Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Csillaghullás: HAP Galéria 2003-2014 - 11 év, 110 kiállítás története

Tizenegy éven át folyamatosan rendezett 110 kiállítás után befejezte működését a budai Margit körúton a Hap Galéria, és záró kiállítással, valamint erre az alkalomra megjelent emlékkatalógussal múlt novemberben búcsúzott a közönségtől. A látogatók az évek során törzsgárdává értek. A kezdeményezés, a téma, illetve a bemutatott személyek és életművek kiválasztása, az anyag összegyűjtése és legtöbbször még a képkeretek falra erősítése is mind Winkler Barnabás Ybl Miklós-díjas építész munkája volt és érdeme maradt.
Fél évszázados épülettervező hivatását először az Ipartervnél, majd 1990-től kezdve a Hungaro-Austro Projekt (HAP) irodában - ennek vezetőjeként - tervezőként végezte. Ipari épületek, lakótelepek és lakóházak, iskolák egyaránt épültek fel munkája eredményeként. Szakmai érdeklődése családi örökség: édesapja a két világháború közti magyar építészet egyik kiválósága, a nála öt évvel idősebb bátyja ugyancsak korán jutott az Ybl Miklós- díjjal kitüntetettek sorába. De Barnabásnak volt ezen kívül egy értékes tulajdonsága: megfigyelő- és regisztrálóképességével fél évszázadon át rögzítette magában a magyar építészet menetét. Szinte minden tervezőt ismert, sokkal barátságba került. Jól ismerte édesapja nemzedékének a kiválóságait és alkotásait is. Jó érzékkel sorolta be a hazai építészeket. Szorgalmazta a magyar építészet közelmúltban létrejött megannyi jeles alkotásának ismertetését. Az arra érdemes alkotók kevésbé ismert munkáinak megbecsülését pedig hiányolta. Méltánytalanul mellőzött személyek munkásságának feltárását, bemutatását szinte kötelességének tartotta. Ilyen meggondolásoktól indíttatva született a Margit körút 24. földszintjén egy régi üzlethelyiség kibővítésével a kiállítás rendezésének gondolata. Abban az épületben, melynek hatodik emeletén a HAP iroda működik.
Az első kiállítást 2003 kora őszén édesapja életművének szentelte. A család soproni. Winkler Oszkár 1930-ban a budapesti műegyetemen végzett építész, első megvalósított alkotása a szülők - Barnabás nagyszülői - részére épített Lőver-ház volt, mely munka máris friss szelet érzékeltetett. A soproni Frankenburg úton 1935-ben felépített társasház annyira új szellemet képviselt, hogy jogosan szerepelt nemrég egy New Yorkban, a korai modern európai építészetről kiadott könyvben is. A terméskőből falazott Károly-kilátó, az akkori soproni főiskola matematikaépülete és kollégiuma, az István menedékház és több városi lakóépület is a két világháború közti új magyar építészet remekművei. A háború után - immár az állami tervezőirodai kötelékben - tervezte és építette társszerzőkkel a kecskeméti OTI-székházat. A soproni nagyszabású épületasztalosipari üzem - a feladat sajátos funkciója miatt - ismét felhívta magára a külföld figyelmét is. Winkler Oszkár már 1953-ban, a kitüntetés alapításának alkalmából részesült az Ybl Miklós- díjban.
Barnabás apja révén ismerte meg a budapesti egyetem középület-tervezési tanszékének jeles professzorát, Kiss Tibort, aki a Kőbányai sörgyár több épületét, társtervezővel a pannonhalmi olasz gimnáziumot, a pesti belváros Cukor utcájában pedig azt a bérházat tervezte, amely az erkélyek falfelületeinek ötletes helyzetével a szűk utcában is fényhez juttatja a lakószobákat. A Hap Galéria Kiss Tibornak életmű-kiállítást szervezett, és emlékiratait könyvben jelentette meg.
A kiállításokkal bemutatott alkotók sorában szinte természetes, hogy a Hap Galériában a soproniak száma a vidéken dolgozó építészek és képzőművészek sorában magas, de mégsem méltánytalan. Hiszen éppen Sopron és Pécs voltak már a két háború közötti években a modern építészet magyarországi zászlóvivői Budapesten kívül. Ezért a galéria korán kiállítást szentelt a pécsi (idősebb) Visy Zoltánnak, aki Harkányban és Mohácson az 1930-as években kimagasló értékű épületeket alkotott. És következett a soproni Füredi Oszkár, aki ugyancsak a harmincas években volt Sopron jeles építésze. A városban épített néhány bérház, a zsidó aggok háza, az Alsó-lőverben merően új formaszemléletet tükröző homlokzatokkal jogos feltűnést keltő két lakóház, a brennbergi bányászlakóházak és a telep mozija ma már nagyrészt műemléknek minősülő alkotások.
