Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Az Európai Unió zászlajának értelmezései

 

Az Európai Unió zászlajának értelmezései[1]

 

Magyarországon jövőre, 2009-ben lesz a második uniós választás. Ennek kapcsán érdemesnek tűnik az Európai Unió talán legismertebbé vált szimbólumát és annak értelmezéseit egy kicsit közelebbről is megismerni. A zászló kialakulásának története és értelmezése túlmutat önmagán, híven mutatja az egységfolyamat ötvenes évekbeli szakaszában zajlott általános elvi vitákat. Ezt azért érdemes megismerni, mert a magát kereszténynek mondó értelmiség körében sem közismert, hogy az európai egységfolyamatba hatalmas keresztény gondolat és tudásmennyiséget fektettek be.

Az Unió zászlajának jelentéséről számos értelmezés látott már napvilágot. Ezek közös vonása, hogy a többit kizáró magyarázatot kínálnak a zászló szimbolikájára. A sok egymást kizáró magyarázat arra indítja az embert, hogy utánanézzen ezeknek a jelentés tulajdonításoknak.

A zászló főmotívumát nem egyetlen tudatos választással találták meg, hanem – az európai egységfolyamat általános természetének megfelelően – hosszú tárgyalások során alakult ki. Ennek megfelelően valószínűleg nem lehet egyetlen szerzőt, egyetlen kitalálót megnevezni, helyesebb inkább az ötletek és szavazások hosszú folyamatáról beszélni.

 

1. A két fő értelmezés

 

1.1. Mária csillagkoronája

 

A máriás értelmezés szerint a zászló főmotívuma a Jelenések könyve 12,1 versén alapul, mely így hangzik: „Az égen nagy jel tűnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona.” Ez alapján alakult ki, és vált szokásossá egy Mária ábrázolás, amit nagyon sok helyen láthatunk köztereken és templomokban egyaránt. Ezen Mária fején egy tizenkét csillagból álló korona látható.

Ennek az értelmezésnek több változata is van. Az egyszerűbb magyarázatot adók az értelmezést általában egy történettel szokták bevezetni, mely Paul Lévy szerzőségéről szól[2]. E történet szerint Lodovico Benvenuti[3], velencei kereszténydemokrata politikus megkérte Paul Lévy-t,[4] az Európa Tanács Információs Szolgálatának vezetőjét, hogy sok elvetett ötlet és próbálkozás után tegyen javaslatot a leendő zászlóra. Amikor a hosszas eredménytelen gondolkodás után Lévy éppen egy templomba ment be, és a Mária szobor feje feletti tizenkét csillagból álló koronát meglátta, úgy döntött, ez jó jelkép lesz. Az Európa Tanácsban előterjesztették a javaslatot, és végre az összes tagállam képviselője elfogadta. Eszerint tehát az egy körben elhelyezkedő 12 csillag az ismert Mária-ábrázolásban szereplő csillagkoronáról származik.

Ezt az elbeszélést azonban az alaposabb magyarázat-keresők nem tekintik megalapozottnak[5]. A hivatkozást is tartalmazó források a Die Welt egy – közelebbről meg nem jelölt – cikkére szoktak hivatkozni[6]. Annak azonban, hogy vannak ennél a történetnél jóval megalapozottabb magyarázatai is.


 

1.2. Szimbolikus magyarázat


 

A 12-es szám szimbolikájára épülő magyarázat a 12-es szám a zsidó-keresztény-görög-római kultúrkörben – és néhol még ezen kívül is – érvényes igen szerteágazó, kulturális antropológiailag sokrétűen értelmezhető jelentéskörét fejezi ki.

A 12-es szám a biblikus jelentéskörön belül, az ószövetségi számmisztikában a teljességet jelenti, amit később a kereszténység is átvett: a 12 apostol Isten új Izraelének alapközössége. Ezek az Ó- és újszövetségi teljesség-jelentések mindig teisztikus természetűek, vagyis azt jelentik, hogy Izrael Isten előtt igaz Nép, azaz Isten igaz tanítványi közössége. Ebből ered, hogy ha a 12-es számnak való jelentőség-tulajdonítást kiszakítják az Isten-színe-előttiségből, a teisztikus dimenzióból mint értelmezési kontextusból, azt a zsidó-keresztény értelmezési körben úgy tekintik, hogy az értelmezés a babonás gondolkodás szintjére süllyedt.

Az extra-biblikus jelentéskörben is sokrétű értelmezési lehetőség adódik. Az arab számrendszer 12-es alapú, ami összefügg a hold fázisaival. A rómaiak legősibb törvénye a 12 táblás törvény, stb. E jelentéskörök némelyike a biblikus jelentéskör kialakulása előtti, vagy annak szóbeliségi fázisával egyidős. A 12-es szám teljesség-jelentése az ókor közös kulturális antropológiai jelensége, melynek a zsidó gondolkodás is részét képezte. Az extra-biblikus jelentések nagy részéről amiatt tudhatunk, és azért tulajdonítunk neki jelentőséget, mert a zsidó és keresztény gondolkodásmódon keresztül eljutott hozzánk. Egyébként igen távolinak, a mai gondolkodásunktól idegennek éreznénk. Az Ószövetségi gondolkodásmód ezekhez az extra-biblikus jelentésekhez azt a szemléleti sajátosságát teszi hozzá, hogy az ókori kozmológiai értelmezési árnyalatokat teisztikus dimenzióba emeli. Ezek már így, együtt mennek át a keresztény kultúrkörbe, hogy abban még többedleges, sajátosan európai jelentés-árnyalatokkal is kiegészüljenek. Már e keresztény, európai szimbolika hatása, hogy a német és az angol nyelvben 12-ig egytagú számnevek alakultak ki, és csak 13-tól váltanak összetettre.

Ez utóbbihoz hasonló értelmezésekkel találkozunk, ha az Európai Unió honlapjain vagy brosúráiban lapozgatunk. Ezekben kozmológiai és görög-római jelentéseket említenek, amihez ritkán hozzáteszik a biblikus 12-es szám értelmezéseket is. Az uniós ismertetések közös vonása, hogy a biblikus dimenzió aránytalanul súlytalan bennük, a zsidó-keresztény kultúrkör hermeneutikai szerepének jelentősége ezekben a magyarázatokban elsikkad. Az ókori extra-biblikus jelentéseket értelemszerűen csak azért használjuk ma is, mert a zsidó kultúrán keresztül a keresztény kultúrkörnek is sajátjai lettek. Érezhető a zsidó-keresztény vonatkozások kerülése.


 

1.3. Az értelmezés nehézségei


 

Láthatjuk, hogy a két értelmezés különböző gondolkodásmódot képvisel, és a zászló főmotívumára, a 12 csillagra mindkettő önmagában teljes magyarázatot nyújt. A másikra ezután már nincs is szükség.

A zászló főmotívumának két fő értelmezése között bizonyos rivalizálás, alakult ki a kommunikációs térben. E versenynek két dimenziója van. Az első az adott értelmezés közismertsége, vagyis megjelenésének száma, hozzáférhetősége. A második dimenzió polemizálóbb: sokszor az ellentétes értelmezés ellehetetlenítésére, bagatellizálására törekszik, tarthatatlannak igyekszik feltüntetni.

A polémiának 4 karakterisztikus résztvevője van. Egyrészt az Európai Unió hivatalos honlapjai, másrészt katolikus szervezetek, harmadrészt – jellemzően amerikai – neoprotestáns szervezetek, valamint „mítosztalanító” honlapok.


 

2. A keletkezéstörténet

 

2.1. Korai szakasz

 

1949-ben vetődött fel komolyabban, hogy az Európa Tanácsnak zászlót kellene választania, bár már ez előtt is felmerültek ötletek Európa-zászlóra. Ilyen volt az Európa Mozgalom szimbóluma, az 1948 júniusában Churchill vője, Duncan Sandys által javasolt fehér alapon vörös E-betű. Ezt egy hónap múlva, egy strasbourgi kongresszuson zöld E-betűre változtatták, és Londonban el is készítették[7].

Paul Lévy, az Európa Tanács Információs Szolgálatának igazgatója 1950. január 19-i emlékeztetőjében[8] arról írt, hogy az Általános Titkárság tárgyalt az Európa Tanács lehetséges zászlajáról, és az a vélemény alakult ki, hogy a főmotívum egy zöldszínű kereszt legyen, mely Strasburg városi címere pajzsára kerüljön, az alap pedig legyen ezüst színű. A kereszt mint főmotívum mellett a következő érveket hozza föl: 1) a kereszt szerepel a tagországok többségének zászlaján, és ez az egyetlen szimbólum, amely mindannyiuknak közös kincse, 2) mert az útkereszteződést szimbolizálja, 3) mert kelet-nyugat, és észak-kelet irányokba mutat, 4) mert a keresztény szellemiség szimbóluma, 5) mert a heraldikában a legősibb és legnemesebb szimbólum.

Richard Coudenhove-Kalergi[9] 1950 június 5-én, Camille Paris-nak írt levelében[10] arany korongon vörös keresztet javasolt főmotívumnak, sötétkék háttér előtt[11]. Ezt a motívumot a Páneurópa Mozgalom zászlajáról vette, melynek ő volt a létrehozója, sőt zászlajának főmotívumát is ő találta ki[12]. Ezen a zászlón – Peter Diem, bécsi média szakértő szerint Habsburg Ottó javaslatára[13] – a kereszt és az arany korong körül tizenkét arany csillag is volt, mégpedig deklaráltan a Jelenések könyve 12,1 versére való utalással[14]. Ezt a zászlót a Páneurópa Mozgalom 1923-tól használta, majd a Páneurópa Unió 1926-tól, és az Európai Parlamenti Közgyűlés Tanácsa is zászlajának választotta. Coudenhove-Kalergi ahogy látszik, igyekezett a zászlót – kis változtatással – az Európa Tanácsra is átörökíteni. Javaslatát azzal indokolta, hogy 1) a kereszt az európai szolidaritás legősibb szimbóluma, 2) a vörös kereszt a nemzetek fölötti jótékonyság jelképe, 3) az arany korong pedig a Nap, a fény és a szellem szimbóluma. A történelem érdekessége, hogy a végleges zászló a Páneurópa Mozgalom zászlajának éppen az a része lett, amit Coudenhove-Kalergi lehagyott volna róla.

