Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

III. Béla király esztergomi Várkápolnája

Esztergomban (Strigonium, Gran), a Duna fölé emelkedő sziklafennsíkon, a római Limes mentén, a Kárpát-medence középpontjában állt a 10. századtól a magyar Nagyfejedelem udvartartása. Géza fejedelem (970-997) itt fogadta Szent Adalbert prágai püspököt, itt vette fel a kereszténységet, és innen irányította európai tekintélyű politikáját. Fiának, Istvánnak megnyerte feleségül Henrik bajor herceg, a későbbi (1014-1024) német-római császár húgát, Gizellát (980-1059). 1000 karácsonyán az esztergomi érsek, III. Ottó császár jelenlétében, a II. Szilveszter pápától kapott koronával Esztergomban királlyá koronázta Istvánt. A szomszédos közép-európai fejedelemségek közül Magyarország elsőnek nyerte el a királyság rangot. Az európai hatalmak részéről ezt a nagy elismerést Géza fejedelem vívta ki. A Magyar Királyság a későbbiekben is, kemény harcok és bölcs diplomácia útján, újra és újra kivívta és megerősítette ezt a tekintélyt, a keleti és a nyugati császársággal szemben is. Erre utal többek között az is, hogy 1095-ben az európai hatalmak képviselői Szent László királyunkat választották az I. keresztes hadjárat fővezérévé a clermont-ferrand-i zsinaton. Ennek a megtisztelő megbízatásnak László király a halála miatt nem tudott eleget tenni, de évszázadokra fennmaradt vitézi hírneve Európában.

Szent László király lánya, Piroska 1104-1133 között, Eiréné néven, Konstantinápolyban II. Joannes Komnenos császár nagy tiszteletben álló felesége lett. Hagia Sophia-beli pompás mozaikképe, amely a férjével együtt ábrázolja őt, feltehetően az 1118. évi koronázásukkor készült. A jótékony szeretet hőse volt nagy családja és a birodalom egésze számára. Hasonlóan nagy hírnevet szerzett már Szent István király unokája, Skóciai Szent Margit (1045-1093) királyné is, aki Malcolm, Skócia királyának volt a felesége és uralkodótársa. A következő évtizedekben is számos kiváló államférfit és szentet adott a magyar királyi család Európának.1


III. Béla király esztergomi palotája, rekonstrukció (Fotó: dr. Horváth István)

Szent István és Szent László király után III. Béla király (1172-1196) volt az, akit hozzájuk hasonlóan európai tekintélyű magyar királyként tiszteltek2. Ő II. Géza királyunk és Eufrozina kievi hercegnő másodszülött fia volt. Édesanyján kívül, az Árpád-házi rokonok között több orosz, bizánci és szerb hercegnő is volt, vagyis az ortodox vallás nem volt idegen tőle. 1172-ben, amikor Béla bátyja, a fiatal III. István király meghalt, a magyar urak jelentős része Bélát kívánta királynak. Mánu- el bizánci császár, akinek udvarában nevelkedett - szintén támogatta Béla magyar királyságát, de szövetségre kötelezte, hogy ne támadja meg Bizáncot. Ez a szövetség nagy bizonyosság a Magyar Királyság hatalmáról. 1172-ben Béla herceg, kilencévi bizánci tartózkodás után, a feleségével, Chátillon Annával és fényes kísérettel Magyarországra érkezett. A koronázást csak tíz hónap elteltével, 1173. január 13-án tartották, mivel Lukács esztergomi érsek nem volt hajlandó megkoronázni az ortodox vallású, bizánci neveltetésű Béla királyfit. Végül III. Sándor pápa külön engedélyével a kalocsai érsek, András koronázta meg III. Béla királyt. Lukács esztergomi érsek ugyanis keményen védelmezte a nyugati kereszténységhez való - immár 200 éves - kapcsolódásunkat és ezzel együtt az ország Bizánctól való függetlenségét.

III. Béla királynak tehát bizonyítania kellett a nyugati kereszténységhez való tartozását. S ezt példásan tette. Jelentősen támogatta a nyugati, főképpen az új francia szerzetesrendeknek, a cisztercieknek és a premontreieknek az elterjedését hazánkban, akik már édesapja idejében megtelepedtek a magyar királyságban. Kancelláriájának új értelmiségét Párizs egyetemén képeztette, és sokoldalú kapcsolatot létesített a közeli és a távolabbi európai országokkal. Székhelyén, Esztergomban teljesen megújította a királyi várat Nyugat-Európa legújabb, késő romanika-kora gótika művészeti stílusában. A Várhegy déli sziklacsúcsára magas, többemeletes lakótornyot építtetett, amelyhez a Dunára néző nyugati oldalon nagyméretű, L alakú palotaszárny csatlakozott. Ezen épületek pompás részleteit tárta fel a kutatás 1934-37-ben, az 1938. évi Szent István jubileumra készülve. Ekkor állították helyre a legépebben felszínre került Várkápolnát. Jóllehet a kápolna boltozata és szentélye beomlott az 1543-95. évi török kori ostromok során, a korszerű rekonstrukció révén ma is eredeti térhatásában, az eredeti helyén láthatjuk. III. Béla király esztergomi palotájának gyöngyszemét, a király magánkápolnáját3.

