Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Ugyanaz egész másképpen: megismételt választás Szlovákiában, 2012

A március 10-i szlovákiai előrehozott választások voltaképpen megismételt választások voltak, hiszen a pártok azt az eredményt hozták, csak felerősítve, mint amelyeket a 2010. júniusi voksoláskor láthattunk. Ám mennyire mások egyes fontos részletek!
A két lényeges különbség egyike, hogy Fico, miután a lépést ellenző liberális kormánytagok miatt Radics miniszterelnök-asszony kormánya belebukott a második eurómentő alap létrehozásához való csatlakozásról szóló és bizalmivá tett szavazásba, a már ügyvivő kormányként újra előterjesztett javaslatot megszavazta. Ezzel hitet tett – a korábbi választáson tanúsított berzenkedésével ellentétben – az Európai Unióhoz minden disszonancia nélkül való tartozásáról. Ezáltal pedig már nem keltett aggodalmat Brüsszelben, és ezúttal tovább növelve fölényét vetélytársaival szemben, egyedül is kormányalakításra képes erőként nyerte a választásokat. Fico pártja, a Smer SD (ejtsd: „Szmer” – Irány, Szociáldemokrácia) 44,4%-kal nyert, csaknem 10%-kal javított 2010-es eredményén, és 21-gyel több, 83 mandátumot szerzett a 150 tagú szlovák parlamentben, lényegében változatlan, 59,1%-os részvétel mellett. Ehhez persze szükség volt a másik fontos különbségre, hogy a piacbarát jobboldali kormánypártok látványosan belerokkantak a Gorilla-botrányba, amely a politikai elit korruptságát egyértelművé téve, döntő témája lett a szlovákiai választásoknak.

A Gorilla egy izraeli fejlesztésű lehallgatóberendezés beceneve, amellyel a szomszéd szobából, lakásból jó minőségű felvételek készíthetőek a célszemélyekről. A hivatalos verzió szerint „véletlenül” tűnt fel egy szlovákiai titkos-szolgának, Varga Zoltánnak, hogy Pozsony patinás negyedében álló társasházában nagy autójú fontos emberek igen sűrűn megfordulnak. Ennek nyomán, a szolgálat a Gorilla segítségével 2005 júniusában nemzetbiztonsági indokból kezdeményezett megfigyeléseket. A 2006. júniusig, a második Dzurinda-kormány idejében rögzített, 73 oldalnyi bizalmas beszélgetésen jószerint valamennyi párt fontos tisztségviselőjének képviseletében találkozott valaki Szlovákia legnagyobb pénzügyi befektető társaságával, a Penta Holdinggal, illetve meghatározó tulajdonosával, Jaroslav Hascákkal. A rögzített találkozókon személyesen csak egyetlen politikus járt, a többieket tehát valamelyik famulusa képviselte. A kivétel maga Fico volt, aki kedélyesen kólázgatott a találkozón – ezért volt olyan érdekes a sajtónak a választási győzelem éjszakáján kabalaként szorongatott coca-colás flakonja. 2011 végén a nyilvánosságra került megbeszélésrészletekből kirobbant botrány leleplezte a politika és gazdaság korrupt összefonódását, és a választások utánig elhúzódó tüntetéssorozathoz vezetett. Egyelőre nem egyértelmű, hogy ki szivárogtatta ki a kérdéses dokumentumokat: a cui prodest alapján, ha Fico, akkor lehet, nagyon jó érzékkel előrelátó, de hazárdjátékos, ha másvalaki, az viszont jócskán elkalkulálta magát. A polgári pártok támogatottsága látványosan visszaesett az ügy következtében, viszont Fico talán még jól is járt a botránnyal. A szlovákiai magyarok megnyugodtak, ugyanis szenvtelen üzletemberként nyilatkozott a titkos találkozón, eszerint kész együttműködni a magyar párttal, a magyar kártyát aszerint használja a politikájában, hogy mi által jut több szavazathoz, ha támadja a magyarokat, vagy ha együttműködik velük. Ami igaz, az igaz: miután mind Mečiar, mind Slota táborát erős nemzeti retorikájával leszalámizta, a mostani választáson nem igazán erőltette a magyar kérdést, ezáltal Magyarországon diplomáciai remények keletkeztek az új, erős legitimitású Fico-kormánnyal kapcsolatosan. Talán nem is hiába, mivel az első Orbán–Fico kormányfői találkozón a magyar–szlovák viszonyban kvázi hagyományosan, amikor a felek közös eredményekre törekszenek, ezúttal sem érintették a megoldhatatlan ellentéteket – az állampolgárság, illetve a Duna vízmegosztásának kérdését –, hanem a közös érdekeket keresték. Márpedig a két államnak számtalan közös érdeke és együttműködési lehetősége van. A gazdasági válság kezelése, illetve az európai politika is igen hasonló kihívásokat támaszt a két ország egypárti és stabil kormányaival szemben. Természetesen Fico bármikor visszatérhet a magyarellenes retorikájához, ha ezt érzi előnyösebbnek, és nem visszakozott korábbi megnyilvánulásaihoz képest: most is hazugnak bélyegzi – az előző kormány hivatalos állami bocsánatkérése ellenére – Malina Hedviget, valamint úgy akarja újramódosítani az általa a 2010-es kampányában elfogadtatott állampolgársági törvényt, hogy az csak a szlovákiai magyarokat sújtsa. Ugyanis a törvény következtében februárig annak a több mint 200 főnek, akik elveszítették szlovák állampolgárságukat, csupán mintegy tizede volt magyar. Ennek megoldására azt tervezi, hogy a továbbiakban csak azokat fosztják majd meg az állampolgárságtól, akiknek az új állampolgárság megszerzésekor állandó lakhelyük Szlovákia területén van, tehát a főleg Csehországban, vagy máshol külföldön dolgozó szlovákokat nem érintené a továbbiakban a törvény. Ennek a megoldásnak persze problémája, hogy a jelenlegi eljárásban, azokat, akik bejelentették, hogy magyar állampolgárságot szereztek, (mint pl. a lévai Kassai Gyula református lelkész) törölték a lakcímnyilvántartásból, és hivatalosan bejelentett lakcímnélküli státuszba sorolva választójoguktól is megfosztották őket.

