Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Az első interjúk - Antall József Bécsben 1988-ban

Az emigrációban élők, a múlt század nyolcvanas éveiben, megpróbáltak a hazaiak segítségére lenni, és sok esetben szomorúan tapasztalták, hogy tevékenységük akadályokba ütközik.

Így engem is sok esetben értek csalódások, amikor kénytelen voltam megállapítani, hogy a szabad világ ellenségei milyen előnyöket élveztek a demokrácia valódi harcosaival szemben. Mint a SZER és számos nyugati magyar folyóirat és újság munkatársa, széles kapcsolatrendszerrel rendelkeztem, a száműzetésben élő szociáldemokratáktól kezdve, a kisgazdákon, kereszténydemokratákon át az egyházi vezetőkig. Így kerültem közelebbi kapcsolatba Bölcsföldi Andorral az emigráns Magyar Szociáldemokrata Párt főtitkárával, aki többször volt vendég Bécsben. Így nem kis meglepetést okozott, hogy amikor a Német Szociáldemokrata Párt és a Szocialista Internacionálé élére Willy Brandt került, megkezdődött az emigráns szociáldemokraták eltávolítása a nemzetközi szervezetből. Ezzel egy időben kezdődött a kommunisták becsempészése. Ennek az lett az eredménye, hogy a hetvenes években már Kéthly Annának is meghatározták, hogy nyilvános rendezvényeken miről lehet egyáltalán beszélni. A csekély anyagi támogatást is felfüggesztették, így a nyomtatott pártsajtó is megszűnt.

Személyes levelezésben álltam Varga Béláékkal, és ismert volt előttem, hogy 1945-ben, az akkori legnagyobb osztrák kereszténydemokrata párt, a Néppárt kapcsolatban volt a Független Kisgazdapárttal is. Sőt a kommunista hatalomátvétel árnyékában, a Vörös Hadsereg által elhurcolt Kovács Béla családtagjait támogatta Leopold Figl kancellár és külügyminiszter is. Ezért elkezdtem a kapcsolat kiépítését az ÖVP-vel. New Yorkból Kővágó Józseftől levél érkezett, amelyben Budapest volt főpolgármestere arra kért, próbáljam meg anyagilag támogatni Vörös Vincét, a Kisgazdapárt, a Magyar Parasztszövetség régi politikusát, aki az 1948 utáni időkben kegyetlen üldöztetéseknek volt kitéve, és ekkoriban a rendkívül alacsony nyugdíja miatt dolgozni kényszerül. Sikerült dr. Alois Mock alkancellárnál és külügyminiszternél elérnem, hogy az ÖVP hívja meg Vörös Vincét Bécsbe, ahol előadást tartott az 1948-as kommunista hatalomátvételről. Vörös Vincét Bécsbe történő megérkezése után fogadta dr. Alois Mock, és több mint egy órás beszélgetés után, találkozott az Osztrák Parasztszövetség vezetőivel is, akiktől 15 000 schillinget kapott a Magyar Parasztszövetség feltámasztása érdekében. Sikerült összehoznom Vörös Vincét az ÖVP több más vezetőjével is. Egyúttal kihasználtam az alkalmat, és interjút készítettem a SZER számára.

Vörös Vince visszatérte után hívott fel először telefonon Antall József, aki ebben az időben még, a régi családi tradíciók alapján, a Független Kisgazdapárt újjászervezésén fáradozott, az FKGP Kovács Béla Társaságának keretei között, és a tíztagú elnöki bizottság tagja lett. Mivel Vörös Vincének még telefonja sem volt, a kapcsolatot Antall Józsefen keresztül tartottam vele.