1950 augusztusában egy bizottságot hoztak létre, melynek az volt a feladata, hogy olyan szimbólumot találjanak, amely alkalmas arra, hogy kifejezzeaz Európát alkotó népek közös örökségének lelki és morális értékeit[15]. A bizottság elnöke Robert Bichet[16] lett. Két javaslatuk volt, az Európa Mozgalom zöld „E”-je, és a Páneurópa Mozgalom arany korongon vörös keresztje. A Közgyűlés az elsőt esztétikai okok miatt utasította el, míg a második a török ellenállás miatt bukott meg. Az is kiderült, hogy a muszlim képviselők a jövőben is ellenezni fognak minden olyan javaslatot, ami egyértelműen keresztény tartalmat hordoz.

Az Unió honlapján hozzáférhető levelekből kitűnik, hogy Paul Lévy és más jelentős beosztásban lévő politikusok is a kereszt valamelyik változata mellett érveltek egészen addig, míg a muszlimok ellenállása miatt az lehetetlenné nem vált[17]. Ezután némi tanácstalanság, és sok javaslat következett. Köztük Coudenhove-Kalergi érdekes ötlete, melyben a keresztet egy félholddal egészítette volna ki, ezzel elősegítve, hogy a muszlimok ne érezzék a zászlót kirekesztőnek[18]. Kalergi nehezen tudott a Páneurópa Mozgalom keresztjéről letenni. Lévy viszont kilátástalannak látta ezt a vonalat, és inkább egy teljesen új motívum keresése irányába terelte az eseményeket.


 

2.2. A csillagos motívum


 

Egy Japánban élő német menekült, Carl Weidl Raymon egy nagy arany csillagot javasolt kék alapon[19]. Javaslatát egy levélben elküldte Carlo Sforzának[20]. Azzal indokolta, hogy „amikor a gyönyörű keleti éjszakán fölnézek az égre, kiválasztok egy csillagot, és azt mondom magamnak: bárcsak lenne egy egyesült Európa”. Az ötletből javaslat is született, amit végül azért kellett elvetni, mert Belga Kongó zászlaja szinte pontosan ilyen volt.

Salvador de Madariaga spanyol diplomata kék alapon elszórt arany csillagokat javasolt, ahol a csillagok az európai fővárosokat jelképeznék. Robert Bichet 1953 szeptember 23-án – Paul Lévy ötlete alapján[21] – azt javasolta, hogy a csillagokat egy körben helyezzék el, és számuk legyen az akkori tagállamok számának megfelelően tizenöt[22]. Ebben az időben ugyanis – a német békeszerződés alapján – külön kezelték a Saar-vidéket is, amit a tizenötödik csillag jelképezett[23]. Ezt a változatot az Európai Tanács saját használatára elfogadta és rendszeresítette. Németország azonban tiltakozott a javaslat ellen, hiszen idővel visszavárta a Saar-vidéket. A tiltakozást el is fogadták.

1950 és 1955 között összesen 101 ötlet ismert[24], beleértve az Európa Tanács hivatalnokainak „belső” javaslatait, a kollektív döntéshozó szervekben keletkezett ötleteket, és számos kívülálló javaslattevő beküldött munkáját. A hivatali apparátusban keletkezett ötletek közül nagyjából húszat Arsène Heitz-cel rajzoltattak meg[25].

A végeláthatatlan vitákat megunva, 1953 szeptemberében egy szakértői ad hoc bizottságot hoztak létre a téma tárgyalására. A bizottság többsége egy nyolc karikából álló jelképet javasolt[26], amit az ír tag, a heraldikus Gerard Slevin ellenzett, mert túlságosan hasonlít az olimpiai öt karikához[27]. A szakértői bizottság többsége ennek ellenére megszavazta, ám, az Európa Tanács Miniszteri Bizottságban a tagországok delegáltjai elvetették. Ezzel az ad hoc bizottság epizódnak bizonyuló munkája le is zárult. A Miniszteri Bizottság viszont megfogalmazta az elvárását: „egyszerűség, értelmezhetőség, harmónia, esztétikum, kiegyensúlyozottság, szimbolikus érték”[28]. Nemsokára meg is találták azt a főmotívumot, ami ezeket a kritériumokat kielégítette.

Ezen a ponton a történet három ágra szakad.

1) Az egyik magyarázat szerint Paul Lévy a 12 csillagos főmotívum közvetlen szerzője. Eszerint a 15 csillagos zászló bukása után a következő ötlet az volt, hogy a körben álló csillagok száma csökkenjen. A 14-es szám ellen azonban a franciák szólaltak föl, a 13-as pedig az olaszoknak nem tetszett, mert az ő népi gondolkodásukban a 13-as szerencsétlen szám. Paul Lévy egyik – nagyon erősen vágott és kommentált formában közreadott – nyilatkozata szerint (melyet később részletesen is tárgyalunk) a tárgyalások sorozatában ő javasolta a következő számot, a 12-t. Azzal érvelt, hogy a 12-es szám ellen nincsenek ellenvetések, minden nép számára pozitív gondolatokat kelt.

Ennek a magyarázati útnak az egyik változata szerint Lévy javaslata volt „ez a semleges megjelenésű, de máriás inspirációjú motívum”[29]. Hasonló fogalmazásban „Lévy a laicitás iránti tiszteletből tartózkodott tőle, hogy a kék alapon 12 csillag vallásos jelentését elmondja”[30]. Eszerint tehát Lévy a semleges megjelenésű szimbólumban tudatosan javasolt máriás szimbólumot.

2) Egy másik magyarázat szerint az egy körben elhelyezkedő 12 csillag ötletének Arsène Heitz a közvetlen szerzője[31]. Amikor a csillagos téma felvetődött, Arsène Heitz mindjárt a 12 csillagot javasolta, mégpedig az ő számára evidens máriás jelentése alapján[32]. Eszerint Lévy szerepe a javaslattétel, az ötlet „politikai menedzselése” volt a Miniszteri Bizottság előtt, és mivel tudta, hogy a máriás értelmezéssel a motívum nem fog átmenni, a képviselők előtt a szimbolikusabb magyarázatot mondta el.

Heitz nyilatkozata Pierre Caillon abbé 2005. december 4-i nyilatkozatából ismert: „Én voltam, akit megkértek, hogy rajzoljam meg Európa zászlaját. Az én ötletem mindjárt az volt, hogy a rue du Bac-i Mária Medál 12 csillagát teszem kék alapra, ami a Szent Szűz színe. És az én tervemet fogadták el egyhangú szavazással 1955. december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén”[33]. Caillon azt mondta: „Heitz szerette elmesélni a hőstettét: úgy rajzolta meg Európa Zászlaját, hogy a Szent Szűz Zászlaját rajzolta meg”[34]. Heitz-nek erről a nyilatkozatáról Javier Paredes – a spanyolországi Alcala egyetemének legújabb kori történelemmel foglalkozó professzora is tud[35].

A Párizsban található rue du Bac-i (Bac utcai) templom Mária ábrázolása egy 1830. november 27-i Mária jelenés alapján jött létre. A jelenés nyomán egy medált vertek, melynek felirata „Ó Mária, bűn nélkül fogant, könyörögj értünk, akik hozzád fordulunk”. A hátoldalon egy nagy M-betű (Mária monogram), egy kereszt, két fájdalmas szív (Máriáé és Jézusé) látható, és az egész körül 12 darab ötágú csillag van. Ez a medál az egész világon ismert lett, sokan hordják ma is a nyakukban, így a 12 csillagos ábrázolás közvetlen máriás értelmezése általánosan ismert. A jelenésnek része lehetett abban, hogy 1854. december 8-án IX. Piusz pápa kihirdette a szeplőtelen fogantatás hittételét, és a kihirdetés napjára tette annak ünnepét.

A Caillon nyilatkozatot sok forrás ismeri, köztük sok neoprotestáns is[36]. Az egyik ilyen forrás kitér arra az egybeesésre is, hogy ezen a Mária medálon a 12 ötágú csillag úgy helyezkedik el, hogy nagy részük álló helyzetben van. Jogos a megfigyelés, hiszen a Jelenések könyve 12,1 alapján készülő Mária-ábrázolások az esetek többségében hat vagy nyolc ágú csillagokkal ábrázolják Máriát, ahogy azt utcákon, tereken, templomokban és azok homlokzatán sokszor láthatjuk. A rue du Bac-i templom nagyon hangsúlyos Mária-ábrázolása – és a medál is – ötágú csillagokat használ, melyek nagy része álló helyzetben van, és nem sugarasan körbefordulva. Úgy, ahogy az Heitz rajzán is van, és ahogy azt az Unió is használja és előírja[37].

Az Európa Tanács 1975-ben kiadott egy hivatalos bélyeg sorozatot Európa zászlaja keletkezésének 25. évfordulójára. Az egyik bélyegen Arsène Heitz képe látható, alatta a megnevezés: Európa zászlajának szerzőtársa (co-auteur)[38].

3) A harmadik magyarázat szerint a főmotívum szerzője Léon Marchal[39]. Michael Tischer értesülése szerint[40] Lévy ötlete volt a 15 csillagos zászló, de az nem bizonyult tarthatónak. Ezután Léon Marchal javasolta a 12 csillagosat, mégpedig azért, mert nincs politikai vonatkozása, és így nem fognak megütközni rajta. Ezt a javaslatot aztán Paul Lévy-nek kellett a Miniszterek Tanácsában bemutatnia. William Crampton – brit heraldikus – szerint Léon Marchal azt a kommentárt fűzte javaslatához, hogy „senki sem tagadhatja, hogy ebben a szimbólumban a katolikusok felismerik a krisztusi béke végtelenül kegyes Királynője jelenlétét”[41]. A fribourgi teológus professzor, Barbara Hallensleben szerint is Marchal javasolta a csillagkoronás főmotívumot[42], mégpedig a 12 apostolra és Izrael 12 törzsére való hivatkozással. Vagyis biblikus, de nem a Jelenések könyvére való hivatkozással.

A javaslatot a Parlamenti Közgyűlés 1955 október 25-én fogadta el, a döntő határozatot pedig az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága hozta meg az 1955 december 7-9-i üléssorozaton Párizsban. Az immár hivatalos zászlót december 13-i, Chateau de la Muette-i ülés alkalmával vonták föl először. Az Európai Parlament 1983 áprilisában szavazta meg zászlajának, végül 1985 júniusában az Európai Tanács elfogadta mint az Európai Unió zászlaját.