Az április 4-én esküt tett új kormány a személyi és kormányzati szerződéseket illető tisztogatásokkal látott munkához, a bársonyszékekbe gyakorlatilag az előző Fico-kormány miniszterei ülhettek, jelentősen megnövekedett az államtitkárok létszáma. A Híd/Most számára 2010-ben létrehozott kisebbségi ügyek hivatalát megszüntetve beolvasztják a kulturális tárcába, és maga az előző Fico-kormány idején is létezett emberi jogi és kisebbségi ügyekért felelős miniszterelnök-helyettesi funkció is megszűnt. Ez a degradáció egyfelől fájdalmas lehet, de azt is mutatja, hogy a demográfiai változások nyomán a magyar pártok politikai súlya is csökkent, az új kormánynak pedig legtöbb gondja a világgazdasági válság kezelésével lesz. Maga a Híd/Most magabiztosan bejutott a parlamentbe, de a párt és érdekes politikai kísérletük drukkereinek le kell számolniuk azzal a reménybeli elméleti lehetőséggel, hogy egy szlovák/magyar vegyes pártnak jelentős mértékben sikerülhet szlovák szavazatokat begyűjteni.

A 2010-es választáson közös listán indultak az ismert liberális szlovák értelmiségiek csoportjával, a Polgári Konzervatív Párt (OKS) jelöltjeivel. Miután a Híd/Most kisemmizte szövetségeseit a pártfinanszírozásra kapott juttatások elosztásánál, a kis párt közös listáján mandátumot nyert négy képviselője az idén három másik, különböző párt listáján indult és jutott be a parlamentbe. Így a Híd számára ezzel is csökkent a szlovákok megnyerésére lehetséges esélye: a választási eredmények elemzéséből az vehető ki, hogy jelentősen visszaesett a színszlovák vidékeken reá leadott szavazatok száma, és ha kalkulálhatunk is azzal, hogy szlovák identitású választók szavazatait el is nyerhette, de ezek valójában asszimilálódott, korábban szórványban élő magyarok. Végül is elúszott az a még a kampányban is táplált remény, hogy a vegyes párt Szlovákia legnagyobb ellenzéki ereje lehet, és jelentősen visszaesve a 2010-es 8,1% helyett csak a negyedik befutó lett 6,9%-kal, 30 ezer szavazatot elveszítve. Az MKP-ra leadott szavazatok száma nem változott, de ez ezúttal sem volt elég a bekerüléshez, csupán 4,3% volt. Érdekes, hogy az MKP legnagyobb kampányhibájaként az elemzők 2010 után azt emlegették, hogy nem zárta ki elég határozottan az esetleges koalíciós együttműködés lehetőségét Ficóval. Nos, 2012-ben a Híd a közös kormányzás lehetőségét a kampányban mindvégig lebegtette, és a választások után sem kizárt, hogy alkalmi koalícióra lépjen, esetlegesen biztosítva a sarkalatostörvény-módosításokhoz szükséges 3/5-ös 90-ből Ficónak hiányzó hét mandátumot. Ugyanaz tehát ma, a Híd esetében nem számít hibának, talán azért, mert a támogató gazdasági érdekcsoportoknak a hatalmi döntések az érdekesek, ellenzékben kevesebb az üzleti lehetőség. A Híd és az MKP között is zajlott egy Gorilla-birkózás, hiszen