A kápolna remekművű nyugati bejárata az első emeleti kis teraszon tárul fel előttünk. A kaput két-két geometrikus díszítéssel faragott kőoszlop kíséri rézsűs elhelyezésben, amelyeket különböző kompozíciójú korintinizáló oszlopfők koronáznak. Felettük emelkedik a gazdagon profilozott, íves záródású timpanon, s efelett tündököl az óriás rózsaablak. A kör Isten végtelenségének a jelképe. Az óriáskerék küllőit képező 12 vörös márvány kis oszlop - a művészien faragott levéldíszes fehérmárvány fejezetekkel - Jézus 12 apostolát idézi, akiknek a tanítása vezeti az embert Isten örök boldogságába. A kerék a római Fortuna istenasszony szekeréből változott a keresztény szimbolikában Isten jelévé, aki a legfőbb boldogságot készíti az ember számára. A rózsaablak színes üvegrészecskéin keresztül áramlott a kápolna belsejébe Isten éltető napsugara, amely a kaleidoszkóp gazdag színskálájával ragyogta be a kápolna belsejét.

A kápolna kapuzatában, két lépcsőfokon felemelkedve lépünk be a kápolna ünnepi miliőjébe. Tekintetünk a végtelen távlatot nyitó, újabb két lépcsőfokkal felmagasodó szentélyre koncentrál, amelyet egy óriás kapunyílás, a csúcsíves diadalív vezet be. A két erőteljes oszlop pompás bimbós fejezetére támaszkodó diadalívet két hengertagot összekötő sík lemez tagolja. A szentélyben, ünnepi ritmusban elhelyezett három-három kettős karcsú oszlop áll a félköríves fal előtt. Ezeket is bimbós fejezetek koronázzák. Felettük emelkedik a nyolcosztású, lendületesen felfelé ívelő bordás keresztboltozat, amelyeket a zárókő fog össze. A zárókövön az Isten áldó jobbját - dextera Domini - ábrázoló dombormű jelzi Isten jelenlétét a kápolnában. A zárókő kerületén pompás leveles díszítés az ég felhőit idézi. A szentély falát kísérő kettős oszlopok között magasan záródó csúcsíves fülkék nyílnak. A szentély terét így hét keskeny nyílású fülke bővíti, amelyek az oszlopok között levegősen egymásba nyílnak. Az oszlopok felett azonban tömör fal választja el egymástól a fülkéket. A középső fülkét - a kápolna tengelyében - félköríves ülőfülke tagolja. A 13 x 6 méter alapterületű kápolna belső terének ünnepélyes, tágas, levegős, monumentális hatását a jeles építész a világos szerkezeti felépítéssel és a tagozatoknak az aranymetszést követő művészi arányaival, valamint a formáknak a tiszta zenei ritmusával éri el.

A kápolna hajóját is bordás keresztboltozat fedi, amely a szentélynél magasabbra ível, és rozettát ábrázoló zárókő tartja össze. A bordák profilja eltér a szentély bordáitól. Ott az élben végződő hengertagot mély vájatokkal kísért sarkantyú-tag övezi, míg itt, a hajóban a fő hengertagot kétoldalt egy-egy kisebb átmérőjű hengertag kíséri. A fekvő téglalap alakú hajó keresztboltozatát tartó bordák a diadalívet tartó oszlopok fedőlemezére - abakuszára -, illetve a nyugati fal sarkaiban álló karcsú, bimbós fejezettel koronázott oszlopokra nehezednek. A hajó két oldalfalát is fülkék tagolják a-a-b ritmusban: egy-egy oszloppal tagolt kettős ülőfülke és egy magasabb, keskenyebb nyílású átjáró. Az oldalkápolnákba vezető átjáró magassága a diadalív oszlopfőjének abakuszával azonos vonalat képez. A három-három nyílást félkörív zárja, a szentély csúcsíves fülkéivel szemben.

A hajó fülkéi lényegesen keskenyebb nyílásúak, vagyis gyorsabb ritmusúak, mint a szentély monumentális, méltóságteljes hatást sugárzó, kétszeresen magasabb fülkéi. A hajó fülkéinek íveit növényi, levelekkel kialakított, illetve egy-egy emberfejet ábrázoló oszlopfők tartják, míg a szentély fülkéit a diadalívvel rokon, bimbós fejezetek ékesítik. Az ülőfülkéket kettős hengertagozatú ív koronázza, míg a mellékkápolnákba vezető átjárók ívét pálca-tagokból alakított, hét-hét cikcakk motívum alkotja. A hajó falait tagoló ülőfülkék magassága a szentély tengelyében lévő ülőfülkével azonos. S jellemző, hogy a hajó fülkéit kísérő oszlopok lábazata egy vonalban van a magasabban álló szentély fülkéit övező kettős oszlopok lábazatával. A kiváló építész ezzel is hangsúlyozza a hajó és a szentély szerves építészeti kapcsolatát, az egységes tervezést. S folytathatnánk a sort a szentély és a hajó építészeti szerkezetének egységét igazoló arányok felsorolásával. Az egyes formák különbözősége, mint a csúcsív megjelenése a diadalíven és a szentélyben, továbbá a borda-profilok és az oszlopfők motívumainak említett különbözősége nem jogosít fel két építési periódus feltételezésére.