Ugyanakkor az ÖVP elnöksége kijelölte a párt történészbizottságának elnökét, Magister Rainer Stephant arra a feladatra, hogy vegye fel a kapcsolatot a közép-kelet-európai kommunista diktatúrákban lassan bontakozó ellenzéki mozgalmakkal. A tevékenységemet megkönnyítette, hogy attól kezdve minden szervezési és támogatási feladatot vele tudtam megbeszélni. Vörös Vince, Antall József nevében a hatalom felé a közvetítő szerepet Bognár József látta el, akit 1947-től az oroszok különböző kormányokban társutasi szerepre kényszerítettek. 1988 tavaszán Bognár József úgy látta, hogy még a kisgazdapárti baráti kör megszervezése sem lenne időszerű – figyelemmel az MSZMP-nek a többpártrendszert elutasító állásfoglalásaira. Vörös Vince, Antall Józseffel, és régi kisgazdapárti képviselőkkel 1988. szeptember 26-án egy memorandumot fogalmazott meg, miszerint: A Független Kisgazda-Földmunkás és Polgári Párt soha fel nem oszlott, és sem jogi, sem politikai akadálya nincs annak, hogy tagjainak egy csoportja működésének folytatását bejelentse. Ekkor született az a kompromisszum, hogy a diktatúra pártalapítást nem engedélyezett, de kompromisszumként javasolta a „Kovács Béla Társaságot”.

1988 őszén Vörös Vince, Antall József többször találkozott a Sikondán tartózkodó Göncz Árpáddal. A hatalom újabb lépése volt, hogy 1988. október 4-én az MSZMP Politikai Bizottsága elfogadta a novemberi központi bizottsági ülés elé terjesztendő állásfoglalását, mely többek között azt tartalmazta, hogy „nem tekinti a szocialista fejlődéstől idegennek a többpárti politikai rendszert, de a jelenlegi magyar viszonyok között nem tartja lehetségesnek alternatív programmal fellépő pártok alakítását, politikai váltógazdaság meghonosítását”. Antall József egyre jobban látta, hogy a hatalom régi, beépített titkosszolgálati emberei próbálják megkaparintani a megalakulóban lévő párt irányítását. Ennek egyik jelentős személyisége volt dr. Ravasz Károly, akit még a negyvenes évek elején építette be a kommunista párt titkos katonai bizottsága, az akkori Kisgazdapárt polgári tagozatába. Ravasz feladata volt, hogy az 1945 után kisgazdapárti színekben Pozsonyba kerüljön mint konzul, majd 1948 után, mintha menekülni akarna, Nyugat-Európába tette át a székhelyét. Itt próbálta meg a megjelenő emigráns sajtón keresztül az emigráció helyzetét gyöngíteni. Ezután Ausztrália következett, ahol a hivatali szervek felfedezték dr. Ravasz Károly KGB kapcsolatrendszerét. Ezután gyorsan visszatért Magyarországra, ahol az MSZMP Politikai Bizottsága azonnal megbízta, hogy menjen ki Brüsszelbe, és álljon rá Kéthly Annára. Aki ismerte dr. Ravasz Károly hátterét, annak nem volt feltűnő, hogy a Független Kisgazdapárt alakulása kapcsán igyekezett az eseményeket úgy befolyásolni, hogy az előbb vagy utóbb szétessen. Megpróbálta Antall Józsefet is rábeszélni arra, hogy legyen annak az újjászülető kisgazdapárti szervezetnek a főtitkára, amelyben Bognár József, Pártay Tivadar tiszteletbeli elnöksége mellett Antall József lett volna a főtitkár. Mivel Antall József felismerte a számára készített csapdát, ezért az 1988. november 17-én a Pilvaxban összehívott alakulásra már nem is ment el.

A kisgazdapárti alakulás kapcsán Grósz Károly már az ellenforradalom rémével fenyegette a magyar társadalmat és kijelentette: „Jogilag nem tagadhatjuk, hogy többpártrendszer is létezhet Magyarországon… A Magyar Szocialista Munkáspárt törvényes alapja az alkotmányban rögzített. Az alkotmány azonban a többi pártról nem rendelkezik… a különböző társadalmi tömörülések, egyesületek és pártok működésének ma rendezetlen a joggyakorlata.” Grósz 1988. december 1-jén mondott beszédére, amelyben erősen támadta a kisgazdapárt vezetőit, Antall József hosszú levélben válaszolt, visszautasította Grósz vádjait, és határozottan megvédte a kisgazdapárt 1956-os vezetőit. Antall József levelét csak évekkel később hozták nyilvánosságra.

Ezekben az időpontokban az Antall Józseffel folytatott beszélgetéseinken nem érintettünk semmi lényeges dolgot, mivel tisztában voltunk azzal, hogy telefonjainkat lehallgatják, ahogy a Vörös Vincével folytatott levelezésünk is szigorú ellenőrzés árnyékában történt.

