Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

A Pittsburghi Egyetem Györgyi Dénes által tervezett magyar terme

Györgyi Dénes (1886–1961), a 20. század jeles magyar építőművésze egy Tirolból Magyarországra vándorolt polgárcsaládból származik. A 19. század elejétől kezdve a család több tagja már művészi tevékenységet folytatott, volt köztük ötvös, kártyafestő, üvegművész. Nagyapja, Györgyi Alajos (1821–1863) ismert arcképfestő volt, ő vette fel a „Györgyi” nevet a család eredeti német neve (Giergl) helyett. Apja, Györgyi Kálmán, tanár és művészeti író volt, a Magyar Iparművészet c. folyóirat szerkesztője. Két nagybátyja, Györgyi Géza és Giergl Kálmán is jeles építészek. Györgyi Dénes építészként, belsőépítészként értékes családi hagyományokat folytatott. Pályáját a Kós Károly által vezetett, magyar népies stílust követő „Fiatalok” építészcsoport[1] tagjaként kezdte, hatott rájuk az angol és finn építészet is. Az 1920-as években keletkezett munkáit az art deco stílus jellemzi, több múzeumépületet és villát tervezett az abban az időszakban divatos „neobarokk” stílusban. A 1930-as években művei már a modern stílus jegyeit mutatják. Több világkiállítás, így az 1937. évi párizsi világkiállítás sikeres magyar pavilonját tervezte. Jelentős belsőépítész is volt, a budapesti Mezőgazdasági Múzeum rusztikus bútorai az ő alkotásai. A. S. Levetus 1913-ban és 1914-ben megjelent tanulmányaiban ismerteti szobaberendezési terveit.[2] Világkiállítási pavilonjainál nemcsak az épületet, hanem részben vagy egészben a belső berendezést is ő maga tervezte. Egyetemi tanulmányainak befejezésétől kezdve tanított az Országos Iparművészeti Iskolán, melynek 1945–46-ban az igazgatója is volt. Valamennyi stílusirányzatban alkotott épületeit – és belsőépítészeti munkáit is – a formák jó ízléssel és arányokkal való kialakítása, a részeknek és az egésznek a harmóniája, a felhasznált anyagok gondos megválasztása és a magas színvonalú kivitelezés jellemzi.

Györgyi Dénes munkásságát a 2010. évben posztumusz Ybl-díjjal ismerték el, tizenhat másik, korábban ugyancsak méltatlanul mellőzött magyar építész társaságában.[3] 2011-ben születésének 125., halálának 50. évfordulójáról emlékezünk meg.[4]

Györgyi Dénes külföldön megvalósult munkái közül a kiállítási pavilonok nem maradtak fenn, ezeket lebontották. Ma is látható munkája a Pittsburghi Egyetem általa tervezett, ún. magyar terme. A terem felavatásának 2009. szeptember 29-én volt a hetvenedik évfordulója. A magyar terem történetét magyar nyelven először egy, 2007-ben írt cikkben ismertettük.[5] A jelen cikk további kutatások alapján kiegészíti, néhány esetben korrigálja a történetet.

 

A nemzeti termek programja

 

A Pittsburghi Egyetemen jelenleg huszonhét ún. „nemzeti terem”-ként kialakított tanterem található, további nyolc nemzeti terem létrehozása van előkészületben.

A nemzeti termek programját John Gabbert Bowman, az egyetem rektora fogalmazta meg az 1920-as években Ruth Crawford Mitchellnek, az egyetem szociológiatanárának javaslatára. A vas- és acéliparra települt iparváros egyetemét, amely a városban szétszórt telephelyeken, barakkszerű épületekben működött, Bowman rektor jelentékeny egyetem rangjára kívánta emelni. Nagyszabású tervbe fogott, az egyetem központi épülete, a 42 emeletes neogótikus stílusú vasbeton felhőkarcoló, az ún. Cathedral of Learning, amely a mai napig is az Egyesült Államok legmagasabb, oktatási célokat szolgáló épülete, 1929-ben éppen a tőzsdei összeomlás napján került szerkezetkész állapotba.

Bowman rektor a nemzeti termek programjának megindításával Pittsburgh nagyszámú bevándorolt lakossága kulturális örökségének is szimbolikusan emléket akart állítani. Az 1920. évi népszámlálás adatai szerint a város és környékének kb. 2 millió lakosa közül közel félmillió bevándorolt volt, közülük kb. 26 000 volt magyar. Bowman rektor és Ruth Crawford Mitchell sikeresen győzte meg a nemzeti közösségeket arról, hogy az egyetem az ő gyermekeik előrejutását, beilleszkedési lehetőségét is előmozdítja, ezzel adakozókészségüket is mozgósította. A program szerint az új egyetemi épületben az illető nemzethez tartozó építész által tervezett nemzeti termek mutatják be az adott nemzet kulturális örökségét, nemzeti szimbólumrendszerét. Előírták, hogy ezeknek a termeknek a Pittsburghi Egyetem 1787-ben történt alapítását megelőző korszakok kultúráját kell tükrözniük. A termeket az aktuálpolitikától is távol kívánták tartani, élő személyek ábrázolása nem jelenhetett meg bennük.