A 2014. évi záró kiállítás alkalmából terjedelmes katalógus jelent meg, mely felsorolja a Hap Galéria évtizedének rendezvényeit, kiállításait, kiadványait. Ezekből állítunk össze itt kis csokrot. A „nagy öregek” sorában szerepeltek Sándy Gyula, Tálos Gyula, Kotsis Iván. A 20. század közepén tevékenyek között Györgyi Dénes, Gádoros Lajos, Dávid Károly, Preisich Gábor, Szendrői Jenő és Szrogh György. A második világháborút követően munkába állt építészek sorából mintegy húsz építészt mutatott be a galéria, közülük legalább Farkasdy Zoltán, Pázmándi Margit, Jurcsik Károly, Csaba László, Nagy Elemér, Polónyi Károly és Balogh István nevét ragadjuk ki és említsük itt meg.
Az építészethez kötődő képzőművészek is nagy számmal szerepeltek a galériában bemutatottak között. így a Herder-díjas szobrászművész Szakáll Ernő, a festőművész Ágoston Ernő, az épületfotóival kitűnő Diebold Károly és még sokan mások.
Külön említést érdemel az építészmérnöki oklevelet szerzett, mégis színművészetéről ismert Latinovits Zoltán, akit építész kollégája és jó barátja, Molnár Péter örökített meg a Hap Galéria kiadásában Felülről körözve címmel megjelent szépirodalmi alkotásával és egy kiállítással is. Sajátos Zsolnay kerámiagyűjteményét Winkler Barnabás Kezdetben volt a rózsaszín címmel mutatta be, az értékes anyag ma Pécsett látogatható.
Winkler Barnabást a több éven át alapos megfontolások után végzett válogatás vezette rá annak a méltánytalanságnak a felismerésére, ami az Ybl Miklós-díj adományozásból különböző okok miatt kimaradt építészekkel történt. Kezdeményezésére, a Magyar Építőművészek Szövetségének támogatásával sikerült ezt nagyrészt orvosolni, és 2010-ben tizenhét, időközben elhunyt építész kapott posztumusz Ybl Miklós- díjat, amit az elhunyt hozzátartozója vehetett át. Ez egyaránt volt szakmai és politikai elégtétel. Természetesen csak olyan személyekről lehetett szó, akik a díj 1953. évi alapítása idején éltek. A Hap Galéria még abban az évben kiállításon mutatta be az érintettek tevékenységét (A Magyar Szemle 2010. 5-6. száma beszámolt erről). Hajós Alfréd, Medgyaszay István és Kós Károly bizonyára idős koruk miatt lettek mellőzve a hivatalos díjból az aktív fiatalok javára, Arkay Bertalan „bűne” a templomépítés volt, Kiss Tibor pedig az első világháborúban kapott vitézi rangja miatt maradt ki az elismerésből. Különösen sértő volt, hogy noha Nyíri István 1953-ban részesült ebben a kitüntetésben, addig Lauber Lászlót, akivel a két háború között együtt tervezte a kimagasló értékű budapesti épületek egész sorát (többek között a Pénzintézeti Központ irodaházát a budapesti Szabadság téren), személyes okok miatt hanyagolták. Minap joggal kérdezte valaki, miért csak az építészek részesültek ilyen utólagos jóvátételben, míg más szakmákban a kitüntetések elmaradásával okozott sérelmeket alig orvosolták. Erre az a válaszom, hogy sajnos nem áll mögöttük egy a Hap Galériához hasonló mértékadó kezdeményező.
A Hap Galéria könyvei között a már említett Kiss Tibor professzor Befejezetlen önéletrajza mellett Jánossy György, Gulyás Zoltán és Molnár Péter építészete, Kotsis Iván Életrajzom, Winkler Barnabás Kezdetben volt a rózsaszín című kötetei szerepelnek. Ezek mind kortárs építészetünk majdan történelemmé avanzsáló kategóriájának hézagpótló munkái. Köszönettel kell megemlítenem, hogy a Hap Galéria emlékiratai sorában szerepel Az ión fejezet című munkám is.
Molnár Péterné Baló Borbála és Winkler Barnabás (a Hap Galéria bevonásával) 2004-ben „Molnár Péter emlékdíj”-at alapítottak, ezzel a kuratórium javaslata alapján azóta is minden évben fiatal tehetségeket tüntetnek ki.
A Hap Galéria egy évtized alatt jelentős kapcsolatot teremtett az építészek és az érdeklődő közönség között. Fontos előrelépés volt ez a magyar kulturális életben, az építészet és az ahhoz kötődő képzőművészetek ismeretének terjesztésében. Személyhez kötődő volt a kezdeményezés, a mindvégig magas szintű munka, és most a nemesnek minősíthető befejezés is. Csillaghulláshoz hasonlítható. Ami az elmúlásnak nagyon szép természeti jelensége.


« vissza