Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Új magyar állampolgárok Connecticutban

2012. március tizenkettedike örömünnep volt a connecticuti magyarok számára. Ezen a napon esküdött fel 21 új magyar állampolgár a feldíszített wallingfordi magyar házban. Az avató beszédet dr. Horváth János, a magyar parlament korelnök képviselője mondta.
Könnyekig meghatott erdélyi és partiumi családok ünnepeltek együtt. Voltak, akik visszahonosultak, hiszen Észak-Erdély magyar időszaka alatt születtek. Nekik sohasem kellett volna elveszteni a magyar állampolgárságot. Mások Romániában születtek és nagyon vártak arra, hogy nemzetük magához ölelje őket. „Nem vagyok többé román” – kiáltotta a székelyföldről származó Fülöp Róbert, amikor az állampolgársági oklevelet szívéhez szorította. Az ünnepséget szervező dr. Bencsik Zita vezető konzul megjegyezte, hogy sok 56-os emigráns is jelentkezett állampolgárságért, holott ők valóban sohasem vesztették el azt, és csak a magyar útlevélhez szükséges iratokat kell beszerezniük. A New York-i főkonzulátus a kihelyezett konzuli napokon megkönnyíti a kérelmezők ügyeinek intézését, legyen az állampolgársági vagy útlevél kérelem. Nagy segítség, hogy végre megoldódott a mobil konzuli útlevelek kiállításának lehetősége is. A New York-i Főkonzulátuson az ügyek száma a többi külképviselethez képest igen magas és a kérelmeknek több, mint fele a kihelyezett konzuli napok alkalmával kerül benyújtásra. A sikeres intézéshez nagyban hozzájárul a konzul asszony segítőkészsége, amely feloldja a bürokratikus formaságok nehézségeit és az esetleges nyelvi problémákat is. Ez a hozzáállás elfelejteti a rossz emlékű Patrubány-féle népszavazást, amely sok sebet ejtett mind a határon inneniek és túliak lelkén.
A New York-i konzulátus kimutatása szerint a 2011-ben állampolgári esküt tevők száma 167 volt. New York mellett Chicagóban és Clevelandben volt esketés, amellett lakossági fórumokat tartottak Bostonban, New Brunswickban és Passaicon is. Az idén már Detroit, Chicago, New York és most Wallingford következett összesen 69 új állampolgárral. Ezek döntő többsége erdélyi. Úgy tűnik, hogy legalábbis egyelőre, a másod-, harmadgenerációs amerikai magyarok nem kapcsolódtak be ebbe a programba. Holott igen fontos lenne őket is megtartani a magyar kultúra, nyelv és érzelemvilág vonzásában. Igaz, hogy az „unokák” esetében sokszor van probléma a magyarnyelv-tudással. Bár a konzulátus itt is mindenben segíteni kész, de jó lenne ezt nyelvtanfolyamokkal és „állampolgári tudnivaló”-kiadványokkal elősegíteni. A folyamodók, az amerikai állampolgári vizsga előkészítőfüzethez hasonlóan, a magyar politikai rendszer, történelem, irodalom, zene, néprajz alapjait megismerhetnék, esetleg mind magyar, mind angol nyelvű kiadványokból.
Horváth János saját példáját idézve hangsúlyozta, hogy nemcsak lehet, hanem legyen is mennél több amerikai magyar kettős állampolgár, hiszen a kötődés a szülőföldhöz és hála a befogadó országhoz jól megfér egymással. Értékkel járulunk mindkét hazánkhoz.
Wallingford esete egyben jó példája annak, hogy az amerikai magyar közösségek erősítése mennyire fontos feladat a magyar állam számára. A főkonzul és a konzuli testület figyelme hozzájárul az itt élők nemzet tudatának megtartásához. Hiszen egy történelmében jelentős magyar gyökerű közösségről van szó itt is, mint Amerika számos más településén. 1922. május 24-én az ezüstműves iparáról híres Wallingford városban gyűltek össze a helyi és környékbeli magyar szervezetek, hogy megbeszéljék egy Magyar Ház építését. Az egyesületek nagyságuk arányában tettek pénzbeli felajánlást egy magyar otthon megépítésére ahol „gyűléseket, jöveteleket, és mulatságokat” tudnak rendezni. Összesen 4675 dollárt jegyeztek, 75-től 1500 dollárig terjedő összegekben. További gyűjtés és rendezvények segítségével még 1400 dollár jött össze az építési alapra és így megkezdhették a munkát. Az épületben alakult meg formálisan a Magyar Ház Egyesület 1924. január 1-jén. Az építkezés befejezéséhez szükséges négyezer dolláros banki kölcsönt tíz kezes aláírása biztosította.
A Quinnipiac folyó völgyében fekvő, 40 ezer lakosú Wallingford, Hartford (Connecticut fővárosa) és a Yale Egyetemről híres New Haven között, a legnagyobb település. A várost 38 telepes család 1667-ben alapította. A 19-ik század végére fontos ón- és ezüstipar fejlődött ki és vonzott oda európai bevándorlókat, köztük jelentős számban Magyarországról is. A lakosság 94 százalékát ma is ezeknek a bevándorlóknak a leszármazottai alkotják. Sajnos nincs megbízható adat arra vonatkozóan, hogy hányan voltak a magyar bevándorlók, de az, hogy a 20. század elején már hét szervezetük és egy református templomuk volt, arra mutat, hogy a magyar lakosok száma jelentős lehetett. Amint ez más helyeken is rendszeresen történt, a Szent István-i Magyarországról kivándorolt nemzetiségek együtt szervezték egyesületeiket. Wallingfordban is a magyar és szlovák (tót) közösség együtt működött a Magyar és Tót Egyesületben.
Wallingford a környék kulturális életének is a központja. Nagy tömegeket vonz az Oakdale Színház. Itt van az Egyesült Államok egyik leghíresebb magániskolája, a Choate Academy. Érdemes megemlíteni, hogy a legaktívabb magyar egyesületek egyike, a Connecticuti Magyar Kulturális Egyesület is Wallingfordban van, rendezvényeik egy részét a helyi magyar református templomban, vagy a Magyar Házban tartják.
Dr. Somogyi Balázs elnök és Kata József titkár a környék magyarságának összetartó szervezője.
A mostani állampolgár-avatás bizonyára hozzájárul a közösség további erősödéséhez.


« vissza