Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

Mindszenty bíboros hercegprímás levelei Johnson elnökhöz, 1963-1968

Mindszenty bíboros már hetedik évét kezdte az amerikai követségen, amikor, 1963. november 22-én megölték John F. Kennedy elnököt és az alelnök, Lyndon B. Johnson lépett hivatalba. Mindszenty bíboros haladéktalanul gratulált neki a következő szavakkal: „A rettenetes bűn okán és az Elnököt szeretők gyásza közepette, aki oly keményen küzdött az emberi jogokért, kérem, fogadja legmélyebb együttérzését egy olyan embernek, aki örök hálával tartozik jótevőjének. Ez a döbbenetes esemény óriási hatalmat és felelősséget ruházott Elnök Úrra. Szinte már emberfeletti teher ez. Isten oltáránál imádkozom Isten kegyelméért és áldásáért Elnök Úr életére és történelmi küldetésére. Ez az ima kísérni fogja egész hivatali ideje alatt.”Ezen kívül még 25 levelet írt a bíboros Johnson elnöknek.

Mindszenty bíboros leveleinek eredeti példányait az Egyesült Államok Nemzeti Levéltárának egyik nagy presztízsű intézménye, a Texas állam fővárosában, Austinban található Johnson Elnöki Könyvtár őrzi, itt megtalálható a könyvtár katalógusa, amelyből kiemelkedik a National Security Files Countries sorozatában a magyarországi anyagok öt őrzési egysége, amely a 195. sz. dobozban található. Itt két őrzési egység Mindszenty bíboros levelezésével kapcsolatos dokumentumokat tartalmazza, és külön kérésünkre, betekintést kaphattunk 12 levél eredetijébe is – ennyit őriz az az őrzési egység, amelybe az eredetiket helyezték el a levéltárosok.

E közlésünkben eltekintünk attól, hogy elemezzük a teljes levelezést, hiszen ez megtalálható nyomtatásban, kötetben csak két levél magyar fordítását hozzuk, nevezetesen azt a kettőt, amelyben a szentkorona sorsával foglalkozik. Írásunk végén pedig a Mindszenty-Kennedy levelezés kronológiáját foglaljuk össze táblázatban.

Míg Kennedy elnök, hivatalbalépését követően jónak látta, hogy személyesen válaszoljon Mindszenty bíboros levelére – és ez az egyetlen írásos elnöki válasz egészen 1971. július 14-i, Nixon elnök leveléig –, Johnson elnök egyetlen levélre sem válaszolt, egyetlen eredeti példányon sincs rajta kézjegye (S betűt szokott ilyenkor a példányra írni), és egyetlen Mindszenty-levél vagy üzenet sincs az elnök személyes iratai, illetve az elnöki iroda iratai között, s mind a Kennedy elnökhöz intézett levelek esetében itt is csak a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Hivatalának fondjában találhatók meg, túlnyomó többségük az említett 195. sz. dobozban. Mindszenty bíboros mindegyik esetben szóbeli választ kapott, a diplomáciai iratok arról tanúskodnak, hogy a budapesti amerikai ügyvivő felhatalmazást kapott arra, hogy közölje vele: üzenete vagy levele beérkezett a Fehér Házba. Ennyit és nem többet. Amely igaz is volt, eljutott a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Hivatalába.

 

Mindszenty bíboros 1964. augusztus 24-én kelt levele Johnson Elnökhöz a szentkorona ügyében

 

Budapest, Magyarország, 1964. augusztus 24.

Uram!

Az újsághírek szerint tárgyalások fognak kezdődni az Egyesült Államok és a Kádár-rendszer között. Attól tartok, a szentkorona lesz az egyik követelés.

A szentkorona, amennyire tudom, az Egyesült Államok hadserege kezében van Németországban. A második világháború után az új rendszer egyszer már visszakövetelte. A Vatikán és Spellman bíboros előterjesztette kérésemet, hogy ne adják vissza a szent koronát a vörösöknek. Így is történt, Truman elnök még a gondolatot is élesen elutasította.

Ez a kérdés volt életfogytiglani ítéletem egyik oka és ürügye. Ha szükség lenne rá, a szent koronáért és annak kimondhatatlan szellemi jelentőségéért újra börtönbe mennék.

Ma is nagy a veszély. Bizalommal kérem Elnök Urat, mentse meg a koronát.