A nemzeti termek programjának vezetője Ruth Crawford Mitchell lett 1926-tól egészen nyugdíjbavonulásáig, 1956-ig. Hatalmas aktivitást fejtett ki, az egész program motorja volt, szervezett, bejárta Pittsburgh és környékének nemzeti szervezeteit, egyesületeit, egyházközségeit. Kiterjedt nemzetközi levelezést folytatott, beutazta a programba bekapcsolódott országokat, így Magyarországon is járt, tárgyalt és levelezett Györgyi Dénessel.

A Pittsburghben és környékén élő nemzeti közösségek ún. „nemzeti terembizottságokat” alakítottak, téglajegyeket árusítottak, jótékonysági hangversenyeket rendeztek, vallási, kulturális egyesületek fogtak össze. Jelentős összegeket gyűjtöttek. A Magyarság, Pittsburgh és környéke magyarságának hetilapja rendszeresen beszámolt a terem ügyének állásáról.

Az első öt nemzeti termet – a skót, orosz, német és svéd termet, valamint az első bevándoroltaknak emléket állító ún. „Early American” termet – 1938-ban avatták fel. Ezt követte a csehszlovák és jugoszláv terem felavatása 1939 tavaszán. A magyar nemzeti terem időrendben nyolcadikként, 1939 szeptemberében készült el. Az eddig utolsóként átadott huszonhetedik termet, a walesi nemzeti termet 2008-ban avatták fel. A termeket (kettő kivételével) az oktatásban mindmáig rendszeresen használják előadások és szemináriumok megtartására.

A Magyar Terem Bizottság 1926-ban alakult meg. Első elnöke Vasváry Ödön protestáns lelkész[6] volt, az ő vezetése mellett gyűjtötték össze az első 2000 dollárt. 1928-tól dr. Gömöry Sámuel orvos volt az elnök haláláig, 1975-ig, a bizottság pénztárosa George Zimmermann volt. Bár az egyetem a programot az amerikai nemzeti közösségek hozzájárulásaira alapozta, és hivatalosan sohasem kért támogatást a kormányoktól, mind a Magyar Terem Bizottság, mind Ruth Crawford Mitchell informális utakon a magyar kormány támogatását is törekedett megszerezni. Dr. Gömöry Sámuel, a Magyar Terem Bizottság elnöke 1929. március 29-én Hobek Henrikhez, a pittsburghi magyar konzulhoz írott levelében jelezte az egyetem és a Magyar Terem Bizottság szándékát magyar terem létesítésére, és kérte a magyar külügyi szervek támogatását. A magyar kulturális kormányzathoz magánszemélyektől is érkeztek figyelemfelhívó jelzések az egyetem kezdeményezéséről, így dr. Fetter Klárától[7], akkor az egyetem magyar nyelvi lektorától. Baranyai Erzsébet[8] szegedi polgári iskolai tanárnő, aki a miniszter ösztöndíjával egy évet töltött Pittsburghben, a Magyar Külügyi Társaságot tájékoztatta a pittsburghi tervekről. A Magyar Terem Bizottság számára jó alkalmat szolgáltatott Ravasz László református püspök 1929. július végén történt amerikai útja, amelynek során Pittsburgh elővárosát, McKeesportot is felkereste. Ravasz László Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkárnak írt támogató levelet a terem ügyéről, aki aug. 29-én gróf Klebelsberg Kunó miniszternek javasolta, hogy Kornis Gyula államtitkár 1929 októberére tervezett amerikai látogatását is használják fel kapcsolatteremtésre. A Magyar Terem Bizottság Kornist is meghívta Pittsburghbe, Ruth Crawford Mitchell az épülőfélben lévő épületet is bemutatta neki.

Külügyi vonalon dr. Alexy Lajos clevelandi konzul mindvégig lelkesen támogatta az ügyet. Alexy 1929. október 29-én[9], majd december 27-én részletes jelentést küldött a külügyminisztériumnak, jelezve, hogy az egyetem január végére várja az első terveket. Hosszan érvelt a terem támogatása mellett, hivatkozva arra, hogy „A Pittsburghi Egyrghi Egyetem az európai kultúrák tanulmányozása szempontjából valóságos Mekkája lesz az amerikai tanulóknak”.[10] Sajátos módon és kissé érthetetlenül a Külügyminisztérium támogatását ennek ellenére nem sikerült megnyerni. Pelényi János[11] akkori washingtoni ügyvivő Gömöry Sámuellel és Ruth Crawford Mitchell-lel való megbeszélések után a terem ügyében az amerikai magyarság között való gyűjtést helyesli ugyan, de a továbbiakban így ír: „[…] annak hazai körök részéről való anyagi támogatását nem látom javasolhatónak, tekintve, hogy a Pittsburghi Egyetem az amerikai egyetemek sorában kimagaslónak éppenséggel nem mondható.”[12] A továbbiakban az ügyet csak a Vallás- és Közoktatás-ügyi Minisztérium támogatta. Alexy konzul azonban mindvégig tevékenyen segítette a terem megvalósulását.