Olyan pillanat is volt, amikor a zászlót utólag megpróbálták megváltoztatni. Romano Prodi, a Bizottság elnöke és Guy Verhofstadt, belga miniszterelnök modernizációs lendülete kiterjedt az Európai Unió teljes vizuális imázsának ráncfelvarrására is. Ennek keretében megbízták Rem Koolhas holland sztárépítészt, hogy dolgozzon ki átfogó terveket. Ezek között zászló tervet is készített. Az ő zászlója úgy alakult ki, hogy megmérte, hogy az egyes országok zászlóiban milyen arányban szerepelnek az egyes színek, majd ezeket mind egymás mellé tette egyetlen zászlóba. Így egy sokszínű, keskeny függőleges csíkokból álló zászlóval állt elő, melyet a sajtóban „vonalkód zászlónak” („barcode flag”) becéztek[43]. A javaslat azonban még a hivatalos javaslat állapotáig sem jutott el. 2006-ban, az osztrák elnökség idején az „Európai Tanács osztrák elnökségének logója” néven hivatalos formában is használták[44]. Ezáltal az Unió zászlaja a 12 csillagos maradt. Várható, hogy az egyes fél évenkénti elnökségek – kommunikációs okokból – saját logókat fognak választani, ezeknek azonban egészen más a funkciójuk, mint az Unió zászlajának.


 

3. Értelmezések

 

3.1. Az elsődleges interpretáció és annak természete

 

3.1.1. Politikusok nyilatkozatai az eredeti szándékról


 

Az utólagos értelmezések között azoké a politikusoké a legfontosabbak, akik részt vettek az előkészítésben, illetve arra ráláttak. William Crampton értesülése szerint az idős Léon Marchal 1973-ban lelkesen magyarázta[45]: „fantasztikus, hogy a Mennybevétel [Nagyboldogasszony] ünnepi miséjének új introitusát láthatjuk viszont. Ez az apokalipszis asszonyának corona stellarum duodecim, tizenkét csillagból álló koronája”[46].

Michael Tischer értesülése szerint[47] (Barbara Hallensleben is tud róla[48]) Coudenhove-Kalergi nyilatkozta, hogy „senki nem tudja Európában, hogy az Európa Tanács által bevezetett európai zászló az Apokalipszisből lett véve: a 12 csillagból álló korona. [...] Az Európa Tanács főtitkára, az Információs Osztály vezetője, és a szóvivő, akiket a Közgyűlés a zászló kérdés megoldására választott, elkötelezett katolikusok voltak. Ők úgy döntöttek, hogy a Madonna 12 csillagos koronáját teszik meg az Európa Tanács zászlajává, és ezáltal Európát hallgatólagosan Isten anyja védelme alá helyezik. Természetesen senkinek sem kellett tudnia, hogy Európa jövendő zászlaja vallási karaktert hordoz. Ezt bizalmasan kezelték, és úgy gondolták, hogy ezzel Európát és vallásukat szolgálják.” Hallensleben hozzáteszi, hogy „ezt persze sokan visszautasítják, de nem is a közvetlen igazságtartalma a lényege. Inkább az, hogy az Európa-kérdés politikai dimenziójához vezet el minket”.

Közismert Paul Lévy 1989-ben adott nyilatkozata a zászló főmotívumával kapcsolatban. Michael Tischer úgy értelmezi Lévy 1989-es közleményét, hogy abban Lévy a motívum minden vallási inspirációját kétségbe vonta, és megismételte a Miniszteri Bizottság előtt 34 évvel korábban mondott pusztán szimbolikus indoklását[49]. Tischer a meglepően tartózkodó Lévy közleményt azzal a – korábban idézett – Kalergi nyilatkozattal magyaráztatja, mely szerint akkor három elkötelezett katolikus intézte a zászló ügyet, s így a szándék nyilvánvaló volt, de másoknak akkor még nem kellett tudniuk, hogy vallási motívumot választottak. Tischer jogosan jegyzi meg, hogy ez persze nem magyarázza meg, hogy Lévy miért ragaszkodott 1955-ben kimondott szavához 34 évvel később is, hiszen akkor már nyíltan beszélhetett volna a vallási szándékokról.


 

3.1.1.1. A szereplők gondolkodásmódja, politikai meggyőződése


 

A XX. század katolikus gondolkodóit kicsit jobban ismerő ember számára sokat mond Paul Claudel, Robert Schuman, Paul Lévy vagy Léon Marchal neve. Schuman boldoggá avatási eljárása folyamatban van. Konrad Adenauer, Jacques Delors, Alcide de Gasperi elkötelezett katolikus gondolkodás- és politizálás-módja szintén ismert, mely az európaiak erős kulturális és hitbeli összetartozása iránti érzéket erősítette bennük, és felülemelte őket az európai határokon[50]. II. János Pál pápa mondta 2003. november 7-én, az Európai Kereszténydemokrata Alapítványnak adott audiencián: „Európa alapítói, mint Adenauer, De Gasperi és Schuman a keresztény hitüket tették politikai életük középpontjává. Hogy is értékelhetnénk le azt a tényt, hogy 1951-ben, mielőtt hozzáfogtak azokhoz a kényes tárgyalásokhoz, melyek a párizsi szerződéshez vezettek, összegyűltek egy Rajna melletti bencés rendházban, hogy szemlélődjenek és imádkozzanak?”[51]. A máshonnan nem ismert Arsène Heintz-ről szóló értesülések egy egyszerű embert állítanak elénk, aki hivatalnoki mindennapjaiban nagyon imádságos életet élt. Mindez indokolja, hogy ejtsünk néhány szót arról, milyen összefüggés van a katolikus gondolkodásmód és az Európa-gondolat között.

Először 1309-ben ajánlották Európát Mária közbenjárásába. 1958. szeptember 2-án Giovanni Battista Montini – Milánó érseke, a későbbi VI. Pál pápa – a milánói Serenissima nevű hegyen egy húsz méter magas Mária szobrot állított. A szobor a ’Miasszonyunk, Európa Királynője’ nevet kapta. Rudolf Graber, Regensburg püspöke 1978. szeptember 2-án azt mondta, hogy egy máriás Európai Internacionáléért imádkozik[52]. Újabban több, az 1309-eshez hasonló felajánlás is történt. 1992. június 1-én II. János Pál pápa[53], 2007. október 6-án pedig az Európai Püspöki Konferenciák Elnökeinek Tanácsa ajánlotta Európát és lakóit Mária közbenjárásába.

A katolikus gondolkodásmódhoz tehát szervesen hozzátartozik Európa és Mária lelki kapcsolata, újabban – úgy tűnik – intenzívebben is, mint korábban. Egyrészről hivatalos egyházi felajánlások történnek, közbenjárás kérések és szobor állítások, másrészről keresztény világiak, keresztény politikusok olyan inkulturációs gesztusait látjuk, mint – nyilatkozataik szerint – egy máriás szimbólum ajánlása az Unió zászlajára. Ezek párhuzamos jelenségek, ugyanannak a gondolkodásmódnak két vetülete. A spirituális jelképek használata azonban nem öncélú, hanem valamilyen mélyebb mondanivalóra utal. Ez a mondanivaló a katolikus szemlélet egyik jellemzője, a világ egységben szemlélése, mely egységet a Krisztus körül való összegyűlés tesz lehetővé, melyben mindenki részt vesz, különbségekre való tekintet nélkül. Ez az egység iránti érzékenység a katolikusok világi dolgokban szokásos szemléletére is jellemző. Több pápai buzdítás is elhangzott már, mely a katolikusokat arra buzdítja, hogy tegyenek erőfeszítéseket Európa egysége előmozdítására. XIII. János pápa egyszer úgy nyilatkozott: „a katolikusoknak az egyesítési erőfeszítések első sorában kell lenniük”. VI. Pál pedig azt mondta: „Lehet nem elmondani, hogy a hit, a keresztény hit, a katolikus hit hozta létre Európát? Semmilyen más emberi erő nem tudja Európában [...] újra felkelteni Európa keresztény lelkét, mint az, ahol az egység gyökerezik”.

A The Economist, a Buttiglione-üggyel kapcsolatban – aki katolikus meggyőződése miatt nem tölthetett be egy uniós státuszt –, azt írta cikkében, hogy a katolikus egyház hagyományos támogatója az európai integrációs folyamatnak. Ezt a hallgatólagos, de hathatós támogatást az európai egységfolyamat azonban könnyen elvesztheti, ha olyan jelenségek tarkítják politikáját, mint amilyen a Buttiglione ügy volt[54]. Valóban igaz, a katolikus gondolkodásmódnak nagy része volt az integrációs folyamat beindításában és fenntartásában, és igaza van a The Economist újságírójának, hogy nem érdemes az Uniónak egy ilyen szellemi - lelki hátteret elvesztenie. A választópolgárok – úgy látszik, nem csak Magyarországon – egyre erősebb ellenérzéssel viseltetnek a pusztán technokrata Unió iránt, melynek szellemi kapacitása – ahogy a cikk írója jellemzi – a banán görbületének szabványosításáig terjed.

A zászló döntés-előkészítési munkáiban részt vevő, illetve az akörül dolgozó politikusok akkori szándékaikról szóló utólagos szóbeli értesülések – melyeket akkoriban nem fejezhettek ki írásos formában – elég valószínűnek tűnnek. Nem túlzóak, nem ütnek el a róluk kialakuló általános képtől. Ha összehasonlítjuk politikusok török szavazás előtti és utáni viselkedését, azt kell, hogy mondjuk, a hangvétel ilyen hirtelen megváltozása politikai tudatosságra, taktikára kell, hogy utaljon. A török szavazás ugyanis csak a keresztény vonatkozások hivatalos megnyilvánulását tudta ellehetetleníteni. Semmi okunk azt hinni, hogy a gondolatokat, törekvéseket, szándékokat is egy csapásra eltörölték. A kifejezés óvatossága nem összetévesztendő a gondolat annak hiányával.

