Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Koreográfia Szabados György "Esküvő"-jére

1978-ban kicsi, táncoló szobrokat állítottam ki Budaörsön, a Művelődési Házban. A szobrok üvegkockákban lógtak a falon. A könnyed átlátszósághoz szükségem volt ellensúlyra. Ekkoriban sokat hallgattam Szabados György zenéjét, az Esküvőt, amely 1974-ben született. Ez a zene elkapott, és nem engedett. A régi Mozgó Világban (1975–1983) sok fotó jelent meg Szabados György munkásságáról, de a lemez más volt. Népzene, kortárs zene, free jazz élt egyszerre és egymásban. Spontán volt és bonyolult, ami nagyon ritka, nem csak a zenében. Vonzódtam az aszimmetrikus ritmusvilághoz, egyre délebbre és egyre keletebbre nyújtottam csápjaimat. Szabados György zenéjében kibékült Kelet és Nyugat. A lemez hátoldalán az elemző társak hiányát emlegeti a zenész életében. Sajnálom, hogy előbb nem ismertem őt.

A koreográfiámat táncoló Kővágó Zsuzsa táncpedagógus hívta el a kiállításomra a zenészt, nézze meg, hogyan koreografál egy szobrász. Sem azelőtt, sem azután nem terveztem táncot, bár mindig szerettem volna. Tanultam klasszikus balettet és jazzbalettet is, ismertem Isadora Duncan önkifejező akaratát és Eck Imre Bach-vízióját.

A koreográfiában tárgyakkal mozgott a táncos, lassan, nagyon lassan. Kibújt egy fehér lepedőből, amit később eldobott (A szüzesség eldobása). Aztán kötéllel játszott (Megkötözöttség, a kötelék elfogadása). A képzelt ház terében egy székkel játszott (Otthon teremtése). Ezután a földön fekve nyújtogatta kezét-lábát ég felé a táncos-menyasszony (Szerelem és szeretkezés). Végül hosszasan nézte magát a tükörben, de nem tetszett neki a kép, ezért elhagyta a tükörképet, és minket is (Búcsú). A zene folyamatosságát a mozgás folyamatossága kísérte. Az egyik tárggyal való játék villámgyorsan ment át a másik tárggyal táncolásba. A zeneszerző a megnyitó végén csak annyit mondott, hogy tetszett. Nem kívántam többet.

A sors úgy hozta, hogy 1997-ben újra találkoztam Szabados Györggyel, mint egy jövendő Hamvas Béla Szabadegyetem tanárával. Lázár Ervin János színházasdit játszott a tanítványokkal, akik tizennyolcévestől hatvanévesig lelkesen tanultak és játszottak. A képzőművészetről én beszéltem, aztán festettünk, rajzoltunk, terveztünk. Szabados György a zenéről és a világról beszélt, majd nagy örömzenélés következett, mindenféle eszközzel. Jöttek komoly előadók, beszéltek a csillagászattól az ősművészetekig mindenről. Mi megpróbáltunk mindent hétköznapi nyelvre lefordítani, átérezni, megéletni a dolgokat. Szabados György ugyanazokat mondta a zenéről 1997-ben, mint 1978-ban, de gondolom, már 1962-ben is.

A ZENE időtlen, múlt és jövő a jelenben, ősi és avantgárd, nyugati és keleti, szimmetrikus, progresszív és simogató, tudatos és spontán, magyar és nemzetközi egyszerre, keretfeszegető és megbocsátó, boldog és szomorú. Konvenció és epigonizmus nem létezik, csak szabadság!



« vissza