 

A pályázat

 

1929. december 23-án a Vallás- és Közoktatás-ügyi Minisztérium igen rövid, 1930. január 20-i határidővel meghívásos pályázatot írt ki Szablya-Frischauf Ferenc, Györgyi Dénes, Kórody György, Mayer-Megyer Antal és Bodon Károly[13] építészek számára, az első helyezettnek 1000 pengő, a másodiknak 500 pengő díjat kitűzve. A felkért bírálóbizottság elnöke Kornis Gyula államtitkár volt, tagjai Ravasz László püspök, báró Perényi Zsigmond[14], Kertész K. Róbert[15], Ágotai Lajos[16], Helbing Ferenc[17] és Menyhért Miklós[18]. A bizottság munkájában részt vett Jánossy Dénes miniszteri titkár. A bizottság a január végén első változatban benyújtott pályaművek egyikét sem találta alkalmasnak, s ezért második pályázatot írt ki, amelyre már csak Györgyi Dénes és Bodon Károly építőművészeket hívta meg. A minisztérium arra számított, hogy a Külügyminisztérium vállalni fogja a pályázat költségeit. Az erre irányuló kérést azonban a Külügyminisztérium elutasította.

A bizottság 1930. február 28-i ülésén, amelyet Kornis, Ravasz és báró Perényi távollétében Kertész K. Róbert vezetett, Györgyi Dénes és Bodon Károly átdolgozott pályamunkáját már megfelelőnek találta, azonban nem döntött közöttük. Kornis mindkét pályaművet megküldte Alexy konzulnak, hogy döntésre továbbítsa azokat Pittsburghbe. Itt a Magyar Terem Bizottság 1930 júniusában Györgyi Dénes munkáját választotta ki megvalósításra. (1. kép) A végső döntést Bowman rektor hozta meg a bizottság javaslata alapján, erről Alexy konzul útján tájékoztatták a minisztériumot. „Amikor a Bizottság […] Györgyi tanár úr terve mellett döntött, mindenekelőtt az a meggondolás vezette, hogy a falak kiképzésének teljes egyszerűsége megnyugtató környezetet fog biztosítani az ott tanuló egyetemi ifjúság számára és nem fogja annak a figyelmét elterelni. A szín-összeállítás gyönyörű, különösen a mennyezet tervében. A berendezés kevés, de méltóságteljes és jellemző bútorokból áll.”[19]

A minisztérium Bodon Károlynak, kérésére, 1930 novemberében fizette ki a 400 pengő pályadíjat, majd 1931 májusában Györgyi Dénesnek is az őt megillető összeget, 1000 pengőt. Bodon Károly kiutalásának belső oldalán megmaradt egy tisztviselő kézzel írt, indignálódott feljegyzése: „A kiadás sehol sem irányoztatott elő!”

A minisztérium fennmaradt iratai között 1931 után nem találtunk az ügyre vonatkozó levelezést. Csak Györgyi Dénesnek a pittsburghi bizottsággal és a Vallás- és Közoktatás-ügyi Minisztériummal folytatott levelezéséből tudjuk, hogy ő egy ideig még sikertelen kísérleteket tett állami támogatás szerzésére, valamint továbbra is tájékoztatta a minisztériumot a megvalósítás stádiumairól.

A pittsburghi magyar teremről szóló irodalomban többször is szerepel,[20] hogy Klebelsberg miniszter 5000 dollárt (kb. 30 000 pengőt) adott a terem céljára. A minisztériumi iratok között ilyen összeg kifizetésére nem találtunk adatot. Györgyi Dénes egy 1932-ben kelt levelében – Klebelsberg ekkor már nem volt miniszter, 1931-ben lemondott – írja: „Még két év előtt a magyar kultuszkormány költségvetésében e célra egy tekintélyes összeget rezervált […] Magyarország a mai rendkívül súlyos szerencsétlen helyzetében igazán nincs abban a helyzetben, hogy két év előtt még annyi jóakarattal és szeretettel felkarolt ügyet anyagilag még csak a legcsekélyebb mértékben is támogathassa.”[21] Egy ugyanezen a napon Sámuel Gömörynek írott, személyesebb hangvételű levelében pedig ezt írja: „Egyetlen fillért sem képes a kultuszminisztérium e célra áldozni és így a Pittsburghi Egyetem magyar tantermének ügye teljesen az én személyemre s az én rendkívül sovány pénztárcámra van bazírozva […] Az oly sok reménységgel és hazafias lelkesedéssel megindított nemzeti ügyet nem szabad veszni hagyni. […] Én pedig teljesítem kötelességemet, ameddig csak tudom.”[22] Úgy tűnik tehát, hogy a terem támogatására tett miniszteri ígéretet a minisztérium Klebelsberg távozása után nem tudta teljesíteni.

Nagy Zsolt cikke[23] szerint néhány közép-európai ország, Csehszlovákia, Magyarország és Románia kormányzata a nemzeti termekben az országpropaganda eszközét látta, és ennek megfelelően támogatta ügyüket. Úgy tűnik, hogy Magyarországon ez elsősorban a Vallás- és Közoktatás-ügyi Minisztérium részéről állt fenn, Klebelsberg Kunó lemondásáig: külügyi vonalon csak Alexy konzul tekintette a termet jelentős ügynek, a követség és a Külügyminisztérium támogatását nem sikerült elnyerni. Maga Györgyi Dénes mindvégig nemzeti ügynek tekintette a terem megtervezését, amelyet áldozatok árán is teljesítenie kell.