A szent koronát az új magyar kereszténység kapta Szilveszter pápától 1001-ben Szent István, az első magyar király számára. Csaknem ezer éven át minden magyar királyt ezzel koronáztak meg. Ez hazánk és kereszténységünk ősi mivoltának pecsétje, a világon egyedülálló keresztény és alkotmányos szimbólum. A magyar integritás megtestesítője a két igazságtalan békeszerződés után, amelyek tönkrezúzták a legtökéletesebb történeti, geológiai, gazdasági és kulturális egységet, a magyarok abszolút többségét ebben az országban a magyarok és az elszakított nemzetiségek óriási kárára és boldogtalanságára, akik bár kisebbségben voltak, az „anyaországok” parlamentjeiben mégis azt vallották, hogy Magyarországon jobb volt (Radic, Trumbic, Hlinka, Juriga, Maniu, Slavicistb.).

A szentkorona nem lehet az ateista bolsevikok tulajdona. Nem történhet meg, hogy a szentkorona a szovjetek vagy a csehek, románok, szerbek kezébe kerüljön, feldarabolják vagy eladják egy aukción, és az árát szétosszák. Ugyanígy nem kerülhet a magyar bolsevikok kezei közé sem. Ez példátlan botrány lenne.

A Vatikán is kifejezte érdeklődését ebben az ügyben, de nem ismeri az újabb veszélyt. Úgyhogy a nevében is kérem Elnök Urat.

Mr. Rusk legutóbb kijelentette, az Egyesült Államok külpolitikája 1945 óta változatlan. Mi, magyarok azt kérjük, hogy ez nyilvánuljon meg a hadsereg és Truman elnök példája nyomán a szent koronával kapcsolatban is.

Kérésemet megismételve maradok tisztelettel:

+Mindszenty József bíboros [s. k.]

esztergomi érsek, Magyarország prímása

 

Mindszenty bíboros 1966. augusztus 26-én kelt levele Johnson Elnökhöz a szentkorona ügyében

 

Erről a leveléről a bíboros három nappal később a következő naplóbejegyzést készítette: „Elküldtem a levelet az elnöknek: köszönet a Szentkorona, a szt. palást megmentéséért. A koronázási palást felülvizsgálatát kérem. A nagy értékek megmentve, de mentsék meg ezek jogos tulajdonosát, a nemzetet is, Közép-Európával. A történt hiba nyilvánvaló. A status quo II. alaptalan álom.”

 

Budapest, Magyarország, 1966. augusztus 26.

Az Elnöknek Fehér Ház Washington, D.C.

 

Uram!

Huszonegy éve aggaszt Magyarország szent kincseinek, Szent István koronájának, a koronázási palástnak stb. a sorsa, legyek bár Esztergomban, a kommunisták börtönében vagy az amerikai követség menedékében. Kezdettől az a félelmem, hogy elpusztulnak, ha a rendszer megszerzi őket. Talán szétszedik és eladják őket valami anyagi haszonért. Vagy szétosztják az ezeréves magyar nemzet utódállamai között, vagy elkobozza őket a Szovjetunió, hogy kiállítsa az Ermitázsban, esetleg pénzzé teszik őket, hogy enyhítsenek a krónikus gabonahiányon.

Az Ön ügyvivője, Mr. O’Shaughnessy biztosított engem, hogy nemcsak a Szentkorona, hanem a koronázási palást is az Egyesült Államok kezében van letétben a magyar nép számára, egy tökéletesen biztonságos helyen. Ez az információ szinte teljesen elűzte félelmeimet.

Hála Istennek, hogy az Egyesült Államok elnökeinek a szent és történelmi kincsek iránt tanúsított nagylelkű gondossága és figyelme meghiúsította a kommunisták ellentétes szándékait. Az Egyesült Államok nem fogja kiadni azokat sem a szomszédos államoknak, sem a Kremlnek.

Mégis maradt bennem egy kisebb aggodalom a koronázó palástot illetően. A láthatóan gondos tárolás ellenére nagy jelentőségű művek estek áldozatául az évek folyamán az idő vasfogának. Tisztelettel kérem, Elnök Úr, hogy a palástot és annak tárolási helyét vizsgálja meg egy múzeumi kurátor, aki ért a kényes, régi textíliákhoz, hogy meggyőződjön például arról, nem jelentek-e meg rajta foltok vagy szennyeződések, vagy hogy nem lenne-e tanácsos másutt vagy másképp tárolni. Nem azért kérem ezt, mert kételkedem a palást őrzőinek gondosságában, hanem pusztán az ezeréves textília iránti mély aggodalmam okán.

Ezeket a kincseket tehát megőrzik jogos tulajdonosuk, a magyar nép számára. A nép azonban nem menekült meg. Felbátorodva az Ön koronázási jelvényeink iránti nemes gondoskodásától arra kérem, kísérelje meg megmenteni tulajdonosaikat is!

A szerencsétlen Közép-Európában élünk, amely egy 174 millió lélek által lakott, csaknem háromnegyed millió négyzetmérföldnyi terület, ahol a szabadságot eltörölték. Megváltásunk és megszabadulásunk abból fakadna, ha Ön elutasítaná a status quót, a magyarok és Közép-Európa halálát. Hogy érzékeltessem, ez mit jelent, idézek két jeles amerikai államférfit.

