Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Nemzeti radikalizmus?

Az 1943-as szárszói konferencia bevezető előadását Kodolányi János tartotta. Aszó inflációjáról beszélt: „Nehéz ma szólni, jobb ma hallgatni. A bölcs tudja, mennél olcsóbbak a szavak, annál drágább a hallgatás. Ma pedig olcsó a szó, élő, nyomtatott egyaránt.” Majd kifejtette: „Valamikor a szónak két funkciója volt a lélekben. Egyik az, hogy kifejezte a lélek állapotát, másik, hogy megtestesítve a fogalmakat, segített a gondolkodásban, magad megismerésében, a világgal való viszonyod tisztázásában.” Tehát a szavak fogalmakat testesítenek meg, vagyis a tiszta beszéd feltétele a fogalmak tisztázása.

A televízióban (mindkét oldalon) híradásokban és felvilágosító szándékú „okos” beszélgetésekben gyakran hallhatjuk, hogy az autóborogató, kukagyújtogató akciókról mint nemzeti radikális megmozdulásokról beszélnek. A nemzeti jelzővel nem kell sokat foglalkoznunk, hiszen nyilvánvaló, hogy ami kárt okoz, az nem lehet a nemzet számára hasznos. A radikális fogalommal azonban már vannak problémák.

Mit is jelent ez a szó? A latin radix (gyökér) szó származéka, és gyökerest jelent. Az 1930-ban megjelent Csorba-féle idegen szavak szótárában a radikális címszónál ez olvasható: „demokratikus irányú gyökeres reformok híve”. Az 1963-as kiadású, Bakos Ferenc szerkesztette Idegen szavak kéziszótárában a következő szómagyarázat található: „1. gyökeres, mélyreható, teljes; 2. erőszakos, kíméletlen, erélyes; 3. szélsőséges, szélső irányzatú, felforgató..."

Megállapítható tehát, hogy a jelentésváltozás, illetve -bővülés magával hozta, hogy e szó „szélsőséges” tartalommal is előfordul a közbeszédben. Ezt kodifikálta Bakos Ferenc a közhasználatra szánt szótárában, de csak harmadsorban. Ugyanakkor az Akadémiai Kiadó értelmező szótárában (Magyar értelmező kéziszótár, Bp. 1972) a radikális címszónál csak a „gyökeres, alapos, mélyreható” meghatározás szerepel. Az ugyancsak akadémiai kiadású szinonimaszótárban (O. Nagy Gábor-Ruzsiczky Éva: Magyar szinonimaszótár. Bp. 1978.) hiába keressük a szélsőséges szónál a radikálist, és a radikálisnál a szélsőségest, mert e tudós nyelvészek szerint nem szinonimája egyik a másiknak. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy igényes szövegben a radikális szó nem használható szélsőséges értelemben.

A gyakori használat azonban azzal a következménnyel jár, hogy ez az alkalmi, és tegyük hozzá, téves szóhasználat beleivódik a köztudatba. Közismert a náci propagandaminiszter véleménye (amit különben Kodolányi János is idéz az említett beszédében): „Ismételj egy hazugságot tízszer, százszor, ezerszer, és végül igazság lesz belőle.” Ez a helyzet a rossz szóhasználattal is. Különösen, ha azt egy nagy hatékonyságú médium mértékadónak elfogadott szereplőitől hallják a tájékozatlan nézők.

Ennél súlyosabb azonban a helyzet az említett jelzős szerkezettel kapcsolatban. A „nemzeti radikalizmus” mint politikai fogalom elválaszthatatlanul Bajcsy-Zsilinszky Endre személyéhez és politikai mozgalmához kötődik. 1930-ban megalakítja a Nemzeti Radikális Pártot, és kiadja a Nemzeti radikalizmus című programadó könyvét. Ebben a könyvben szó sincs felforgatásról, szélsőséges megmozdulásokra való felbujtásról, de szó van az akkori helyzet gyökeres megváltoztatásáról. Feudális nagybirtokrendszer helyett földosztást, tekintélyuralom helyett demokráciát, az állampolgárok túlnyomó részét politikai passzivitásba kényszerítő nyílt szavazási rendszer helyett titkos választást követelt, s német orientáció helyett a nemzet érdekeit szolgáló külpolitikát akart. Radikális következetességét jellemzi, hogy amikor a miniszterelnök (Gömbös Gyula) pár hónappal Hitler hatalomra jutása után baráti látogatásra Berlinbe megy, ilyen gyökeresen más nézeteket hangoztat a parlamentben: „Én kijelentem, hogy nem vagyunk hajlandók a német impériumnak itt utat engedni. Itt német világ nem volt ezer éven át, s itt német világ nem lesz. ... hogy ezt megakadályozzuk, elmegyünk a golyóig és az akasztófáig.” Ez nem valami szélsőséges megnyilvánulás, hanem egy mélyreható változásért harcoló radikális politikus tettekkel hitelesített véleménye: 1944-ben az SS-katonákat pisztollyal védekezve fogadta a lakásán, s az év végén odaállt Sopronkőhidán a náci-nyilas akasztófa alá.

Zsilinszky radikalizmusa tulajdonképpen egy mindenre kiterjedő, alaposan kidolgozott nézetrendszer. A mezőgazdasággal foglalkozó fejezet a földreformmal kapcsolatos javaslatait tartalmazza. Hárommillió holdat akar kiosztani a rászorulók között az ezer holdon felüli földbirtokokból. Javaslatot tesz a kárpótlásra, de ugyancsak gondol az új vagy megerősödött gazdák további támogatására is. Foglalkozik a talajjavítás, az erdősítés, a csatornázás, az értékesítés, a hitelrendszer, az úthálózat, a szakoktatás terén látható feladatokkal és sok más problémával.

Elsősorban a parasztságot érinti a nyolcosztályos iskolára vonatkozó javaslata (!), annak követelése, hogy minden községben legyen népház, benne könyvtár, olvasóterem, színpad. Ezekben az alapos, szakszerű és a demokratikus elveken alapuló radikális tervekben nincs semmi szélsőséges.

Tehát történelmi szempontból sem helyes a mai szélsőségeseket nemzeti radikálisoknak nevezni. Politikailag foglalt már ez a jelzős szerkezet, s miként a radikális program ismertetésében láttuk, a radikalizmus és a szélsőséges randalírozás olyan távol van egymástól, mint az ég a földtől. Ez a meggondolatlan szóhasználat emlékeztet az orwelli „újbeszél”-re, mely az utópisztikus (?) diktatúrában olyan beszédet hoz létre, ami „a releváns agyközpontok bevonása [vagyis gondolkodás] nélkül” hangzik el. Ráadásul ez a szóhasználat sérti a történelmi hagyományokat, a két háború közötti nemzeti radikálisokat, s különösen a mártír Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékét. Kodolányi János szerint a szó és a gondolkodás elválaszthatatlan egymástól, mi se válasszuk el őket!



« vissza