Paul Lévy óvatosabb egyéniség volt, mint Coudenhove-Kalergi vagy Léon Marchal. A szókimondó Kalergi és Marchal vagy Arsene Heitz post festam büszkén vallották a zászló főmotívumának Jelenések könyvére utalását. Lévy kezdettől végig vezette a zászlóval kapcsolatos tárgyalásokat, és látta, hogy milyen úton lehet hosszú távon is megtartani egy ilyen jelképet a zászló főmotívumában. Ő 34 évvel később sem mondott mást, mint amit 1955-ben, a hivatalos indoklásában. Ennek egyik oka az lehet, hogy politikusi személyi integritása még régi nyilatkozatai tartalmának megváltoztatását sem engedte meg. Utólag is megterhelné a zászló politikai tarthatóságát, ha – akár évtizedekkel később – éppen a hivatalos előterjesztő közli, hogy trükközött az indoklásnál. A másik magyarázat az lehet, hogy a politikailag jelentős, és egyértelműen vallásos magyarázatot nyújtó Marchal és Kalergi nyilatkozatok mellett ajánlatosnak találta, ha van egy következetesen képviselt nem vallásos magyarázat is. Ez lehetővé teszi a magyarázatok pluralitását, és megelőzi, hogy a zászlót annak vallási alapmotívuma miatt támadják.


 

3.1.2. A szavazás hermeneutikája


 

Mivel a döntésekben hivatalosan nem jelenhetett meg a zászló keresztény implikációja, fölvetődik, hogy a látens keresztény implikáció mennyire lehetett erős. Van, aki úgy érvel, hogy a brit és a török küldöttek Európa Tanács Miniszteri Bizottságában – ahol a dönt szavazás megtörtént – nyilvánvalóan nem tudatosan szavaztak a máriás szimbólumra, hiszen előtte éppen a keresztény implikáció miatt szavazták le a keresztet[55]. Vagyis ha van olyan, aki nem a keresztény implikációk miatt választotta ezt a motívumot, akkor a testületi döntés eredményezte zászló már nem tekinthető keresztény jelképnek. Ám akkor a fordítottját is igaznak kell tartanunk. Ha egyetlen tag is azért szavazta meg, mert vannak keresztény implikációi, akkor nem tekinthető nem keresztény jelképnek. Akárhogy is van, egy szavazáson születő döntés kompromisszum, és a szavazás – mint jogi forma – elfedi a szándékokat és indokokat. Így nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a zászló főmotívumának megszavazása ilyen vagy olyan motivációjú volt.

A kérdés inkább az, hogy volt-e egyáltalán abban a közegben, aki ne hallott volna – ha máshol nem – a folyosói beszélgetések közben, a csillagkorona Jelenések könyvével kapcsolatos összefüggéséről? Ez nem tűnik túl valószerűnek, hiszen hónapokon át tárgyaltak róla. Vagyis inkább az a kérdés, hogy hányan szavaztak rá éppen máriás szimbolizmusáért, hányan e mellett (vagyis nem tartották ezt bajnak, bár nem is támogatták), és hányan ennek ellenére (vagyis hogy ugyan ellenzik, hogy ilyen implikációjú jelkép kerüljön a zászlóra, de nem baj, majd kikopik ez az értelmezés, mert a keresztények úgy sem lesznek elég leleményes kommunikátorok, hogy ezt az értelmezést életben tartsák).

Nos, erre azért meg lehet kockáztatni egy politikatörténeti valószínűsítést. A háború után a kereszténydemokrata politikai kultúra volt a legjelentősebb. Ez teremtette meg a háború utáni új Európát. Ennek megfelelően a Római Szerződést aláíró hat állam hat aláíró politikusa közül 5 kereszténydemokrata volt. Így a Miniszteri Bizottság tagjainak jórésze is minden bizonnyal keresztény alapgondolkodású volt. Az 1953-as szavazás nyilván az ő szemléletüket sem változtatta meg hirtelen. Másrészt az egységesítési politika jellemzően keresztény karakterét látva feltételezhetjük, hogy a nem keresztény Európa-politikusok közül is voltak, akik a csillagkoronára, mint főmotívumra, kifejezetten annak keresztény implikációi miatt szavaztak. Paul Lévy azonban valószínűleg azt a tanácsot adná, hogy nem érdemes azt a véleményt erőltetni, hogy a szavazás valószínűsíthető keresztény szándékú többsége miatt úgy kellene tekinteni, hogy a szavazás a keresztény jelképiség megszavazását jelentette.

 

3.2. Másodlagos interpretáció: az interpretációk interpretációja

 

3.2.1. A zászló magyarázatai mint hermeneutikai kutatási anyag

 

Ha valaki alaposabban tanulmányozni kezdi a kialakult magyarázó utakat, elsődleges élménye, hogy a történeti valóság feltérképezése igen nehéz, mert a tényanyag túlnyomórészt a már említett interpretációs utak által csomagolt és magyarázott formában lelhető fel. Ilyen anyag értelmezésével kapcsolatos vizsgálódás során egy ponton világossá válik, hogy a kutatás tárgya valójában nem is a vitatott / magyarázott jelenség, hanem annak különböző magyarázati útjai, illetve azok viszonya. A vizsgálat természete tehát csak hermeneutikai lehet. A vizsgálandó tényanyag ebben az esetben politikusok, közéleti szereplők sokszor csak szóban elhangzott véleménye, melyek eredeti forrása írásban vagy hangrögzítő eszközön nem maradt fenn, hanem csak a nyilatkozatot hallgatók emlékezete útján ismert. Azonban ezeknek a forrásoknak is van jelentőségük. Ezek is jelen vannak a jelenség magyarázatáról szóló vitákban, hatnak a közvéleményre, mely folyamatosan igényli a magyarázatokat, és fogékony rájuk.

Ahogy az a hermeneutikailag kutatható anyagoknál gyakran megtörténik, az egyik vitatkozó fél kijelentéseire, cselekményeire vonatkozó használható információkat sokszor a másik vitatkozó féltől kapunk, amikor az cáfolja vagy rossz fényben igyekszik azt feltüntetni.

Így a katolikus gondolkodást tükröző ’Mária csillagkoronája’ értelmezéssel kapcsolatban – ahogy láttuk – amerikai neoprotestáns honlapokon meglepő bőségben találhatunk adalékokat. E honlapok szerzői az Unió egyes jelképeiben, az Unió egyes középületeit díszítő műalkotásokban – európai keresztény olvasó számára némileg bizarr módon – gyakran a végidők jeleit vélik felfedezni. Eszerint az Unió a második Római Birodalom, a végidők gonosz hatalma, stb.. Mivel ők a katolikus egyházat is így értelmezik, az Unióval kapcsolatos értelmezésekben is előszeretettel látnak katolikus jelentéstartalmakat, mely számukra az Unió gonoszságát támasztja alá. Ezért – helyettünk is – keresik az ezt alátámasztó magyarázatokat. Amerikában valószínűleg ezek a honlapok teszik ismertté a zászlónak ezt a jelentését.

A szóbeli közlésekről szóló információk sokszor csak hasonlítanak egymásra, de nem egyeznek szó szerint. Egy-egy politikusi nyilatkozatot ismerhet egy ilyen és egy olyan oldalhoz tartozó magyarázó is. Ilyen például az a történet, melyből megtudjuk, hogy a zászlóról való ügydöntő szavazás az 1955. december 7-9-i, három napos tárgyalássorozat részét képezte. A történet szerint a második nap végére az összes szavazással végeztek[56]. A két nap alatt keletkezett dokumentumok aláírására a harmadik napon, egyszerre került sor, így az ülésszak összes dokumentuma december 9-ére van dátumozva. A résztvevők könnyen visszaemlékeznek, hogy a zászlóról szóló szavazás a december 8-i napra esett. Ennek az a jelentősége, hogy december 8. a katolikus ünneprend – a római kalendárium – szerint a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe, az egyik legjelentősebb Mária-ünnep.

A történet hermeneutikailag több szempontból is érdekes. A történeti tény szempontjából az értesülés elég jól megalapozottnak tűnik, ilyen tényekre politikusok évtizedek után is vissza tudnak memoárjaikban emlékezni. Jóllehet a memoár apologetikus műfaj, vagyis a politikus saját szerepét magyarázza és szépíti, de a benne közölt adatokat – főleg, ha azokat mások is megerősítik – történetileg is hiteles tényanyagnak szoktuk tekinteni[57]. Hermeneutikai szempontból nem is a konkrét információ az érdekes, hanem az, hogy erről többet olvashatunk olyan magyarázóknál, akik igyekeznek ezt megbízhatatlan anekdotának beállítani, arra a tényre hivatkozva, hogy az aláírt lapokon mindenhol december 9. szerepel. (Neoprotestáns honlapok ezt az értesülést inkább arra használják, hogy ezzel is demonstrálják, hogy az Unió létrejötte túlságosan is máriás kontextusban keletkezett, tehát a végidők egyik jele.) Az egyértelműen katolikus irányultságú források erről hol tudnak, hol nem, de – meglepő módon – általában nem tulajdonítanak neki ilyen nagy jelentőséget. Vannak olyan lapok is, melyek a 12 csillag máriás jelentésére azt mondják, hogy „egy mítosz”, a döntés dátumát mégis december 8-ára teszik[58]. Jóllehet mindkét információ csak szóbeli forrásból származik, az egyik információt mégis tényközlésnek tekintik, a másikat mítosznak titulálják.

Egy másik történetről tudósít Bernard Mirgain. Szerinte ismert dolog, hogy „Robert Schuman és Konrad Adenauer együtt imádkoztak a strasburgi székesegyházban, a tizenkét csillaggal megkoronázott szeplőtelen Szűz szobra előtt, mielőtt a javaslatot beterjesztették az Európa Tanácsnak”[59]. Ez az elbeszélés is jól illeszkedik a Schuman és Adenauer gondolkodásmódjáról kialakult képünkbe. Ez is olyan értesülés, amit nehéz lenne írásos dokumentummal igazolni, és ez a keresztény jelentéstartalom bagatellizálására törekvőknek folyamatos lehetőséget biztosít. Ezekben a történetekben azonban az az érdekes, hogy léteznek, élnek. Ez azért lehetséges, mert nincsenek ellentmondásban az akkori élenjáró Európa-politikusok gondolkodásmódjával, azzal a képpel, ami az ő gondolkodásmódjukról, politikai karakterükről ismert. Sőt azzal jól korrelál, azt jól illusztrálja, deklamálja.


 

3.2.2. Az interpretációs irányzatok jellemzői


 

Érdemes megfigyelni, hogy az egyes gondolkodásmódok szerint hogyan alakul az információk értékelése.

