Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Hundertwasser építészete

Friedrich Stowasser 85 évvel ezelőtt, 1928-ban, Bécsett született, és 2000-ben, Új-Zéland közelében a Queen Elisabeth hajó fedélzetén szívrohamban halt meg. Felnőtt korában a Friedensreich Hundertwasser nevet viselte. Az 1949-es névváltoztatás részben – később felismert – tévedésből fakad: A szláv „szto” ugyan százat jelent (németül hundert), de a családnév valójában a tiroli Stauwasser nevű ősökre utalt. A Friedensreich művész előnév.

Hundertwasser rajzolt, festett, dekorált. Művészetével feltűnést keltett, viselkedésével néha megbotránkoztatott. Természetszeretetével és természetvédelmével számos barátot szerzett. Építészete sokakat elgondolkodtatott, sokaknak tetszett ugyan, de alig értették. Tehetséges volt és szorgalmas. Bécs, a császárváros sok nagy tehetségnek adott életet és lehetőséget tehetségük kibontakoztatására. Világviszonylatban is egyedülállóan gazdag a bécsi zeneszerzők, írók, építészek és festők száma. Huntertwasser különlegességével még az ő sorukból is kiválik, mégis, megkockáztathatjuk azt a megállapítást, hogy életműve sikerével a nagy bécsi művészek közül ő egy késői, különleges felvillanás.

Az elmúlt évszázad építészetében többen is voltak, akik különlegességekkel eltértek koruk építészetének megszokott jellegétől, és ezzel feltűnést keltettek. Elég, ha a katalán Antoni Gaudi épületeire, ornamentikájára utalunk, vagy – az ugyancsak festőművésznek indult svájci-francia Le Corbusier épületeire, illetve éppenséggel a magyar Makovecz Imrére emlékezünk. Akinek a Budapesti Műegyetem épülettervezést oktató neves tanára, Weichinger Károly egy rajztermi korrekció során azt mondta: „Kolléga úr, ez a terve az építészet karikatúrája.” Mind a három – itt csak a különlegesség példájaként kiragadott – személy az építészettörténet nagyságainak közé emelkedett. Gaudi azzal magasodik ki közülük, hogy szerkezettervezés vonatkozásában is újítónak számít. Hundertwasser nagyobb lépesekkel hagyta el a rendet, a sort, mint ők. Még azt is kétségbe lehet vonni, hogy építész volt-e, illetve azzá vált-e? Vagy „csak” dekoratőr maradt. Úgy hiszem, hogy semmi esetre sem „csak”.

Rajztehetsége már gyermekkorban megmutatkozott. Tájképek, önarcképek tanúskodnak erről. A vonalból – melyet ívelt, domborított, horpasztott, kacskaringóztatott – hatásos kompozíciók fakadtak. Absztraktok és naturálisak egyaránt. A vonalak változatos színei mintegy harmadik dimenziót kölcsönöztek rajzainak, melyekből, úgy hiszem, hogy több száz készült és maradt is fenn. Mert mindvégig rajzolt, sajátos technikáját fejlesztette, változtatta.

Művészetének és filozofikus gondolkodásának alapvető impulzust adott a már gyermekkorában az akkor – jobban mint ma – elterjedt postabélyeggyűjtés. Annak ábrázolásaival idegen országokat, tájakat ismert meg, más népek és nagy emberek mentalitásához került közelebb. Mindezt egy számára akkor nagyon is elrekesztett világban. Későbbi, saját megállapítása szerint ezeken az apró bélyegeken megtalálta azt a művészetet, amelynek alkotásai mindenki számára elérhetők voltak. Mindenki gyönyörködhetett bennük és mindenki tanulhatott belőlük. Sok magas intelligenciájú embert ismertem, akik bélyeggyűjtők voltak, az ő vonzódásukat ehhez a gyűjtéshez igazán csak Hundertwasser gondolatának ismeretében értettem meg. Hundertwasser a művészi postabélyeg-rajzolást maga is művelte, és sikerre vitte. Több bélyegtervét Ausztria és az UNESCO is elfogadta. Rajzolatait postai forgalomba hozták, ez leveleken, üdvözletekkel együtt, mindenkihez eljuthatott. Ezekből a kis bélyeg nagyságú ábrákból kiindulva jutott el a művész a plakát nagyságú festőművészethez, ahol a kis négyszögletű bélyegek változatos összeillesztése a gazdag színvariáció segítségével más léptékhez jutott, és műve így már az egészből fakadó hatást kelt. Ez a nagyságrend, a hirdetés, a reklám, a tüntetési tábla művészünk egész életét kitölti. Kiemelkednek ebben a műfajban a természetvédelmet szolgáló plakátjai. Ilyennel támogatta a Duna Bécset követő folyásának partján, Hainburgnál a tervezett Donau-Au erdőirtás ellen tiltakozókat. És plakátokkal tiltakozott a távoli Dél-Amerikában folyó esőerdők kiirtása ellen. Figyelmeztetett a világ megannyi országában – atom-erőművek és katonai célok miatt egyaránt – a maghasadás fenyegető veszélyére. Mindezek a rajzok-festmények ábráikkal és szövegeik betűvetésével, sajátos színezésükkel művészetének nemcsak jellemzői, de egyben különleges értékei is.

