Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Európa újabb legjobb építményei

A Bécsben ez év júliusától októberig látogatott vándorkiállítás Europas beste Bauten címmel nagyméretű fényképekkel és szemléletes makettekkel a 2011. évben az Európai Unió kortárs építészeti díjával kitüntetett alkotásokból mutatott be válogatást. A 60 000 euróval honorált díjat – a Mies van der Rohe Awardot – az unió és az Európa Parlament kijelölt bizottsága, valamint a barcelonai Mies van der Rohe Alapítvány 1988 óta kétévente adományozza.
A díj névadója, az aacheni születésű német Mies van der Rohe (1886–1969) korán csatlakozott a modern építészet úttörőihez. Self-made man volt. Paul Bruno és Peter Behrens voltak mentorai. Behrens irodájában együtt dolgozott Walter Gropiusszal és Le Corbusier-vel. 1927-ben már a Deutscher Werkbund alelnöke volt, amikor ez a húsz évvel korábban a gyárosok és a művészek szövetségeként alakult szervezet a stuttgarti Weissenhof Siedlung mintalakótelepét építette. Mies maga is bemutatta ott egyik épületét. 1929-ben a weimari Németország megbízta a barcelonai világkiállítás német pavilonjának tervezésével. Egy évvel később Brnóban a később híressé vált Tugendhat lakóházat építette. 1933-ban rövid időre a Bauhaus vezetője lett. 1937-ben az USA-ba emigrált, ott a Chicagói Egyetem tanáraként épületeivel világhírnévre tett szert. Hosszú élete végéig következetesen hasonló elvek alapján épített, műveit vasbeton és acél tartószerkezettel, üveghomlokzattal építette, és mindenkor a precizitás és a perfekció jellemezték architektúráját.
A Bécsben bemutatott vándorkiállítás egyik érdekessége az a tábla, amely azt magyarázta, mi köti Mies van der Rohét az alapítványt tevő Barcelona városhoz. Az 1929. évi világkiállításon a tervei szerint épített és említett német pavilont a kiállítás bezárását követően elbontották. Az elmúlt évszázadban ez megannyi értékes kiállítási pavilonnak lett a sorsa. De évtizedekkel később, amikor a modern építészet kezdete történeti értékké érett, a pavilont 1988-ban a régi helyén újraépítették. Az eredeti épület maradványaként a kiállításon az egyik acél tartóoszlop tönkjét be is mutatták.
A Mies van der Rohe Award zsűrijéhez a 2011. évi kitüntetéshez beérkezett 343 pályaművet az elbírálás során három lépcsőbe sorolták. Nyolc tervből – az úgynevezett „finalist” tervekből – válogatták ki a díjnyertest és az ugyancsak díjazott „Emerging architects special mention”-t, vagyis az „Említendő ígéretesen különlegeset”. A második lépcsőben a díjra finalistaként a végső döntés előtt még esélyesnek tűnt hat terv szerepel. A harmadik lépcsőbe a vándorkiállítás céljából további, nem díjazott, de bemutatásra érdemesnek tartott 37 tervet választottak ki. Így a kiállításon 45 terv szerepelt. A bécsi kiállításon ezenkívül egy külön táblán látható (előhívható) volt 20 terv, melyek a kiállításon nem szereplő osztrák pályaműveket szemléltették. De kettő amúgy is a kiválasztott és bemutatott 45 között szerepelt.
A 2011. évi Mies van der Rohe Award kitüntetett nyertese a berlini Neues Museum helyreállításának tervezője: David Chipperfield Architects lett, Julian Harrap építész közreműködésével. A Neues Museumot 1839–1859 között a Schinkel-tanítvány August Stüler építette, aki IV. Frigyes Vilmos porosz király építészeti tanácsadója volt. Ez volt Stüler egyik fő műve. Stüler 1861-ben készült pályaterve alapján épült Pesten a Magyar Tudományos Akadémia székháza is Skalnitzky Antal magyar építész közreműködésével. A berlini épület a második világháború végére romhalmaz maradt. A helyreállításra 1997-ben meghirdetett tervpályázat nyertesének munkájával 2009-re épült újjá. A Velencei Charta műemléki előírásainak messzemenő betartásával, az elveszett épületrészek korrekt, de mind téralkotás, mind kompozíció és részletképzés tekintetében hatásos architektúrájával jelenik most meg. A régi épülethez néhány kiegészítő szárny csatlakozik. A tervpályázat zsűrije nyilván a korrekt és hatásos műemlék-helyreállítás magasrendű teljesítését díjazta.