1) A – jellemzően amerikai – újprotestáns honlapok a biblikus vonatkozásokról szóló információkat tényként fogadják el. Gondolhatjuk, hogy azért, mert csak így, ezekre az információkra lehet olyan kommunikációs tartalmat építeni, ami mindent ami a katolikus egyházzal vagy a katolikus gondolkodók tevékenységével, döntéseivel, stb. kapcsolatos, millenarista, világvége-váró módon értékel. Hermeneutikai vénával közelítve érdemes megnézni, hogy egy történetet az ellenlábasok szívesen cáfolnak-e, mert ez a hitelessége mellett szól. Így erősíti a cáfolat igyekezete egy-egy értesülés hitelét. Egy-egy történet vagy nyilatkozat ismertségi köre anélkül utal annak magyarázati jelentőségére, hogy az összes közlésen belül a pozitív és a negatív tendenciájú idézések kioltanák egymást.

2) Lelkes, de nem mindig alapos katolikus honlapok gyakran kezelnek tényként minden olyan értesülést, ami a zászló főmotívumának vallási indíttatására utal. Az utólagos politikusi nyilatkozatok információ anyagát – melyek ahogy láttuk, nagyrészt a máriás jelentést erősítik szintén készpénznek veszik. Ezek azonban – memoár természetük miatt – igyekeznek egy kicsit a saját politikusi szerepüket növelni vagy szépíteni a történetben[60] Így ezek a honlapok abba a csapdába esnek, hogy egyszerre több, eltérő tényanyaggal dolgozó magyarázati utat használnak, melyek így egymás hitelességét csökkentik. Az egyik történet lényege az, hogy a csillagkorona motívumát Lévy látta a rue du Bac-i templom Mária ábrázolásán, és ő javasolta azt, egy másiknak az a lényege, hogy az ötlet Heitz-cé volt, bár ugyanonnan vette.

További hibájuk, hogy elvesznek a részletekben, túlságosan is csak a zászló történetével foglalkoznak. Pedig a lényeg az volna, hogy a zászló keresztény értelmezésének az az üzenete, hogy az európai egységfolyamat túlnyomó részt keresztény emberek, keresztény politikusok gondolatában fogant meg. Ezek az emberek nagyon komolyan átelmélkedték mindazt, amit tenni akartak. Nem volt kettősség keresztény gondolkodó és politikai gondolkodó voltuk között.

3) A kereszténytelenítő irányzat igyekszik az összes vallási összetevőt eltávolítani a zászló környékéről is. Ez a legérdekesebb gondolkodásmód, mert ennek képviselői valójában egy negatív állítás, valami hiányának elfogadtatásába fektetnek munkát. Közös kommunikációs taktikai jellemzőjük, hogy igyekeznek az összes felvetődött biblikus, illetve keresztény összetevőt megkérdőjelezni, cáfolni, gyengíteni. Vagy az írásos bizonyítékok hiányára hívják fel a figyelmet, vagy az értesülések, az információk megbízhatóságát vonják kétségbe. Ez – a dolog természetéből adódóan – nem nehéz. Ha másképpen nem megy, a nyilvánvaló megfeleléseket puszta egybeesésekként magyarázzák („ugyan tényleg van ilyen keresztény ábrázolás, de ez nem jelent semmit”).

Ennek az irányzatnak három változata is van. Egyik jellemző műfaja a „mítosztalanító honlapszerkesztése. Sok munka befektetésével, sorra veszik a felmerült keresztény összefüggéseket, és demonstrálják mindegyik butuska voltát. Ilyenkor visszaemlékező szóbeli nyilatkozatok, politikai, és lelki hitvallások megalapozatlanságát kell(ene) bizonyítaniuk, ami tudományos értelemben – mint tudjuk – nem könnyű munka. Ezért inkább kommunikációs taktikai fogásokat alkalmaznak. Beküldött levelekre, bloggerekre hivatkoznak[61], melyektől az ember nem vár el magasabb logikai kvalitást. Ezeket az „objektív újságírás stílusában” egyszerűen egymás után rendezik. A keletkezett olvasmány alkalmas a nagyközönség vallási közömbösségének demonstrálása, ami egyes politológusok szerint önmagában is hálás kommunikációs stratégia. Így, ha a politikusok vallási szándékát nem is cáfolták, azt demonstrálták, hogy az – ha igaz is volna – a tömegeket hidegen hagyja. Olyan típusú honlap is van, mely eredeti szándékában feltehetően nem mítosztalanító műfajúnak indult, de a biblikus és keresztény vonatkozásokat tartalmazó bekezdéseket zsigerből az „olyan legenda is létezik” felütéssel kezdi, mellyel egészen a bekezdés végéig kitartó, elnéző mosolyt csal az olvasó ajkára[62]. Másik műfaja az „eredeti riportkészítése magával az illetékessel. Ilyen rövid riportfilmet láthatunk például a www.ena.lu honlapon, Paul Lévy-vel[63]. A filmekhez nem értő, laikus ember is érzékeli, hogy a film erősen vágott, a legfontosabb és legerősebb állításokat a kommentátor mondja be. Azok a részek, melyeket a riportalany Paul Lévy mond, mind igen rövid, nem tudjuk, hogy az előtte lévő mondatai mik voltak, milyen szövegkörnyezetben mondta őket. Lehet ugyanis, hogy a mondatai nem arra vonatkoznak, amire a kommentátor szövege mint új szövegkörnyezet a nézőt vezeti. Sőt, ha az ember utánanéz, és jobban megismeri a riportalany gondolkodását, ez több esetben valószínűsíthető is. Harmadik kommunikációs technikának tekinthetjük, hogy „összeesküvés elméletneknevezik[64], ha valaki azon az állásponton van, hogy a keresztény politikusok és háttércsapatuk tudatosan máriás szimbólumot választott, de óvatosságból olyat, ami másképpen is magyarázható, nehogy a muszlim érzékenységre figyelő képviselők leszavazzák[65]. Ők Coudenhove-Kalergi egy nyilatkozatát szeretik célkeresztbe venni, melyben – másodlagos források szerint – a politikus azt mondta, hogy a zászló főmotívumát három magas rangú katolikus választotta ki, akik tudat alatt (subconsciously) választották a Jelenések 12,1 csillagkoronáját. Pierre Caillon nyilatkozatát is összeesküvés elméletnek nevezik, aki szerint „Lévy már Heitz terve felvetődésekor egymás között azon a véleményen volt, hogy a tervet diszkréten kell fölvetni, hogy a semlegesség a legmesszebbmenőkig tiszteletben legyen tartva”[66].


 

3.2.2.1. A Lévy riport egy kicsit közelebbről


 

A riportfilmben[67] maga Lévy mondja, hogy csak néhány évvel később hívták föl a figyelmét arra, hogy a római Palazzo Barberiniben, annak a teremnek a XVII. századi mennyezet freskóján, ahol az Európai Emberjogi Egyezményt megszavazták, ott látható a csillagkorona motívuma. A kommentátor szövegéből arra lehet következtetni, hogy a film azzal az elbeszéléssel szándékozik polemizálni, mely szerint amikor Lévy és Paul Claudel kijöttek a zászlóról döntő szavazásról, Claudel odaszólt Lévy-nek, hogy nicsak, a terem mennyezetére fel van írva a csillagkorona biblikus kontextusát adó felirat, a Jelenések 12,1[68]. Nos, az elhihető, hogy Lévy figyelmét csak évekkel később hívták föl, hogy a római teremben ott látható a csillagkorona, csakhogy ez az elbeszélés nem erről a teremről szól, és nem erről a szavazásról. Az Emberjogi Egyezményt Rómában szavazták meg, a zászlót viszont Párizsban[69]. Ez általában is jellemző a riport vágására. Erre a riportra sok honlap hivatkozik. Egyszerűen leírják a Lévy-Claudel történetet, majd kijelentik, hogy ezt maga Lévy cáfolta, és adnak egy linket a riportra. A riportot meghallgatóknak azonban valószínűleg csak igen kis része jön rá a turpisságra.

A kommentátor azt is állítja, hogy Lévy akkoriban még nem volt tisztában azzal, hogy ez a főmotívum egybeesik a Jelenések 12,1 csillagkoronájával. Ez azonban egyáltalán nem valószínű. Ezek a politikusok sokat és komolyan gondolkodtak és beszélgettek arról, hogy az egyes motívumok ki tudják-e fejezni Európa keresztény gyökereit. Ez éppenséggel olyan tény, ami a megmaradt levelekből jól látható. Lévy felnőtt korban lett katolikus, és ilyenkor tudatosan alakuló, reflektált hite lesz az embernek. A Jelenések 12,1 pedig az alaptörténetekhez, a szimbolikus alapmotívumokhoz tartozik, ráadásul igen sok köztéri szobron is látható. A Páneurópa Mozgalom zászlajában is benne volt, mégpedig nem palástolt utalással a Jelenések 12,1-re.

Ez a riport azért jelentős az egész polémiában, mert „mítosztalanító” honlapok előszeretettel hivatkoznak erre az „eredeti” Lévy-nyilatkozatra. Peter Diem szerint Paul Lévy 1989-ben úgy nyilatkozott, hogy a tizenkét csillagos motívum választásánál nem voltak vallási szándékok[70]. Nos, a riportban Lévy azt mondja, hogy a 12 csillagos motívum „tisztán szimbolikus okból lett előterjesztve”. És valóban, ő terjesztette elő, és az is igaz, hogy ő tisztán a szimbolikus hivatkozással indokolta az előterjesztést. Nem is tehetett volna másképpen, ha nem akarta a javaslatot elbukni. Amit tehát Lévy szószerint állít, az igaz, de az nem, ahogy azt értelmezik, vagyis hogy abban az időben nem is voltak a szimbólummal vallási szándékok. Így Diem továbbértelmezése is illetéktelenül kiterjesztő.


 

3.2.3. Az intézményi vagy hivatalos álláspont


 

Az Európai Unióra akár mint új típusú nemzetközi szervezetre, akár mint az egyes államok közhatalmának egy részét gyakoroló entitásra tekintünk, elvárásokat támasztunk annak kommunikációjával kapcsolatban. Az uniós nyilatkozatok „hivatalosak”, és így ügyelniük kell, hogy sem a keletkezése idejében szokásos, sem a mostani társadalomszemléleti irányzatokkal szemben ne legyen részrehajló.

Az Unió hivatalos honlapjain olvashatunk magyarázatokat a szimbólumairól, és ezekre más honlapok mint tekintélyes magyarázatokra hivatkoznak is. Ezeknek a „hivatalos magyarázatoknak” is több változata van, és némi hangsúly különbséget is érzékelhetünk köztük. Összehasonlítva őket kitűnik, hogy a magyarázati módokat mintegy hierarchikus rend szerint hozzák. A szimbolikus értelmezés minden helyen szerepel[71], a biblikus jelentés csak esetlegesen és másodlagosként, a Jelenések könyve alapján álló máriás magyarázat pedig csak ritkán, és akkor is csak érdekességként. Ez a gyakorlat magától értetődő módon tendenciózusnak minősül.