A szentély korszerűbb, kora gótikus szerkezeti felépítése és formái, amelyek a III. Béla király által különösen is támogatott francia ciszterci szerzetesek hazai monostorain is megjelentek, nem feltétlenül utalnak a hajót tervező mestertől különböző újabb művészi törekvéseket követő mesterre. A kápolna építését megrendelő III. Béla király kifejezett óhaja lehetett, hogy a szentélyben - amely Isten jelenlétének színhelye és a szent liturgiát bemutató felszentelt pap helye - a tér is legyen gazdagabb, ünnepélyesebb. Az építészeti kialakítás is segítse az embert Istenhez felemelkedni. A hajó ezzel szemben a laikusok helye, még ha azok a királyi család tagjai is. Ők a kápolnában két lépcsőfokkal alacsonyabban kapnak helyet. Ennek a gondolatnak adott formát a kissé korábbi, de még mindig igen élő, a késő romanika stílusában kialakított hajó. A kápolna egységes tervezését és egyidejű felépítését bizonyítják a két részt szervesen összekapcsoló, fent említett szerkezeti megoldások, az egységes koncepció és az egységesen magas művészeti színvonal. Az építés időtartamára sem szabad éveket feltételezni, mivel ismerjük III. Béla király trónra lépésének embert próbáló légkörét. Ez a 10 x 6 méter alapterületű kápolna egyetlen év alatt felépülhetett. S ez az év a királyi pár 1172. évi Esztergomba érkezésétől az 1173. évi koronázásig terjedő év lehetett.

Az építkezéssel párhuzamosan dolgoztak a szobrászok és kőfaragó mesterek Esztergom királyi várának műhelyeiben. Itt kétségtelen, hogy különböző tanultságú mesterek dolgoztak egymás mellett, de valamennyien szakmájuk kimagasló művészei voltak. Erre utalnak az oszlopfők gazdag és változatos formái, valamint a kiváló technikai kivitel. A szentélyben a kőfaragó művészek a bimbós oszlopfők változatos kialakítása mellett a boltozati bordák említett profiljainak minél mesteribb kivitelezésére koncentráltak. Itt egyetlen figurális szobrászi alkotás a zárókövön lévő áldó Isten-kéz. A hajóban több az emberalakos szobrászi alkotás. Az északi fal kettős ülőfülkéjét kísérő oszlop fejezetéről egy-egy dús hajú, erőteljes szemöldökű, határozott tekintetű, szakállas férfifej tekint ránk. Mindkét arc az oszlopfő belső élén áll, ezzel is a tér mélységét és a felületek dinamikáját fokozza. A bal oldali fejen a visszakunkorodó hajtincsek - egymás felett két sorban - koronázzák a homlokot. Az áll körül a keskeny, rövid szakáll ugyancsak göndör. A jobb oldali, erőteljesebb arccsontú fejet a homlokba fésült hullámos haj és egyenes vonalú, rövid szakáll keretezi. Az enyhén ívelő, hosszú bajusz az arc szélességét húzza alá. Nem véletlen, hogy e két arc beszédes tekintete arra késztette az első kutatókat, hogy a kápolna francia és magyar mesterét lássák bennük. Ez a gondolat nem lehetséges a 12. század végén egy királyi magánkápolnában. De ismerve, hogy a kor ábrázolásai sokrétű szimbolikus tartalmat sugároztak, elképzelhető, hogy III. Béla király politikai célkitűzésére, a Kelet és a Nyugat egyesítésére is utal ez a két kiemelten elhelyezett, különböző arctípus.

A déli oldalkápolnába vezető bejárat oszlopfejezetén rokon hajviseletű, de borotvált arcú, egész alakos, szoknyás ifjak küzdenek egymással. A fejezet kápolna felőli oldalán Sámson, az oroszlán hátán ülve, szétfeszíti annak állkapcsát. A szobrász életközeli ábrázolásra való törekvése hatja át az egész művet. Ezt jelzi az oroszlán bal hátsó lábának a felemelése, amely a fájdalma nagyságára utal. Az oszlopfejezet harmadik, déli oldalán, az átjáró felől egy szárnyas madár, sas(?) áll, amelyet az előző oldalon álló, küzdő férfi a jobbjával hátranyúlva éppen ledöf. Az ábrázolások témája a Psychomachia, a Jó és a Rossz küzdelme, amely a Jó győzelmével végződik, amint ezt Sámson diadala is jelzi.


Psychomachia: a Jó és a Rossz küzdelme, a kápolna figurális oszlopfője

A kapuzat feletti rózsaablak remekművű faragott díszítése - a 12 kis oszlop leveles fejezetével és az ablak keretének a palmetta-leveles szalagfonat-motívumával - ugyancsak a kápolnában dolgozó jeles kőfaragó műhely alkotása. Ők készítették a kápolna teljes vörös márvány padlóburkolatát, amelynek nagy szerepe volt a belső tér bíborfényű ragyogásában, fokozva a kápolna kivételes építészeti felépítésének és képzőművészeti díszítésének a varázsát. Az Esztergom közeli kőbánya vörös márványát egész Közép-Európa nagyra becsülte a középkorban.

Az európai késő romanika és kora gótika építészeti emlékeinek ismeretében meg kell állapítanunk, hogy egyikre sem vezethető vissza az esztergomi Várkápolna építészeti megoldása! A kutatók által idézett rokon megoldások, mint a párizsi Saint Germain des Prés apátsági templom szentélyének ülőfülkéi (1163), vagy a vézelay-i Saint Marie-Madeleine, a noyoni Notre-Dame és más épületek ülőfülkéi arányaikban, ritmusukban, elhelyezésükben és részletformáikban is különböznek az esztergomi Várkápolnától. A rokon bordaprofilok, a kettős oszlopsor, az esztergomihoz hasonló építészeti felfogásban, elrendezésben példa nélküli.