a lehallgatások idején a két párt politikusai még egy szervezetben politizáltak. Mivel a Híddal a komoly gazdasági kapcsolatokkal rendelkezők távoztak az MKP-ból, természetes, hogy a későbbi hidasok képviseletében jártak egyes személyek Jaro Hascákkal egyeztetni a Vazovova utcai lakáson. Bár sokan számolgatják, hogy a két (magyar, illetve „vegyes”) párt együttes ereje még most is 10% feletti, és valóban a második erőt jelenthette volna a szlovákiai nemzetgyűlésben, ám a helyzet józan elemzői szerint azok a személyek és érdekek, akik pár esztendeje elhatározták a szakítást, ezt nem azért tették, hogy most újra egyesülhessenek. Ezért erre az összefogásélményre hiába várakoznak a felföldi magyarok. Pedig valami élményszerű, lelki megújulásra ugyancsak szüksége volna ennek a magyar nemzeti közösségnek, mert első ízben fordult elő a szabad választásokon Szlovákiában, hogy a magyarok az országos átlagnál kisebb arányban járultak a szavazóurnákhoz, tetejébe tízezrével szavaztak Fico Smer SD-jére, ami a két évvel korábbi kampány tükrében megdöbbentő.

A nemzeti apátiát mutató másik drámai tény, hogy az előző népszámláshoz képest 10%-kal csökkent a magukat magyarnak vallók aránya, miközben az összes összeszámláltak 9%-a egyáltalában nem nyilatkozott nemzetiségéről. Manapság nem könnyű felföldi magyarnak lenni, hiszen egyfelől frusztráló érzés, ha nemzetét, anyanyelvét, érzéseit eltagadni kényszerül, és bár örömmel venné fel másodikként a magyar állampolgárságot is, de nem meri. Az átlagember normális, nem kíván hősködni, mártírszerepet vállalni, ha kérelmezte is a magyar állampolgárságot, ezt nem vállalja nyilvánosan, nem kívánja a hivatalos hatalom retorzióit elszenvedni, hiszen még minden családban jól emlékezhetnek a jogfosztottságban töltött hontalanság éveire. A lelkiállapot további mutatója, hogy Gúta kisvárosában, ahol 80% a magyarok aránya, a parlamenti választással egy időben megrendezett népszavazás a település nevének visszaállításáról eredménytelen volt, mert nemhogy a szükséges 50, de még a 40%-ot sem érte el a részvétel. Gúta 1948 óta kénytelen Kolárovo névre hallgatni. A dolog jelképes, hiszen egy l-lel helyesírási hibás az erőltetett csehszlovákosítók által oktrojált név, hiszen Kollár János, a pesti (mai) Deák téri evangélikus templom lelkésze, aki a szlovák nemzetépítés egyik ideologikusának számít, kettő l-lel írta nevét. A mostani névhelyreállítást támogatók aránya 66,4% volt, amikor 1992-ben ugyanerről a névváltoztatásról szavazhattak a gútaiak, a részvétel még 62%-os volt, és 97% akarta városa régi nevét visszakapni. A jelek szerint a szlovák nemzetállam-építés még ilyen téren is eredményes lehet, hiszen akkor az állami apparátus egyszerűen nem is reagált az „eredményes” referendumra. Az idén már nem is kellett neki.



« vissza