Én folytattam a szervezés, és Mag. Rainer Stephannal sikerült elérni, hogy az egész hazai ellenzék képviselőit együtt hívják meg. Vörös Vince a Kisgazdapárt képviseletében volt jelen, de ott volt az MDF oldaláról Entz Géza művészettörténész, Szentiványi István az SZDSZ képviseletében, Bárány Anzelm a Fidesz megbízásából vett részt a találkozón. Antall József akkor már nem a Kisgazdapárt képviseletében volt jelen, hanem mint egy, abban a pillanatokban pártok felett álló személy, és kitűnő német nyelvtudásával tájékoztatta a néppárti vezetőket a magyar helyzetről. Az értekezlet után mindenki ott maradt, az ÖVP Politikai Akadémiájának luxusszállodájában. Antall Józseffel együtt a szobájába mentünk, ahol azt az első SZER-interjút kívántam elkészíteni, amelyet hosszú harc eredményeként sikerült kieszközölnöm a rádió müncheni központjában. Ebben az időpontban már teljesen világos volt, hogy az amerikai külügyminisztérium irányítása alatt álló rádióállomás, a (volt) kommunistákkal együttműködő balliberális körökkel tartott fent szoros kapcsolatot, és így elsősorban az SZDSZ vezetőinek biztosították a rádiónyilvánosságot.

Antall József szobájában megkezdtük a rövid személyes ismerkedést. Bevallottam, hogy édesapjának életét jobban ismerem, mint az övét, ezért arra kértem, beszéljen először saját életútjáról.

Amit korábbi telefonbeszélgetéseinken nem mondott el, arról kezdett el beszélni. Elmondta, hogy azért szólalt fel a Kovács Béla Társaság ülésén a párt újjáalakítása ellen, melyet általában nem ellenzett, mert látta azt, hogy olyanok jöttek el számosan, akiknek megítélése szerint nem sok köze volt a Kisgazdapárthoz. A kommunista titkosszolgálat emberei, kalandorok sokasága igyekeztek befurakodni a szerveződő párt soraiba. A régi kisgazdapárti képviselők közül számosban csalódnia kellett, nem voltak alkalmasak arra, hogy az újjászerveződő Kisgazdapárt, a politikai átalakulás vezető tényezői legyenek. Így a lassan alakuló Kereszténydemokrata Párt felé is tájékozódott, ahol csatlakozása esetén a főtitkári posztot kínálják fel.

Ezután a kibontakozás lehetőségeiről beszélt, arról, hogy már 1956-ban is látta, hogy Magyarországnak egy erős középpártra lenne szüksége, amely a Nemzeti Parasztpárttól a Kisgazdapárt centrumán át, a Demokrata Néppártig terjedő erőket foglalja össze. Az akkori véleménye szerint, az MDF vállalta a közös örökséget, illetve az akkori SZDSZ egy része, és a Bajcsy-Zsilinszky Társaság is ide sorolta. Az akkori SZDSZ kapcsán arra a körre gondolt, ahol Göncz Árpád tevékenykedett, hiszen előtte néhány hónappal még együtt próbálták a Kisgazdapárt újjászervezését előmozdítani.

Mély benyomást tett rám beszélgetésünkkor, ahogyan Antall József édesapjáról beszélt. Antall József úgyszólván már a bölcsőben megtanulta a politikai bátorságot és éleslátást. Már apja, idősebb Antall József is a legnagyobb személyes kockázatot vállalva állt ki a keresztény és demokratikus alapelvekért. A második világháború folyamán segítette a lengyeleket, franciákat, zsidókat, német hadifogolytáborból menekült orosz hadifoglyokat. Ezek a korai tapasztalatok meghatározók lettek Antall József későbbi életében. Már tizenhat éves korában eldöntötte, hogy kiáll egy szabadságra és jogállamiságra épülő társadalmi rendért. Az 1956-os szabadságharcban is ezt tette. A felkelés leverése után politikai aktivistaként többször volt büntetve, és később tanári hivatásának gyakorlásától eltiltották. Könyvtárosként, történészként, később pedig a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatójaként fedezéket talált magának ezekben a számára szakmailag és politikailag nehéz időkben.