Az esztergomi palotakápolna tervezése és kivitelezése az 1170 körüli európai építészet kimagasló alkotása4. Egy azok közül a kora középkori magyarországi épületek közül, amelyek miatt Reimsből, a francia királyok koronázó székesegyházát építő műhelyből Villard de Honnecourt mestert a Magyar Királyság területére küldték.5

A kápolna belső díszítésének fontos része volt a szobrászat mellett a festészet, amely minden valamennyi falfelületet és plasztikai díszítést megelevenített. A 2000 óta folyó magas szintű festőrestaurátori kutatás, amelyet az ICOMOS Falfestészeti Bizottságának elnöke, Wierdl Zsuzsanna Állami Díjas festőrestaurátor-művész vezet, megállapította, hogy a kápolna első kifestése, amely közvetlenül az építkezést követte, figurális díszítés nélküli, fehér és piros festés volt, amelyre díszes selyemkárpitokat függesztettek, amint ez Bizáncban és Nyugat-Európában egyaránt szokásban volt.

Antiochiai Anna királyné hét gyermekkel ajándékozta meg III. Bélát. 1174-ben született Imre, a trónörökös, akinek Aragónia hercegnője, Konstancia lett a felesége. 1175-ben adott életet Margitnak, aki II. Angelos Isaakios bizánci császár felesége lett. 1176-ban látta meg a napvilágot András, akinek Andechsi Gertrud, Merán hercegnőjét választották feleségül. Majd két korán meghalt fiú után, 1181-ben született Konstancia, akit I. Ottokár cseh király vett nőül. 1180-ban meghalt Mánuel császár, s így már a vele kötött szövetség nem kötelezte III. Béla királyt. Már 1181-ben visszaszerezte Bizánctól a Szerémséget és Dalmáciát, amelyet az ő öröksége révén kapott meg a császár 1163-ban. Mánuel halála után a bizánci birodalom meggyengült, a trónörököst és anyját megölték. Az új császárral, Angelos Isaakiosszal Béla király már az első évben szövetséget kötött, és 1185-ben feleségül adta hozzá lányát, Margitot. Béla király ezzel a szövetséggel nemcsak országa békéjét kívánta biztosítani, hanem egyengette útját Bizánc trónja felé is, amelyről sosem mondott le6.

1184-ben meghalt Anna magyar királyné. A székesfehérvári királyi Bazilikába méltó pompával temették el, Szent István és Szent Imre nagy tiszteletben álló sírja közelében.

III. Béla király az európai hatalmi súlyának teljes tudatában új házasságra készült. Egyenesen a francia királyi családhoz fordult, és megkérte Fülöp Ágost király nővérének, Capet Margitnak a kezét. A francia király tudta, hogy édesapja, VII. Lajos király már szövetségese volt Béla király apjának, II. Gézának, aki őt 1147-ben, a II. keresztes hadjárat alkalmából kitüntető fogadtatásban részesítette Esztergomban, s az akkor született elsőszülött fiának a keresztapjává választotta. Jól ismert volt az is Európában, hogy már II. Géza közvetlen kapcsolatban állt a francia kulturális élettel a párizsi egyetem, a ciszterci és a premontrei rend kolostorai révén. Mindezek ellenére Fülöp Ágost király pontos kimutatást kért III. Béla királytól a király jövedelmeiről. Ez a jegyzék - amelyet a párizsi Bibliothèque Nationale őriz - meggyőzően igazolja a III. Béla kori Magyarország gazdagságát7. A király jövedelme nem volt kevesebb, mint a kortárs francia és angol uralkodóé. A jövedelem-összeírás jól mutatja, hogy III. Béla király bevételeiben a természetbeni juttatások mellett nagy szerepe volt a pénznek, a veretlen ezüstben befolyó jövedelemnek. A kimutatás felsorolja Béla birodalmának részeit: Magyarország, Horvátország, Szlavónia, Dalmácia és Ráma.


Az esztergomi Várkápolna keresztboltozatának részlete

Capet Margit (1158-1197) VII. Lajos francia király és kasztíliai Konstancia elsőszülött lánya volt. Kétévesen eljegyezték II. Henrik angol király legidősebb fiával, az ötéves Henrik herceggel. 1172-ben tartották az esküvőt a winchesteri katedrálisban, ahol Margitot angol királynévá koronázták. 1183-ban a férje meghalt. A 25 éves, gyermektelen özvegy királynénak el kellett hagynia az angol királyi udvart. Hazatért Párizsba, bátyja, Fülöp Ágost (1179-1223) udvarába. Itt kereste fel őt 1185-ben III. Béla magyar király házassági ajánlatával a király követe, Jób esztergomi érsek, Magyarország prímása. Jób ebben az évben lett esztergomi érsek, de már korábban, mint váci püspök, majd az esztergomi érsekség kormányzója fontos megbízásokat teljesített III. Béla számára Bizáncban és Nyugat-Európában egyaránt. Tudós főpap volt, aki tanulmányait 1177-1181 között Párizsban végezte a Sainte Geneviève monostor iskolájában. Mindenben támogatta III. Béla célkitűzését. 1186-ban fényes esküvőt tartottak Párizsban és Esztergomban egyaránt. Margit királyné 1186. augusztus 25-én érkezett nagy kíséretével Esztergomba. Erre az alkalomra bizonyosan felfrissítette III. Béla király az akkor már 14 éve épült esztergomi palotát a kápolnával együtt. Ennek jeles művészeti emléke az esztergomi várkápolna első figurális és ornamentális festészeti díszítése, amely minden valószínűség szerint Capet Margit királyné fogadtatására készült 1185-86-ban. Ezekben az években váltotta fel Fülöp Ágost király párizsi palotájában is a selyemkárpitokat a tartósabb, a gyertyák és a fáklyák lángjától nem veszélyeztetett freskófestés.

