba osztható az emberiség, 29 kisebb egységgel, 13 vércsoporttal. Neked, a jövő tudósának, azt kell gondolnia, hogy mindenki értékes a maga módján. Te temperamentumos vagy, jól gondolkodsz, szokásaid kezdenek kialakulni, hároméves létedre. Intelligencia és tudatosság kell nekünk. Sok pici nép már régen eltűnt a Föld színéről, beolvadt más népekbe, elvesztette nyelvét és kultúráját. Mi még nem. Próbálj mindent és mindenkit megérteni, kicsit bibliai módon. Irányítani csak magadat irányítsd, miután megismerted és megszeretted magadat. Sok idő lesz ez: iskolák, utazások, család, de sikerülni fog. Segítek, amíg tudok.

Örökölhető-e a szépség, okosság, ügyesség, kérdezed majd. Csodás mese, hogy egy icipici sejtben minden benne van, amit örökölhetünk. Újabb kutatások szerint a szerzett tulajdonságok is öröklődnek: MÉM!

Autókkal játszottunk, emlékszel? Két autót indítottam, egyik előbb ért a célba, mint a másik. Ezután te már csak a nyerő autóval játszottál, és nevetve mondtad: nyertem. Hiába mondtam, hogy legalább két autó kell egy versenyhez, másképp nem derül ki, melyik a győztes. Később, elmesélve szüleidnek a történetet, azt mondták: te saját magaddal versenyeztél. Szerintem a magunkkal versenyzés és önmagunk meghaladása kicsit későbbi feladat… Én már valóban csak magammal versengek, nincs tapsoló közönség. Sokszor játszunk háromszög formákkal, nem gondolva arra, milyen hármas egységet alkot egy ilyen alakzat. Sugalmazom: ez nem a szentháromság, csak egy szent hármasság egysége… Minden születésnapodra írtam levelet, nagy betűkkel, hatévesen majd elolvasod. Ez a levél később olvasandó… Azt a jövőbeli világot szeretem, amiben te élsz majd.

Te nem éhezel, nem fázol, nem félsz, nem fáj semmid, holott a világban sok gyerek éhezik és fél. Ezeket a tényeket el kell magyaráznom valahogyan. Először így: ne hagyd ott az ennivalódat, edd meg vagy add oda valakinek. Ruháidat és játékaidat is tovább adhatod.

Egyelőre az önzéssel küzdünk: nem lehet minden a tiéd, ez nagyon fájdalmas érzés, de meg kell szoknod és együtt kell élned vele életed végéig. Lassan jutunk majd el Buddha megvilágosodásáig, én sem vagyok tökéletes, segítsünk egymásnak, kérlek.

Meséltél egy óvodás kisfiúról, aki csúfolt, mert lány vagy, ugyanakkor azt is mondta, hogy szép vagy. Ezeket a hatásokat össze kell egyeztetned kis lelkedben, eldöntened, mi hangsúlyosabb: a szépség, a gúnyolódás, vagy a saját magadról alkotott véleményed. Istenem, már hároméves korban elkezdődik…!

Mindig mindennel játszunk: orvost és beteget, mamát és kisbabát, oroszlánt és majmot, fát és vihart. Az ábécét egy játék házikó eleme mondogatja, ebben az esetben jó az ismételgetés mechanizmusa. Az egyik tévés mesében a sasmadár meg akarta enni a nyuszit. Az okos kis vakond műanyag nyuszit készített, a sas elvitte, és csalódottan tépdeste. Százszor eljátszottuk, hogyan csap le a sas, és milyen dühödten csipdeste az álnyulat. Mi ebből a tanulság? Adhatunk a sasnak műnyuszit, de egy idő után rájön, hol keresse az igazi ennivalót. A táplálékláncot nehéz elmagyarázni egy háromévesnek. Sok idő eltelik, míg eljutunk a National Geographic filmjeiig, melyekben a tápláléklánc bemutatása nagyon valóságos.