A terem tervezésének és létrehozásának további költségeit az egyetem, a Pittsburghben és környékén élő magyar közösség, elsősorban a Verhovay Segély Egylet (Verhovay Fraternal Insurance Association), a Rákóczi Szövetség[24] és további, összesen 61 magyar egyesület, egyházközség és más szervezet, valamint magánszemélyek gyűjtései, adományai, jótékonysági hangversenyek bevételei fedezték. A terem felavatására kiadott füzet[25] kb. 400 adományozót sorol fel név szerint. A gyűjtést elsősorban dr. Sámuel Gömöry és Ruth Crawford Mitchell szervezte, akik fáradhatatlanul járták a magyar szervezeteket, magyar közösségeket.

 

A terem bemutatása

 

Györgyi Dénes tervének alapgondolatát így fogalmazta meg: „A terem falburkolatának és bútorzatának kiképzése nagyvonalú, de egészen egyszerű. E nyugodt egyszerűség kiemeli az erősen ornamentált mennyezetet, és fordítva, a színes, dús ornamentikájú famennyezet előtérbe hozza a teremnek nyugodt, egységes, egyszerű falburkolatát. A terem kiképzésében a magyar népies karakterű, egyéni díszítő módot óhajtottam belevonni.”[26]

A népművészeti stílus választásában szerepet játszhatott az egyetem kikötése, amely szerint a teremnek az 1787. évet megelőző korok stílusában kell készülnie. Feltehetőleg hasonló megfontolásokból több más nemzeti termet is népművészeti stílusban terveztek, például a litván, a svéd és a norvég termet.

A magyar terem kb. 5,7 x 6,8 méter méretű, téglalap alakú, ehhez a hosszabbik oldalon egy, körülbelül 1,5 m mélységű ablakfülke is csatlakozik A terem mintegy 20 hallgatót fogadhat be. A terem falát a padlótól a mennyezetig dohánybarna tölgyfa furnérburkolat borítja, a faanyag erezetének mintázatát is gondosan megválasztva. A tölgyfából faragott karosszékeket, a tanári emelvényt és az ablakfülkében elhelyezett három vendégszéket is vésett tulipán és napraforgó motívum díszíti. A terem hátsó falán kissé emelt padozaton beépített széksor fut végig öt diák számára. Ezeket az üléseket, valamint a tanári és vendégszékek ülését kék bőrrel vonták be.

A terem összképének egyik leghatásosabb elemét, a faragott bejárati ajtót magyar népi motívumok, tulipán, gránátalmalevél, napraforgó és búzakoszorú díszíti. Az ajtó közepére a „19 Hungary 38, Magyarország” felirat van vésve. (A tényleges felavatásra csak 1939-ben került sor.) Az ajtó folyosó felőli oldalán az ajtót körülvevő gótikus keretben kőbe faragott magyar címer látható, két angyallal körülvéve.

A fafaragások gipszmodelljeit Györgyi Dénes tervrajzai alapján Budapesten készítették, majd Amerikában végezték el a faragást. A fafaragók közül többen is magyar születésűek voltak. A mennyezet alatt körbefutó frízen a magyar himnusz első két versszaka olvasható magyarul.

A kazettás mennyezet 70 négyzetét ragyogó világos piros alapszínre festett türkizkék, zöld és fehér népi motívumok, madarak, tulipánok, napraforgók díszítik, ezeket Diósy Antal festőművész festette Budapesten. Minden angol nyelvű leírás megemlíti, hogy a piros alapszín a paprikára emlékeztet, több szerző a magyar parasztházakat díszítő piros paprikafüzérekre is hivatkozik[27].

A tábla fölé illesztették be a Zsigmond király által alapított budai egyetem Ohmann Béla[28] által tervezett, fémből domborított címerét „University of Buda 1388”[29] felirattal. A folyosó felőli falba beépített üveges szekrényt kétoldalt a mennyezeti kazettákhoz hasonló festett táblák fogják közre. A szekrényben magyar iparművészeti és népművészeti tárgyakat állítottak ki: Zsolnay és herendi porcelánok, hímzések és csipkék, többek között halasi csipke és kalocsai hímzés, matyó viseletbe öltözött legény és leány baba. Kék bársony párnán nyugszik a magyar Szent Korona kisméretű üvegmásolata, ez IV. Károly, az utolsó magyar király 1916-ban történt koronázásának „emléktárgya” (Györgyi Dénes részt vett a királykoronázás dekorációjának tervezésében). A terem részleteit és történetét egy kis tabló ismerteti. A szekrény alatt, a szekrény síkjából kissé kiemelkedik egy tölgyfa borítású tulipános láda faragott madaras és növényi ornamentikájú díszítéssel.