Esztergomban már a Várkápolna 1934-35. évi feltárásánál előtűnt - a fentiekben említett, korábbi, 1172 körüli egyszínű festésréteg felett - a szentély lábazatánál in situ, a 96 cm átmérőjű, bíborvörös korongba foglalt diadalmas oroszlánábrázolás. Ezzel a freskóképpel a kutatás sokat foglalkozott, s többségükben III. Béla korához kapcsolták.8

A korongot a két, gyöngysort utánzó, fehér pontokkal díszes körív között, fehér háttér előtt, fekete körvonallal kiemelt, bíborvörös palmettalevél-sor keretezi. A freskó 2000-2006 között történt korszerű megtisztítása megszabadította az ábrázolást az 1934-től kezdve az 1960-as évekig történt beavatkozásoktól, és így egy kivételesen magas művészi tehetséggel és technikai tudással megjelenített festmény áll előttünk9.

A restaurátori vizsgálat megállapította, hogy az okkersárga életfa előtt méltóságteljesen jobbfelé haladó, zöldes színű oroszlán alakját a jeles művész vörös alapra venyige-feketével és arra okkersárgával festette fel. Az oroszlán színe tehát eredetileg aranysárga volt! Alakja betölti, uralja a korong teljes felületét. Testét dekoratív fehér vonaldíszítés ékesíti. A gerincen enyhén ívelő szalagban fehér pontsor fut végig. A jobb hátsó láb forgóját nyolcszirmú rozetta jelzi. A bordákat négy, függőlegesen félbevágott palmetta-levél érzékelteti. A lábszárakat fordított cseppforma díszíti. A hátat és a fejet a sörény előtt további fehér pöttyök élénkítik, amelyek a fej magasságáig ívesen felkunkorodó, pamacsos végű farokban is folytatódnak.

A bizánci és a romanika művészetében kedvelt ábrázolási téma az uralkodói hatalmat reprezentáló oroszlán-ábrázolás az életfa előtt, a végtelenségre utaló kör keretben. Az esztergomi ábrázolás az ismert kortárs, 12. századi képzőművészeti ábrázolásoknál - így a leginkább rokon chartres-i székesegyház altemplomának egykorú freskóképénél10 is - magasabb művészi színvonalon jelenik meg.


Esztergom, Várkápolna: oroszlán-korongos festés a szentélyben, 1185-1186

Az esztergomi Várhegy tengelyében álló székesegyház nyugati díszkapuján, a Porta Speciosán állott vörös márványból faragott méltóságteljes kapuoroszlánok magas színvonalú művészi alkotásai is rokonok a kortárs oroszlánfreskóval, megjelenítésben és színvonalban egyaránt.

A 2000-től folyó falfestészeti kutatás új eredménye továbbá, a feltárt in situ freskótöredékek alapján, hogy legalább két sorban futottak körbe a szentély falán a korongos keretbe foglalt oroszlánábrázolások. S előtűntek a kápolna menza oltárának első oldalán és a diadalívet tartó oszlopok lábazatán is, valamint a palota több részén a bíborvörös korongok festett keretei, illetve szénnel előrajzolt formái.

Az oroszlános képsoron kívül, az utóbbi évek restaurátori munkája során tűntek elő a kápolna oldalfalain, oszlopain és boltozati bordáin az ugyanehhez a festési réteghez tartozó változatos díszítőmotívumok. Ezek nagyobb része geometrikus motívum, amely főképpen a szentélyt ékesítette, a kisebb részük növényi díszítés, amely a hajóban tűnt elő. A geometrikus mintasorok közül a leggyakoribbak a csúcsára állított nagyobb, 27 cm-es négyzetet metsző kör különböző változatai. A sárga alapon fekete kontúrokkal kísért, különböző árnyalatú sárga-fehér sávokkal alakított motívum hangsúlyos szerepet töltött be a kápolna belső díszében. A szentély csúcsíves, 70 cm mélységű hét fülkéjének bélletét is ez a motívum ékesítette. E motívum egyik variánsa a nagyobb méretű cikcakk motívum. Ez a díszítés kitűnő összhangban áll a két oldalkápolna kapuzatának hasonló motívumú faragott záródásával. A szentély 40 cm széles ablakbélleteiben, a vörös szegélycsíkkal kísért, fekete alapú négyzetekben piros és kék, illetve sárga és kék színű, egymás felé fordított félholdakból szerkesztett díszítést ma is látjuk.

A Várkápolna szentélyében a keleti ülőfülke félköríves záródásában fekete szőlőinda-fonatos díszítőfestés jelenik meg 42 cm szélességben, a közepén fehér keskeny csíkkal, sárga alapon.

A hajó oldalfalainak záródásában, főképpen az északi falon látunk pompás, élénk színezésű növényi díszítőfestést, kék alapon fekete-fehér csigavonalból kinövő ágakat, vörös-sárga-fekete színezésű, lefelé fordított virágkehellyel és azt kísérő levéldísszel. A kápolna oszlopait - a hajóban 12, a szentélyben 14, az oldalkápolnákban 4-4 és a diadalív két oszlopát is - piros-fehér és fekete-zöld márványt utánzó festés borította az 1180-as évektől kezdve. A két szín váltakozása nem azonos ritmusú, amely a kápolnabelső dinamikus összhatását fokozta. Ugyanez a márványt utánzó dekoráció díszítette a szentély ülőfülkéjének homlokzatát és két belső oldalfalát, valamint a nyugati kapuzat belső timpanonját is. A kápolna további jellegzetes díszítőmotívuma - amely főképpen a déli oldalkápolna bejárata mellett látható - a sárga alapon fekete körvonalú, négykaréjos ornamentika 26-30 cm szélességben. A kápolna hajójában - s bizonyosan a szentélyben is - a boltozat cikkelyeit a kék eget jelző festés ékesítette arany csillagokkal. Az alkalmazott kék festék az arannyal azonos értékű azurit volt.