Nem akarsz felnőtt lenni, vagyis egyszer igen, máskor nem. Egyszer pici babát játszol, aztán nagy felnőttet, aki irányít: gyere ide, menj oda, menj el, egyedül akarok maradni! Milyen érdekes, már most, néha egyedül akarsz maradni… Mesélek a mama gyerekkoráról, meg az én gyerekkoromról, gondolom, összehasonlítod a saját gyerekkoroddal. Énekelni, táncolni, mesélni mindennap kell. Testi növekedésedet az ajtófélfánál figyeljük, matricákat ragasztva egyre magasabbra. Mindjárt serdülő leszel, naponta fogod megváltani a világot, és naponta kell elviselned a kudarcokat. Komoly edzés lesz. Sokféle módon fogunk felkészülni a felnőttkorra, nem csak úgy, ahogy az amerikai űrhajós kislány. Mikor beteget játszol, olyan mélyen átéled, hogy nem mozdulsz, csukott szemed sem rezdül, kezed-lábad lóg. Fel kell emelnem testedet, feltenni az orvosi asztalra, megmérni a lázadat, meghallgatni a szívedet, megnézni a torkodat. Hintázáskor énekelünk: két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere, ezen megdöbbenünk, de van vöröshagyma! Játszótárs vagyok, azt játszom, amit kitalálsz, de aztán továbbfejlesztjük a dolgokat.

Aggódom az egyre korábban érkező nemi érés miatt. Erre hogyan készüljünk fel? Az északiak később érnek, a szegények és éhezők is. Mi nem vagyunk sem északiak, sem éhezők. A korai szellemi fejlődés a testet is koraéretté teheti. A természeti népeknél nincs kamaszkor, csak gyerekkor és felnőttkor. A beavatás után azonnal jön az igazi élet. Én egy nyugodt életbe szeretnélek beavatni, mely tele van bölcsességgel, de vidámsággal is. Sok idő az a 10 év, mialatt kamaszból felnőtt leszel itt Európában. Egyensúlyt kell teremtenünk tanulás, munka, szerelem és szeretet között. Jobb lenne kevesebb idő alatt több mindent megtanulni, a fölösleget kidobni a léghajóból, hogy szállni tudjunk.

Aggódom a jövőd miatt. Egyre többen vagyunk a Földön, és egyre kevesebb az ennivaló. El tud-e majd tartani téged a Föld? Meddig tartanak a nyersanyagok? Meddig lesz tiszta víz? Pár száz évvel ezelőtt se te, se én nem maradtunk volna életben. A harmadik világ népei sok gyereket szülnek: vallási okokból, nem ismerik el a születésszabályozást. A gyerek egyrészt öröm, másrészt segítség. Segíts te is, erre tanítalak, segíts elrámolni a játékaidat, segíts leszedni az asztalt, segíts mamádnak cipekedni. Mese formájában mondom neked a bibliai történeteket, mintha velünk történne. Nagyszüleimtől tanultam én is a világháborúkról, szüleimtől a 30-as évekről, magamtól az 50-es évekről, és most mindezt neked mesélem majd.

Most, az új népvándorlás korában, rajtunk keresztül özönlenek a tömegek egy másik világba, amiről azt hiszik, hogy jobb és szebb, mint az övék. Kétszáz évvel ezelőtt az európaiak özönlöttek Amerikába, hasonló reményekkel. Nagyon régen pedig mi, keletiek özönlöttünk ide, nyugatra. Nem tudom, te milyen életet választasz majd: vándorlást, gazdagságot, vagy egyszerű életet itthon. Látok-e még felnőtt életedből valamit? Te már most öregnek látod a kezemet. Mesélem, mennyit turkáltam az agyagban, mennyi követ faragtam, mennyi vasat hegesztettem. Remélem, a sok komputerbillentyű nyomogatása közben nem fogod elfelejteni nagyanyád kezét.