Az ablakfülkét az átadáskor egy Magyarországon, Bodrog Erzsébet[30] műhelyében, hímzett kék bársony drapéria díszítette, valamint egy, lepkékkel, szekfűkkel és madarakkal díszített csipkefüggöny, amelynek motívumait egy, a 18. században Mária Terézia királynő számára készült öltözékről kölcsönözték. A drapéria és csipkefüggöny az idők folyamán a napsugárzástól kifakult, megrongálódott, ma már nem található a teremben.

 

A megvalósulás

 

Györgyi Dénes az első változatban a tábla mögé egy üveges beépített szekrényt tervezett, a magyar kultúrát, népművészetet megjelenítő tárgyak bemutatására, a terem oldalfalára pedig a történelmi Magyarországot ábrázoló térképeket. A bizottság a térképeket nem tartotta szükségesnek, mivel a termet különböző tárgyak oktatására fogják használni. Az üveges szekrény végül a terem oldalára került.

Fontos sikernek számított, hogy 1931 februárjában az Egyetem Építési Bizottsága és a Magyar Terem Bizottság az eredetileg tervezett legkisebb tanterem helyett egy annál nagyobb, közepes méretű, ún. B típusú termet jelölt ki a magyar terem céljára, a német és olasz terem szomszédságában. Ezért a terem terveit Györgyi Dénesnek át kellett dolgoznia.

A megrendelő kívánsága szerint változtak a bútortervek: az eredetileg tervezett súlyos, masszív, a budapesti Mezőgazdasági Múzeum bútoraihoz hasonló karosszékek helyett könnyebb, az egyetemi igényekhez jobban illeszkedő székek kerültek a terembe.

A levelezés, táviratváltás magyar nyelven folyt, időnként hosszabb szünetekkel. A leveleket általában dr. Gömöry fordította angolról magyarra, illetve magyarról angolra, a levelek nagy része mindkét nyelven fennmaradt az egyetem archívumában. Pittsburghből a tervezés és megvalósulás ideje alatt többen jártak Budapesten, így Alexy konzul, majd Ruth Crawford Mitchell 1936 novemberében. 1937-ben John Benczének, a Magyar Terem Bizottság egyik tagjának vezetésével bizottság tekintette meg a mennyezeti kazettákat a kiszállítás előtt. Györgyi Dénes sohasem jutott el Amerikába, nem látta megvalósult művét. Egy 1937-ben kelt levelében így sóhajt: „Remélem, ezzel is sikerünk lesz, és még megláthatom felállítva teljesen készen a magyar tantermet.”[31]

Györgyi Dénes a terem hátsó falára, a beépített ülések mögé először falikárpitot javasolt, ezt Muhits Sándor[32] tervezte meg 1933-ban. A Magyarországot szimbolizáló Hungária alakja mellett az irodalmat Shakespeare, a művészeteket Michelangelo alakja jelenítette meg. Az egyetem azonban nem fogadta el, hogy a fal díszítésén a magyar kultúrához nem kapcsolódó személyek szerepeljenek. Ruth Crawford Mitchell 1936. évi látogatása után a levelezésben felvetődött, hogy a hátsó falon magyar személyiségeket festményen kellene megörökíteni. Festőként először Diósy Antalt, majd 1937-ben Aba-Novák Vilmost[33] – akinek történelmi freskói a párizsi magyar pavilonban nagy sikert arattak – javasolta Györgyi Dénes leveleiben. A hátsó fal végül csak egyszerű faburkolatot kapott.

Györgyi Dénes a termet a régi magyar egyetemeknek, akadémiáknak a falon körben elhelyezett címereivel akarta díszíteni, ezeket Budapesten el is készítették és kiküldték Pittsburghbe. Az egyetem külpolitikai szempontból aggályosnak tartotta a pozsonyi, nagyszombati, kolozsvári egyetemek címerének az elhelyezését, mivel ezeket a városokat az 1. világháborút lezáró békeszerződések Csehszlovákiához, illetve Romániához csatolták, ezért eligazításért Washingtonhoz fordult. Végül ezeket a címereket nem helyezték el a teremben, csak egyetlen címer, a budai egyetem tábla fölött elhelyezett, már említett címere került a terembe.

1937-ben, a párizsi világkiállítás tervezésekor Györgyi Dénesben felmerült az a gondolat, hogy mielőtt kiküldené a már elkészült, Diósy Antal által festett mennyezeti kazettákat Pittsburghbe, a párizsi világkiállítás éttermében is alkalmazza őket belső dekorációként. Kérte az egyetem hozzájárulását, erre azonban határozott „nem” volt a válasz. Ezért a kazettákat két példányban készítették el, Párizsba a másolatokat vitték. A párizsi magyar étterem nagy sikert aratott, Györgyi Dénest és Diósy Antalt Grand Prix-vel, Györgyi Dénest a becsületrend tisztikeresztjével tüntették ki. Györgyi Dénesnek ez a kérése lehet annak a (téves) történetnek az alapja, amelyről John E. Lovasz cikke ad hírt.[34]

A termet 1939. szeptember 29-én avatták fel. Figyelemre méltó siker, hogy a pénzügyi problémák és a levelezés nehézségei ellenére a magyar terem a ma álló huszonhét nemzeti terem közül nyolcadikként készült el.