Összegezve az új restaurálási eredményeket, a kápolna 1185-1186. évi kifestését a következőképpen jellemezhetjük: az oldalfalak alsó felén a bíbor szín dominált, amelynek ábrázolásait a fekete körvonalak emelték ki, és vékony fehér ecsetvonásokkal alakított dekoratív rajz élénkített. Ezt bizonyítják az oroszlán korongos ábrázolások és a márványutánzatos falfestés egyaránt. A szentélyben, a falak felsőbb részén, a hét csúcsíves fülke bélletében a sárga szín különböző árnyalataival kísért fekete, geometrikus díszítőfestés dominált, míg a fülkék homlokzatán a világoskék színezés a boltcikkelyek fénylő, azurit-kékjéhez kapcsolódott. Az ablakok világosabb bélleteiben a vörössel kísért fekete alapú piros-kék színű motívum fehér kontúrokkal kiemelt, élénkebb díszítőfestés kapott helyet. A szentély főhelyén, az ülőfülke felett bizonyosan megjelent a Majestas Domini festett képe. A hajóban az ülőfülkék felett figurális ábrázolások is helyet kaphattak: bibliai jelenetek, amelyeket az oldalfalak záródásában élénk színezésű, kék alapon piros-fekete növényi, virágos-leveles ornamentika keretezett. A kápolna vörös-sárga-kék színek gazdag árnyalataira épült kifestését fekete és fehér kontúrok élénkítették, amelyet a rózsaablak színes üvegkockáin beáramló nyugati napfény és a szentély ablakain beszűrődő keleti fény a vörös márvány padlóról visszaverődve tett még ragyogóbbá.

Az esztergomi Várkápolnában Wierdl Zsuzsanna festő restaurátor-művész által feltárt 12. század végi, pontosan 1185. évi festésnek kiemelt jelentősége van. Nyugat-Európában ugyanis, ahol a középkori templomok folyamatosan használatban voltak, időről időre meg kellett újítani a festést. A figurális ábrázolásokat többnyire átfestették a kor ízlésének megfelelően. Az ornamentika festésében a 19. századi romantika, főképpen a neogótika művészete „rendet” teremtett: vagyis egységesítette, uniformizálta a bordák, ablakbélletek, kapuzatok stb. díszítőfestését. Az esztergomi falképek mindezt elkerülték! Itt - bár töredékesen - láthatjuk a 12. századi európai művészet díszítőmotívumainak gazdag változatosságát jeles színvonalon. S érdemes felfigyelnünk, hogy a kápolna festett díszítőmotívumai igen rokonok az esztergomi kőfaragó műhely kortárs faragványaival.


A Mennybemenetel freskó részlete: felfelé tekintő apostolfejek

A kápolna III. Béla király kori liturgikus felszerelésére a korabeli magyar ötvösművészet és könyvművészet emlékei engednek következtetni. A kápolna oltára fölé most elhelyezett aranyozott bronz korpuszt az esztergomi régészeti kutatás hozta napfényre. A korszak jeles könyvművészeti emléke Perugiai Bernát, Imre trónörökös királyfi nevelője, a későbbi spalatói érsek könyvtárából a Főszékesegyházi Könyvtárba került Énekek Énekének a magyarázatát tartalmazó pompás kötet, az Expositionesin Cantica Canticorum. Ez minden valószínűség szerint III. Béla könyvfestő műhelyében készült Esztergomban. Ugyanígy a 12. századi európai könyvművészet remeke is, a kétkötetes Óriás-biblia (Wien, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. Der. 27012702), amely 1138-1263 között a Magyar Királyságban, Csatár bencés monostorában volt. 1263-ban elzálogosították a nagy értékű köteteket, amelyek az 1400-as évek elején az admonti bencés apátság könyvtárába kerültek. Az ó- és újszövetségi szentírást és apokrif szövegeket tartalmazó köteteket - minden valószínűség szerint - III. Béla magyar király esztergomi műhelyében írták és festették a jeles mesterek.

A kápolna 1185-86. évi kifestése, a restaurátori megfigyelés szerint, egészen a 14. századig látható volt. Közben, 1256-ban, a király elköltözött Esztergomból, és a várpalotát átadta az érseknek. Ettől kezdve az egész esztergomi Várhegy az esztergomi érsek, Magyarország prímásának a tulajdona lett. Az 1340. körüli években Telegdi Csanád érsek (1330-49), aki I. Anjou Károly magyar király kancellárja volt, megújíttatta a vár erődítéseit, a székesegyházat és a várpalotát a kápolnával együtt. Ekkor kapta a kápolna a ma leginkább látható trecento festészeti díszt11. A tudós Csanád érsek többször járt Itáliában, a tanulmányait is Padovában végezte. 1333-ban fontos szerepet töltött be a király oldalán, amikor I. Anjou Károly király fiát, az ifjú András herceget, mint a nápolyi trón örökösét, Nápolyba kísérték. Végigjárva Itália egész területét, északtól Nápolyig, megismerte az antik és a gótika különböző kapcsolataiból születő trecento művészet számos új alkotását, és így a trecento művészet lelkes hívévé vált. Ezt az új művészeti irányzatot már ismerte tanulmányai színhelyéről, Padovából, és volt alkalma itthon is megismerni és megszeretni ezt a művészeti stílust a király, I. Anjou Károly udvarában és a kíséretéhez tartozó, Magyarországon megtelepült itáliai családok környezetében. Az új stílust jelentősen áthatotta a ferences szellemiség, amelynek jellemzője a derű, az Isten teremtett világa feletti öröm, az érzelmek kifejezése és megjelenítése.