1.) Az elhunyt amerikai ENSZ-nagykövet, Adlai Stevenson jelentette ki a következőket 1965 májusában feleletül a szovjet küldött által az Egyesült Államok ellen intézett éles támadásra: „A Szovjetunió bekebelezett 264.000 négyzetmérföldet és 24 millió lelket... szégyenletes módon hátba támadta Lengyelországot (Hitlerrel egyetértésben), lerohanta a balti államokat, elfoglalta Kelet-Európát, és gyalázatosan eltiporta a magyar forradalmat... Ezekről eddig nem beszéltünk.”

Közép-Európa észrevette ezt a hallgatást, de a fenti hivatalos kijelentést is, amint megfogalmazódott.

Ez a Közép-Európa, amely a 14. században a lengyel–magyar perszonálunió keretében Európa második nagyhatalma volt, most mélyen az afrikai és ázsiai népek szintje alá süllyedt, aminek az oka egy nagy illúzió. Eszerint Közép-Európa a Szovjetunióhoz tartozna az adományozó és Sztálin közötti jobb viszony érdekében, hogy valódi és tartós barátság alakuljon ki közöttük. Sztálin ettől majd világszerte jobban fogja támogatni az adományozót a rend fenntartásában. Máskülönben saját lelkiismerete megnyugtatására jelentette ki, hogy „10–20 év múlva Közép-Európa jól fog élni Sztálinnal és az oroszokkal”. (Gannon: The Cardinal Spellman Story, 224.)

Két évtized telt már el azóta, és a Szovjetunió nem segít rendbe tenni a világ bajait – nem is ez a célja, hanem még tetézi is azokat felnőtt fiával, Kínával együtt.

Közép-Európa nem szokott hozzá Sztálinhoz és az oroszokhoz (Berlin, Poznan, Budapest). Saját nevelésének eminens tanulója sem szokott hozzá Sztálinhoz az eltelt három évtized alatt. Semmi jele annak, hogy békésen elhelyezkedtek volna a Szovjetunió és Közép-Európa között.

A status quo nemcsak az említett Stevenson-nyilatkozatban jelent meg, hanem korábban is, a bécsi találkozó során, és nem is Hruscsov provokálta. Az erkölcsi alap erre nem nagyobb, mint az első adományozás idején, de van egy különbség: a jelenlegi status quo és a békés egymás mellett élés szerint állítólag az utódállamok is kapnak némi javakat, nemcsak a Kreml. Ám ez csak a másik nagy álom. A rendszer kapja, nem a nép. A rendszer megerősödik, a nép viszont a nagyarányú abortusz és a védekezés miatt elpusztul, miközben a Szovjetunió odahaza 15 milliós népességgyarapodásra számít 1970-ben. A családi élet, mondhatni, összeomlott. Nincsenek anyák, csak állami rabszolgák. Az ifjúság nem kommunista, a pusztítás mégis maradéktalanul sikeres. Dühöng a harcos ateizmus. Budapesten a vallásoktatás csak két évvel ezelőtt 1,9%-ra esett vissza a korábbi 100%-ról.

Kádár becsapta a Vatikánt. A nyomorult magyar „katolikus” sajtó úgy támadja Wyszynski bíborost, akár a lengyel pártsajtó, egy olyan helyzetben, amikor Gomulka megtagadja a pápától, hogy az ezeréves jubileum alkalmából az országba lépjen, a prímástól pedig, hogy külföldre utazzon. A nemzeti kegykép nem utazhatja körbe az országot papokból és hívekből álló kísérettel, csak a rendőrség kezelésében. Lengyelország azonban még ezzel együtt is a legelviselhetőbb. Irigyelnünk kell Lengyelországot, Kádár ugyanis a határról küldte volna vissza a pápát, a prímást letartóztatták volna, a szentképet pedig elkoboznák. A románok pedig még a „puha” Kádáron is túltesznek sutaságban.

2.) Inkább a Dél-Vietnam iránti gondoskodást és erőfeszítéseket kellene kérnünk a Stevenson-féle álláspont helyett a Roosevelt-emlékműnél elhangzott Harriman-nyilatkozat szellemében: [...]:Jalta „biztosította a szabad választásokat és a szabad, független életet Közép-Európa államai számára az általuk szabadon választott kormányok irányítása alatt. Annak, hogy ez most nem így van, Sztálin hitszegése az oka.” Reméljük, hogy ez a nyilatkozat nemcsak a Roosevelt családnak, hanem a 174 millió áldozatnak is szól.