Az „Emerging architects special mention” címmel kitüntetett második helyet a spanyolországi Gironban álló Collage House tervezéséért Ramon Bosch és Bet Capdeferro építészek nyerték el. A közösségi épület a történeti belváros egykori zsidó negyedében romos állapotban fennmaradt, Capdeferro asszony ősei között a mesterépítőként működött nagyapa alkotásának újraélesztése. A terv fő érdeme, hogy az új szerkezetek és felületképzések a régi fa, tégla, kerámia építőanyagokhoz és a régi vakolathoz finom érzékkel hasonulnak, mégis különválnak. Ezt szolgálja a gazdag kolorit is. A kiállításon bemutatott képek azt mutatják, hogy minden részlet a kortárs építészet eszközeivel igazodik a régihez. Az ablakoknál és a lépcsőknél ez különösen szembetűnő. Érdem a gondosan képzett apró részletek finomsága is. A két részből álló épület jól illik a sűrűn beépített környezethez és minden tekintetben a genius locit mutatja. A zsűri nyilván a városépítészeti értéket is díjazta.
A hat „finalista” terv között van az arnhemi revitalizációs centrum (Koen van Velsen terve) és a dán rádió koncertháza (Jean Nouvel terve). Ez utóbbinak impozáns terme az ismert építész remekműve. Ebbe a kiemelt kategóriába került az athéni Akropolisz múzeum is (Bernard Tschumi terve), melynek kompozíciója nehezen volt a történeti környezethez méltóan kialakítható. „Finalista” terv a brüsszeli Bronks színház (Martin de Maeseneer terve) és végül az impozáns római XXI. Századi Művészeti Nemzeti Múzeum, a MAXXI (Zaha Hadid és Patrik Schumacher terve). Ez utóbbi a kortárs művészet bemutatására Olaszországban elsőként szakosodott nagyszabású vállalkozás, melynek architektúrája szerintem különös figyelmet érdemel.
A továbbiakban ne folytassuk a sok szép terv ismertetését, erre ez a mi műfajunk nem biztosíthatja a szükséges terjedelmet. Inkább vonjunk le néhány következtetést. Az első, hogy a kiválasztott épületek nagy hányada műemlék illetőleg városépítészeti érték. Így az alsó-ausztriai Altenburg apátságának helyreállítása is, melyben az egyik tervező a külföldön élő magyar Pálffy András (Jabornegg és Pálffy iroda). Egy másik feltűnően értékes épület szerintem az Innsbruck történeti belvárosának régebbi többszintes házakkal szegélyezett gyönyörű utcájában, a csodálatos tájképi háttérrel koronázott városképbe a korszerű kereskedelem fontos elemeként mesterien illeszkedő Tyrol áruház (mely ugyancsak az awardot elnyerő David Chipperfield Architects terve). Megragadott engem az a fából épített kápolna is, melyet a Maria és Lech Rovinski építészpáros a galíciai Tarnow közelében, a Visztula partja mentén szép táji környezetbe helyezett. Ugyancsak a táji környezethez kapcsolódik a portugáliai Carpinteira folyó fölött cikcakkos vonalvezetéssel a völgyet áthidaló 220 méter hosszú gyalogoshíd (De Graca és Adao da Fonesca terve). A vasbeton völgyhíd egyszerű U szelvényű vályúként három sima karcsú hasábpilléren nyugszik. A völgyet áthidaló sétány a részben szögletesen tört, részben íves vonalvezetéssel leküzdötte az objektum hosszúságából fakadó monotóniát. Még egy magyar építész nevével is találkozhatunk, Vass Andráséval, akinek Erich Hubmannal jegyzett terve az olasz Rivoli városhoz vezető új úttal városrendezési-közlekedési munkával hívta fel magára a figyelmet. A finn Kuokkalában épített templom az oly gazdag finn templomépítési hagyomány töretlenségét bizonyítja (Lassila, Hirilammi és Jansson építészek terve). A spanyolországi Avila város mellett épített kiállítási és konferenciaközpont a tájba illesztett festői kompozíciójával, a tömegalkotás játékával és egyben puritanizmusával egyszerre gyönyörködtet (Francisco Mangado terve).
Ez a kiválasztás részemről bizonyára szubjektív, mint ahogy lehet, hogy a háromszázból bemutatott félszáz válogatása is az, noha az a zsűri estleges szubjektivitása volt. Sajnálatos, hogy magyar terv nem került a kiállításra méltatottak sorába. Érdekes, hogy a spanyol-portugál építészek milyen szép számban szerepelnek, és figyelemreméltó a horvát és a szlovén építészek munkássága is.
A magam részéről levont további következtetés, hogy az ötletgazdag terveket részesítették előnyben, ami a kiállítás színvonala érdekében természetesen elsőrendű szempont. De ezek mind értékek is. És ezért a kiállítás legfontosabb és szerintem megnyugtató tanulsága, hogy fél évszázaddal a második világháború után a világban gazdasági pozíciójának erősítéséért küzdő Európa, mely közös külügyi politika és közös hadügyi ütőképesség hiányában, valamint csak részleges pénzügyi egységgel áll a megméretettségben, ez az Európa építészeti tekintetben ma is az élvonalat képezi. És ez lényeges.
Szomorú viszont az, hogy a kiállítás látogatottsága gyér. Megkérdeztem a teremőrt, hogy aznap (hétköznap) hányan voltak már megnézni Európa legjobb épületeinek tárlatát, vándorkiállítását. Alig ötvenen-százan. Riasztó kortünet.


« vissza