Ezt a sugárzó világfelfogást a trecento művészet mélyen emberi érzelemmel, világos színekkel tolmácsolja. Az új képzőművészeti stílus a 14. század legelejétől, I. Anjou Károly király temesvári, visegrádi, majd budai udvarából, s fokozatosan az ország legfőbb egyházi és világi méltóságainak köréből, egyre mélyebb gyökeret vert a Magyar Királyság egész területén. Jelentős szerepet töltöttek be e téren az országban immár egy évszázada nagy népszerűségnek örvendő ferences szerzetesek. A Szent Ferenc radikálisan új vallási szemléletét megjelenítő művészeti stílus első remekművei éppen a rend assisi főtemplomában jelentek meg 1300 körül. Amikor tehát Telegdi Csanád esztergomi érsek, a király után Magyarország első embere, 1330-tól az esztergomi várban nagy újjáépítést végeztet, már egy emberöltő óta meghonosodott az országban a trecento művészet. Telegdi Csanád érsek számára egyértelmű volt, hogy a palota kápolnáját is ebben a szellemben festeti ki. Csanád érsek már a padovai tanulmányai során, majd a királyát Nápolyba kísérő hivatalos útja során az itáliai trecento stílus lelkes hívévé vált.

A festő nevét nem ismerjük, mivel a hazai levéltáraink jelentős része a 16-17. századi török háborúkban elpusztult. De megmaradt in situ a kápolna hajójában nyolc mellkép, amelyek mély lírai kifejezést sugározva, kezükben könyvet tartva, fogalmat adnak Jézus apostolainak lelkületéről. Felettük a hajóban két sorban kaptak helyet Jézus és Mária élete legfontosabb eseményeinek ábrázolásai12. Ezek a következők: az északi fal csúcsíves záródásában Jézus mennybemenetele, az őt tekintetükkel követő, felfelé tekintő apostolokkal, és az alatta lévő sávban Jézus elfogatása, a középpontban Júdás áruló csókjával. Péter apostol a késével éppen Malchus fülét vágja le, így véli Jézus melletti kiállását kifejezni. A kápolna szemben lévő északi falán, a csúcsíves záródásban Mária megdicsőülését, mennyei koronázását jelenítette meg a művész. Közös díszes trónuson ül Jézus és Mária, és Jézus mindkét kezével éppen ráhelyezi a nyitott koronát Mária fejére, aki azt kissé meghajolva, mellére tett kézzel fogadja. Körülöttük angyalok jelzik a mennyei színteret a kék háttér előtt. Az alsó sávban az Angyali üdvözlet és Jézus születése képek kaphattak helyet. A 2015. évi restaurátori munka nagy eredménye volt, hogy Wierdl Zsuzsanna vezetésével a fent említett freskóábrázolásokkal ékes kváderkövek, amelyek az 1934-37. évi feltáráskor, az omladékból kerültek napfényre, elhelyezést nyertek a kápolna falában. A beépítés helyét közösen határoztuk meg (Prokopp Mária, Vukov Konstantin, Wierdl Zsuzsanna). A krisztológiai képsor két további fontos jelenete az északi oldalkápolnában volt látható: a keleti falon, az oltár felett a Keresztrefeszítés és a kereszt lábánál Jézus siratása. A szemben lévő falon a Feltámadás ábrázolása ma is in situ látható. A rózsaszínű márvány szarkofág fedőlapja a sír mögött áll, és Jézus a nyitott szarkofágból lép ki. Kétoldalt egy-egy alvó, illetve éppen felriadt katona ül.

A kápolna pompás trecento kifestése csak töredékesen maradt ránk, mivel a vár 1594. évi nagy ostroma bedöntötte a kápolna boltozatát és a szentélyét, s a törmelékek tetejére ágyúállást helyeztek, s még száz éven át folyt a törökökkel a háború. A kápolnát csak 340 év múlva, 1934-35-ben szabadították ki a föld alól. A kápolna trecento kifestésének ma ismert töredékei arról vallanak, hogy a 14. század második negyedében is - a 12. századihoz hasonlóan - kivételes tehetségű művész kapta a megbízást. A mecénás a nagy műveltségű magyar prímás, Telegdi Csanád, a király kancellárja volt, így az esztergomi palotakápolna trecento freskói egyúttal fogalmat adnak a magyar Anjou-királyok budai és visegrádi palotáinak elpusztult falkép-művészetéről is.


A nyugati rózsablak képe a kápolnából

Az esztergomi Várkápolna falképeit 2000-től Wierdl Zsuzsanna festőrestaurátor-művész folyamatosan megtisztítja az 1935-36 évi feltárás után használt cementtömítésektől és szélezésektől, s a 340 éves betemetettség során a felületre rákövesedett földszemcséktől, valamint az 1960-as években használt műanyag bevonattól és a rajzi kiegészítésektől13. Ez utóbbi legjobban az északi fal első apostolának a kézábrázolásán volt látható. Jelenleg a 14. századi falképek - bár megkopva - az eredeti művészi megfogalmazásban állnak előttünk.