Az Egyesült Államok történetében a lengyel Koscius[z]ko és Pulaski, valamint a magyar Kováts ezredes és Teller [Ede] dicsőséges szerepet játszott. Ezekért az érdemekért az Egyesült Államoknak mint immár nagyhatalomnak a maga nagyszerű elveinek megfelelően viszonzást kellene nyújtania. Buda várában évszázadokig együtt volt a Szent Jobb, a korona és a koronázási palást. Az ezeréves nemzet évente körmenetet rendezett augusztus 20-án a fővárosban. Ennek lehetőségét kérjük újra Istentől és Elnök Úrtól.

Megismételve hálámat és kérésemet maradok őszinte tisztelettel

+Mindszenty József bíboros [s. k.]

esztergomi érsek, Magyarország prímása

 

Mindszenty bíborosnak Johnson elnökhöz intézett levelei és üzenetei táblázatban

 

A táblázat azokat a leveleket tartalmazza, amelyeket idáig kutatásainkban az amerikai külügyminisztérium három fondjában (Budapesti Követség, Kelet-Európai Hivatal és az ún. Központi Hivatalok gyűjtőfond) ez idáig megtaláltunk, kiegészítve a Johnson-Könyvtárban tett kutatásaink eredményével. Utóbbiban nem található az 1. 10. 16. és 18. sz. tétel, a 9. és 14. sz. tétel viszont csak az elnöki könyvtárban található meg.

 

1963

1. 1963. november 25. Mindszenty bíboros gratulál a hivatalba lépő Johnson elnöknek

 

1964

2. 1964. február 4. Mindszenty bíboros levele Johnson elnökhöz

3. 1964. március 13. Mindszenty bíboros levele Johnson elnökhöz

4. 1964. június 11. Mindszenty bíboros levele Johnson elnökhöz

5. 1964. június 25. Mindszenty bíboros levele Johnson elnökhöz

6. 1964. augusztus 10. Mindszenty bíboros levele Johnson elnökhöz

7. 1964. augusztus 24. Mindszenty bíboros levele Johnson elnökhöz

8. 1964. október 1. Mindszenty bíboros levele Johnson elnökhöz

9. 1964. október 5. Mindszenty bíboros üzenete Johnson elnökhöz

10. 1964. december 16. Mindszenty bíboros üzenete Johnson elnökhöz

 

1965

11. 1965. március 21. Mindszenty bíboros levele Johnson elnökhöz

12. 1965. május 19. Mindszenty bíboros levele Johnson elnökhöz

13. 1965. október 12. Mindszenty bíboros üzenete Johnson elnökhöz

14. 1965. október 14. Mindszenty bíboros üzenete Johnson elnökhöz

15. 1965. november 4. Mindszenty bíboros üzenete Johnson elnökhöz

 

1966

16. 1966. január 19. Mindszenty bíboros levele Johnson elnökhöz

17. 1966. július 22. Mindszenty bíboros levele Johnson elnökhöz

18. 1966. augusztus 26. Mindszenty bíboros levele Johnson elnökhöz

19. 1966. november 2. Mindszenty bíboros levele Johnson elnökhöz

20. 1966. november 4. Mindszenty bíboros üzenete Johnson elnökhöz

21. 1966. december 14. Mindszenty bíboros levele Johnson elnökhöz

 

1967

22. 1967. március 25. Mindszenty bíboros üzenete Johnson elnökhöz

23. 1967. május 17. Mindszenty bíboros levele Johnson elnökhöz

24. 1967. november 13. Mindszenty bíboros levele Johnson elnökhöz

25. 1967. december 13. Mindszenty bíboros levele Johnson elnökhöz

 

1968

26. 1968. július 12. Mindszenty bíboros levele Johnson elnökhöz

 

 

Irodalom:

 

Az idézett szövegek Zinner Judit fordításában megjelentek magyarul in: Somorjai Ádám–Zinner Tibor, Szeizmográf a Szabadság téren. Mindszenty bíboros levelezése az USA elnökeivel és külügyminisztereivel, 1956–1971, Budapest 2010.

Az angol eredetiket is tartalmazza a következő kétnyelvű kiadvány: Mindszenty bíboros követségi levelei az Egyesült Államok elnökeihez Letters to the Presidents. Cardinal Mindszenty to the Political Leaders of the United States, 1956–1971, Szerk. Somorjai Ádám, METEM Budapest 2011.

A levéltári leíráshoz lásd a vonatkozó köteteket.

A Johnson Könyvtár internetes elkérhetősége: www.lbjlibrary.org

A napi jegyzetekből idézett részhez lásd: Mindszenty József, Napi jegyzetek. Budapest, amerikai követség, 1956–1971, Vaduz 1979. 413. Bejegyzés 1966. augusztus 29-én.



« vissza