Ha az aktuális hivatalos magyarázatot hermeneutikailag közelítjük meg, akkor azt nem valamilyen stabil kiinduló forrásnak, sokkal inkább egy folyamatos politikai diszkusszió során pillanatnyilag kiadódó politikai kommunikációs döntés eredményének kell tekintenünk. Nem kiindulási pont, hanem eredmény, nem szilárd forrás, hanem kritika alá veendő nyilatkozat egy demokratikus keretek között folytatódó – folytatandó – kommunikációs folyamatban.

Ahogy láttuk, a szavazás során testet öltő kollektív akarat vegyes volt, az abban foglalt uralkodó tendenciát csak feltételezhetünk. A hivatalos álláspontnak tehát ezt a vegyességet kell(ene) tudni tükrözni, vagyis a magyarázatnak (legalább) ugyanolyan súllyal kellene hoznia a Jelenések könyve alapján álló és más biblikus értelmezéseket, mint az extra-biblikusokat.

Az „intézményi értelmezésről” szóló vitának jelentős adaléka, hogy az Európa Tanács mint intézmény saját cselekményeiben utólagosan hogyan értelmezi a jelképeit. A strasburgi székesegyház 1944-es bombázásban kitört egyik szentély ablakának pótlása az Európa Tanács felajánlásából és finanszírozásával készült el[72]. Az ólomüveg ablak Max Ingrand munkája, és 1956. október 21-ére készült el. Az ablakon a Helkenheimi Szűz látható mint Strasburg város védőszentje, feje fölött a 12 csillagos koronával[73]. Az Európa Tanács tehát Strasburgban, a székhelyén, a csillagkorona motívumot egyértelműen a máriás értelemben ábrázoltatta a művésszel. Ezt az ablakot egyes honlapok egyenesen úgy mutatják be, hogy az első európai intézmények emlékére készült[74], vagyis a hivatalos intézményi reprezentáció részeként értelmezik.


 

3.2.4. Keresztény inkulturáció


 

2007. május 4-én, Ludwig Schick érsek a Bayreuth-i Európa-napok megnyitóján azt mondta: „Mind elismertebb lesz, hogy az Európai Unió zászlaja – kék háttér előtt egy tizenkét arany csillagból álló kör – egy a János Jelenéseiből való szimbólum”[75].

Azok, akik a zászló biblikus és keresztény vonatkozásait gyengíteni igyekeznek, gyakran érvelnek úgy, hogy a keresztény vonatkozások csak utólagos belemagyarázások, az eredeti szándékban nem voltak jelen. Ennek azonban egyrészt az ellentéte igaz, másrészt a keresztény inkulturációnak elvileg – annak eredeti fogalma szerint – nem feltétele, hogy a kiindulási anyagnak, amire az inkulturáció épül, bármilyen keresztény vonatkozása legyen[76].

Amikor ma keresztény gondolkodók, a keresztény társadalomszemlélet európai jelenlétét erősíteni kívánók a zászló Jelenések Könyve szerinti, máriás értelmezését hangsúlyozzák, nagy segítséget jelent az a tény, hogy az európai egységfolyamat kezdeti és korai szakaszában a keresztény gondolkodók és politikusok szellemi és politikai teljesítménye döntő jelentőségű és erejű volt a folyamat elindításában. Sőt, ha az ember többet olvas az egységfolyamatról, láthatóvá válik, hogy a katolikus gondolkodásmód jelenléte és hatása nélkül igen nehezen érthető meg az egységfolyamat beindulása. Ma, amikor a folyamatnak elsősorban a bürokratikus és gazdasági vonatkozásairól hallunk, ez némileg meglepő lehet. A háború után azonban csak a keresztény politikának volt meg az a szellemi teljesítménye, és a keresztény politika szemléletében volt meg az a szemléleti alapállás, mely képes volt az egységesség szükségességét fölvetni. Az, hogy ez a zászlón mennyire mutatkozik meg, a mindenkori értelmezés kérdése.

Lévy minden bizonnyal tudta, hogy az utólagos inkulturáció munkája nem az ő dolga. Az ő dolga az volt, hogy katolikus gondolkodásmódja alapján munkát fektessen az európai egységfolyamatba. Ennek részeként létrehoztak egy zászlót is. Tudták, hogy ha vizuális jelekkel látunk el egy fontos ügyet, az hangsúlyosabbá, érthetőbbé válhat. Kezdetben igyekeztek egyértelműen keresztény zászlót létrehozni. Végül egy olyan zászló sikerült, ami megengedi a keresztény és a nem keresztény értelmezést. Maritain gondolkodásmódja juthat eszünkbe, mely szerint a világ nem ilyen vagy olyan, nem fekete vagy fehér. Ugyan jelen van benne a kereszt – ez szerencsénkre nem rajtunk múlik –, de a kereszt körül állók dolga, hogy az mennyire lesz látható, mennyire hívják föl rá a figyelmet, mennyire lesz hatékony. Az akkori keresztény gondolkodók megtették azt, ami rajtuk múlt. Ugyan kezdetben ők is megpróbálták totalizálni a keresztény értelmezést, de ez a történelemben – maritaini tapasztalat – nem szokott sikerülni. Ezáltal azonban – szintén maritaini tapasztalat – olyan összetett valóság jött létre, melyben fennmaradhat a keresztény gondolat, ráadásul sokkal biztonságosabban, mintha az – kihívóan és ellenség-keresően – kizárólag keresztény módon volna értelmezhető.

A nem vallásos értelmezést végül is csak két magyarázat erősíti. Az egyik Paul Lévy következetesen fenntartott nyilatkozata. A másik az az érvelés, hogy „az intézményi döntésben nem lehet vallási szándék”, mert a muszlimok tiltakozása után éppen az volt a feladat, hogy ne keresztény szimbólum jöjjön létre. Ez utóbbi érvelési útnak láttuk nehezen tartható voltát. Az összes többi nyilatkozat, memoár, a vallásos értelmezés különböző szempontú elmesélése. Ezek történeti értelemben ugyan sok helyen ellentmondanak egymásnak – hiszen annyi érdemi ötletgazda van, ahány változata van a történetnek – de a zászló főmotívumának vallásos értelmezésében mind egyetértenek. A Lévy nyilatkozat így fontos kiegyensúlyozó szerepet tölt be egy maritaini hermeneutikai térben. Bár vigyázni kell az ilyen látásmóddal, mert az ember könnyen összeesküvés elmélet gyártása vádja alá kerülhet. Kiválóan reagál az összeesküvés elmélettel vádolóknak George Lucki: „Mit jelent az, hogy összeesküvés elmélet? Tekintve Európa és az európai kultúra erős keresztény gyökereit, nem volna meglepő, ha keresztény szimbolikát találnánk a zászlóban. Hogy az a sok európainak olyan fontos szimbólum utat talál magának a zászlóba, az jó dolog. A beépült máriás szimbolizmus az egyik mód, ahogy a zászlót olvasni lehet, de nem ez az egyetlen. Egy szimbólum végül is sokféle emberhez, sokféle módon képes szólni. Remélem, hogy a szekularisták és a nem keresztény hitűek továbbra is jelentésteli szimbolizmust találnak a zászlóban, mint például az egység, a tökéletesség iránti igény, stb.”[77].


 

3.2.5. A mindenkori jelen értelmezése


 

A szimbólumoknak természetesen van eredeti értelmük is, azonban a szimbólumok életéhez tartozik, hogy értelmezésük és tovább értelmezésük folyamatos, soha sem záródik le, a mindenkori jelenben történik[78]. Sőt, a kialakulás az utólagos értelmezéseknek inkább csak hivatkozási forrása, a mindenkori jelen kommunikációja azokat csak érvekként használja fel a vitában. E kommunikáció hatékonysága közvetlenül nem függ a történeti tényektől.

Egy demokratikusan megszavazott szimbólumnál még az eredeti értelem is vegyes, és ennek következtében az értelmezési utóélet még hangsúlyosabb. Természetesen a mai értelmezés ugyanúgy vegyes, mint az akkori szavazási szándékok. Érdekes kommunikációs – és hermeneutikai – kérdés, hogy egy szimbólum korábbi és későbbi értelmezésében milyen eltolódások figyelhetők meg. Még érdekesebb, hogy a szimbólum értelem módosulását az egyik értelmet tulajdonítók milyen kommunikációs aktivitása, illetve a másik értelmet tulajdonítók kommunikációs passzivitása okozta. A szimbólumok értelmét ugyanis „karban kell tartani”. Enélkül akár el is veszthetik szimbolikus tartalmukat, vagy annyira módosulhat az értelmük, hogy az 50-100 évvel ezelőtti jelentésükön – ha esetleg valahonnan megtudjuk – a legtöbben már csodálkozunk.

Amikor ma a hivatalos honlapok nem hozzák (elhallgatási politika), mítosznak mondják, vagy csak egy lehetséges másodlagos vagy harmadlagos értelmezésként kezelik a Jelenések Könyve szerinti értelmezést, akkor tendenciózusan értelmezik, mai szájízük szerint magyarázzák az akkori döntést. Ugyanolyan tendenciózusak, mintha valaki azt kommunikálná, hogy a zászlónak a Jelenések 12,1 a kizárólagos alapja, egyébként pedig másodlagosan mindent lehet hozzá asszociálni, ami a 12-es számot tartalmazza.

 

4. Egy szimbólum szerepe és élete



A szimbólumok tehát a mában élnek, a mában van jelentésük, jóllehet a múltban keletkeztek. Létrehozóik számukra fontos eszmék esszenciális kifejezésére hozták őket létre. A szimbólum természetéhez hozzátartozik, hogy mára, számunkra már létrehozóikkal is összekötődnek, és már nem csak az eszmét, hanem őket, a személyeket is jelentik. Mindeközben a személyek is szimbólumokká válnak, mint az eszme kifejezői, ahogy a szentek sem önmagukra irányulnak, hanem azt állítják elénk, hogy lehet hősi életet élni, lehet hatni a világra. A szimbólum és a szimbólummá vált személyek megjelenítik és magyarázzák egymást is, és az eszmét is. Az
eszmének, az azt létrehozó és művelő személyeknek, és a szimbólumnak közös életük van a mindenkori jelenben.