A plakátok egy része Hundertwasser életfelfogásának egyik alapvető vonását vetíti elénk, a természetvédelmet. Politikai konzekvenciája ennek a zöldekhez való csatlakozása volt. És a természethez való kötődése művészetében az egyenes vonalak lehető kerülésében mutatkozott. Mint ahogy Gaudinál és Makovecz Imrénél is. Szimmetria igen, mert az emberi test is közelít ehhez, de egyenes vonala kevés van. Sem derékszöge, mert ezek a természetben is alig fordulnak elő. Ennek a felfogásának következménye, hogy szembekerült Adolf Loos építészeti művének lényegével. Követeli is az elszakadást mentalitásától: „Los von Loos”! (El Loostól!) Szinte szégyelli, hogy Loos is Bécsben élt, s noha életművét jó szándéka miatt elismeri, építészetének a szó szoros értelmében vett szögleteit elítéli.

Bécs polgármesterének segítségével 1977-ben Hundertwasser végre megbízást kapott, hogy felépíthesse első épületét: az időközben híressé-hírhedté vált többemeletes lakóházát Bécs belvárosának peremén. A nagy háztömb építéséhez szükségessé vált szakavatott építész- és mérnöktársak közreműködése. A bonyolult hatósági engedélyezés következtében kilenc év telt el, míg az épület elkészült. Az első „nyitott nap” 70 ezer látogatót és érdeklődőt vonzott. Olyan siker lett, hogy egész hátralévő életére elhalmozták megbízásokkal. Új épületek, régi épületek sajátos díszítményeivel történő renoválása egymást követték két évtizeden át. Volt köztük erőmű, templom, vasútállomás, iskola, fürdő és megannyi lakóház.

Fáradhatatlan munkával – egy ideig naponta a helyszínen is – irányította a kivitelezést. Sokszor már reggel 6 órakor az építőmunkásokkal együtt kezdte a napot. A helyszíni irányítás metodikájában hasonlított Antoni Gaudira. De elfáradva a sok a munkában, végül visszavonult Új-Zélandba.

Leghíresebb munkái közé a turisztikai attrakcióvá avanzsált említett bécsi lakótömbön kívül a Darmstadt-erdei spirális lakóház (2009), a magdeburgi citadella lakótelep (posztumusz készült el 2005-ben) és a wittenbergi gimnázium tartozik. Magam a stájerországi Blumau fürdőtelepét látogattam meg. Ez a komplexum valóban rendeltetésének megfelelő, eltérés a szokott építészeti képtől, mint ahogy a fürdőzés is kikapcsolódás a megszokott mindennapi életrendből. Ezért én egyik legtalálóbb művének tartom.

Nem akarom annak a művésznek érdemét csökkenteni, akinek festőművészetével 1978-ban a budapesti Műcsarnokban a hazai közönség is megismerkedhetett. De azért meg kell jegyeznem, hogy művészetében bizonyos mértékig a gombhoz varrta a kabátot: a színes, extravagáns bőrt nevezhetjük homlokzatnak vagy építészeti kompozíciónak. Bámulatos hogy mindig más, mindig új, mindig fantáziadús. De aligha tudott néhány afrikai kunyhón kívül, mert ilyenek is tartoznak az életművéhez, szakképzett építész és statikus nélkül alkotni.

És ne hallgassuk el, hogy nemcsak kilógott a sorból. Azzal, hogy egyik lábára piros, a másik lábára kék zoknit húzott, még csak különlegességét hangsúlyozta, de amikor ürülékét használta a lakásban egzotikus növényei táptalajának trágyázására, és különösen amikor Münchenben 1967-ben az ember harmadik bőrének jelölt művészeti eszméit azzal demonstrálta, hogy saját maga és női kísérete anyaszült meztelenül jelentek meg az előadás közönsége előtt, akkor már el is hagyta a sort, amelyből addig csak kilógott. Extravaganciája meghaladta a 20. század második felének építészeti kultúráját.

Elképzelései a tömegtermelés sablonja elleni tiltakozásnak, a szürke városképpel szemben demonstrációnak tekinthetők, a Krier-féle posztmodern építészet metodikáját túlharsogó erőfeszítésnek. Egy rendkívüli tehetséges Ikarusz volt, aki elégett sikerének forróságában.



« vissza