Így a művészi jelentőségük, helyük az európai 14. századi festészetben egyértelműen meghatározhatók: közvetlen kapcsolatban állnak az itáliai trecento művészettel, azon belül is a sienai festészettel. A Ducciót követő nemzedék festőivel, közelebbről Ambrogio Lorenzetti művészeti törekvéseivel mutatnak rokonságot. De nem köthető egyetlen itáliai mesterhez sem. Ez a tény arra utal, hogy nem feltétlenül itáliai festőnek kell tulajdonítanunk a Várkápolna 14. századi trecento stílusú falképeit, mivel a képek készülésekor, az 1330-as években I. Anjou Károly király udvarában és az esztergomi érseki udvar műhelyeiben - immár 30 éve - közösen dolgoztak az itáliai és hazai művészek. Ezek egyik jeles mestere készítette a kápolna gótikus kifestését a királyi kancellár Telegdi Csanád érsek megbízásából, 1330-40 között.

Margit királyné az udvartartásával együtt a szívében hozta Esztergomba Becket Szent Tamás (1118-1170), a vértanú canterburyi érsek tiszteletét, aki az ő lelki atyja volt Londonban. Korábbi apósának, II. Henrik királynak volt a kancellárja 1154-62 között, majd 1162-ben Anglia egyházi vezetőjévé, Canterbury érsekévé nevezték ki. 1163-ban ő kísérte a gyermek Margit királylányt Párizsból Londonba, a királyi udvarba. Tamás még ez évben ellentétbe került II. Henrikkel, mivel védte az egyház függetlenségét. 1170-ben, amikor Tamás érseket brutálisan megölték a székesegyházában, Margit már 12 éves volt. A következő három évben nagy figyelemmel követte Tamás érsek szentté avatási eljárását, amelyet 1173-ban hirdettek ki. Margit Magyarországra érkezve lelkesen terjesztette a tiszteletét. Esztergomban, a Várhegy közelében lévő hegyen prépostságot alapított Becket Szent Tamás emlékére. Ez a hegy, az ereklyéjét őrző kápolnával a tetején, ma, 800 év után is, Becket Szent Tamás nevét viseli. A szent kultusza a 20. században megújult, és minden év december 29- én, Nagy-Britannia külképviselete jelenlétében, koszorúzási ünnepséggel tiszteleg az ország és a város vezetősége az elvhű főpap emléke előtt.


1 Puskely Mária: „Virágoskert vala híres Pannonia...” Példaképek a magyar múltból, X-XVII. század. 1994, Budapest.

2 Kristó Gyula - Makk Ferenc: III. Béla emlékezete. 1981, Budapest.

3 Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei, 1938, Budapest, 75-98.; Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei. 2004, Budapest; Prokopp - Vukov - Wierdl: A feltárástól az újjászületésig: Az esztergomi királyi várkápolna története. 2014, Esztergom.

4 Több kutató a III. Béla király fia és utóda által 1198-ban kiadott oklevélre hivatkozva (Knauz Ferdinandus [ed.]: Monumenta ecclesiae Strigoniensis I. Strigonii, 1874, 156), amely az esztergomi várpalotát „be nem fejezettnek” mondja, a kápolna építését 1200 körülre, ill. a 13. század elejére teszi. Az 1198. évi oklevél azonban nem III. Béla király palotájára vonatkozik, hanem az utóda, Imre király átalakítására, aki az előző évben tartotta esküvőjét Esztergomban Konstancia aragón királylánnyal.

5 Barnes, Carl F. Jr.: The Portfolio of Villard de Honnecourt (Paris, Bibliothèque Nationale de France, MS Fr 19093). A New Critical Edition and Color Facsimile. Farnham-Burlington.

6 Moravcsik Gyula: III. Béla és a Bizánci Birodalom Mánuel halála után. Századok 67. (1933) 518-528;

7 Hóman Bálint - Szekfű Gyula: Magyar történet I. 1935, Budapest, 403-404.; Ifj. Barta János - Barta Gábor: III. Béla király jövedelmei. (Megjegyzések középkori uralkodóink bevételeiről). Századok 127. (1993) 413-449.

8 Gerevich Tibor, i. m. 219-221.; Prokopp Mária: III. Béla király esztergomi palotakápolnájának festészeti dísze. In Laudator temporis Acti, Tanulmányok Horváth István 70. születésnapjára, 2010 (2012) Esztergom-Budapest, 187-205.

9 Wierdl Zsuzsanna: III. Béla király esztergomi kápolnájának restaurálása. In Prokopp - Vukov - Wierdl i. m. 2014, 65-128.

10 Entz Géza: Az esztergomi királyi kápolna oroszlános festménye. In Esztergom Évlapjai, Az Esztergomi Múzeumok Évkönyve I. 1960, 5-9.

11 Prokopp Mária: Az esztergomi várkápolna 14. század falképeinek stílusvizsgálata. Művészettörténeti Értesítő, XXII (1973) 3, 187-198.

12 Prokopp Mária: Az esztergomi várkápolna ikonográfiai vizsgálata. Művészettörténeti Értesítő, XXII (1973) 3, 187-198.

13 Prokopp - Vukov - Wierdl: A feltárástól az újjászületésig. Az esztergomi királyi várkápolna története. 2014, Esztergom.


« vissza