A szimbólum igényli a törődést. Jelentése folyamatosan változik, akkor is, ha foglalkoznak vele, akkor is, ha nem. Gyökeresen át lehet értelmezni, de az is lehet, hogy teljesen kiég, elveszti a jelentését. Ugyanolyan képlékeny természete van, mint az eszmének. Ebből a hármasból a létrehozó személyek karaktere és mára vonatkozó jelentése a legstabilabb. Beszédeiket, írásaikat, politikai eredményeiket utólag nehéz átértelmezni. Ha terhesek a mának, legfeljebb agyon lehet őket hallgatni, az átértelmezésnek azonban ellenállnak. A gondolkodó vagy a kommunikátor számára, aki a szimbólumot és az eszmét eredeti jelentésében akarja megtartani, vagy az eredeti szellemét akarja korszerűsíteni, a legjobb segítség, ha a létrehozó személyeket tanulmányozza.

Az Unió élete a zászlajáéhoz hasonló. Sokat beszélnek Európa versenyképességi, bűnözési és környezetgazdaságossági mutatóiról, és a közéletben ezeket nevezik politikai kérdéseknek. Az eredeti gondolat azonban más volt. Persze, a létrehozók szellemi kapacitásában benne volt, hogy egy nagyobb közösség akkor lehet életrevaló, ha képes mindennapjai, gazdasága, piaca karbantartására is[79]. Ezért az elvi kérdéseken kívül gondolkodtak és gondoskodtak a szakigazgatás felállításról is. A szó szorosabb értelmében vett politikai dimenzió azonban sokkal inkább a közösségi érzés eredetének, ébren tartásának dimenziója. Ez pedig az Európában egymás mellett létező népek és gondolkodásmódok egymáshoz való viszonyáról szól. Schuman, Lévy, Adenauer, Claudel, De Gasperi, és mások még tudták ezt a sorrendet, ahogy ez ki is derül a hátramaradt írásokból, beszédekből, levelezésből. Elég, ha elolvassuk Schuman Európáról című könyvét. Manapság mintha kerülnék ezeket a kérdéseket mint túl bonyolultakat, vagy olyanokat, melyekből veszekedés lehet. A gondolkodásmódokról szóló beszéd azonban az európai folyamat lényegéhez tartozik, sokkal inkább, mint a technokratikus kérdések. A huszadik század második felében kipróbáltuk már, hogy milyen, amikor közgazdasági fogantatású eszme irányít társadalmakat. Az európai egységfolyamat nem ilyen. Jacques Delors mondta: „Pusztán a jogi szekértelem és a gazdasági tudás alapján nem leszünk eredményesek. Ha a következő tíz évben nem tudunk Európának lelket, szellemiséget és jelentést adni, a játéknak vége lesz”[80].


 

5. Melléklet

 

Történeti áttekintés

 

1949. XI.                    Paul Lévy levele az Általános Titkársághoz, arról, hogy az európai egységet zászlóval kellene kifejezni.

                                    Az Általános Titkárság felkéri a Közgyűlés Irodáját, hogy vizsgálja meg egy zászló létrehozatalának lehetőségét. Az Iroda nem tartja magát illetékesnek, és a feladatot a Közgyűlésre hárítja.

1950. I. 19.                 Paul Lévy levelet ír az általános titkárnak arról, hogy az európai zászlóban egy zöld színű keresztnek kellene lenni.

1950. VI. 5.                Richard Nikolaus Coudenhove-Kalergi levelet ír az általános titkárnak arról, hogy az Európa Tanács vegye át a Páneurópai Unió zászlaját. Ez kék alapon egy arany napkorong, rajta egy vörös kereszt.

1950. VIII. 28.           A Közgyűlés bizottságot hoz létre a zászló-kérdés tárgyalására. A bizottság elnöke Robert Bichet lett.

1950 ősze                    Számos levélváltás és javaslat szól a keresztek különböző fajtáiról.

1950. XII. 11.             A török képviselők szerint Európának nem lehet kereszt a zászlajában, mivel muszlimok is vannak benne.

1950 - 1952                Több tucat javaslatot tárgyalnak meg jó pár fordulóban.

1952. I. 5.                   Arsène Heitz levele Caracciolónak, a Közgyűlés hivatalnokának, melyben III. Leó pápa Nagy Károlynak adományozott zászlaját javasolja, ami zöld alapon vörös kereszt volt.

1952. I. 25.                 Salvador de Madariaga kék alapon elszórt arany csillagokat javasol Lévy-nek, melyek az európai fővárosokat jelképeznék. Változata: ugyanez, és a bal felső sarokban annak a tagállamnak a nemzeti zászlója, amelyik országban éppen kiteszik a zászlót. Ebből az ötletből jó pár rajzot készíttettek Heitz-cel.

1952 tavasza               Coudenhove-Kalergi a keresztet egy félholddal egészítené ki, ezzel segítve, hogy a muszlimok ne érezzék a zászlót kirekesztőnek.

1952. VIII. 19.           Lévy úgy dönt, hogy teljesen új javaslatot kell tennie a török ellenállás miatt. A folyamat azonban lelassul.

                                    Carl Weidl Raymon javaslata: kék alapon egy nagy arany ötágú csillag. Elvetették, mert túlságosan hasonlított Belga Kongó és Texas tagállam zászlajára.

1953. V. 20.                A bizottság ideiglenesen elfogadja Lévy javaslatát: kék alapon arany csillagok elszórva.

1953. IX. 25.           A Közgyűlés saját zászlajaként elfogadja: kék alapon 15 arany csillag egy körben. Javasolja, hogy ez legyen az Európa Tanács zászlaja is. A német képviselő azonban tiltakozik a 15-ös szám ellen, mert ez a Szárvidék elcsatolásának elfogadását jelentené.

1953. december       Hallstein német külügyminiszter fölveti, hogy csak a Miniszterek Bizottságának van joga az egész Európa Tanács zászlaját elfogadni.

1954. V. 19.                Felfüggesztik a Közgyűlés 15 csillagos zászlajának használatát.

1954. IX. 7.                Ad hoc bizottságot bíznak meg a zászló kérdés tárgyalásával. A bizottságnak 6 tagja van. Három a Közgyűlésből (Bichet, Erler, és Wistrand), és 3 heraldikus szakértő, akiket Írország, Olaszország és Hollandia jelölhet.

1954. XI. 12.           Az ad hoc bizottság elfogad egy zászlót, ami kék alapon nyolc egymásba fonódó karikából áll. Felterjesztik a Közgyűlésnek, de az elveti.

1955. I. 12.                 A Titkárság egy sor javaslatot terjeszt be a bizottságnak.

1955. III. 12.             A Titkárság 2 korábbi lehetőséget újra javasol a bizottság képviselőinek. Az egyik – Arsène Heitz javaslatára – 12 arany csillag kék alapon („egy 12 arany ötágú csillagból álló korona, melyben a csillagok csúcsai nem érnek össze”). A másik – Salvador de Madariaga javaslatára – kék alapon elszórtan arany csillagok.

1955. IV. 24.              A bizottságban ezek az újra javasolt változatok aratnak tetszést, és mindkettőt fölterjesztik a Közgyűlésnek, de azzal a kiegészítéssel, hogy a 12 csillagos változatot preferálják.

1955. X. 25.                A Közgyűlés a 12 csillagos változatot választja, és javasolja is a Miniszteri Bizottságnak.

1955. XII. 7-8-9.        A Miniszteri Bizottság elfogadja a 12 csillagos zászlót, egy heraldikai leírással kiegészítve.

1955. XII. 13.             A Miniszteri Bizottság a párizsi Chateau de la Muette-i ülése alkalmával hivatalosan is bemutatják a zászlót.

1983. IV. 11.              Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése a tizenkét csillagos zászlót az Európa Tanács szimbólumának szavazza meg.

1986. VI. 26.              Az Európai Tanács az Európai Unió zászlajának fogadja el.

2002. január - június   A Koolhas-féle zászlótervből („vonalkód zászló”) csak az Európai Tanács osztrák elnökségének hivatalos logója lett.


 

Jegyzetek:

 


[1] E tanulmány részben részben rövödített változata olvasható a Magyar Szemle párhuzamos, nyomtatott számában.

[2] http://www.flaggenlexikon.de/froeu.htm#Flagge;

[3] Lodovico Sforza Benvenuti (1899. IV. 4. - 1966. V. 26.), az Európa Tanács főtitkára (1957. IX. 15. - 1964. III. 15.).

[4] Paul Michel Gabriel Lévy (1910-2002) belga születésű zsidó ember volt, aki túlélte a vészkorszakot és a koncentrációs tábort, és felszabadulása után katolikus lett. A Leuven-i katolikus egyetemen tanított, a politikai gazdaságtan professzora volt. 1950-ben választották az Európa Tanács Kulturális Osztálya Információs Szolgálatának első igazgatójává, így neki kellett a zászló kérdésével foglalkoznia, ő koordinálta ezt a munkát.

[5] http://www.kbwn.de/html/europa.html

[6] http://www.biblicalperspectives.com/hollandreports/MARYS_STARS.pdf

[7] http://peter-diem.at/EU/EU.html

[8] http://www.coe.int/t/dgal/dit/ilcd/Historical_Content/flag/f_d5.pdf

[9] A Páneurópa Mozgalom legjelentősebb alakja, az európai egységfolyamat első jelentős személyisége (1894. XI. 16 - 1972. VII. 27. ) in http://en.wikipedia.org/wiki/Count_Richard_Nikolaus_von_Coudenhove-Kalergi

[10] http://info.coe.int/archives/hist/flag/3.pdf

[11] Ld.: http://www.flaggenlexikon.de/froeu.htm#Flagge

[12] http://www.coe.int/T/E/Com/Files/events/2005-12-drapeau/questions_reponses.asp

[13] http://peter-diem.at/EU/EU.html

[14] http://www.flaggenlexikon.de/froeu.htm#Flagge

[15] http://fr.wikipedia.org/wiki/Drapeau_europ%C3%A9en

[16] Robert Bichet (1903. X. 3. - 2000. V. 29.) a centrista, kereszténydemokrata francia Republikánus Népi Mozgalom (MRP) politikusa.