Tudtam, hogy Antall József eközben végig hű maradt politikai eszméihez. Számára nem feladható politikai cél maradt a szabadság, a jogállamiság és a demokrácia, valamint Magyarország egyenjogú hozzájárulása az európai egyesülés művéhez.

Fáradhatatlanul ismételte beszélgetésünk során Európa keresztény örökségének jelentőségét. Erősen kihangsúlyozta, hogy Európának a lényeghez kell visszatérni. Túl a politikán és az intézményeken, az európai építmény az értékeken, a társadalom életének etikus felfogásán alapszik. Többször kiemelte beszélgetésünk alatt, hogy a jogközösségnek az értékek közösségén kell nyugodnia. Pontosan tudta, hogy az EU esetében ezek nem kizárólag keresztény értékek, de mélyen gyökereznek a keresztény hagyományokban. Eredetüket és céljukat is az emberi méltóság tiszteletében találjuk. Gyökereiket mélyen eresztik nemcsak a kereszténység sok évszázados hagyományaiba, de merítenek más hitek és filozófiák tradícióiból is. Ezek az értékek, és ezek a hagyományok ma is olyan erősek, mint voltak a múltban. A jövő számára pedig ihletforrásként szolgálhatnak és kell is, hogy szolgáljanak.

Lassan besötétedett, a nyitott ablakon keresztül Schönbrunnból, a meleget enyhítő szellő lopózott be a kis hotelszobába.

Másnap Mag. Rainer Stephan vezetésével egy alsó-ausztriai faluba látogattunk, és onnan mentünk ki a bécsi Westbahnhofra, ahol az óriási tömegben sikerült a Budapestre induló vonatra felpréselni.

Antall Józseffel ezt követően telefonon ritkábban beszéltem, különösen azt követően, hogy 1989. október 21-én megválasztották a Magyar Demokrata Fórum elnökévé. A második beszélgetésre ismét Bécsben került sor, annak a dunai hajónak a fedélzetén, ahol a közép-kelet-európai ellenzéki mozgalmak vezetői jöttek össze, az Osztrák Néppárt meghívására. Az egyik előadás szünetében sikerült elérni őt, és közben megbeszéltem a müncheni szerkesztőséggel, hogy egy újabb beszélgetést készítek Antall Józseffel, már csak azért is, mivel küszöbön állt az országgyűlési választás. Az egyik szünetben lementünk a kabinjába, ahol Antall József levetette a kabátját, mivel éppen olyan meleg volt, mint közel fél esztendővel korábban a schönbrunni hotelszobában.

Amikor leültünk az ágy szélére, döbbenten állapítottam meg, hogy a karja csaknem fele olyan vastag, mint hat-hét hónappal korábban volt. Meg voltam döbbenve, de nem akartam rákérdezni, hogy mi történt. Az arcán még semmilyen jel nem mutatta, hogy a két hónappal előbb miniszterelnökké választott Antall József már akkor súlyos beteg volt. Ezzel egy időben megindult a rágalomhadjárat az MDF és elnöke ellen, hogy lepaktált a kommunistákkal, és ezt pontosan azok az SZDSZ-es körök tették, akik akkor már a színfalak mögött, a kommunista diktatúra erőinek átmentésén fáradoztak. Antall József a második SZER-interjúban sem táplált nagy illúziókat a nyugati világ segítségét illetően. Már akkor felismerte, hogy a kádári időszak mennyire közömbösökké tette az embereket, a közügyektől miképpen fordították el a figyelmüket az anyagi javak felé. Ez volt a Kádár-korszak lényege: elfelejtetni 1956-ot, a rendszer illegitim voltát.

Ezután a Magyar Köztársaság megválasztott miniszterelnökével már alig volt alkalmam találkozni, csak akkor, amikor később egy-egy osztrák delegációt kísértem Bécsből Magyarországra.

Talán el fog jönni az idő, amikor az egész magyar társadalom fel fogja ismerni, hogy Antall József milyen külpolitikai nyomás mellett, betegen vállalta el az új Magyarország megteremtését.



« vissza