Látod, hogy az egyik gyerek agresszív, a másik nem. Látod, hogy a farkas megeszi Piroskát és a nagymamát, de jön a vadász. A farkast nem lehet kikerülni. A valóságban nagyszerű állat a farkas, okos, családban és falkában él, csak akkor támad, ha éhes. Az emberről ezt nem tudom mondani neked! Meg kell szoknunk, hogy egyre sűrűbben vagyunk a metrón, az utcán, az autóúton, a világban, mégsem szabad agresszívnek lennünk. Az állatok, bizonyos sűrűség után, elvándorolnak vagy egymásnak esnek…

A mesekönyvek segítenek. A kukásautós könyvben szelektíven gyűjtik a szemetet, ahogyan mi a valóságban. A kirándulós könyvben nem bántják az állatokat és növényeket, mi csak simogatjuk őket. A négy évszakról szóló könyvből kiderül: egyik évszak szebb, mint a másik, nyáron úszunk, télen hóembert építünk, ősszel sok gyümölcsöt eszünk, a tavasznak meg csak örülünk, mert akkor van a születésnapunk. Mesetévét is nézünk, de sokszor te mondod, hogy menjünk már játszani. Legóból magas házakat építünk, kerteket, óvodákat, utcákat autókkal és emberkékkel. A babaházban eljátsszuk, mit csinál mama, papa, gyerek, nagyszülők. Főznek, mosnak, takarítanak, beszélgetnek és játszanak. A mágneses táblánál ismerkedünk a betűk és számok formájával. Rajztáblánk olyan, hogy el tudjuk rajta tüntetni a vonalakat, de talán jobban szeretjük a valódi papírt a valódi ceruzákkal. A legvalódibb a gyurma, ami megtartja kezünk nyomát. A homokozás sem rossz, bár műveinket könnyen elfújja a szél.

Féltelek a vegyi fegyverektől, a tudatmódosító anyagoktól! Hogyan védhetnélek meg? Féltelek a sugárzásoktól és a nagyon erős zajoktól. Tévé, rádió, mobiltelefon, fülhallgató! Féltelek a génmódosított növényektől, állatoktól. Féltelek az elszaporodott rovaroktól és rovarölőktől. Aggódom az immunrendszer gyengülése miatt. Szerencsére nagyon jó a genetikai állományod, sok nép találkozott benned. De meg kell sejtened, mi lesz jó a jövőben és mi lesz rossz!

Tudnod kell, hogy a tényleges szelekció csökkent, ahogyan az a természetben volt. Tudati evolúcióra van szükségünk! Már létezik szívátültetés, de kinek az életét mentsük meg. Ezt az etikai problémát a mesterséges szív oldaná meg. Láttam egy kedves filmet, amiben a férfinek több száz gyereke lett, mert bőkezűen adományozta spermáját. (A valóságban csak ötöt szabad.) Néhány gyerek apára vágyott, és megkereste az ismeretlent. Szegény apa nem tudta, mit tegyen. Tanulság: nem csak nemzeni kell, hanem nevelni, szeretni mindennap!

Drága unokám, te teljesen normálisan jöttél létre, úgy születtél, mint a császárok, most te vagy az élet császára.

Jövőről szóló filmekben láthatunk zsenik agyából kivont injekciózást. Én az agyamból a számon és a mozdulataimon keresztül injekciózom beléd a tudásomat. Egyszerű ez, valóságos, nincs benne semmi kísérleti.

Az első mesterséges gén 1970-ben született, 1971-ben már egy beteg újszülöttben cserélték ki a rossz gént. Ez csodálatos, de mi történik, ha rosszra használják mindezt? Tudnunk kell, mi jó, mi rossz az emberiségnek. Volt már atomháború, vegyi háború, bakteriális háború. Ne legyen génháború!

Neked nagyon biztosan kell hinned a jóban, biztos kézzel kell tenned a dolgodat, akármivel foglalkozol majd. A tudományos kutatás szabadságának is van határa az emberiség védelmében! Megtanítom neked az óvatosságot és a felelősséget. Akkor vagyunk a legbátrabbak, ha ismerjük határainkat, tudjuk, mit akarunk. Így még a boldogság is megközelíthető.



« vissza