Készültek tervek a terem további műtárgyakkal való kiegészítésére is. Feltehetőleg a minisztérium közvetítésével került volna Pittsburghbe Horthy Miklós kormányzó ajándéka, Pásztor János Búcsúzkodás című fából faragott szobra, és a kormányzó feleségének ajándéka, egy csipketerítő, mindkettő 1935-ben a brüsszeli és 1937-ben a párizsi világkiállítás Györgyi Dénes által tervezett magyar pavilonjában is ki volt állítva. A szobor egy idős parasztembert ábrázol, aki Amerikába induló fiától vesz búcsút. Ezek a tárgyak azonban nem kerültek ki Pittsburghbe.

A terem megvalósulása a nehéz gazdasági körülmények között egyrészt a Pittsburghi Egyetem, Ruth Crawford Mitchell, és a Magyar Terem Bizottság, Sámuel C. Gömöry kitartó igyekezetének, az amerikai magyar közösség adakozásának, Alexy Lajos konzul, gróf Klebelsberg Kunó miniszter és Kornis Gyula államtitkár támogatásának köszönhető, valamint Györgyi Dénes személyes ügyszeretetének, erőfeszítésének, amellyel mindvégig, a remélt kormányzati támogatás elmaradása után is teljesítette a vállalt feladatot.

 

A felavatástól a mai napig

 

A második világháború, majd az ezt követő időszak alatt a politikai viszonyok miatt Magyarország és a Pittsburghi Egyetem között nem lehetett kapcsolatokat tartani. Kubinszky Mihály Györgyi Dénes életművét feldolgozó munkájában[35] csak röviden említi a termet. Pittsburghben a Magyar Terem Bizottság folyamatosan törekszik a terem iránti érdeklődést ébren tartani. Mintegy a terembe eredetileg tervezett festmény vagy kárpit pótlására az 1950-es évek közepén a magyar mondavilág, történelem és kultúra kiemelkedő személyiségeinek ábrázolásával színes üvegablakokat készíttettek; Nimród, Hunor és Magor, Árpád, Szent István király, IV. Béla király, Mátyás király, II. Rákóczi Ferenc fejedelem, Petőfi Sándor költő, Liszt Ferenc zeneszerző és Munkácsy Mihály festő láthatók az ablakokon. A Lewis Diera[36] által tervezett üvegablakokat 1956. október 28-án adták át lelkesült, emelkedett hangulatú ünnepség keretében.

A Magyar Terem Bizottság dr. Sámuel Gömöry emlékére 1985-ben, tíz évvel Gömöry halála után ösztöndíjat alapított, ennek segítségével minden évben egy pittsburghi diák három hónapos magyarországi tanulmányutat tehet. Az ösztöndíj alapját még maga Gömöry teremtette meg 1960-ban 500 dollár adományozásával. A Bizottság rendszeresen rendezvényeket szervez, 2009-ben megemlékeztek a terem felavatásának hetvenedik évfordulójáról.

A Pittsburghi Egyetem fontosnak tartja és tovább építi a nemzeti termek programját. Ruth Crawford Mitchell utóda E. Maxine Bruhns lett, aki a mai napig vezeti a programot. Több könyv és alkalmi kiadvány készült a nemzeti termek ismertetésére, a nemzeti termek honlapján rendszeres tájékoztató is megjelenik.[37] A termek az egyetem turisztikai vonzerejét is erősítik. Évente kb. 100 000 látogató keresi fel őket, egyetemi hallgatók vezetik a látogatásokat. Jelenleg a már meglévő 27 nemzeti terem mellett nyolc további nemzeti terem épül, a dán, finn, iráni, latin-amerikai, Fülöp-szigeteki, svájci, thaiföldi és török terem előkészületi munkái folynak. Napjainkban egy nemzeti terem megvalósításának költsége kb. 250 000 – 400 000 USA dollárra tehető.

A Pittsburghi Egyetem magyar nemzeti terme ma már több mint hetven éve képviseli korának magyar belsőépítészetét és iparművészetét, a magyar kulturális örökséget az Egyesült Államokban.

(A szerző ezúton mond köszönetet a University of Pittsburgh Könyvtárának és Archívumának számos dokumentum rendelkezésre bocsátásáért, valamint John L. Lovasz történésznek, a Hungarian Nationality Room Committee titkárának, John E. Lovasznak, a William Penn Association Publications Editorának, Marianne Kasicának, a University of Pittsburgh levéltárosának az általuk nyújtott segítségért, és Lawrence Laude reaktormérnöknek (Pittsburgh), aki a magyar teremről általa készített fényképfelvételek felhasználását engedélyezte. Köszönetet mond továbbá Ritoók Pálnak, a Magyar Építészeti Múzeum vezetőjének számos hasznos tanácsáért, valamint a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának Györgyi Dénes látványterve közlésének engedélyezéséért.)

 

 

Jegyzetek:

 

[1] Gall, Anthony: Kós Károly műhelye – tanulmány és adattár – The workshop of Károly Kós –: a study and documentation, Budapest, Mundus, 2002.