[17] Selected documents from the Council of Europe Archives in http://www.coe.int/t/dgal/dit/ilcd/Historical_Content/flag/

[18] http://info.coe.int/archives/hist/flag/f_d204.pdf

[19] http://peter-diem.at/The%20Symbols%20of%20Europe.pdf

[20] Carlo Sforza (1872 IX. 23. - 1952. IX. 4.) akkoriban az Európa Tanács általános titkára volt, és a Miniszteri Bizottság elnöke.

[21] http://www.ena.lu/account_paul_Lévy_creation_european_flag-022500284.html

[22] Ld. http://fr.wikipedia.org/wiki/Drapeau_europ%C3%A9en

[23] http://www.coe.int/t/dgal/dit/ilcd/Historical_Content/flag_en.asp#chrono

[24] Néhány látható ezen a honlapon is: http://en.wikipedia.org/wiki/Flag_of_Europe; és itt is: http://www.coe.int/T/F/Com/Dossiers/Evenements/2005-12-drapeau/non_retenus.asp

[25] Arsène Heitz, egy egyszerű elzászi ember volt, és Strasburgban dolgozott a postán. Elég jól festett és rajzolt, míg Lévy egyáltalán nem. Mivel ismerték egymást, Lévy őt kérte meg, hogy a felmerült ötleteket rajzolja meg. Ld. http://membres.lycos.fr/pierreval/drapeaucee.htm

[26] http://peter-diem.at/The%20Symbols%20of%20Europe.pdf

[27] File 'Council of Europe', Office of the Chief Herald of Ireland, National Library of Ireland, Kildare Street, Dublin.

[28] http://fr.wikipedia.org/wiki/Drapeau_europ%C3%A9en

[29] http://agse.bougival.free.fr/Pages/sde.html

[30] http://sartorius.lalibreblogs.be/archive/2008/09/19/histoire-du-drapeau-europeen.html

[31] http://www.coe.int/T/E/Com/Files/events/2005-12-drapeau/questions_reponses.asp; http://lettrealepouse.free.fr/breves/LAE1.htm; http://reklamzaszlo.hu/; Paul Lévy kiadta a feladatot Asrène Heitz-nek: http://fr.wikipedia.org/wiki/Drapeau_europ%C3%A9en

[32] http://www.quid.fr/2007/Organisations_Europeennes

[33] http://sartorius.lalibreblogs.be/archive/2008/09/19/histoire-du-drapeau-europeen.html; http://agse.bougival.free.fr/Pages/sde.html; http://www.blogdei.com/index.php/2007/05/01/1737-qui-se-cache-derriere-le-drapeau-europeen

[34] Les douze étoiles de l’Europe, in http://www.les4verites.com/Les-douze-etoiles-de-l-Europe-840.html; http://agse.bougival.free.fr/Pages/sde.html

[35] Ő 1999 decemberében, egy „közelmúltban adott interjúra” hivatkozik, amit Heitz egy francia magazinnak adott. in http://www.dailycatholic.org/issue/archives/1999Dec/233dec8,vol.10,no.233txt/dec8nv2.htm

[36] A giveshare nevű honlap szerint Heitz egy francia magazinnak nyilatkozott, amikor körülbelül nyolcvanéves volt. Ezt a nyilatkozatot több forrás is ismeri, azonban nem hivatkozzák pontosan. http://www.giveshare.org/BibleStudy/226.marysstars.html

[37] Forgalomban vannak olyan oldalak is, melyeken a zászló ábrázolásában szokásos hibákra is felhívják a figyelmet: http://hu.wikipedia.org/wiki/Eur%C3%B3pai_z%C3%A1szl%C3%B3#Gyakoribb_hib.C3.A1k_a_z.C3.A1szl.C3.B3_.C3.A1br.C3.A1zol.C3.A1s.C3.A1ban

[38] http://sartorius.lalibreblogs.be/archive/2008/09/19/histoire-du-drapeau-europeen.html

[39] Léon Marchal, az Európa Unió főtitkára (1953 IX. 21. - 1956. IX. 24.)

[40] http://www.kbwn.de/html/europa.html

[41] http://answers.yahoo.com/question/index?qid=20070511124150AAsIu79, és http://www.chemtrailcentral.com/ubb/Forum5/HTML/000637.html

[42] Barbara Hallensleben, Women theologians: In what kind of Europe? Beyond the West. Europe as an ecumenical, a spiritual and a political challenge, in http://www.teologhe.org/Hallensleben-relazione.htm#_ftnref5

[43] http://peter-diem.at/EU/EU.html; http://www.crwflags.com/fotw/flags/eu!cha.html

[44] Az osztrák elnökség hivatalos honlapján: http://www.eu2006.at/en/The_Council_Presidency/Logo.html; http://en.wikipedia.org/wiki/Rem_Koolhaas#European_Flag_proposal

[45] http://www.giveshare.org/BibleStudy/226.marysstars.html

[46] „Léon Marchal kijelentését Dr. William Crampton, az angliai Yorkban található Flag Institute igazgatója idézte. A kijelentés 1973-ban hangzott el.” in http://www.raptureready.com/featured/reagan/dr43.html

[47] http://www.kbwn.de/html/europa.html

[48] Szerinte Coudenhove-Kalergi 1969. I. 17-én írta ezt a nyilatkozatot a svájci Weltwoche című folyóiratban. http://www.teologhe.org/Hallensleben-relazione.htm#_ftnref5

[49] http://www.kbwn.de/html/europa.html

[50] The European Comission and religious values, in The Economist, 2004. X. 28., Charlemagne http://www.economist.com/printedition/PrinterFriendly.cfm?Story_ID=3332056

[51] http://www.liebreich.com/LDC/HTML/Europe/04-Religion.html

[52] http://www.giveshare.org/BibleStudy/226.marysstars.html

[53] http://www2.kokugakuin.ac.jp/ijcc/wp/global/12voye.html

[54] Az csak előfizetéssel olvasható cikk szövege kibontva megtalálható: http://www.novarespublica.org/articolireq.php?id=7770

[55] http://newsgroups.derkeiler.com/Archive/Rec/rec.heraldry/2005-12/msg00068.html

[56] http://membres.lycos.fr/pierreval/drapeaucee.htm

[57] Jó nevű lexikonok is így tekintik az értesülést. Pl. http://www.quid.fr/2007/Organisations_Europeennes

[58] Ilyen pl.: http://peter-diem.at/The%20Symbols%20of%20Europe.pdf

[59] http://agse.bougival.free.fr/Pages/sde.html

[60] A Paul Lévy-vel készített riportnak van egy leírt változata is (http://www.coe.int/t/dc/av/audio_archive_Lévy_en.asp), mely szerint Lévy ötlete volt, hogy Európának legyen zászlója. A hivatalos honlapon viszont találhatunk egy olyan újságcikket, ahol ezt már az első Lévy-cikk előtt fölvetik, valamint az Európa Mozgalom zöld „E”-betűs zászló-ötlete is az előtti, hogy Lévy a zászló témával foglalkozni kezdett. A riportban azt is a saját ötletének mondja, hogy a csillagok száma 12 legyen. Nos, erre ő már a negyedik jelentkező, hiszen ott van Marchal, Heitz és Bichet is. Ez a memoár műfaj tipikus jellemzője. Olvasásakor – hallgatásakor – tudni kell, hogy mit tekinthetünk történeti ténynek, és mi az idős politikus múltat szépítő szempontja.

[61] Tipikusan ilyen: http://www.crwflags.com/fotw/flags/eu!myt.html

[62] Ilyen példát tucatjával lehetne hozni, pl. http://articles.gourt.com/de/Europaflagge

[63] http://www.ena.lu/account_paul_Lévy_creation_european_flag-022500284.html

[64] Az összeesküvés elméletnek van egy tágabb horizonton értelmezett formája is, mely főleg a briteknél divatos. Eszerint az Unió és tágabb értelemben az európai egységfolyamat egy „a Vatikánból irányított katolikus összeesküvés”.  Ezzel a nézetettel szimpatizált a britek kontinenstől való függetlenségét mindig féltő Margaret Tatcher is.  http://www.novarespublica.org/articolireq.php?id=7770

[65] Pl. http://membres.lycos.fr/pierreval/drapeaucee.htm

[66] http://bousculade.free.fr/dossiers/histoire_drapeau_europeen.php

[67] http://www.ena.lu/account_paul_Lévy_creation_european_flag-022500284.html

[68] http://membres.lycos.fr/pierreval/drapeaucee.htm

[69] A zászlóról szóló határozat fejlécében is olvasható, hogy Párizsban állították ki: http://www.coe.int/t/dgal/dit/ilcd/Historical_Content/flag/55x32.pdf

[70] http://www.flaggenlexikon.de/froeu.htm#Flagge; Debunking the myth, in http://www.crwflags.com/fotw/flags/eu!myt.html

[71] Itt például a szimbolikus értelmezésen kívül egyáltalán nincs semmilyen más értelmezés: http://europa.eu/abc/symbols/emblem/index_hu.htm

[72] http://agse.bougival.free.fr/Pages/sde.html

[73] http://www.quid.fr/2007/Organisations_Europeennes, valamint http://www.3statues.eu/valeurs/index.html

[74] http://www.roughguides.com/website/travel/Destination/content/default.aspx?titleid=105&xid=idh5105730736_0302

[75] http://www.kath.net/detail.php?id=16674

[76] A téli napfordulós pogány újjászületési ünnepnek például, amit Jézus születéseként értelmeztek újra, eredetileg egyáltalán nem volt keresztény vonatkozása, sem Nagyboldogasszony-ünnepnek, mely a magyarok anya-isten hitének, újra értelmezése. Ezeken kívül még nagyon sok más példát is lehetne hozni.

[77] http://newsgroups.derkeiler.com/Archive/Rec/rec.heraldry/2005-12/msg00053.html

[78] Ahogy egy honlapon olvashatunk egy hozzászólást: „12 csillag ... a 12 nem véletlenül Izrael törzseinek száma? Katolikusoknak, zsidóknak, muszlimoknak mind van itt keresni valójuk. Esetleg egy tiltakozás a metrikus mértékrendszer ellen? A szimbólumok bármit jelenthetnek bárkinek. Ez olyan, mintha azt kérdeznénk, hogy mit jelent a családom címere.” in http://newsgroups.derkeiler.com/Archive/Rec/rec.heraldry/2005-12/msg00169.html

[79] Az európai gazdasági egyesülés is olyan katolikus szellemiségű szakemberek munkája alapján indult be, mint Paul-Henri Spaak, és Jean Monnet.

[80] http://www.liebreich.com/LDC/HTML/Europe/04-Religion.html


 



« vissza