[2] Levetus, A. S.: Hungarian Architecture and Decoration, In: “The Studio” Yearbook of Decorative Art, London, 1913, pp. 227–248., Levetus, A. S.: Hungarian Architecture and Decoration, In: “The Studio” Yearbook of Decorative Art, London, 1914. pp. 217–244.

[3] Winkler Barnabás,Domján Kornélia [szerk.]: Posztumusz Ybl Miklós-díj 2010, Budapest, HAP Galéria, 2010, pp. 62–75.

[4] Kubinszky Mihály: Györgyi Dénes emlékezete, Magyar Szemle, Új folyam, XX. évf. 9–10. sz.

[5] Zimányi (Györgyi) Magdolna: A Pittsburghi Egyetem Györgyi Dénes által tervezett magyar termének története, In: Basics Beatrix, Györgyi Erzsébet, Lindner Magdolna, Zimányi (Györgyi) Magdolna [szerk.]: Művészgenerációk – A Györgyi-Giergl család három évszázada = Artist Generations – Three Centuries of the Györgyi-Giergl Family, Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, 2007. pp. 148–153.

[6] Vasváry Ödön lelkész irathagyatékát a szegedi Somogyi Könyvtár őrzi.  http://www.sk-szeged.hu/statikus_html/vasvary/frame1.html

[7] Fetter Klára később Kaliforniában a Hoover Institute on War and Peace munkatársaként dolgozott. A magyar történelemre, különösen az 1919. évi Magyar Tanácsköztársaságra vonatkozó, részben publikálatlan dokumentumanyagát a Hoover Institution Archives, Stanford, California 94305-6010 őrzi.

[8] Baranyai Erzsébet (1894–1976) tanár, pszichológus, a neveléslélektan egyik első hazai képviselője. 1927–28-ban állami ösztöndíjasként a Pittsburghi Egyetem pedagógiai intézetében a pszichológiai és a pedagógiai módszereket tanulmányozta.

[9] Alexy Lajos levele a külügyminisztériumnak, 1929. október 29. Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium iratanyaga, K636 fond, 453. doboz, 1931-12-4866

[10] Alexy Lajos levele a külügyminisztériumnak, 1929. december 27. Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium iratanyaga, K636 fond, 453. doboz, 1931-12-4866

[11] Pelényi János (1885–1974.): diplomata. 1930-ban washingtoni ügyvivő. 1933–1940 között washingtoni magyar követ, 1940. nov. 28-án lemondott, politikai menedékjogot kért és kapott az Egyesült Államokban.

[12] Pelényi János ügyvivő levele Walkó Lajos külügyminiszterhez 1930. január 6-án. Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatás-ügyi Minisztérium iratanyaga, K636 fond, 453. doboz, 1931-12-4866

[13] Bodon KároIy (1880–1945) iparművész, belsőépítész, bútortervező, Alexander Bodon építész apja.

[14] Báró Perényi Zsigmond (1870–1946) politikus, országgyűlési képviselő, az Országos Közművelődési Tanács elnöke

[15] Kertész K. Róbert (1876–1951) építész, 1922–34 között a Vallás- és Közoktatás-ügyi Minisztériumban a művészeti osztály vezetője, államtitkár.

[16] Ágotai Lajos (1861–1948) iparrajziskolai igazgató.

[17] Helbing Ferenc (1870–1958) grafikus és festő. 1906-ban az Iparrajziskola, 1910-től az Iparművészeti Iskola tanára. 1936-ig igazgatója.

[18] Zimányi (Györgyi) Magdolna i. m. – John G. Bowman: The Nationality Rooms of the University of Pittsburgh, University of Pittsburgh Press, 1947 könyve (p. 175.) alapján – tévesen tünteti fel Petrovics Eleket és Varga Istvánt a bizottság tagjaként. Bowman ezt írja: “The committee chosen to select the winning design was composed of well-known figures in the artistic circles of Budapest: President K. Robert Kertész, undersecretary of state for education; Elek Petrovics, director-in-chief, Hungarian Art Museum; Louis Ágotay, director, Industrial Art School; Francis Helbing, director, Industrial Art School; Nicholas Menyhert, industrial artist; Dénes Jánossy, ministerial secretary; and Dr. Stephen Varga, director, Institute of Economic Research.” Petrovics Elek (1873–1945) művészettörténész, művészeti író. az MTA tagja, 1914-től a Szépművészeti Múzeum igazgatója, 1921–35-ben főigazgatója és Varga István (1897–1962) közgazdász, egyetemi tanár, az MTA tagja, 1927-től 1949-ig a Magyar Gazdaságkutató Intézet vezetője, azonban nem volt a bizottság tagja. Varga István, aki jól ismerte a Pittsburghi Egyetem körülményeit, Ruth Crawford Mitchell kérésére informálisan járt közben annak érdekében, hogy a Vallás- és Közoktatás-ügyi Minisztérium bizottságot hozzon létre. Bowman könyve itt nem említi Kornis Gyula, Ravasz László és báró Perényi Zsigmond nevét, akik pedig tagjai voltak a bizottságnak.

[19] John G. Bowman levele Alexy Lajos clevelandi konzulhoz, 1930. júl. 30. University of Pittsburgh Library Archives, és Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatás-ügyi Minisztérium iratanyaga, K 636 fond, 453. doboz, 1931-12-4866

[20] Ruth Crawford Mitchell: The Hungarian Classroom October 26, 1939, Lovasz, John E.: A Roomful of Traditions – The Hungarian Room at the University of Pittsburgh. William Penn Life, vol. 45, no. 5. May 2010, pp. 12–17.

[21] Györgyi Dénes a Pittsburghi Egyetem építészeti bizottságának, 1932. jún. 11. University of Pittsburgh Library Archives

[22] Györgyi Dénes dr. Sámuel Gömörynek, 1932. jún. 11. University of Pittsburgh Library Archives

[23] Zsolt Nagy: National Identities for Export: East European Cultural Diplomacy in Inter-War Pittsburgh, Contemporary European History, Vol. 20, no 4. (2011), pp. 435–453. A szerző a 63. lábjegyzetben így ír: „However, in the case of the Hungarian Room in Pittsburgh the government promised a $5000 contribution, but I have not been able to verify the final amount.” Mint láttuk, a magyar Vallás- és Közoktatás-ügyi Minisztérium összesen 1400 pengőt fordított a tervező építészek tiszteletdíjára. Az akkori árfolyamon 1 USA dollár 5.68 pengőnek felelt meg.

[24] A két szervezet 1955-ben egyesült, számos más magyar szervezet csatlakozásával 1972 óta William Penn Association néven működik.

[25] The Hungarian Room in the Cathedral of Learning, University of Pittsburgh. Dedication Ceremonies, September 29, 1939

[26] Györgyi Dénes a Pittsburghi Egyetem építészeti bizottságának, 1932. jún. 11. University of Pittsburgh Library Archives

[27] Lásd pl. John G. Bowman: The Nationality Rooms of the University of Pittsburgh. University of Pittsburgh Press 1947 Pittsburgh, Pennsylvania, pp. 175–176.

[28] Ohmann Béla (1890–1968) szobrász. 1921-tól az Iparrajziskola tanára, majd 1937-ben a díszítőszobrász szakosztály vezetője lett. Györgyi Dénes sokszor dolgozott együtt Ohmann Bélával. Az 1920-ban épült Hangya-székház homlokzatának domborműveit is Ohmann Béla tervezte, az ő szobrai díszítik az Elektromos Művek Honvéd utcai épületét, szobrai szerepeltek az 1935-ös brüsszeli és az 1937. évi párizsi világkiállításon is.

[29] A kutatás mai álláspontja szerint a címeren szereplő 1388-as évszám téves, a budai (pontosabban óbudai) egyetemet 1395-ben alapította Zsigmond király és német-római császár. Ld.: Magyarország történeti kronológiája a kezdetektől 1970-ig. 1. köt. Főszerk.: Benda Kálmán. 1. köt. A kezdetektől 1526-ig. (Szerk. Solymosi László). 2. kiad. Budapest., Akadémiai Kiadó, 1983. 233. old.

[30] Bodrog Erzsébet, Tarján Mihályné (1905-???) iparművész, textiltervező.

[31] Györgyi Dénes levele dr. S. C. Gömöry úrnak, 1937. szept. 2., University of Pittsburgh Library Archives.

[32] Muhits Sándor (1882–1956) festő és iparművész, tanár, 1935-től az Iparművészeti Iskola textilszakosztályának vezetője.

[33] Aba-Novák Vilmos (1894–1941) festő, grafikus.

[34] Lovasz, John E.: i. m. A szerző szerint a terem Magyarországon elkészített berendezését először Barcelonába (sic!), az ottani vásárra szállították. A vásár végén útnak indították Pittsburghbe, a szállítmány azonban sohasem érkezett meg, a ládák elvesztek. A történet szerint dr. Sámuel Gömörynek kellett Magyarországra utaznia, ott újra elkészíttetnie és Amerikába szállíttatnia a terem berendezését. Amint láttuk, ez a kicsit kalandos és titokzatos történet tévedésen alapul: a kazetták nem kerültek sem Barcelonába, sem Párizsba, hanem egyenesen Amerikába érkeztek, a fafaragások pedig eleve is az Egyesült Államokban készültek..

[35] Kubinszky Mihály: Györgyi Dénes. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1974.

[36] Lewis Diera (1912–2002) festő, üvegtervező, egyes források szerint tanulmányait részben Magyarországon végezte.

[37] University of Pittsburgh: Nationality rooms in the Cathedral of Learning, ill. Stephens, D. Owen, Pittsburgh, Univ. of Pittsburgh, [1933]. owman, John G.: The cathedral living, Pittsburgh, University of Pittsburgh, 1934. owman, John G.: Nationality rooms of the University of Pittsburgh, Univ. of Pittsburgh Press, 1947, vans, Burtt: Rooms with a view, University of Pittsburgh. É.n. [1961] ruhns, E. Maxine: The nationality rooms, Pittsburgh, University of Pittsburgh, 6. kiadás. 2000, honlap címe: http://www.pitt.edu/~natrooms/



« vissza